Lex
Lex, leges. Lex tág értelemben véve minden kötelező rendelet v. utasítás, akár általános érvényű akár pedig csak valamely külön ügyre vonatkozik (pl. lex mancipii), továbbá akár a nemzetközi jogban (pl. jus pacis, foederis) akár az államkormányzatban (pl. leges censoriae) vagy az emberek közlekedésében az istenekkel (pl. legum dictio); szoros értelemben véve pedig azon köz- v. magánjogi kötelék, melyet a kormányhatalom szab az államközség tagjaira (Liv. 9, 34: lege populus tenetur). A l. publica mindazon kötelékek foglalata, a melyeket az állammal szemben az egyes polgár kapott vagy elfogadott Legesi nemcsak több törvényre vonatkoztatva mondanak, hanem egyes törvényre is, tekintettel a benne foglalt külön kikötésekre vagyis pontokra. Lex data minden olyan törvény, melyet a polgárra rónak a nélkül, hogy hozzájárulása felől megkérdezték volna. Ilyen temrészetű Romulus államszervező törvényhozása (Liv. 1, 8, 1), a köztársaság idején a rendkívüli államrendező hatalmak (decemviri l. scr., dictator reip. const., triumviri) rendeletei s általában minden utasítás vagy rendszabály, melyet valamely hatóság a saját hatáskörében kibocsát (pl. l. annua, l. censui censendo v. censoria, l. provincialis). A lex rogata ellenben olyan törvény, melyet a magistratus a polgárság elé terjeszt (ferre) s megkérdezi (rogare), hogy, ha akaratával találkozik (velle), tekintse törvénynek (jubere). Habár a király kezdetben magától alkotta meg az állam törvényeit, lassankint szokássá vált a polgári község megkérdezése (rogatio) úgy, hogy a nélkül semmi lényegesebb változást sem tett a hagyományos szokáson (mos majorum) alapuló iratlan törvényeken (l. Comitia curiata). A köztársaság idejében a comitia centuriata (l. o.) gyakorolták a törvényhozás jogát; de a concilia plebis (l. Comitia) határozatai (plebiscita) is, a melyek tulajdonképen csak a plebsre nézve voltak kötelezők, csakhamar az egész populusra kiható erőt nyertek s mint ilyenek általában szintén lexnek neveztettek. A javaslott törvény eleinte a comitia megtartása előtt 30 nappal (justi triginta dies) kellett kihirdetni (promulgare), de a tribusgyülésnek példájára a helyett már korán (Liv. 3, 35) 3 vasárnapi időköz (triumdinum) lépett, melyet később a lex Caecilia Didia (Kr. e. 98) törvényesen megállapított. A comitiát contio előzte meg, melyen bárki fölszólalhatott a javaslat mellett (suadere) vagy ellene (dissuadere). Erre következett a népgyűlés, a hol az előkelő magistratus föltette a kérdést (rogatio): Velitis jubeatis? és megkezdődött a szavazás táblácskákon (U. R. = uti rogas, A. = antiquo). Az elfogadott törvényt (lex lata) korábban fa-, későbben ércztáblára vésve valamely nyilvános helyen (templom v. a forum) kifüggesztették, az eredeti példányt pedig a tabulariumban helyezték el. Ha ugyanarra a dologra vonatkozólag új törvényt hoztak, a 12 táblás törvény szerint a régi törvény hatályát vesztette. Liv. 7, 17. Minden törvény rendszerint 3 részből állott, ú. m. 1) index v. praescriptio, 2) a tulajdonképeni lex, 3) sanctio, záradék, mely a törvényszegőre váró büntetést tartalmazta. A császárság alatt a császár tribunicia potestasánál fogva fölléphetett ugyan törvényjavaslattal a senatus előtt, de a helyett egyszerűen maga adott törvényeket (acta, constitutiones, decreta, mandata) rendeletek (edicta) vagy levelek (epistolae) alakjában. Keil, Roma törvényhozása a népgyűlések korában, Budapest, 1892. Orelli, Inidex legum Rom. Lange. Röm. Alterth.
Törvények és törvényjavaslatok:
Lex Acilia, 1) de repetundis, 122 Kr. e. (l. Repetundarum crimen); e törvény szövegét a 16-ik században fedezték föl egy bronztáblán, melynek másik oldalán egy lex agraria volt (vége hiányzik); sokáig a lex Servilia repetundarum töredékének tartották (Mommsen, CIL I 49); 2) lex Acilia Calpurnia v. csak Calpurnia de ambitu, Kr. e. 67-ben (l. Ambitus); 3) lex Acilia Minucia, Kr. e. 201-ben, mely a 2-ik pún háború után fölhatalmazta P. Scipiót, hogy a carthagóiakkal békét kössön (Liv. 30, 430); 4) lex Acilia Rubrira, Kr. e. 122-ben, idegeneknek a Juppiter Capitolinus tiszteletére rendezett szertartásokon való részvételéről.
Lex Aebutia, 1) Kr. e. 154-ből, megtiltotta, hogy valamely rendkívüli hivatalt rá ne ruházhassanak se arra, a ki fölállítását indítványozta, se pedig annak a collegáira vagy rokonaira (ic. leg. agr. 2, 8); 2) Kr. előtt 200-ból, a legis actiók helyébe a formularis eljárást hozta be, 1. Formula. A 12 táblás törvény több rendelkezését is hatályon kívül helyezte.
Lex Aelia, 1) Kr. e. 194-ben 2 colonia telepítését rendelte el Brutii és Thurii területén, hogy az elégedetlen latinusok anyagi helyzetén segítsen Liv. 34, 53); 2) lex Aelia Fufia, két egymást kegészítő plebiscitum, kbl. Kr. e. 156-ból; elrendelték, hogy törvényhozás alkalmával a magistratusok auspiciumot tarthatnak, s ha észleletük nem kedvező, máskorra halaszthatják a gyűlés megtartását (obnunciatio, l. Divinatio); e törvényeket, melyek a néptribunusok sűrű ujításait korlátozták, Clodius lényegükben eltörölte (Cic. Set. 15. prov. cons. 19); 3) lex Aelia Sentia, Kr. u. 3-ban, a rabszolgafölszabadítás túlságos elharapódzását korlátozta. Gaj. 1, 13, 18. 19. 25–29. L. Manumissio és Dediticii.
Lex Aemilia, 1) de potestate censoria, Kr. előtt 433-ban, a censura tartamát, mely addig 5 év volt, 18 hóra szállította le (Liv. 4, 24); 2) sumtuaria, Kr. e. 115-ből, meghatározta lakomákra nézve az ételek számát és nemét (Gell. 2, 24. Plin. n. h. 8, 57); 3) de libertinorum suffragiis, szintén azon évből, elrendelte a libertinusoknak beosztását a városi tribusokba (Aur. Vict. vir. ill. 72); 4) Kr. e. 49-ben fölhatalmazta kivételesen M. Aemilius Lepidus praetort, hogy dictatort nevezzen ki. Dio 41, 36.
Leges Agrariae, l. Ager publicus.
Lex Ampia Atia, Kr. e. 63-ban, Cn. Pompejus kitüntetéseiről. Vell. 2, 40.
Leges annales, l. Magistratus.
Leges Antoniae, M. Antonius triumvirtől, I) Caesar életében; 1) de mentse Quintili és 2) de quanto die ludorum Romanorum, Kr. e. 44-ben, hogy Julius Caesar tiszteletére a Quintilis hónap neve Julius legyen, a ludi R. pedig 4 nap helyett 5 napig tartsanak (macr. sat. 1, 12. Cic. Phil. 2, 43); II) Caesar halála után; 1) de dictatura tollenda, 44-ben Kr. e., capitis et bonorum consecratiót szabott arra, a ki dictatura fölállítását indítványozza vagy a ki a dictaturát megszavazza (Cic. Phil. 1, 1. dio 44, 51), l. Dictator; 2) judiciaria, Kr. e. 44-ben, katonákból egy harmadik biró osztály (decuria centurionum) fölállítását rendelte el, l. Judex; 3) de propocalione, Kr. e. 44-ben megengedte a fölebbezést a néphez azoknak, a kiket de vi és de majestate elitéltek (Cic. Phil. 1, 9. 10); 4) de permutatione provinciarum, Kr. e. 44-ben, Syria helyett Galliát adta Antoniusnak provinciául (Cic. Phil. 11, 2. Liv. ep. 117); 5) de actis Caesaris confirmandis, Kr. e. 44-ben, melynél fogva Caesar összes intézkedései megerősítést nyertek (Dio 45, 23; v. ö. 44, 53); 6) de coloniis in agros deducendis, Kr. e. 44-ben (Lex col. Gen. 101. Dio 44, 51. Cic. Phil. 5, 4); 7) lex agraria, l. Ager publicus.
Lex Antonia Cornelia Fundania de Thermessibus, Kr. e. 72-ben, Thermessus lakóinak Pisidiában önkormányzatokat s több szabadalmat adott. E törvényt a 16-ik században födözték föl egy bronztáblán, melyet Napoliban őriznek. Legujabb kiadása Girard, Textes de droit romain, Paris, 1890, 60 skk. ll.
Leges Appulejae, a L. Appulejus Saturninus indítványozta plebiscitumok Kr. e. 100-ból, nevezetesen 1) de majestate l. Majestas; 2) frumentaria l. Largitio; 3) agraria, l. Ager publicus.
Lex Aquilia de damno injuria dato, Kr. e. 267-ben, l. Damnum.
Lex Aternia Tarpeja de multae sacramento, 454-ben Kr. e., l. Multa, Jurisdictio, Comitia.
Lex Atia, Kr. e. 63-ban, fölujította a lex Domitiát s ismét a népre ruházta a pontifexek választását, l. Leges Corneliae, 6.
