Sir 14
Sir 14
Sir 14.1
Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bűne miatt nem kínoz fájdalom.
Sir 14.2
Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe.
Sir 14.3
Kicsinyes embernek nem való gazdagság, s a telhetetlennek mire jók a kincsek?
Sir 14.4
Aki magához fösvény, az másnak gyűjtöget, idegen tobzódik majd a javaiban.
Sir 14.5
Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét.
Sir 14.6
Nincs szörnyűbb, mint aki önmagához fösvény, ezáltal nyeri el gazdagsága bérét.
Sir 14.7
Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül, s végül mégis kimutatja gonoszságát.
Sir 14.8
Gonosz az, aki másra ferde szemmel tekint, elfordítja fejét és más embert lenéz.
Sir 14.9
A kapzsinak sose elég az, amije van, a telhetetlenség kiszárítja lelkét.
Sir 14.10
Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, a saját asztala is szükséget szenved.
Sir 14.11
Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tőled.
Sir 14.12
Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal.
Sir 14.13
Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod.
Sir 14.14
Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekből.
Sir 14.15
Nem kell vagyonodat másoknak adnod, nehéz szerzeményed a kockavetőknek.
Sir 14.16
Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet.
Sir 14.17
Minden test elavul, akárcsak a ruha, ősi törvény mondja: meghalni, meghalni!
Sir 14.18
Mint a levélrügy a zöldülő fán: az egyik elhervad, a másik fejlődik, ilyen a húsból s vérből való népség: amikor az egyik meghal, születik a másik.
Sir 14.19
Minden mulandó mű végül is elpusztul, és aki alkotta, osztozik sorsában.
Sir 14.20
Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze, aki mindent okosan megfontol;
Sir 14.21
aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni,
Sir 14.22
mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelődik, hogyan juthat a közelébe,
Sir 14.23
benéz az ablakán, fülel az ajtaján,
Sir 14.24
s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét,
Sir 14.25
az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik,
Sir 14.26
gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát,
Sir 14.27
a nagy hőség elől árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsősége.