PÁRNA
PÁRNA, fn. tt. párnát. 1) Az ország némely vidékein azon tollakkal tömött ágyi ruha, melyet az egész ágy hosszában a derék alá terítenek, s lepedővel betakarnak, másutt derekaly. Fosztott, fosztatlan tollakkal tömött párna. 2) Általánosabban am. fej alá való ágyi ruha, máskép: vánkos, fejaly, Nyitravölgyén: fejel. Addig keressz lágy párnát, hogy aszu padon is elhálnál, (km.), az igen válogatósról mondják. 3) Vánkosféle fölszerelés a zsellyeszékeken, pamlagokon, kereveteken, nyugágyakon, hintókban, nyergeken. 4) Átv. bizonyos müveken, gépekben talapféle szer, melyre valamit fektetnek, pl. párna a kocsi tengelyén, melyen az oldalak és nyujtó feküsznek.
Eredeti jelentése homályos, mert a par pár gyökü magyar szókkal értelmi rokonsága nincsen, ha csak mint a testet átmelegítő ruhaneműt a pára, párol szókkal nem hasonlítjuk öszve, noha a na végzet több kölcsönözött szavainkat bélyegzi, és vannak ily végzetü eredeti neveink is, pl. marczona, dajna, márna, vézna, s lágyítva: susnya, rusnya, csúnya. Persa nyelven a szinte rokon hangu bálín am. párna; továbbá: támaszul, talapul szolgáló valami; végül ágy (cervical, pulvinus capitis; id, quo innitimur, fulcrum; lectus, cubile. Vullers); másképen: bális, ezen eredeti értelmével együtt: bővülés, nevekedés; mindkettő bálíden igétől, mely am. bővülni, nevekedni (crescere, augescere). Zend nyelven: vered. Némelyek azt tartják, hogy az a szláv perina szóból alakult volna, melynek gyöke pero tollat jelent, s perina am. tollas, tollal kitömött, dunna.
