PATVAR
PATVAR, fn. tt. patvar-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, v. ~ja. 1) Molnár A. szerint, hamis vád, rágalom, (calumnia), l. PATVARSÁG; továbbá, másnak boszontására czélzó szóbeli ingerkedés, bökdösés (cavillum). Minthogy ez ily patvar rendesen perrel, és lármás pattogó hanggal jár, innen a hangra vonatkozó pat gyökü szókhoz rokonítható, s ezen fogalmi rokonságra mutat a perpatvar, valamint a csitipati is.
„Asszony, a patvarnak vége legyen, hallod!“
Buda halála. (Arany J.).
Képzésre olyan mint udvar, pitvar, fegyver. 2) Így neveztetik némely mesteremberek azon rejtekhelye, zug, szurdék, hová holmi hulladékokat bedobni szoktak, pl. a szabók a posztónyiredékeket. A kovácsoknál azon edény, melybe az apró vasdarabokat hányják. Ezen értelménél fogva azon rokonhangu szók közé sorozandó, melyek üreget, szugolyt jelentenek, mint: putri, padmaly, pudva, puczok, mely jelent néhutt szurdékot, másutt pedig, pl. a székelyeknél lyukat a tűzhelyen, mely fölé a tüzet rakják, s melybe a hamut hidorják. 3) Valamely rémes, ijesztő lény, gonosz szellemféle. Erre mutatnak az ily mondatok: Vigyen a patvar! Menj patvarba! Mi a patvar! Patvar tudja, hol van.
„Ámor ez az édes mirigy,
Ő ily lator, patvarszer.“
Ő ily lator, patvarszer.“
Kisfaludy S.
Ebben rokon értelmüek vele az ördög, manó, fránya, p. vigyen a manó! mi az ördög! fránya tudja! Ez értelemben egyezik vele a tót potvora is, mely Jancsovics szerént szörnyet, éktelen állatot jelent, elemezve talán po-tvor, mely mintegy utó-teremtvényt, korcsot, fattyú kinövést látszik kifejezni.
