Melkizedek
Melkizedek (héb.): az ÓSz-ben Sálem (Jeruzsálem?) királya és El-Eljon (= a magasságbeli Isten) papja. Miután Ábrahám legyőzte a szövetségbe tömörült királyokat (Ter 14; ® Ötváros), ~ eléje ment, kenyeret és sót vitt neki és Istenéhez kiáltva megáldotta. Hogy Ábrahám adott-e mindenből tizedet ~nek, v. fordítva: ~ Ábrahámnak, az vitatott kérdés. Annyi bizonyos, hogy a mai szövegösszefüggés szerint Ábrahám aligha tudott tizedet adni, hiszen lemondott a zsákmányról (14,23). Eredetileg a szöveg vsz. arra a tizedre utal, amelyet Izr. fiai a jeruzsálemi templom papjainak adtak; az egyes szám 3. személyű alakon tehát vsz. Ábrahámot kell érteni. Sok katolikus exegéta képviseli azt a nézetet, hogy ~ kenyeret és bort áldozott. A szövegkörnyezethez nem simuló és a 14,18 és 14,21 közötti kapcsolatot is inkább megszakító epizód jelentése vitatott. Az a fölfogás, amelyet H.-W. Hertzberg vall, hogy ti. az epizód a Dávid alatt izr.-vá vált jeruzsálemi szentély kultikus legendája, egyre nagyobb teret hódított; Izr. fiai Ábrahám személyében mintegy megszemélyesítve elismerték a jeruzsálemi papságot (® Cádok). Kétségtelen, hogy az izr. királyok, mint a K-i királyok általában papnak, mégpedig a jeruzsálemi papság örököseinek tekintették magukat. Erre utal a Zsolt 110,4 is. – A 11. sz. barlangból származó, A. van der Woude által kiadott kumráni leletben, amely különféle bibliai szövegekhez írt magyarázat töredéke, ismételten szerepel a ~ név. – Az ÚSz-ben a Zsid (5,6.10; 6,20; 7) ismételten hivatkozik a Zsolt 110,4-re, amelyet az ősegyh. krisztológiai szempontból értelmezett. A Zsid 7,2: ~ nevének jelentése, ’az igazságosság királya’, más értelmezés szerint ’Sálem isten király’ v. ’Melek isten igazságos’ (M. Noth). A Zsid arra való tekintettel, amit a Ter 14 mond, főleg pedig nem mond (származás) egészen odáig elmegy ~ és Jézus párhuzamba állításával, hogy ~et Jézus tökéletes előképeként állítja elénk. Ezzel a szerző arra mutat rá, hogy az úsz-i papság (Jézus) tökéletesebb az ósz-i papságnál (Lévi, Ábrahám „fia”). A bizonyítékot abban látja, hogy Ábrahámban a levita papság tizedet adott ~nek. Ha tehát Jézus ~ rendje szerinti főpap, akkor papsága fölötte áll a levita papságnak. Abban, hogy Jézusnak ~ rendje szerinti papnak kellett lennie, a Zsid egyszersmind annak bizonyítékát is látja, ill. adja, hogy a levita papság tökéletlen volt; halandó emberekből állt, ezért át kellett adnia a helyét annak, aki él (vagyis aki a Zsid gondolatmenetében örökké van).
