ÖK
ÖK, elvont gyök, melyből ököl, ökle, öklel, ökled, öklik, öklöz, öklös, öklődik származnak, melyekben alapfogalom a bökés, lökés, szurás, taszítás. Értelemre rokonok hozzá az előtétes bök, lök, dögöny, (dököny), dögönyöz, dögönyeg, melyek és az ököl között oly hangi és fogalmi rokonság létezik, mint a latin pungo, pugnus, pugna, puglo között, melyekben az ajakhang kihagyásával a tiszta gyök ug rokon a magyar ök és ög gyökökhöz, midőn szurást jelentő szók alakulnak belőlök. Ide tartozik a tót pichnem (szurom, bököm) is. Különbözik tőle azon ök, mely az ökrődik, ökrendezik igében hangutánzó, és talán az ökör szóban is, ha csak ezt ezen állatnak öklelő tulajdonságától nem akarnók inkább származtatni. V. ö. ÖKÖR.
