KIRÁLY
KIRÁLY (lásd itt alább), fn. tt. királyt, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Általán legelőkelőbb személy, ki fő hatalommal bir mások fölött. Ezen értelemben neveztetnek királyoknak bibliai nyelven a családok, és nemzetségek főnökei. Áfrikában stb. 2) Szorosb és általában divatos jelentéssel valamely nagyobb tartománynak vagy országnak fő uralkodója, ki a fejedelmek rangozata szerént az uralkodó herczegek fölött áll; de a császár-nak nevezett fejedelmek magasb ranguaknak tekintetnek. Szent István, magyarok királya. Porosz, spanyol, bajor király. Örökös, választott, koronás király.
„A legelső magyar ember a király,
Érte minden honfi karja készen áll,
Lelje népe boldogságán örömét,
S hír, szerencse koszorúzza szent fejét.”
Érte minden honfi karja készen áll,
Lelje népe boldogságán örömét,
S hír, szerencse koszorúzza szent fejét.”
| Vörösmarty. |
Király képe, kit a király valamely ügyben maga helyett megbíz. Király embere (homo regius) am. király küldöttje, leginkább adományos jószágba igtatásoknál működő hivatalos személy, egy káptalan- vagy conventbeli személylyel együtt. Ez értelemben vett királyról számos helyek vették neveiket hazánkban, mint: Király-Bánya, K. Darócz, K. Helmecz, stb. továbbá hegyek, mint: Királyhágó, Királyhegy; növények: Királygyertya, Királykoronája, Királyvirág. A királynak fő hatalmára vonatkoznak e közmondatok: Király haragját hamar halál követi. Messze ér a király keze. Gonosz király nyomát sok jobbágy követi. Új király, új törvény. Hol vette király a várat? Ezt szokták felelni azok, kik játékban, vagy pedig erőhatalommal szereztek valamit, midőn kérdezi tőlök valaki, hol vették? Más közmondatok: A király is csak ember. Sokat kell tűrni a királynak is. A király sincs bú nélkül. Sok szeme, sok füle van a királynak, vagy: sok szem, sok fül kell a királynak. Többet árt a királynak a hizelkedő, mint az ellenség. Királynak sincs mindenkor egyaránt. Nincs keserűbb a király kenyerénél (a katonáskodásnál). Más Mátyás király, más Király Mátyás (ez utóbbiban vezetéknév a ,király‘ szó). A királyok fényes utazására vonatkozólag ellentétül mondják: Oda megyek, hová a király is gyalog jár. (Árnyékszékre). 3) Átv. ért. bizonyos innepélyeken és szertartásoknál az előkelő személy, milyen a pünkösdi király, kit a játszó gyermekek pünkösd napján választanak. Szintén átv. értelemben használtatik némely állatokról, melyek maguk nemében a többiek fölött kitünők. Az orozlán a vadak, a sas a madarak királya. 4) Kártyajátékban, és több más játékokban az előkelő lapok, bábok stb. király nevet viselnek.
Eléjön a török nyelvben is keral, a bizanczi görög nyelvben krales, a mandsuban kuron, a szlávban král, król, de mindenek fölött egyezik vele a régi tatár khánok pénzein eléforduló kiraj, pl. Selin kiraj, Sadet kiraj, Kerim kiraj stb. l. Numophyílacium orientale Pototianum, a C. M. Fraelm, Casani 1813. Már a Zendavestában eléjön kara, mint az első uralkodók neve: „Das Zend-Avesta selbst führt in dem ersten Gesang des Vendidad die östlichen Staaten, namentlich das pferdereiche Baktrien und Sogdiana, deutlich als die Heimath der ersten Menschen auf, die den Göttern den Saft Haoma (Soma) als Opfer ausgepreszt und wo unter frommen Herschern, die den Namen Kara fűhren, sich ein grosses Reich gebildet habe.” l. Allgameine Weltgeschichte von Dr. Georg Weber, Professor und Schuldirector in Heidelberg. Erster Band. 1857. a 330. lapon. Ezekből megtetszik, hogy e szó sokkal régibb, mint sem azt, ,Carolus‘ Magnus-tól lehetne származtatni. Hang- és fogalmi rokonságban van vele a görög κδα⎨νω és κνριος, melyekhez hasonló a latin herus, német Herr; de legegyszerübb itt is, mint számtalan más esetekben, a tiszta gyökü magyar úr. Valamennyiben az átv. értelmü magasságot, fensőséget jelentő ar, er, ur, υρ ir a lényeges alkot hang. V. ö. R betű. Régiesen: kerál v. kerály. „Ki mikor eljött volna és kit ez kerálnak eleibe bévettek (vittek) volna, monda neki ez kerály.” Katalin prózai legendája. (Toldi F. kiadása).
