Zsolt 18

Teljes szövegű keresés

Zsolt 18
Zsolt 18.1
(A karvezetőnek - Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.)
Zsolt 18.2
Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól].
Zsolt 18.3
Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram,
Zsolt 18.4
akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől.
Zsolt 18.5
Körülvettek a halál örvényei, Béliál hullámai rémítettek,
Zsolt 18.6
az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak.
Zsolt 18.7
Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Ő meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez.
Zsolt 18.8
Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.)
Zsolt 18.9
Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat].
Zsolt 18.10
Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott.
Zsolt 18.11
Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant.
Zsolt 18.12
Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő.
Zsolt 18.13
Az előtte járó fényességből jégeső és izzó parázs tört elő.
Zsolt 18.14
Mennydörgésben szólt az Úr az égből, a Magasságbeli hallatta szavát.
Zsolt 18.15
Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket.
Zsolt 18.16
Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától.
Zsolt 18.17
Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről.
Zsolt 18.18
Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam.
Zsolt 18.19
A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt.
Zsolt 18.20
Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett.
Zsolt 18.21
Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.
Zsolt 18.22
Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől.
Zsolt 18.23
Minden parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam.
Zsolt 18.24
Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam.
Zsolt 18.25
Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem.
Zsolt 18.26
Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy.
Zsolt 18.27
A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.
Zsolt 18.28
A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod.
Zsolt 18.29
Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet.
Zsolt 18.30
Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át.
Zsolt 18.31
Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket.
Zsolt 18.32
Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk?
Zsolt 18.33
Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette utamat.
Zsolt 18.34
Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel.
Zsolt 18.35
Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta.
Zsolt 18.36
Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erősen tartott], jóságod naggyá tett engem.
Zsolt 18.37
Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott.
Zsolt 18.38
Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek.
Zsolt 18.39
Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak.
Zsolt 18.40
A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad.
Zsolt 18.41
Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyűlöltek, azokat semmivé tettem.
Zsolt 18.42
Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk.
Zsolt 18.43
Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam őket.
Zsolt 18.44
Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek,
Zsolt 18.45
és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet keresték,
Zsolt 18.46
az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elő váraikból.
Zsolt 18.47
Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének!
Zsolt 18.48
Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta előttem.
Zsolt 18.49
Te, aki haragos ellenfeleimtől megmentettél s az erőszak emberétől elragadtál.
Zsolt 18.50
Ezért áldalak, Uram, a népek előtt, dicsőséget zengek nevednek.
Zsolt 18.51
Hiszen nagy győzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages