Andromeda
Andromeda, ’Ανδρομεδα, Cepheusnak, Aethiopia királyának leánya. Anyja Cassiope királyné saját szépségében annyira elbizakodott, hogy súlyosan megsértette Nereus leányait. Posidon ezért büntetésül egy tengeri szörnyet (Cetus, Κητος) küldött Cepheus országára, melynek egy jóslat értelmében engesztelő áldozatul a szép A.-t is fel kell vala áldozni. A királyleány már egy sziklához volt lánczolva, midőn megjelent Perseus (l. ezt, 1.) és megmentette őt. A megmentett A.-t atyja Perseushoz adta feleségül, daczára annak, hogy megelőzőleg már régebben odaigérte Phineusnak. E miatt harczra került a dolog Perseus és Phineus között, a mely harcznak az lett a vége, hogy Perseus Phineust a Gorgo fejének segítségével kővé változtatta. Apollod. II. 4, 3; Ovidius, Metamorph. IV. 670 skk; V. 1, skk. Ezentúl A. sorsát különbözőképpen adják elő a mythologiai források. Azok szerint, a kik A. történetének szinhelyét Persiában keresik, anyja lett Persesnek, a persák ősatyjának (Herod. VII. 61, 150); általánosabb felfogás szerint A. elébb Seriphusba követte Perseust, azután Argosba, utoljára a csere útján férjének jutott Tirynsbe. Itt aztán öt fiút szült (Alcaeus, Sthenelus, Mestor, Electyron és Heleus) és egy leányt (Gorgophonét). Apol. II. 4, 4. Végül Pallas Athene csillagképnek az égre helyezte A.-t. A képzőmüvészet rendkívül sokat foglalkozott A. történetével. Az 1860-ig föltárt anyagot l. Feddenél, De Perseo et A. (Berlin, 1860); a vázákat Trendelenburg irta meg (Ann. d. Institut. 1872); a terakottákat Heydemann (7-ik Winckelmann-Programm. Halle); a freskókat Helbig (Wandgemälde, 1183 skk. lapok). V. ö. Harteand E. I., The legend of Perseus. Vol. III. t. medusa (London, 1896). L. M.
