Ter 2

Teljes szövegű keresés

Ter 2
Ter 2.1
Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt.
Ter 2.2
Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.
Ter 2.3
Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után.
Ter 2.4a
Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt.
Ter 2.4b
Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta,
Ter 2.5
még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje.
Ter 2.6
Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egész felszínét.
Ter 2.7
Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.
Ter 2.8
Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett.
Ter 2.9
És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját.
Ter 2.10
Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt.
Ter 2.11
Az egyiknek a neve Pison: ez átfolyik Havilla egész földjén, ahol arany található.
Ter 2.12
Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkő is.
Ter 2.13
A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét.
Ter 2.14
A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.
Ter 2.15
Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.
Ter 2.16
Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz.
Ter 2.17
De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.”
Ter 2.18
Azután így szólt az Úristen: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.”
Ter 2.19
Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik.
Ter 2.20
Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá.
Ter 2.21
Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki.
Ter 2.22
Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette.
Ter 2.23
Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.”
Ter 2.24
Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.
Ter 2.25
Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages