Ter 37
Ter 37
Ter 37.1
Jákob azon a földön lakott, amelyen atyja mint jövevény tartózkodott Kánaán földjén.
Ter 37.2
Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak.
Ter 37.3
Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki.
Ter 37.4
Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani.
Ter 37.5
Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek.
Ter 37.6
Így szólt hozzájuk: „Hallgassatok ide, milyen álmot láttam.
Ter 37.7
Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt.”
Ter 37.8
Testvérei így válaszoltak: „No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?” Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték.
Ter 37.9
Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: „Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem.”
Ter 37.10
Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?”
Ter 37.11
Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot.
Ter 37.12
Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették,
Ter 37.13
Izrael ezt mondta Józsefnek: „Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk.” „Készen vagyok” - felelte.
Ter 37.14
Akkor ezt mondta neki: „Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk.” Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett.
Ter 37.15
Amikor a mezőn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: „Mit keresel?”
Ter 37.16
„Bátyáimat keresem - felelte -, mondd meg, hol legeltetnek?”
Ter 37.17
A férfi így válaszolt: „Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba.” József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket.
Ter 37.18
Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg.
Ter 37.19
Így szóltak egymáshoz: „Nézzétek, ott jön az álomlátó.
Ter 37.20
Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.”
Ter 37.21
Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: „Ne vegyük el az életét.”
Ter 37.22
Ruben még azt mondta nekik: „Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá.” (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához.
Ter 37.23
Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt,
Ter 37.24
őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne.
Ter 37.25
Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék.
Ter 37.26
Júda így szólt testvéreihez: „Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk?
Ter 37.27
Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk.” Testvérei hallgattak rá.
Ter 37.28
Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet.
Ter 37.29
Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját,
Ter 37.30
visszament testvéreihez és így szólt: „A fiú már nincs ott, mitévő legyek?”
Ter 37.31
Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották.
Ter 37.32
Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: „Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?”
Ter 37.33
Amikor az meglátta, felkiáltott: „Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!”
Ter 37.34
Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát.
Ter 37.35
Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: „Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba.” Így siratta őt az apja.
Ter 37.36
A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.
