Hyades
Hyades, ’ϒαδες («esőzők, esőt hozók»), egy csillagkép ókori neve, mely egyúttal a Bikáról elnevezett csillagzatnak fejében van. Nem ritkán együtt említik az ugyanazon csillagképhez tartozó Pliasokkal (Il. 18, 486), nevét pedig hol a csillagkép alakjától származtatták (Y), hol a υειν (esni) igétől, mivel hogy a csillagkép feltünésével és letünésével rendesen eső járt együtt. Hellanicus adata schol. Il. i. h. Etym. m. Hesych. s. v. Ugyanezen felfogáson alapult latin melléknevök is, a pluviae. Cic. n. d. II, 43, 111. Benső összefüggésben áll e körülménynyel az a magyarázat, mely szerint a Hyasok neve ’ϒη-től, Semele melléknevétől. Ilyen úton aztán a Hyasok Dionysus dajkái (Suidas, Photius. Etym. Magnum. Schol. ad Arat. phaen. 172), nymphák, a kiket hol Nysa hegyéről neveznek el (Apollod. 3, 4, 3, 7. Hyg. fab. 182. Ov. met. 3. 314), hol Dodona hegyéről (Pherecydes magyarázata Homerus fentebbi helyéhez). Lycurgus (némelyik hitregei hagyomány szerint édes atyjuk) üldözőbe vette őket, mire Herától való féltökben az isteni kisdedet előbb Thebaebe hozták és Inóra bizták, azután nagyanyjukhoz Tethyshez menekültek, mire Zeus az égre helyezte őket (Pherecydes. Schol. German. Arat. phaen. 173), némelyek szerint azért, mert halálra busulták magukat Hyas nevű testvérökért, a ki vadászaton meghalt. Serv. Aen. 1, 744. Előzetesen azonban (t. i. csillagokká való felmagasztalásuk előtt) Medea Dionysus kérésére bűbájos módon megifjította őket. Hyg. fab. 182. Ov. met. 7, 295. Zeusnak kegyéből és a dodonai szent hely előfordultából keletkezhetett azután a mondának az a fordulata, mely szerint a H. Zeusnak voltak dajkái. Schol. Il. 18, 486. Eredetöket, számukat és nevöket a hagyomány igen eltérőleg adja elő. Atyjuk Atlas (Oceanus, Melisseus), anyjuk Aethra (Plione, Boeotia); testvéreik a Pliasok, a kikkel nemcsak együttesen, de elcserélve is említik őket, számuk: 2–7, Hesiodusnál (fragm. 181 Göttling) öten szerepelnek; nevök: Phaesyle, Coronis, Cleea, Phueo és Eudora. Ezeken a neveken kivül előfordulnak még: Althaea (másként Amalthaea), Ambrosia, Polyxo, de kivált Dione, a ki Dodonában mint Zeusnak felesége szerepel. A rómaiaknál volt egy Suculae nevök («quasi a subus»), a melyet azonban már Cicero elitél (n. d. 2, 43, 111), úgy látszik, maradandóbb volt a sidus Palilicium vagy Parilicium elnevezés, mely abból származott, hogy Aprilis 21-e táján, mikor a Paliliát ünnepelték, a Hyasok is eltüntek az esti homályban. Plin. n. 18, 26. A képzőművészet jóformán csak vázaképeken használta motivum gyanánt a Hyasokat, még pedig csak kettes számban, a mint Alcmene apotheosisa alkalmával a máglyának felcsapó lángjait oltogatják. Két ilyen vázaképet közöl Engelmann Roschernél, Ausfürhliches Lexikon der griech. und röm. Myth. 1, 2, 2755–58. V. ö. Engelmann, Alkmene (Berlin, 1882). Ideler, Untersuchungen, 140. l. L. M.