Lex Atilia, 1) Kr. e. 218-ban, a gyámságról rendelkezett, l. Tutela; 2) Kr. e. 210-ben, fölhatalmazta a senatust a lázadó capuaiak tetszésszerint való megbüntetésére. Liv. 26, 33.
Lex Atilia Marcia, Kr. e. 311-ben, elrendelte, hogy a 4 legio katonai tribunusainak 2/3-ad részét a népgyűlés válaszsza. Liv. 9, 30.
Lex Atinia, 1) de tribunis pl., 216 körül Kr. e., a néptribunusokat fölvette a senatusba (Gell. 14, 8); 2) de coloniis deducendis, Kr. e. 197-ben, 5 gyarmat telepítését rendelte el (Liv. 32, 29. 34, 42. Vell. 1, 15); 3) de usucapione, Kr. e. 197-ben, mely szerint lopott jószág usucapióval (l. o.) sohasem válhatik más tulajdonává.
Lex Aufidia, 1) Kr. e. 170-be, egy régi senatus consultum ellenében megengedi afrikai vadak bevitelét circusi játékok czéljára; 2) de ambitu (l. o.), Kr. e. 61-ben Cic. Att. 1, 16, 13.
Lex Baebia, Kr. e. 180-ban, elrendelte, hogy 6 praetor helyett másodévenként fölváltva csak négyet válasszanak. Liv. 40, 44.
Lec Caecilia, 1) de portoriis seu de vectigalibus, Kr. e. 60-ban, eltörölte Italiában a vámokat (Cic. Att. 2, 16. dio 37, 51); 2) de censura, Kr. e. 52-ben, visszaadta a censoroknak azon jogait, melyektől a lex Clodia de censoria notione (l. o.) megfosztotta őket Dio 40, 57); 3) (Caecilia Pomponia) de urbe augenda, Kr. e. 45-ben, a főváros területének nagyobbítását rendelte el. Cic. Att. 13, 35. Dio 43, 50.
Lex Caecilia didia, Kr. e. 98-ban, elrendelte, hogy a törvényjavaslatokat a népgyűlés napja előtt 3 vasárnappal (trinundinum) közé kell tenni (Cic. Phil. 5, 3) s hogy egyszerre több különböző törvényjavaslatot (per saturam) senki se terjeszthessen a népgyűlés elé. Cic. dom. 20, 53.
Lex Caedia, 1) tabellaria, l. Leges tabellariae; 2) plebiscitum de petitione Caesarias absentis, Kr. e. 52-ben; 3) de creditis pecuniis sine usuris sexenni die solvendis, de mercedibus habitationum annuis és de novistabulis (Kr. e. 48-ban) csak rogatiók maradtak. Liv. ep. 111. Dio 42, 22. Caes. b. c. 3, 20. 21.
Lex Calidia de revocando Q. Caecilio Metello Kr. e. 98-ban. Aur. Vict. vir. ill. 62.
Lex Calpurnia, 1) de legis actione per condictionem, Kr. e. 211-ben, l. Legis actio; 2) de pecuniis repetundis, Kr. e. 149-ben, l. Repetundarum crimen; 3) de revocando Popillio Laenate, Kr.e. 120-ban, elrendelte a lex Sempronia de capite civis Romani áthágása miatt számkivetett Popillius visszahívását; 4) de civitate sociis danda, Kr. e. 89-ben, megengedte, hogy hadvezérek polgárjogot adhassanak a hadseregben szolgáló szövetségeseknek; 5) de ambitu, Kr. előtt 67-ben, a vesztegető pályázók elől elzárta a hivatalokat s a senatust, azonkívül pénzbirságot is rótt rájuk. Dio 36, 21. Cic. Mur. 32.
Lex Canuleja de connubio, Kr. e. 445-ben, megengedte a házasságot patricius és plebejus közt. Liv. 4, 1. 6.
Lex Cassia 1) agraria, l. Ager publicus; 2) tabellaria, l. Leges tabellariae; 3) de senatu, Kr. e. 104-ben, elrendelte, hogy ne legyen helye a senatusban olyannak, a kit a népgyűlés elitélt, vagy a kit megfosztott imperiumától; 4) de plebejis in patricios adlegendis, Kr. e. 45-ben, L. Cassius Longinus néptribunustól.
Lex Cassia Terentia, frumentaria, Kr. e. 73-ban, l. Largitio.
Leges censoriae, 1) censori edictumok fényűzés, színházak, rhetoriskolák stb. ellen (Plin. n. h. 8, 51, 209); 2) a közjövedelmek bérbeadásának föltételei az állami bérlők (publicani) számára, a melyeket a censorok edictumban tettek közzé; 3) azon kétoldalú szerződések, melyeket a censorok vállalkozókkal kötöttek, a kiknek a legkedvezőbb ajánlatra (intimis pretiis) való tekintettel közmunkák elvégzését vagy rendbehozását kiadták. Cic. Verr. 1, 55 skk. 3, 7. prov. cons. 5.
Lex Cincia de donis et muneribus v. lex Cincia muneralis, Kr. e. 204-ben, megtiltotta, hogy ügyvédők tiszteletdíjat fogadhassanak el felük védelmeért vagy képviseleteért; eltiltotta továbbá az ajándék osztogatását olyanoknak, a kiket az ajándékozóhoz nem fűzött semmiféle erkölcsi kötelék sem. Tac. ann. 13, 42. 15, 20. Fest. p. 121. Th. Fr. Vat. 298, 304. 305. 307. 310.
Lex Claudia, 1) de senatoribus, Kr. e. 218-ban, megtiltotta, hogy senatorok és fiaiak 300 amphorásnál nagyobb tengeri hajót tarthassanak; czélja az volt, hogy elvonja őket méltóságukhoz nem illő üzletektől, tehát ne kereskedhessenek gabonával sem (Liv. 21, 63. Cic. Verr. 5, 18, 45); 2) de sociis nominis Latini, Kr. e. 177-ben, elrendelte, hogy a latinusok, a kik a polgárjog elnyerése végett oly nagy számban vándoroltak be Romába, hogy a latinus községek népessége egészen megfogyott, hagyják el Romát s térjenek vissza saját községeikbe (Liv. 41, 8–9); 3) de flaminica Diali, Kr. u. 22-ben, Tiberius indítványára, elrendelte, hogy Juppiter főpapjának neje csak istentiszteleti dolgokban legyen férje hatalmában, magánjogilag azonban ne. (Tac. ann. 4, 16. Gaj. 1, 136); 4) de tutela, Kr. u. 46-ban, az özvegyeket fölmentette a legközelebbi vérrokon (agnatus) gyámsága (tutela legitima) alól (Gaj. 1, 157); 5) de aere alieno filiarum familias, u .a. évből, megtiltotta, hogy az uzsorások kiskorúaknak pénzt kölcsönözhessenek. Tac. ann. 1, 13. E két utóbbi törvényt Claudius császár hozta javaslatba.
Leges Clodiae, a P. Clodius néptribunus javaslatára hozott törvények. Kr. e. 58-ban, 1) frumentaria, l. Largitio; 2) de jure et tempore legum ferendarum, kimondotta, hogy a dies fastin különbség nélkül lehet törvényt hozni s hogy ily napokon égi jeleket megfigyelni (de caelo servare) s a gyűlést megakadályozni (obnunciare, intercedere) nem szabad. (Cic. Sest. 15. Dio 38, 13); ezzel a lex Aelia Fufiát eltörölte; 3) de collegiis; egy 64. évi SC mindenféle collegumot eltörölt; e törvény nemcsak a régieket állította vissza, hanem még újakkal is szaporította azokat (Cic. Sest. 25. post red. in sen. 13.; 4) de censoria notione, elrendelte, hogy a senatus lectio alkalmával a censorok csak olyant mellőzhessenek, a kit előttük vádoltak be s mindketten érdemesnek tartottak megrovásra (Ascon. p. 9. Dio 38, 13), v. ö. Lex Caecilia; 5) de provinciis consularibus, mely szerint Gabinius consul Syriát, Piso pedig Macedoniát és Görögországot nyerte pronviciául (Cic. Sest. 10. Pis. 16); 6) de exilio Ciceronis (Cic. Sest. 10, 14. 24), l. Tulii, 7; 7) de rege Ptolemaeo, Ptolemaeust, Cyprus királyát megfosztotta trónjától s javait az államnak foglalta le (Cic. Sest. 26. Vell. 2, 45. Dio 38, 30); 8) de rege Dejotaro et Brogituro, elvette D.-tól a királyi czímet és a pessinusi Magna mater főpapi méltóságát s B.-ra ruházta. Cic. Sest. 26.
Lex Cornelia, 1) az agrigentumi senatus cooptatiójáról (Cic. Verr. 2, 50); 2) az ellenséges fogságban elhaltak végrendeletének érvényességéről; 3) Caecilia de Cicerone revocando, Kr. e. 57-ben; 4) de novis tabulis és de mercedibus habitationum annuis, Kr. e. 47-ben; e javaslataival P. Curnelius Dolabelle adósságokat s bizonyos házbértartozásokat akart leszállítani, de törekvése, miként a Caelius rufusé, hajótörést szenvedett. Dio 42, 29, 32. Liv. ep. 113.
Leges Corneliae, L. Cornelius Cinna consul törvényei, Kr. e. 87-ben, l. Cornelii, 26; 1) de exsulibus revocandis (Aur. Vict. vir. ill. 69); 2) de novorum civium et libertionorum suffragiis, a polgárjogot nyert italiaiakat valamennyi tribus közt akarta megosztani (Vell. 2, 20); sem ez, sem amaz nem sikerült; 3) de Mario revocando. Vell. 2, 21.
