Agonisztikus (harci) viselkedés
Agonisztikus (harci) viselkedés
A kutyák közötti társas kapcsolatok nem mindig békések; a harc, a » területvédelem, a fölé- és alárendeltségi kapcsolat, a versengés v. éppen a harciasság különböző fokozatait fejezi ki. Bizonyos fajtákat (» Német juhászkutya, » Bullterrier, óriás » Schnauzer) tudatosan úgy formálnak - sajátos kiképzési módszerekkel -, hogy határozott harci viselkedés (agresszivitás) fejlődjön ki bennük. Az agresszív viselkedés örökölhető; a harciasság egyes fajták alapvető vonásai közé tartozik. Az agresszivitásra való hajlam etológiai szempontból a következő csoportokra osztható:
a) Önvédelem annak következtében, hogy átlépték a kutya számára abnormális módon adott menekülési távolságot (egy kertkaput v. küszöböt), ill. az esetleg nem respektált egyéni távolságot. Az előbbi a félelemből harapó kutyákra jellemző, mindkettő pedig az érintéstől idegenkedő egyedekre, ha ez a tulajdonság nem korábbi tapasztalatok nyomán alakult ki, tehát nem szerzett, hanem az állattal veleszületett viselkedési forma. Az effajta változások kutyáinknál az ősi viselkedési formára való visszaütésként (atavizmusként) foghatók fel.
b) Agresszió az emberrel mint vélt vetélytárssal szemben amiatt, hogy a kutyában túlteng a zsákmánymegőrzési ösztön. Ezt nem szabad összetéveszteni a falkaidegennel szemben tanúsított agresszióval, amikor a harapós kutya a megszokott otthoni környezeten kívül is védelmezi a családtagokat és a gazdája tulajdonát képező tárgyakat.
c) A kölyökvédelem funkciókörében jelentkező agresszió.
d) A szexuális rivalizálással kapcsolatos támadások. Ezek torz formában is jelentkezhetnek, mikor is a nemi vágy tárgya a fajtárs helyett az ember v. bármilyen más élőlény.
e) Agresszió a » territórium védelme érdekében. Ez a saját territóriumon belül ugyancsak hevesen nyilvánul meg.
f) Agresszió a rangsor kialakítására v. kísérlet annak megváltoztatására. Minden fajtánál akadnak olyan egyedek, amelyekben túlságosan erős az érvényesülési vágy, ill. hiányzik az alárendelési készség.
g) Agresszivitás az állandóan engedékeny tulajdonossal v. alárendeltként kezelt fajtárssal szemben. Farkasoknál ez normális jelenség, kutyák között viszont csak ritkán tapasztalható.
h) Támadási készség a falkához visszatérő, onnan hosszabb ideje távollevő taggal szemben.
i) Néhány őrző-védő fajtánál és a terriereknél a túltenyésztett ragadozó hajlam túlzott mértékű agresszivitásban nyilvánulhat meg, ezúttal a zsákmányszerzés funkciókörében.
j) Agresszió a békebontóval szemben. Ez érvényesülhet még a megszokott és kedvelt családtagokkal szemben is, ha ezek hirtelen mozdulatokkal megijesztik az állatot.
k) Agresszív magatartás mint alkalmazkodási hiányosság, ill. képtelenség. A kutya normális körülmények között számára közömbös ingerekre is agresszív módon reagál. Ez traumát kiváltó korábbi élményekre vezethető vissza. Túlérzékeny ebekben pl. a megszokottól bármilyen eltérés kiválthatja az idegen emberek és kutyák iránti indokolatlan szembeszállást. Gyakran előfordul - különösen nagyvárosi tartási viszonyok között -, hogy a lakás falai között bezárva, elszigetelten élő kutya túlságosan függ a gazdájától, ezért képtelen normális, ill. pozitív kapcsolatot kialakítani más állatokkal és emberekkel. Az ilyen állat gyakran félelemből válik harapóssá. Fordított esetben v. az állat uralkodik a tulajdonosa felett, v. túlságosan védelmezőjévé válik gazdájának, s ekkor ugyancsak abnormális agresszivitást tanúsíthat idegenekkel és más kutyákkal szemben. A hosszú ideig » kennelben, emberektől elszigetelten tartott fiatal kutyákban szintén kialakulhat egyfajta "öntudatlan agresszió" ismeretlen tárgyak, ill. emberek iránt.
A gyakorlatban ténylegesen előforduló esetek azonban azt mutatják, hogy nem mindegyiküket lehet a fenti kategóriák valamelyikébe sorolni. Néha egyszerre több funkciókörben is jelentkezhetnek, néha pedig egyáltalán nem lehet őket kategorizálni.
A kutya félreérthetetlenül jelzi támadó szándékát
