Zsolt 108
Zsolt 108
Zsolt 108.1
(Ének Dávid zsoltára.)
Zsolt 108.2
A szívem nyugodt, én Istenem, énekelek és zenélek színed előtt. Ébredj, lelkem!
Zsolt 108.3
Citera, hárfa ébredjetek, fölkeltem a hajnalt.
Zsolt 108.4
A népek között dicsőítlek, Uram, a pogányok közt énekelek neked.
Zsolt 108.5
Mivel irgalmad az égig ér és hűséged a felhőket veri.
Zsolt 108.6
Jelenj meg fönségedben az égen, Istenem, az egész föld felett szárnyaljon dicsőséged.
Zsolt 108.7
Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz, jobbod küldjön segítséget, hallgass meg minket.
Zsolt 108.8
Így szólt az Úr szentélyében: „Ujjongva osztom fel Szichemet, felmérem Szukkot völgyét.
Zsolt 108.9
Az enyém Gileád, az enyém Manassze, és Efraim a fejem sisakja, jogarom pedig Júda.
Zsolt 108.10
De Moáb legyen a mosdótálam, és Edomra ráteszem sarumat, s diadalmaskodom a filiszteusok földje fölött.”
Zsolt 108.11
Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el Edomba?
Zsolt 108.12
Nem vetettél el minket, Istenem? Istenem, miért nem vonulsz ki seregeinkkel?
Zsolt 108.13
Nyújts segítséget az ellenség ellen, hisz az emberek segítsége hiábavaló.
Zsolt 108.14
Istennel hősi tetteket viszünk véghez, ő letiporja ellenségeinket.