Leges Corneliae, Sulla törvényei, melyeket részint mint consul (Kr. e. 88) részint mint dictator ripublicae constitundae (82–80) hozott oly czéllal, hogy az államkormányzatban a nemesség felsőbbségét biztosítsa; I) 88-ból valók: 1) de exilio Marianorum (Vell. 2, 19); 2) de sponsu (l. Intercessio); 3) Pompeja de comitiis centuriatis, a com. cent. régi szervezetét állította vissza (App. b. c. 1, 59); a Marius-párt nemsokára eltörölte; 4) Pompeja de tribunicia potestate, mely szerint a néptribunusok csakis a senatus fölhatalmazásából léphettek föl törvényjavaslattal a népgyűlés előtt; 5) Pompeja de unciaria, elrendelte, hogy vagy fenus unciarium legyen a törvényes százalék vagy vonja le az adós a követelés 12-ed részét (Fest. p. 572 Th.); II) 82-ből valók; 1) de proscriptione (l. o.); 2) de tribunica potestate: 82-ik évi törvényét ismét életbe léptette; elrendelte azonkívül, hogy a néptribunusok auxiliumában folyamodni nem lehet s hogy a ki már néptribunus volt, ne pályázhassék más hivatalért (Liv. ep. 89. Caes. b. c. 1, 7. App. b. c. 1, 100); 3) judicaria (l. Judex); 4) de magistratibus, elrendelte, hogy senki se viselhessen praetori hivatalt a quaestori vagy consulit a praetori előtt; egy évben ne viselhessen senki két hivatalt, se ugyanazon hivatalt ismételten 10 éven belül (Liv. 7, 42. App. b. c. 1, 100); 5) de sacerdotiis: csak a pontifex maximus választását hagyta meg a népnek; a pontifexek, augurok és X-viri sacrorum számát 15-re emelte; III) 81-ből valók: 1) de Cn. Pompejo, megengedte, hogy P. mint egyszerű lovag, a nélkül, hogy magistratust viselt volna, tarthasson diadalmenetet; 2) de provinciis ordinandis: meghagyta a senatusnak a provincia kijelölés jogát, de egyes különös vagy kivételes esetekre megengedte a népgyűlés döntését; elrendelte, hogy consulok és praetorok csakis hivataluk letelte után mehetnek ki helytartóknak, hogy hivatalos évük lejárta után 30 nap alatt el kell hagyniok a provinciát s imperiumuk a város alatt megszünik, ha csak a senatus föl nem hatalmazza őket diadalmenetre; meghatározta a provincialis követségek költségeit (Cic. fam .1, 9, 25. 3, 6, 3. 10, 6); 3) de XX quaestoribus; a quaestorok számát (a senatus kiegészítése czéljából) 20-ra emelte, a kik hivatalos évük alatt részben a törvénykezésben működtek, azután pedig a senatusba jutottak. (Tac. ann. 11, 22); 4) de VIII practoribus: a praetorok számát 8-ra emelte föl, a kik hivatalos évük alatt a fölszaporított quaestiókat vezették, azután pedig 8 provincia kormányzását vették át mint propraetorok (Vell. 2, 16); 5) új állandó quaestiókat hozott be; a) de repetundis, mely a lex Servilia helyébe lépett; b) de majestate: a lex Appleját eltörölte s az állam ellen irányuló merészletet számkivetéssel sújtotta; c) de sicariis et veneficis (Tac. ann. 13, 44); d) de fulsis (testamentaria és nummaria néven is); e) de peculatu; f) de adulteriis et pudicitia; 6) sumtuaria; a hó főnapjain játékok s bizonyos ünnepek alkalmával 30, máskor 3 sestertiust engedett meg lakomára költeni (Gell.2, 24); nyalánkságokra oly alacsony árakat állapított meg, hogy nem is volt érdemes afféle czikkeket piaczra vinni (Macr. sat. 3, 17); korlátozta a temetéskor dívó fényűzést s azért funerariának is nevezték (Plut. Sull. 35); 7) frumentaria, l. Largitio; 8) de civitate Volaterraria, l. Largitio; 8) de civitate Volaterranis adimenda, Volaterrae s több lázongó mncipium lakóit a jus Latinum jogi állapotába helyezte; 9) de ludis Victoriae institutenndis, Vell. 2, 27.
Leges Corneliae, C. Cornelius Dolabella néptribunus javaslatai s törvényei Kr. előtt 67-ből, 1) de expensa, nem ment kersztül: meg akarta tiltani, hogy római ember pénzt kölcsönözhessen idegen népek követeinek (Asc. p. 51); 2) de ambitu, szintén nem ment keresztül; de enyhébb alakban Acilius és Calpurnius indítványára még azon évben megszavazták (l. Lex Acilia Calpurnia); 3) de solutione a legibus: első szövegezésében a senatust meg akarta fosztani a törvények alól való fölmentés jogától; de csak oly módosítással ment keresztül, hogy a senatus ne menthessen föl senkit a törvények köteléke alól, ha csak 200 senator nincs jelen (Aec. p. 57 sk. Dio 36, 22); 4) de edicto praetorio; a praetorokat az edictumokban kifejezett formák megtartására kötelezte. Asc. p. 58. Dio 36, 23.
Lex Cornelia Baebia, de ambitu (l. o.)
Lex Cornelia Caecilia, de cura annonae, Kr. e. 57-ben, a cura annonaet az egész birodalomra kiterjedő főhatalommal együtt öt évre Cn. Pompejusra ruházta. Cic. Att. 4, 1, 7. Dio 39, 9.
Lex Cornelia Fulvia, de ambitu (l. o.)
Lex curiata, minden olyan törvény, melyet a comitia curiatán hoztak. Legnevezetesebb a l. c. de imperio (l. Comitia). Állítólag a Tarquiniusok számkivetése s javaik kiadása felől is l. c. intézkedett. Dion. 4, 84. 5, 6. Ilyen törvény emelte érvényre az adlectiót, arrogatiót s végrendeletet (l. Comitia curiata).
Lex Decia, Kr. e. 311-ben, behozta a duumviri navales hivatalát. Liv. 9, 30.
Lex Didia, l. Sumptus.
Lex Domitia, Kr. e. 103-ban, a népre ruházta a pontifexek, augurok és X-viri sacrorum választását. Cic. leg. agr. 2, 7, 18. Vell. 2, 12. Sulla eltörölte (l. Leges Corneliae, II, 5).
Leges Duiliae, Kr. e. 449-ben, 1) de consulatu resituendo, a decemviratus alatt fölfüggesztett consuli hivatalt ismét életbe léptette (Liv. 3, 54); 2) de provocatione, halálbüntetést szabott arra, a ki a plebset tribunusok nélkül hagyja, s a ki olyan magistartust állít föl, a melynek határozata ellen nem lehet fölebbezni a néphez.
Lex Duilia Menenia, Kr. e. 357-ben, 1) de unciario fenore, l. Fenus; 2) de populo non sevocando, megtiltotta a nép összehívását tributim a városon kívül. Liv. 7, 16.
Lex Fabia, 1) de plagio (l. o.); 2) de numero sectatorum (l. Ambitus).
Lex Fabricia, l. Leges Messiae, 1.
Lex Falcidia, Kr. e. 40-ben, l. Legatum.
Lex Fannia, l. Sumptus.
Lex Flaminia, 1) agraria, l. Ager publicus; 2) minus solvendi, Kr. e. 217-ben, az uncialis lábat hozta be s elrendelte, hogy az újveretű asból 16 érjen föl 10 régivel; valószínűleg az arany és ezüst pénz verését is szabályozta. Fest. p. 518. Th. Plin. n. h. 33, 3.
Lex Flavia agraria, Kr. e. 60-ban, l. Ager publicus.
Leges frumentariae, l. Largitio.
Lex Fulvia, Kr. e. 125-ben polgárjogot akart adni a szövetségeseknek, valamint fölebbező jogot azoknak, a kik a római polgárjogot nem akarták elfogadni. Szavazásra nem került. Val. Max. 9, 5. 1.
Lex Furia, 1) de testamentis, l. Legatum; 2) de sponsu, Kr. u. 345 körül, elrendelte, hogy a hitelező csak 2 éven belül kereskedhetik adósának kezesein s mindegyiktől csak a ráeső részt követelheti, nem pedig mindegyiktől az egész összeget, mint azelőtt. Gaj. 3, 121.
Lex Furia Atilia, Kr. e. 136-ban, megsemmisítette C. Hotilius Mancinusnak a Numantiával kötött szerződését s Mancinust kiszolgáltatta az ellenségnek. Cic. off. 3, 30. de rep. 3. 18.
Lex Furia Caninia, Kr. u. 7-ben, megszabta a végrendelettel fölszabadítható rabszolgák számát s száznál többet senkinek sem engedett fölszabadítani. Gaj .1, 42 skk.
Lex Gabinia, 1) tabelleria, Kr. e. 139-ben, l. Leges tabellariae; 2) de perduellione, elrendelte, hogy a ki titkos gyűléseket hoz össze a városban, halállal lakoljon. Ideje és indítványozója felől kétség forog fenn.
Leges Gabiniae, A. Gabinius néptribunus javaslatára, Kr. e. 67-ben. 1) de bello piratico, elrendelte, hogy a Közép tenger megtisztítása végett a kalózoktól válaszszanak a consularis férfiak közül egy fővezért három évre szóló s nemcsak a tengerre hanem attól 50 római mérföldnyire a szárazföldre is kiterjedő imperiummal (Dio 36, 6. 7, 20. Cic. de imp. Pomp. 17. 19); 2) de versura, megtiltotta, hogy a provincialisok rómaitól pénzt kölcsönözhessenek, a praetoroknak pedig, hogy az ilyen tiltott kölcsönökből keletkező perekben érvényeseknek ismerhessék el a kötelezvényeket (Cic. Att. 5, 21. 12); 3) de senatu legatis dando, elrendelte, hogy a senatus februarius folyamán az idegen követek kihallgatását minden más tárgynak eléje tegye; czélja az volt, hogy a comitia megtartását Martiusra tolja ki, l. Legatus.
Lex Gellia Cornelia, Kr. e. 72-ben, helybenhagyta Pompejusnak azt az intézkedését, hogy Hispaniában egyeseknek polgárjogot adott a saját consiliuma meghallgatásával. Cic. Balb. 8, 19.
Leges Genuciae, L. Genucius néptribunus törvénynyé lett javaslatai, 342-ben Kr. e., 1) de magistratibus, elrendelte, hogy ugyanazon személy csak 10 év mulva tölthesse be ismét a már egyszer viselt hivatalt; hogy senki se viselhessen egyszerre két hivatalt, hogy az egyik consul plebejus legyen (Liv. 7, 42), l. Magistratus; 2) de fenore, eltiltotta a kamatszedést. Liv. u. o.
Lex Herennia, Kr. e. 60-ban, C. Herennius azt akarta kivinni e javaslatával, hogy P. Clodiust a comitia centuriata a plebsbe engedjék átlépni, de nem sikerült. Cic. Att. 1, 18, 6. 19, 5.
Lex Hieronica frumentaria, II. Hierónak a nyilvános bérleteket és tizedeket (decuma) szabályozó törvénye, melyet a római bérlők is tartoztak követni. Cic. Verr. 2, 13 stb.
Lex Hirtia, Kr. e. 46-ban, korlátozta a Pompejus-pártiak tisztviselőkké választását. Cic. Phil. 13, 16.
Lex Horatia (?),mely Caja Tarretia Vestaszűznek több fényes kitüntetést és kiváltságot adott azért, hogy a campus Martiust a római népnek ajándékozta. Gell. 6, 7.
Leges Hortensiac, Kr. e. 287-ben, 1) de plebiscitis, a plebiscitumokat törvényerővel ruházta föl (Plin. n. h. 16, 10. Gell. 15, 17. Gaj. 1, 3); 2) de nundinis, elrendelte, hogy a vásárnapok (nundinae) dies fasti (non comitiales) legyenek. Macr. Sat. 1, 16.
Lex Hostilia, Kr. e. 70-ben, lopás miatt való keresetben (actio furti) megengedte a helyettesítést.
Lex Icilia, 1) de potestate tribunicia, Kr. előtt 492-ben megerősítette a néptribunusok sérthetetlenségét s birságbüntetést rótt arra, a ki a néphez beszélő néptribunusnak ellene mond vagy azt háborgatni meri. (Dion. 7, 14 skk. Cic. Sest. 37); 2) de Aventino publicando, Kr. e. 456-ban, elrendelte, hogy az Aventinust oszszák ki a plebejusoknak építkezésre (Liv. 3, 31. 32); 3) de secessione, Kr. e. 449-ben, általános bocsánatot biztosított azoknak, a kik a decemvirektől elpártolván, külön szakadtak (Liv. 3, 54); 4) de triumpho consulum, Kr. e. 449-ben megengedte L. Valerius és Q. Horatius consulnak a triumphust, melyet democratikus érzelmük miatt a senatus megtagadott tőlük; ez volt populi jussu az első triumphus. Liv. 3, 63.
Leges judiciariae, l. Judex.
Lex Julia, melyet Kr. e. 90-ben L. Julius Caesar indítványára hoztak, polgárjogot adott a latinus s a többi italiai szövetségeseknek, ha kijelentették, hogy a polgárjogot elfogadják. Cic. Balb. 8, 21.
Leges Juliae Caesaris, C. Julius Caesar törvényei, A) első consulsága idejéből, Kr. e. 59-ből: 1) agrariae, l. Ager publicus; 2) de publicanis, az ázsiai adóbérlőknek a mithridatesi háború folytán elengedte egyharmadát a kikötött bérleti összegnek (Cic. Att. 2, 16. 1, 17 skk. Dio 38, 7); 3) de actis Pompeji, megerősítette Pompejusnak Ázsiában tett összes intézkedéseit, a mit a senatus vonakodott volt megtenni; 4) de rege Alexandrino, Ptolemaeus Auletest Agyptus királyának a római nép szövetségesének és barátjának nyilvánította ki; 5) de repetundis, l. Repetundarum; 6) de arrogatione P. Clodii, megengedte, hogy P. Fontejus fiává fogadja, majd apai hatalma alól ismét elbocsássa P. Clodiust (Dio 37, 51. Suet. Caes. 20); B) a Kr. e. 49. évből valók: 1) de pecuniis mutuis, a hitelviszonyok javítása czéljából leszállította a polgárháborúk óta fölszaporodott kamatokat s a már lefizetett kamatok összegét le engedte vonni a tőkéből; elrendelte azután, hogy a hitelezők adósságtörlesztés fejében tartoznak elfogadni az adós földbirtokát is, még pedig a polgárháborúk előtti értékében; továbbá, mivel sokan nagymennyiségű pénzt rejtegettek, elrendelte azt is, hogy senki se tartson magánál több készpénzt 60 sestertiusnál (Dio 41, 37. 38. 42, 51. Suet. Caes. 42); hasonló szándékkal rendelte el két évvel később a lex de modo credendi possidendique intra Italiam, hogy a tőke egy részét helyezzék el földbirtokba, s a földek adóssággal való terhelését korlátozta (Tac. ann. 6, 22. Suet. Tib. 48; 2) de civitate Gaditanis danda; 3) de civitate Transpadanis danda; C) Kr. előtt 46-ból: 1) frumentaria, l. Largitio: 2) de provinciis, elrendelte, hogy propraetorok csak egy, proconsulok pedig legfölebb 2 évig kormányozzák a rájuk bizott provinciát Dio 43, 25.; 3) sumptuaria, l. Sumptus; 4) judiciana, l. Judex; 5) de majestate (l. o.); 6) de vi (Cic. Phil. 1, 99, l. Vis; 7 de sacerdotiis,a pontifexek, augurok (a kik közé magát is fölvétette) s a XV-viri sacrorum számát 16-ra emelte föl (Dio 42, 51); 8) de judiciis privatis, korlátozta az elavult legis actiókat, l. Formula; 9) municipalis, italiai municipiumok a coloniák községszervezeti s közrendi szabályzata, melyet a tabulae Heracleenses tartottak fönn; 10) de magistratibus, 46–44 közt. tekintettel a provinciák számára meg részben a sok pályázóra is, fölemelte a praetorok számát 14-re, a quaestorokét 40-re (Dio 43, 47. 50); D) a 44-ik évből való a lex coloniae Juliae Genetivae sive Ursonis, Urso colonia szervezetéről, a mely törvényt 1871-ben fedezték föl 3 ércztáblán (Mommsen-Hübner, Ephem. epigr. 2, 105 skk); E) halála után M. Antonius consul tette közzé Caesar több törvényét, melyeket «állítólag» az ő iratai közt mint tervezetet talált; ilyen pl. de Siculis, mely a siciliaiaknak polgárjogot adott, a kiknek pedig Caesar csak a jus Latiit akarta megadni; de rege Dejotaro, a kinek az ügyét még Caesar maga vizsgálta meg, de eldöntését későbbre halasztotta; Antonius megvesztegetve akként tüntette föl a dolgot, mintha Caesar hagyatékában olyan törvénytervezetet talált volna, mely Dejotarust visszahelyezi jogaiba, ezt azután meg is szavaztatta (Cic. Phil. 2, 37. Att. 14, 12, 1. Dejot.); de exsuli bus, mely Sex. Clodiusnak (l. Claudii, 22) s más számüzötteknek megengedte a visszatérést.
Leges Juliae (Augusti), 1) de majestate (l. o.); 2) de vi publica et privata (Paul. Sent. rec. 5, 26, 1. Dig. 22. 5, 3), l. Vis; 3) de ambitu (l. o.); 4) de adulteriis (l. o.); 5) de maribandis ordinibus, Kr. e. 18-ban, korlátozta a nőtlen életet s jutalmat biztosított a többgyermekű szülőknek (Hor. carm. saec. 20. Suet. Oct. 34. Gell. 2, 15); a Kr. u. 8-ban Augustus kivánságára hozott l. Julia et Papia Poppaea nagy részben átvette ennek intézkedéseit (azért Julia is); e törvény tiltotta a házasság nélkül való életet a férfiakra nézve a 20–60. év közt, a nőkre nézve pedig az 50 éves korig; a nőtlen nem fogadhatott el örökséget, legfölebb a legközelebbi agnatusától; nős, de gyermektelen férfi is csak felét kaphatta örökségének; a többgyermekű szülőknek nagy elsőbbségi jogokat biztosított (l. Jus liberorum); meghatározta a válás föltételeit (l. Divortium) stb; 6) judiciaria (Dig. 22, 5, 4. 47, 15. 3. 48, 14, 1. Gaj. 4, 30); 7) de vicesima hereditatium, l. Államháztartás, 5; 8) de annona, 20 aurenst szabott büntetésül arra, a ki a gabonát társulatok alakításával vagy a gabonaszállítás akadályozásával drágította (Dig. 48, 12, 2); 9) sumptuaria, a lex Cornelia (l. o.) rendelkezését jelentékenyen kitágította. Gell. 2, 24.
Lex Julia Papiria de mullis, l. Multa.
Lex Julia et Plautia de usucapione rerum vi possesarum (Gaj. 2, 45. Dig. 41, 3, 33, 2) tulajdonképen két külön törvény, melyek szerint erőszakosan elvett dolgok nem válhattak tulajdonná usucapio által. Lange, RA. 13, 165. 23, 661. L. Lex Julia és Lex Plautia de vi.
Lex Julia et Titia de tutela, talán a Kr. e. 43-ik évből, bizonyára szintén két külön törvény (Lange, RA. II3, 662), a melyek a lex Atilia (l. o.) rendelkezését kiterjesztették a provinciákra is a tutor-kinevezést a helytartókra bízták. Gaj. 1, 185.
Lex Junia, 1) de feneratione, l. Fenus; 2) de repetundis, l. Repetundae; 3) de peregrinis, Kr. e. 126-ban, elrendelte, hogy a latinusok és peregrinusok, a kik számosan bitorolták Romában a civitast, hagyják el a fővárost. Cic. off. 3, 11.
Lex Junia Licinia. Kr. e. 62-ben, hamisítás meggátlása czéljából elrendelte, hogy az új törvényeket tanuk jelenlétében helyezzék el az aerariumban. Suet, Caes. 28. Oct. 94. Schol Bob. p. 310.
Lex Junia Norbana, Kr. u. 18-ban, behozta a Latini Juniani intézményét (l. o.).
Lex Junia Velleja, Kr. u. 26-ban, e szerint, ha valaki bármi oknál fogva megszünt örökös lenni, gyermekeire (tehát unokákra v. másodunokákra) szállhatott az örökség, ha azok a végrendelet kelte után születtek is, de a végrendelettevő még életében megtette őket örökösöknek.
Lex Licina, 1) de ludis Apollinaribus, Kr. e. 208-ban, Quintilis 5-ikére tűzte ki a. l. A.-t; 2) de triumviris epulonibus creandis (Cic. de or. 3, 19), Kr. e. 196-ban; 3) de magistrabus, Kr. e. 154-ben, egyezik a l. Aeb.-val; 4) de sacerdotiis, Kr. e. 145-ben, nem lett törvény, egyezik a l. Dom.-val, l. Lex Domitia; 5) sumptuaria (l. o.), Kr. e. 103-ban; 6) de sodaliciis (l. o.), Kr. e. 55-ben.
Lex Licinia Cassia, Kr. e. 171-ben, a tribuni militum kinevezését azon évre a consulokra és praetorokra bízta. Liv. 42. 31.
Lex Livinia Mucia de civibus religundis, Kr. e. 95-ben, kiutasította Romából a polgárbitorló sociusokat. Cic. off. 3, 11. Balb. 21, 48. Asc. p. 67.
Leges Liciniae Sextiae, C. Licinius Stolo és L. Sextius Lateranus néptribunusok indítványára, Kr. e. 367-ben, 1) de aere alieno, kimondotta, hogy a már lefizetett kamatot vonják le a tőkéből, s a még fönmaradó tőkeadósságot 3 évi egyenlő részletekben kell törleszteni (Liv. 6, 35); 2) de modo agrorum, elrendelte, hogy az ager publicusból senkinek se lehessen 500 holdnál nagyobb a birtokában s hogy a közlegelőkre senki se hajthasson ki többet 100 drb nagy és 500 drb apró marhánál (App. b. c. 1, 8); 3) de consule plebejo, a tribuni militum intézményét megszüntette s kimondotta, hogy a consulok egyike plebejus legyen (Liv. 6, 35. Gell. 17, 21); 4) de decemviris sacrorum, a duumviri sacrorum számát 10-re emelte s elrendelte, hogy ezen decemviris sacris faciundis felét a patriciusok, felét a plebejusok közül válaszszák. Liv. 6, 37. 42.
Leges Liviae, A) de provincia Africa, C. Livius Drusus néptribunus indítványára, Kr. e. 146-ban fölhatalmazta Scipio Aemilianust, hogy vegyen maga mellé 10 legatust s rendezze be Africát provinciának; B) M. Livius Drusus néptribunus Kr. e. 122-ben 3 törvényt akart hozatni oly célból, hogy C. Gracchus törvényeit túlliczitálván, a nobilitas érdekeit megoltalmazza, u. m. 1) de Latinix, biztosítani akarta a latinusoknak a fölebbező jogot s korlátozni a magistratusok büntetőjogát még a táborban is (App. b. c. 1, 23) 2) agraria, meg akarta szüntetni a magánbirtokul kiosztott ager publicius adóját; 3) de coloniis XII deducendis, 12 gyarmatot akart telepíteni, egyenkint 3000 polgárral; javaslataival, bár nem mentek keresztül, sikerült megingatnia C. Gracchus népszerűségét; C) M. Livius Drusus néptribunus javaslatai Kr. e. 91-ben, 1) judiciuria, l. Judex; e javaslat a senatus ellenállásán hajótörést szenvedett, bár Drusus más két javaslattal is igyekezett a plebset megnyerni (Liv. ep. 71), ú. m. 2) agraria (Aur. Vict. vir. ill. 66); 3) frumentaria (Asc. p. 68); 4) nummaria, az ezüstpénz nyolcadrészben akarta vegyíttetni rézzel, hogy kárpótlást nyújtson az államnak azon veszteségéért, melyet az l. agraria és frumentaria hozott volna rá, de a melyeket, minthogy a lex Didia ellenére per saturam szavaztak meg, a senatus érvényteleneknek nyilvánított. Két javaslata, de Latinis és de civitate sociis danda, közbejött meggyilkolása miatt nem került szavazásra.
Lex Lutatia de vi, l. Vis.
Lex Maenia, Kr. előtt 287-ben C. Maenius néptribunus indítványára elrendelte, hogy a senatus a választó comitia megtartása előtt hagyja jóvá a választást. Cic. Brut. 14.
Lex Mamilia, 1) de limitibus, valószínűleg M. Mamilius consul indítványára, Krisztus előtt 239 körül elrendelte, hogy az egyes földbirtokok közt 5 láb l = 0,296 m.) széles műveletlen terület maradjon s az esetleges határperekben egy, a praetortól kinevezendő becslő (arbiter) döntsön (Cic. de leg. 1, 21); 2) der conjuratione Jugurthina, Kr. e. 109-ben, C. Mamilius Limetanus néptribunus indítványára quaestio extraordinaria fölállítását rendelte el azok ellen, a kiket Jugurtha megvesztegetett. Sall. Jug. 40.
Lex Mamilia Roscia Peducaea Alliena Fabia, e törvény, melyet Mommsen a lex Julia agraria Kr. e. 59) részének tart, coloniák telepítéséről, különféle községek szervezéséről s a coloniák területén húzódó mesgyékről intézkedett. Mommsen, Ueber die lex Mamilia Roscia etc. (Die Schriften der röm. Feldmesser II).
Leges Maniliae, C. Manilius népribunus javaslatára, Kr. e. 66-ban, 1) de libertinorum suffragiis, kimondta, hogy a libertinusok ne csak a 4 városi tribusban szavazhassanak, mint addig, hanem általában abban, a melyikhez a patronusuk tartozik (Dio 36, 25); 2) de imperio Cn. Pompeji, a mithridatesi háború főparancsnokságát Pompejusra ruházza, l. Cic. de imp. Pomp. (Vell. 2, 33); 3) de suffragiorum confusione, azt rendelte el, hogy a népgyűlésen ne az addigi sorrendben történjék a szavazás. Cic. Mur. 23, 47.
Lex Manlia, 1) Cn. Manlius consul indítványára Kr. e. 357-ben, behozta a visesima manumissionumot, l. Államháztartás, 4; 2 de libertinorum suffragiis, Kr. e. 58-ban, föl akarta újítani, de sikertelenül, a lex Maniliát, melyet a senatus még a 65. év elején érvénytelennek nyilvánított; 3) de bello Jugurthino, Kr. e. 107-ben C. Manlius Mancinus néptribunus indítványára Mariusra ruházta a Jugurtha elleni háború fővezérletét. Sall. Jug. 73.
Lex Marcia, 1) Kr. e. 172-ben, C. és Q. Marcius néptribunusok indítványára fölhatalmazta a senatust, hogy Popillius Laenast, a ki jogtalan háborút viselt a ligurok ellen, törvény elé állítsa (Liv. 42, 42); 2) agraria, Kr. e. 104-ben, l. Ager publicus.
Lex Marcia Atinia de pace cum rege Philippo facienda, Kr. e. 196-ban. Liv. 33, 25.
Lex Maria de ambitu, Kr. e. 119-ben, l. Ambitus.
Lex Maria (v. Marcia) Porcia Kr. előtt 62-ben, L. Marius (v. Marcius) és M. Porcius Cato néptribunusok javaslatára büntetést szabott azon hadvezérekre, a kik, hogy engedélyt nyerhessenek diadalmenetre, elferdítve közölték az ellenség halottainak vagy az elesett polgároknak számát s visszatértük után esküt kivánt tőlük jelentésük igaz voltára nézve. Val. Max. 2, 8, 1.
Lex Memmia, Kr. e. 111-ben, 1) de incestu, a Vesta-szűzek meggyalázóira vonatkozott; de olyanokat, a kik állami szolgálatban Romától távol voltak, nem lehetett vádolni (Val. Max. 3, 7, 9); 2) de Jugurtha Romam ducendo, L. Cassius praetorral Romába hozatta Jugurthát, hogy tanúságot tegyen azok ellen, a kiket megvesztegetett. Sall. Jug. 32.
Lex Menenia Sextia, l. Multa.
