1Sám 27
1Sám 27
1Sám 27.1
Dávid azt mondta magában: „Egy napon mégis utol fog érni Saul keze. Nincs más hátra, mint hogy a filiszteusok földjére meneküljek. Akkor Saul lemond róla, hogy Izrael egész földjén folyvást engem hajszoljon. Így kicsúszom a kezéből.”
1Sám 27.2
Dávid tehát elindult, és hatszáz emberével elment Achishoz, Maoch fiához, Gát királyához.
1Sám 27.3
S Dávid ottmaradt Achisnál, Gátban, ő és emberei, mindegyik a maga családjával, s Dávid is a két feleségével, a jiszreeli Achinoammal és Abigaillal, a kármeli Nabal feleségével.
1Sám 27.4
Amikor Saul megtudta, hogy Dávid Gátba menekült, felhagyott vele, hogy tovább üldözze.
1Sám 27.5
Dávid azt mondta Achisnak: „Ha tetszésre találtam szemedben, jelölj ki nekem egy helyet valamelyik városodban, ahol letelepedhetem. Miért éljen szolgád melletted a királyi városban?”
1Sám 27.6
Achis még aznap kijelölte neki Ciklagot. Ezért tartozik Ciklag mind a mai napig Júda királyaihoz.
1Sám 27.7
Az az idő, amit Dávid a filiszteusok földjén töltött, összesen egy évet és négy hónapot tett ki.
1Sám 27.8
Dávid kivonult embereivel, és rajtaütött a gesuritákon, a gisritákon és az amalekitákon. Ezek a törzsek lakták a Telamtól Surig és az egyiptomiak földjéig terjedő részt.
1Sám 27.9
Dávid elpusztította az országot, nem hagyott életben sem férfit, sem nőt, elhurcolta a kecskét-juhot, a marhát, a szamarat, a tevét és a ruhafélét, aztán visszatért és mindent elvitt Achisnak.
1Sám 27.10
Amikor Achis megkérdezte: „Ma hova mentek portyázni?” Dávid így válaszolt: „A Negebre, Júdába” vagy: „A jerachmeeliták Negebjére”.
1Sám 27.11
Dávid nem hagyta, hogy akár a férfiak, akár a nők élve kerüljenek Gátba, mert azt gondolta magában: „Elterjeszthetik rólunk a hírt: Lám, ezt tette Dávid”. Így tett Dávid egész idő alatt, amíg a filiszteusok földjén tartózkodott.
1Sám 27.12
Achis megbízott Dávidban. Azt mondta magában: „Saját népe körében, Izraelben rossz hírbe keveredett, így mindvégig a szolgám marad.”
