Convivium
Convivium, συνδειπνον, συμποσιον, társas étkezés, vendégség, lakoma, minőket kivált a rómaiak szenvedélyesen kedveltek. A társas étkezés eredetileg görög szokás. Míg azonban a finomérzésű görög szellemes beszélgetésekkel, vidám tréfákkal és élczekkel fűszerezte lakomáit, addig a nyersebb római már vaskosabb szórakoztatást kívánt és szinészek, bohóczok, tánczos- és zenésznők felléptetésével töltötte ki a lakoma szüneteit; az étkezést követő poharazás (comissatio) alkalmával pedig a legféktelenebb kicsapongásokat engedte meg magának. Az ivás görög módra történt (graeco more bibere). A kenőcsöktől illatozó s virágokkal koszorúzott mulatók elsőben is elnököt (βασιλευς, συμποσιαρχος, rex, magister, arbiter bibendi) választottak koczkavetéssel (Hor. Od. 2, 7, 25), a ki az ivás egész menetét intézte. Ő határozta meg a bor és a víz vegyítési arányát, a poharak nagyságát, a kiürítendő poharak számát a szerint, a hány betüből állott annak a neve, akinek egészségére ittak (ad numerum bibere, v. ö. Mat 1, 71), s különösen arra ügyelt, hogy mindenki egy hajtásra az utolsó cseppig ürítse ki poharát. Plin. N. H. 14, 145. Ezek a tivornyázások gyakran késő éjjelig eltartottak (Mart. 10, 19, 18 köv.) és nem ritkán botrányos utczai jelenetekkel végződtek. Gell. N. Á. 4, 14, 5. Sen. de ben. 32, 1. M. J.