Lex Messia, C. Messius néptribunustól Kr. e. 57-ben, 1) de reditu Ciceronis, Cicero visszahívását akarta kieszközölni (Cic. p. red. in sen. 8), de Clodius meghiusította (Cic. Sest. 35 sk.); 2) de cura annonae, még azt is hozzá akarta adni a lex Cornelia Caeciliához, hogy Pompejus pénz, hajóhad és hadsereg felől szabadon rendelkezzék s imperiuma a provinciákat illetőleg nagyobb legyen mint az illető helytartóké (Cic. Att. 4, 1, 7); nem lett törvénynyé.
Lex Metilia, M. Metilius néptribunustól Kr. e. 217-ben, 1) de aequando magistri equitum et dictatoris jure (Liv. 22, 27); 2) de fullonibus, megszabta a ruhatisztitóknak (fullones) a kelme kikészítésének módját, hogy a ruházatban lábrakapott fényűzést korlátozza. Plin. n. h. 35, 17.
Lex Minicia (v. helytelenül Mensia), Kr. után 3 előtt, elrendelte, hogy a civis Romana és peregrinus közti házasságból származott gyermek peregrinus legyen. A gyermekek tehát ettől fogva az alacsonyabb rendű szülő állapotába jutottak. Gaj. 1, 78. Ulp. 5. 8.
Lex Minucia, 1) Kr. e. 216-ban, közbankot állított 3 tisztviselővel (tresviri mensarii), hogy a pénzekre felügyeljenek s a polgároknak hitelt nyújtsanak (Liv. 23, 21. 24, 18. 26, 36); 2) Kr. e. 121-ben, megszüntette a C. Gracchus-féle gyarmattörvények érvényességét.
Lex Mucia, Kr. e. 114-ben, rendkívüli vizsgálatot rendelt el Hostilius Tubulus ellen, a ki az előző évben mint praetor orgyilkossági perekben meg hagyta magát vesztegetni. Cic. fin. 2, 16.
Lex Octavia frumentaria, l. Largitio.
Lex Ogulnia, Kr. e. 300-ban, a pontifexek számát 8-ra, az augurokét 9-re emelte s elrendelte, hogy az új helyeket a plebsből töltsék be. Liv. 10, 6. 9.
Lex Oppia, l. Sumptus.
Lex Orchia, l. Sumptus.
Lex Ovinia, l. Senatus.
Lex Pacuvia, Kr. e. 27-ben, Sex. Pacuvius néptribunus javaslatára a Sextilis hónap nevét Augustusra változtatta át. Macr. sat. 1, 12.
Lex Papia, C. Papius néptribunus indítványára, Kr. e. 65-ben, 1) de peregrinis, kitiltotta Romából a peregrinusokat, kiváltképen azokat, a kik a polgárjogot bitorolták (Cic. off. 3, 11. Dio 37, 9), v. ö. lex Junia de peregrinis; 2) de Vestalium lectione, elrendelte, hogy a pontifex maximus választotta 20 leány közül sorsolják ki egy conción a Vesta-szűzeket. Gell. 1, 12.
Lex Papia Poppae, l. Leges Juliae (Augusti), 5.
Lex Papiria, 1) de civitate Acerranis danda, Kr. e. 332-ben, Acerrae lakóinak civitas sine suffragiót adott (Liv. 8, 17); 2) de consecratione aedium, Kr. e. 304-ben, kimondotta, hogy a plebs jóváhagyása nélkül semmit sem szabad fölszentelni (Cic. de dom. 49. 50); 3) Kr. e. 131-ben, a) de tribunis pl. reficiendis, csak javaslat maradt; azt akarta kivinni, hogy néptribunust ismét meg lehessen választani (Cic. Lael. 25. Liv. ep. 59); b) tabellaria, l. Leges tabellariae; 4) semiunciaria, Kr. e. 89-ben, az as rézsúlyát 1/2 unciára szállította le (Plin. n. h. 33, 3); 5) Kr. e. 84-ben, a) de libertinorum suffragiis, a libertinusokat valamennyi tribusba osztatta be; b) de novorum civium suffragiis, szavazójoggal ruházta föl az új polgárokat. Liv. ep. 84.
Lex Pedia, Kr. e. 43-ban, Caesar meggyilkolásának részesei ellen quaestio extraordinariát rendelt el. Vell. 2, 69.
Lex Peducea, Kr. e. 113-ban, quaestio extraordinariát kért 3, incestusszal vádolt Vesta-szűz ellen.
Lex Petillia, Kr. e. 187-ben, számadásra vonta L. Scipio Asiaticust az Antiochustól elharácsolt pénzről. Liv. 38, 54.
Lex Petronia, Kr. u. 60-ban, megtiltotta az uraknak, hogy rabszolgáikat vadállatokkal való viaskodásra birói itélet nélkül kényszeríthessék.
Lex Pinaria annalis, l. Magistratus.
Lex Pinaria Furia, Kr. e. 472-ben, elrendelte másodévenkint egy szökőhónap (mensis intercalaris) beszurását febr. 23. és 24. közé. Macr. sat. 1, 13.
Lex Pinaria Furia Postumio, Kr. előtt 432-ben, plesbicitum, «ne cui album in vestimentum addere petitionis causa liceret» (Liv. 4, 25); később elavult.
Lex Plactoria, 1) de praetore urbano, Kr. e. 227-ben; 2) de cura minorum XXV annis v. de circumscriptione adulescentium, Kr. e. 192 előtt, a nagykorúság kezdetét a 25. éves korban állapította meg (azért l. quinavicenaria, Plaut. Pseud. 1, 3, 68); védte a kisebbkorúakat (minores) különösen részesedés (circumscriptio) ellen. Prisc. 18, 19. Cic. off. 3, 15.
Lex Plautia, 1) M. Plautius Silvanus néptribunus indítványára, Kr. e. 89-ben, a) agraria, l. Ager publicus; b) judiciaria, l. Judex; c) de vi, l. Vis; 2) de reditu Lepidanorum, Plautius néptribunus javaslatára, Kr. e. 73-ban, megengedte a Sertoriushoz menekült Lepidus-pártiak visszatérését. Suet. Caes. 6.
Lex Plautia Papiria, Kr. e. 89-ben, polgárjogot adott a Padus folyóig az összes italiai szövetségeseknek, a kiknek akkor Italiában volt domiciliumuk, ha 60 nap alatt e végből a praetor urbanusnál jelentkeztek. Cic. Arch. 3.
Lex Poetilia, Kr. e. 358-ban, l. Ambitus.
Lex Poetilia Papiria de nexis, Kr. előtt 326-ban, l. Nexum.
Lex Pompeja, A) Strabonis, de Transpadanis, Kr. e. 89-ben, a Transpadanusoknak civitast, a Cispadanusoknak Latinitast adott (Dio 37, 9. asc. p. 3); B) Cn. Pompeji Magni, 1) Licinia de tribunicia potestate, Kr. előtt 70-ben, l. Tribuni plebis; 2) Licinia de provinciis Caesaris, Kr. e. 55-ben, megadta Julius Caesarnak az imperiumot újabb 5 évre (Cic. Phil. 2, 10. Vell. 2, 46; 3) de parricidiis (l. o.); 4) de vi, Kr. e. 52-ben, l. Vis; 5) de ambitu (l. o.); 6) de provinciis, Kr. e. 52-ben, megerősítette azon 51-ik senatus consultumot, hogy consulok és praetorok csakis hivataluk viselése után 5 évvel mehessenek ki provinciai helytartónak (Dio 40, 56); e törvényt maga Pompejus sem tartotta meg («suarum legum auctor idem ac subversor»); 7) de jure magistratum, Kr. előtt 52-ben, távollevőket eltiltott a hivatalra pályázástól; minthogy azonban Caesart egy plebiscitum mint távollevőt is elfogadta volt pályázónak, utólagosan tette jóvá a tévedést Pompejus, mikor már a törvény érczbe vésve le volt téve az aerariumban. Dio 40, 56. Set. Caes. 2.
Lex Porcia, 1) a leges Porciae de provocatione, különböző 3 személytől, egymást kiegészítik s a fölebbező jogot kiterjesztik (Cic. rep. 2, 31); nevezetesen a) egy, a mely M. Porcius Cato praetor indítványára Kr. e. 198-ban jött létre, súlyos büntetést szab az olyan magistratusra, a ki római polgárt az első mérföldkő határán belül vesszőztet meg vagy végeztet ki (Liv. 10, 9); b) a második, Kr. e. 195-ben, P. Porcius Laeca praetor indítványára, kiterjeszté a védelmet az Italiában s a provinciákban lakó összes római polgárokra (Cic. Verr. 5, 63) s végre c) a harmadik, melyet Kr. e. 184-ben L. Porcius Licinus hozott javaslatba, még a hadseregben szolgáló római polgárokra nézve is eltiltotta a botozással súlyosbított halálbüntetést (Liv. 10, 9. Cic. rep. 2, 31. Pol. 6, 37), l. Provocatio; 2) de sumptu provinciali, Kr. előtt 195-ben, a provinciák lakóinak helytartók tiszteletére való pazar költekezését a törvényszabta korlátok közé szorította. Liv. 32, 27. Plebisc. de Thermess. 2, 14–17.
Lex Publicia, 1) de cereis, Kr. e. 209-ben, azt a szokást, mely szerint az emberek a Saturnalia alkalmával viaszfáklyákat ajándékoztak egymásnak, a cliensek kimélése tekintetéből csakis gazdagoknak engedte meg (Macr. Sat. 1, 7); 2) ismeretlen időből, valószínűleg korlátozta a versenyküzdelmek kimenetelére való pénzbeli fogadásokat (in pecuniam ludere).
