LAK, (1)
LAK, (1), fn. tt. lak-ot. Azon hely, melyen valaki, mint rendes szállásán szokott tartózkodni. Ezen nevet számos helység viseli, mindkét magyar hazában, és pedig öszvetételekben is. Harmadik személyraggal, lakja, vagy régiesen laka, pl. Mikalaka falu Arad vármegyében. Ezen gyökből háromféle jelentésü szók erednek, a) melyekben alapfogalom szállás, ház, ú. m. lakik, lakatlan, lakás, lakó, lakozik, lakozás; b) melyekben alapfogalom vendégség, evés ivás, ú. m. jól lakik, lakodalom, lakni, lakozás, lakoma, lakmár, lakmározás; c) melyek bünhödést jelentenek, mint lakol, lakolás, lakoltat. Mind ezen értelmekben vett szók valószinüleg egy fogalom alá tartoznak, és egy gyökből erednek. Eredeti első értelme e szónak: szállás, ház, tartózkodási hely, s rokon vele a latin locus, német Lage. A laknak fogalmához tartozik, hogy ki- és bejárunk benne, hogy rendesen annak körében kelünk, mozgunk. Különös, hogy a magyar az országot, mint egy egész nemzet köz lakhelyét oly kisebb részekre osztja fel, melyekben alapfogalom a mozgás, menés, járás kelés, nevezetesen ilyenek; kerület, kerül törzstől; megye, melynek gyöke me v. megy; járás, melynek gyöke jár; szállás, a száll gyöktől. Mindezek után valószinü, hogy lak szóban is azon la gyök rejlik, mely több szavainkban mozgást jelent. Ezen értelmezés nagyon megegyezik őseink hajdankori azon életmódjával, midőn mint vadász- és baromtenyésztő népek társzekereken laktak, azaz jártak, s majd itt, majd ott telepedtek meg. Hogy a lak némely származékokban evést, ivást, vendégeskedést jelent, ennek következő nemzeti szokást lehet gyanítható okául adni. Midőn a magyar feleséget vesz, azt mondjuk róla, hogy házasodik, azaz mintegy külön tűzhelyet, lakot, házat, családot alapít. A házasodás rendesen vendégséggel, eszemiszommal jár, tehát aki házasodik, az más szóval lakik, lakozik, azaz külön lakot képez és ennek innepét vendégséggel üli meg. Innét magyarázható, hogy a régi magyar nyelvben a lakodalom am. habitaculum, hospitium, mansio, lakozik am. habitat, manet; pl. Ki val vala lakodalmat a koporsókban. (Münch. cod. Mark. 5). Én atyámnak házában sok lakodalmak vannak (U. o. János 14.) Hasonló értelemben fordúl többször elé a Bécsi codexben; továbbá Kinizsyné imakönyvében: Az én szivöm legyön neked öröké való kellemetös lakodalm stb. Aki tehát házasodik, az más szóval lakodalmat, azaz új családot, tűzhelyet alapít, egyszersmind vendégeskedik. A mai nyelvszokás szerént, a lakodalomnak már csak másod mellékértelme divatozik épen úgy, mint az áldomás hajdan isteni tiszteletet vagy Isten áldásának kérését jelentette; most pedig egyedül ivást, mely az Isten áldásának kérését követni szokta. Ezen értelmezést erősiti azon népies szokás is, mely szerént a násznépek a menyekző napja után a nászvendégek házait zeneszóval és tánczolva bejárják, s az evésivást folytatják. Ilyféle szokást tartottak legújabb időkig a magyar mesteremberek, midőn a czéhládát innepélyesen hordozták, (házaltak), mit szinte lakozás követett. V. ö. LAKMA.
Végre mi a lakol, lakolás, lakoltat szók értelmét illeti, ez átvitt gúnyos, csúfolódó jelentésre mutat, mi szerént lakolni am. roszul lakozni, azaz aljas nyelven: kikapni a kutyaporcziót. A lakozásnak viszszás értelmét adják ezen kifejezések is: roszul, ebül, pórul járt, megjárta. V. ö. LAKZI.
