HAHOTA
HAHOTA, (hah-ot-a) fn. tt. hahotát. Erős, vastag hangú nevetés. Hahotával nevetni. Nagy hahotával vannak. Hahotát ütni. Hahotára fakadni. Hahotanevetés. Különösen oly nevetés, mely pajkosságra, gúnyra, csúfolódásra mutat, mely néha trágár beszédek hallására fakad ki. V. ö. HAHA.
