Synesius
Synesius, Συνεσιος, keresztény theosophus, született 370 táján egy előkelő, pogány családban, a cyrenei Pentapolisban. Alexandriában Theon mathematikus híres leánya Hypatia bevezette az új platonikus philosophiába, megfordult Constantinopolisban és Athenaeben. 410-ben a keresztény hitre térve és pappá szentelve a Pentapolis püspökévé lett; fiatalon halt meg, úgy látszik 413 körül. Művei nagyrészt abból az időből valók, mikor még pogány volt, s innen van, hogy részben ellenséges indulatot mutatnak a szerzetesek és a keresztény papok míveletlensége ellenében, de egyébként a korabeli philosophiai és sophistikai míveltség legjobb termékei közé tartoznak. Első sorban említendő 155 levele, melyek a korviszonyok érdekes képét mutatják; περι βασιλειας beszéde, melyet 378-ban egy követségnek élén Arcadius császár előtt tartott, nemes gondolkodásról tanuskodik; az Αιγυπτιοι λογοι η περι προνοιας a byzantiumi birodalom viszonyait tárgyazzák; Διων-ja a sophistikához és szerzetességhez való viszonyát mutatja; a ϕαλακριας εγκωμιον (kopaszság dicsérete) és περι ενυπνιου a sophistika és mysticismus korcs szüleményei. A keresztény és újplatonikus felfogás egyesülését mutató hymnusai (10) még az ókori prosodia szabályai szerint költvék, de a formákban nincs változatosság, a strohpikus szerkezeteknek hiányában az anapaestikus és ionikus sorok egyhanguak; nyelvük a dór dialectus. Irodalom: kiadások: összes művei Petaviustól (1633) és Mignetől (Patr. gr. tom. 66). Krabinger, Synesii Cyrenaei orationes et homiliorum fragm. Landschut, 1850. Flach, Synessi hymni, 1875 (a hymnusok még Christ-Paranikasnál, Anthol. carm. christ. 3–23 ll.). Levelei Herchertől, Epistologr. 638–739. M. Volkmann, Synesius von Cyrene, Berlin, 1896. Gaiser, Des Synesius ägyptische Erzählungen, 1886. Hittrich, Kyrenei Synesius hymnusai, Egyet. Phil. Közl. 15 (1891), 1–16. ll. P. V.