Lex Publilia, A) Kr. e. 471-ben, Publilius Volero néptribunus indítványára elrendelte, hogy a plebs tisztviselőit a comitia tribután válaszszák (Liv. 2, 56 sk.), l. Comitia; B) Leges Publiliae, Kr. e. 339-ben, Q. Publilius Philo dictator javaslatából, 1) de plebiscitis, megerősítette a lex Valeria Horatiát (Liv. 8, 12), l. o. és Comitia; 2) de patrum auctoritate, elrendelte, hogy a senatus már a törvényhozó gyűlés előtt járuljon hozzá az alkotandó törvényhez (Liv. 8, 12); 3) de censore plebejo creando, megengedte, hogy a censorok egyikét a plebejusok közül válaszszák (u. o.).
Lex Pupia, Kr. e. 71-ben, népgyűlés tartama alatt eltiltotta a senatus üléseit. Cic. fam. 1, 4, 1. Qu. fr. 2, 13, 3.
Lex Pupia Valeria, Kr. e. 61-ben, quaestio extraordinariát indítványozott P. Clodius ellen Bona Dea ünnepének a megsértéseért (Cic. Att. 1, 13, 3. 1, 14, 3. Suet. Caes. 6), de az enyhébb lex Furiát (l. o.) fogadják el helyette.
Lex Quinctia, Kr. e. 9-ben kártérítést és 100.000 sestertiusnyi bírságot rótt arra, a ki a vízvezetéket vagy a víztartókat rongálja. E törvény teljes szöveggel maradt ránk.
Leges regiae a római polgár vallási kötelességeire vonatkozó szabályok, a melyeknek meg nem tartása (nefus) vallási vezeklést (piaculum) kiván, vagy ha a vétek engesztelhetetlen, akkor a vétkest (impius) a sértett istenségnek mintegy átkos áldozatává (sacer) teszi. Ide tartoztak pl. a villámtól sujtottak vagy a viselős asszonyok temetését, az özvegyi gyászidő megtartását stb. illető vallásjogi határozatok, de azonkívül olyanok is, melyekkel a magánjog hézagainak pótlását az erkölcsi szempont követelte, pl. apa vagy após ellen elkövetett jogtalanság, gyermekkitevésben a családfői v. cliensekkel szemben a patronusi hatalommal való visszaélés. E szabályokat, melyeknek egyes pontjai élén egy-egy király, különösen Romulus és Nema nevét találták a későbbi jogászok s a melyek ismerete nemcsak a papokra, hanem a közönségre nézve is igen fontos volt, állítólag Ancus király rendeletére tették legelőször közzé a pontifexek fatáblákra írva. Liv. 1, 32. Dion. 3, 36. Az idő folytán elenyészett táblákat a királyság dőlte után az első pontifex maximus, C. Papirius újította volna meg (Dion. i. h. Dig. 1, 2, 2, 2), de miután a gallus égés újra megsemmisítette, a pontifexek számításból maguk számára tartották fönn azok útmutatásait s a senatusnak a közzétételre vonatkozó rendeletét nem teljesítették. Liv. 6, 1. E szabályok gyűjteménye későbben, ismeretlen időben és személy által, jus Papirianum (l. o.) néven került a nyilvánosság elé. Mommsen, RStr. 23, 41 skk. Lange, RA. 13, 314.
Lex regia, másként lex imperii v. de imperio, azon törvény, mely a császárokat, még pedig legtöbbször Vespasianust, trónra léptükkor felruházta az imperium és potestas mindazon jogaival, melyek Augustusra fokonkint rászállottak. Tac. hist. 4, 3. 6. Lex r. de imp. Vesp. 29. E törvény, melyhez kezdetben formaság kedveért a nép jóváhagyását is ki szokták kérni, tulajdonkpen senatusconsultum folytán jött létre. Gaj. 1, 5. dig. 1, 4, 1.
Lex Remmia, Kr. e. 91-ben, büntetést rótt arra, a ki más ellen hamis vádat emelt. Cic. Rosc. Am. 19. L. Calumnia.
Lex Rhodia, tengeri szerencsétlenség okozta károkra vonatkozó magánjogi határozatok, melyeket a rhodusiaktól vettek át.
Lex Roscia theatralis, Kr. e. 67-ben, L. Roseius Otho néptribunus javaslatára, ismét megadta a lovagoknak azon Sulla által elvett jogot, hogy a színházi nézőtér 14 első padsorában ülhessenek (Liv. ep. 99. Vell. 2. 32); de a csődbe jutott lovagoknak kevésbbé megtisztelő helyeket jelölt ki a plebs között. Cic. Phil. 2, 18. A színházi közönség ezért Roscius ellen lármás tüntetést rendezett, a melyet Cicero korholó beszéde csillapított le. Cic. Att. 2, 1. Plut. Cic. 13. Plin. n. h. 7, 30. Augustus a polgárháborúk folytán elszegényedett lovagoknak s fiaiknak is meghagyta e kitüntetést. A circusban Nero jelölt ki külön helyet a lovagoknak Kr. u. 64-ben. Tac. ann. 15, 32.
Lex Rubria, 1) de colonia Carthaginem deducenda, Kr. e. 123-ban; 2) de Gallia Cisalpina Kr. e. 42-ben (mások szerint 49), a törvénykező eljárásra vonatkozó utasítás a felső italiai magistratus számára, miután Gallia Cisalpinát a philippii ütközet után ismét egyesítették Italiával. E törvény töredékeit 1760-ban találták meg Veleja romjaiban egy bronztáblán, melyet jelenleg Parmában őriznek. Szövegét közlik: Bruns, Fontes juris Rom. antiqui, ed. Mommsen, 1887, pp. 95–100. Girard, Textes de droit romain, Paris, 1890, pp. 63–69.
Leges Rupiliae, P. Rupilius proconsulnak Siciliára vonatkozó rendeletei, nevezetesen: 1) a heraclesi senatusválasztást, 2) Sicilia lakóira nézve a peres eljárást illetőleg. Cic. Verr. 2, 13. 15 skk.
Lex Rutilia, Kr. e. 169-ben, P. Rutilius Rufus néptribunus indítványára, elrendelte, hogy a 4 első legio mind a 24 tribunusát a népgyűlés válaszsza. Liv. 43, 12. Ezek voltak az ú. n. tribunu comitati v. a populo; azoknak ellenben, a kiket a consulok neveztek ki s csak angustus clavust viseltek, tréfás nevük Rufuli. Asc. p. 16.
Leges sacratae mindazon törvények, melyeknek megszegőjét capitias sacratióval sujtották, így a lex Valeria de provocatione, leges Iciliae stb. De különösen azon törvénypontokat nevezik így, a melyeket a plebs az I. secessio alkalmával a senatus küldöttségének (Menenius Agrippa) hozzájárulásával hozott a plebs tisztviselőinek sérthetetlenségét és hatáskörét illetőleg; lex sacrate e pontok összefoglaló neve. Liv. 2, 33; 5, 11.
Lex Saenia de plebejis in patricios adlegendis, Kr. e. 27-ben. Tac. ann. 11, 25.
Lex Scatinia v. Scantinia de nefanda venere, Kr. e. 50 előtt, a rómaiaknál nagyon elharapódzott paederastia ellen irányult s a büntetést 10.000 sestertiusban állapította meg. Cic. fam. 8, 12. 14. Quint. 4, 2, 69. 7. 4, 42.
Lex Scribonia, 1) de Lusitanis, Kr. előtt 149-ben, Lusitania lakóit szabadoknak nyilvánította; 2) de usucrapione servitutum, Kr. előtt 78-ban, elrendelte, hogy a szolgalomok s általában birtokra nehezedő kötelezettségek jogos élvezete ne származhassék usucapio folytán (Dig. 41, 3, 4); 3) C. Scribonius Curio indítványára, Kr. e. 50-ben, a) de agro Campano, az ager Campanus fölosztásáról (Cic. fam. 8 ,10, 2); b) de itineribus, a provincialisok érdekében korlátozta a senatorok utazásai alkalmával a divatos fényűzést (Cic. Att. 6, 1, 22); c) alimentaria, kötelességükké tették az aedilisekenek a piaczi mértékek ellenőrzését (Cic. fam. 8, 6, 3); d) viaria, mely a curia viariumot 5 évre Scribonius Curióra ruházta. Cic. fam. 8, 6, 5.
Lex Sempronia, A) de pecunia credita, Kr. e. 193-ban, a lex Genucia de fenorét kiterjesztette a latinusokra és szövetségesekre is (Liv. 35, 7); B) ti. Sempronius Gracchus indítványára Kr. e. 133-ban jött létre a l. S. agraria, l. Ager publicus; ugyanő igéretet tett egy l. militaris, egy l. judicaria, egy l. de provocatione s talán egy l. de civitate sociis danda előterjesztésére nézve is; C) C. Sempronius Gracchus indítványára, Kr. e. 123-ból, 1) agraria, l. Ager publicus; 2) frumentaria, l. largitio; 3) de capite civis Romani, a halálbüntetést határozottan tiltja s aquae et ignis interdictiót ró azon magistratusra, a melyik valamely római polgárt rendes itélet nélkül főbenjátó büntetéssel sújt (Cic. de dom. 31); általában kimondja, hogy nem szabad római polgár caputja felől injussu populi itéletet hozni (Cic. rab. perd. 4 .Cat. 4, 5) s valakit a peres eljárásformák mellőzésével főbenjáró perbe keverni (Plut. C. Gr. 3. Sall. Cat. 51, 40. Cic. Cluent. 55. 56); 4) de provincia Aisa elrendelte, hogy az ázsiai államföldek adóinak (vectigalia) behajtását publicanusoknak adják bérbe a censorok (Cic. Verr. 3, 6); 5) militaris, elrendelte, hogy a 17-ik év betöltése előtt senkit se kényszerítsenek katonai szolgálatra s a katonáskodó polgárokat az állam lássa el a szükséges ruházattal (Plut. C. Gr. 5); a Kr. előtti 122-ik évből: 6) judiciaria, l. Judex; 7) de civitate Latinis et de latinitate ceteris sociis danda; a rogatio de suffragiorum confusione, mely azt akarta kivinni, hogy az 5 classis centuriái sors szerint szavazzanak, nem lett törvénynyé. Sall. de rep. 2, 8. V. ö. Cic. Mur. 23.
Lex Servilia, 1) de repetundis, Kr. előtt 111-ben, C. Servilius Glaucia néptribunus javaslatára, a hivatalos hatalommal való visszaélés ellen, l. Repetundarum crimen és Comperendinatio; 2) judicaria, Kr. előtt 106-ban, Q. Servilius Caepio indítványára, l. Judex; 3) agraria, Kr. e. 63-ban P. Servilius Rullus néptribunus hozta javaslatba, a melyet azonban Cicero 3 beszéde s L. Caecilius néptribunus intercessiója következtében visszavont. L. Ager publicus.
Lex Silia, 1) de legis actione per condictionem l. Legis actio; 2) de ponderibus publicis, az űrmértékeket a folyadék súlya szerint szabályozta s elrendelte, hogy azon magistratust, a ki a meghatározott mértéknél nagyobbakat vagy kisebbeket készíttet, egy rész vagyona erejéig meg lehessen bírságolni. Fest. p. 320 Th. skk. Mind a két törvény Kr. e. 204 előtt kelt P. és M. Silius néptribunusok javaslatára.
Lex Sulpicia, A) P. Sulpicius Rufus Marius-párti néptribunustól, Kr. e. 88-ba n, 1) de suffragiis novorum civium et libertinorum, a polgárjogot nyert latin szövetségeseket és a libertinusokat az összes tribusokba osztotta szét (Liv. ep. 77); 2) de revocanulis vi ejectis, visszahívta azokat, a kik törvényes itélet nélkül voltak kénytelenek számkivetésbe menni (Rhet. ad Her. 2, 28); 3) de aere alieno senatorum, kimondta, hogy senatornak nem lehet nagyobb adóssága 2000 denariusnál (Plut. sull. 8); 4) de bello Mithridatico, Asia provinciái s a Mithridates elleni háború imperiumát, melyet a sors Sullának juttatott volt, ő helyette Mariusra ruházza (Vell. 2, 18. Liv. ep. 77. App. b. c. 1, 55. 56); Sulpicius meggyilkolása után a senatus e törvényeket, mint a melyek per vim jöttek létre, eltörölte; B) rivalicia, Ser. Sulpicius consultól Kr. e. 51-ben, a vízvezetékek vizének megosztási módját szabályozta. Fest. p. 506. Th.
Leges sumptuariae, l. Sumptus.
Leges tabelleriae, a szóbeli szavazás helyett a titkos, vagy táblára (tabella) írt szavazást hozták be, hogy a szavazó ne legyen kötve véleménye érvényesítésében (Cic. leg. agr. 2, 2. legg. 3, 15. 16); nevezetesen: 1) a lex Gabinia, Kr. e. 139-ben, a választógyűlésekre; 2) a lex Cassia, Kr. előtt 137-ben, a perduellio kivételével a néptörvényszékre; 3) a lex Papiria, Kr. e. 131-ben, a törvényhozó gyűlésekre hozta be a táblával való szavazást s 4) a lex Caelia, Kr. e. 107-ben, a perduellióra is kiterjesztette.
Lex Terentia, Kr. e. 189-ben, a libertinusok gyermekeit teljesjogú polgároknak nyilvánította. Plut. Flam. 18.
Lex Terentilia l. Decemviri.
Lex Thoria, l. Ager publicus.
Lex Titia, 1) agraria, l. Ager publicus; 2) de provinciis quaestoriis (Cic. Mur. 8). Tartalma ismeretlen.
Lex Trebonia, 1) de Tribunis, Kr. előtt 448-ban elrendelte, hogy a néptribunusok választását mindaddig kell ismételni, a míg csak mind a tizet meg nem választják. Ezzel tehát a cooptatio joga megszűnt (Liv. 3, 65. 5, 10); 2) de provinciis consularibus, Kr. e. 55-ben, Syria provinciát Crassusra, Hispaniát pedig Pompejusra 5 évi imperiummal bízta rá. Dio 39, 33. Liv. ep. 105.
Lex tribunicia jelent 1) olyan törvényt, melyet néptribunus indítványára hoztak (plebiscitum), 2) minden olyan törvényt, a mely a tribunatusra vonatkozott.
Leges Tulliae, M. Tullius Cicero consul indítványára, Kr. e. 63-ban, 1) de ambitu (l. o.); 2) de legatione libera, első szövegezése szerint teljesen meg akarta szüntetni a libera legatiot, egy néptribunus intercessiója következtében azonban oda módosult, hogy a libera legatio egy évnél tovább ne tarthasson. Cic. legg. 3, 8. L. Legatio libera.
Leges Valeriae, A) P. Valerius Poplicola javaslatára, Kr. e. 509-bne, 1) de libertate Vindicii, fölszabadította s civitasszal ruházta föl Vindicius rabszolgát, a Tarquinius-összeesküvés fölfedezőjét; 2) de provocatione (l. o. 1), melynél fogva a polgár a néphez fölebbezhetett a magistratusok itélete ellen (Val. Mac. 4, 1); 3) de regni crimine, fej- és jószágvesztéssel sujtotta azt, a ki királyságra merne törekedni (Liv. 2, 8), 4) de quaestoribus, az aerarium őrizetét a quaestorokra bízta; 5) de candidatis consularibus, elrendelte, hogy az összes patricius pályázók nevét elé kell terjeszteni a választógyűlésnek; 6) de multae dictinoe, a birság maximumát 5 marhában és 2 juhban állapította meg; 7) de Horatio Coclite, elrendelte, hogy Horatius Coclesnek minden polgár egy napi élelmet adjon jutalmul, az állam pedig akkora földet, a mekkorát egy nap alatt fogattal körül bir szántani; 8) de domi publica, a javaslónak házépítésre ingyen telket adott; B) más Valerius-törvények. 1) de provocatione, Kr. e. 300-ban (Liv. 10, 9), 2) de civitate Formianis Fundanis Arpinatibus danda, Kr. e. 188-ban (Liv. 38, 36); 3) de civitate Calliphanae Veliensi danda, Kr. előtt 98-ban (Cic. Balb. 24); 4) de aere alieno, Kr. e. 86-ban (L. Valerius Flaccus consultól); sok római polgár, a ki Ázsiában adta ki pénzét kamatra, megbukott a mithridatesi háború következtében s Romában csődbe került; e törvény az adósságokat 1/4-ed részükre szállította le (Vell. 2, 23); 5) de Sullae dictatura, Kr. e. 77-ben, L. Valerius interrex indítványára, az állam rendezésére Sullát teljes hatalommal ruházta föl. Cic. leg. agr. 3, 2. legg. 1, 15. Sex. Rosc. 43, 44.
Leges Valeriae Horatiae, Kr. e. 449-ben, 1) de plebiscitis, általános kötelező erővel ruházta föl a plebiscitumokat (Liv. 3, 35); 2) de provocatione (l. o.); 3) de sacrosancta tribunicia potestate, a plebs tisztviselőit sérthetetleneknek nyilvánította. Liv. 3, 55. A két utóbbi törvény áthágója sacrato capitis alá esett.
Lex Valeria de majestate, Kr. e. 90-ben, büntetés alá vonja mindazon magistratusokat, a kik a fellázadt italiai szövetségeseket a római nép ellen akár titkon, akár nyiltan segítik, pártolják, nekik tanácscsal vagy fegyverrel szolgálnak. Val. max. 8 ,6. Asc. p. 22. 73. A következő évben maga az indítványozó is saját törvényének áldozata lett. Cic. Brut. 89.
Leges Vatiniae, P. Vatinius néptribunus javaslatából, Kr. e. 59-ben, 1) de imperio Caesaris, Gallia Cisalpinát és Illyricumot 3 legióval 5 évre a tanács megkérdezése nélkül Caesarra bízta (Suet. Caes. 22 Dio 38, 8) 2) de rejectione judicum, megengedte, hogy egyszer mind a vádló, mind a vádlott kölcsönösen a consilium összes esküdteit visszautasíthassák (Cic. Vat. 11); 3) de colonia Latina Comum deducenda (Suet. Ces. 27); 4) de Vetii indico: Vatinius rábeszélésére Vettius be akart hálózni néhány aristocratát, hogy vegyenek részt egy állítólag Pompejus ellen irányuló összeesküvésben, s ha sikerül, fel akarta jelenteni őket. Vettiust azonban, a ki ügyetlen hazugságaival rajta veszett, börtönre vetették, a hol Vatinius, hogy maga is bajba ne kerüljön, megfojtatta. Cic. Vat. 11.
Lex Vilia annalis. Kr. e. 80-ban, l. Magistratus.
Lex Visellia de manumissione, Kr. után 23-ban, eltiltotta a libertinusokat az ingenuusok jogainak gyakorlásától, ha csak a jus annulorum aureorumot el nem nyerték; a latinus e törvény alapján megszerezhette a római civitast, ha a vigiles közt 6 évig szolgált. Cod. Just. 9, 21. 1. Ulp. 3, 4.
Lex Voconia de mulierum hereditatibus, Kr. e. 169-ben, korlátozta a nők öröklő jogát, hogy elharapódzott fényűzésüknek s pazarlásuknak útját állja. Első classisba tartozó polgár nem tehetett asszonyt örökösévé, még legatumot sem hagyhatott rá nagyobbat a hagyaték felénél. Cic. Verr. 1, 42. Gaj. 2, 226. 274. CS. JÓ.
