Luk. 1

Teljes szövegű keresés

Luk. 1
Luk. 1.1
Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
Luk. 1.2
A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
Luk. 1.3
Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, * jó Theofilus,
Luk. 1.4
Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
Luk. 1.5
Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; * az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
Luk. 1.6
És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
Luk. 1.7
És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
Luk. 1.8
Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
Luk. 1.9
A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén * az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
Luk. 1.10
És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
Luk. 1.11
Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
Luk. 1.12
És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
Luk. 1.13
Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
Luk. 1.14
És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
Luk. 1.15
Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; * és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
Luk. 1.16
És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
Luk. 1.17
És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, * hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
Luk. 1.18
És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.
Luk. 1.19
És felelvén az angyal, monda néki: Én * Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
Luk. 1.20
És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.
Luk. 1.21
A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
Luk. 1.22
És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt.
Luk. 1.23
És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.
Luk. 1.24
E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:
Luk. 1.25
Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az * emberek között.
Luk. 1.26
A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,
Luk. 1.27
Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű * férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
Luk. 1.28
És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
Luk. 1.29
Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
Luk. 1.30
És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
Luk. 1.31
És ímé fogansz a te méhedben, * és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét + JÉZUSNAK.
Luk. 1.32
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, * királyi székét;
Luk. 1.33
És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának * vége nem lészen!
Luk. 1.34
Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
Luk. 1.35
És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, * és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
Luk. 1.36
És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:
Luk. 1.37
Mert az Istennél semmi sem * lehetetlen.
Luk. 1.38
Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.
Luk. 1.39
Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
Luk. 1.40
És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
Luk. 1.41
És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
Luk. 1.42
És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
Luk. 1.43
És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
Luk. 1.44
Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
Luk. 1.45
És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
Luk. 1.46
Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
Luk. 1.47
És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
Luk. 1.48
Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
Luk. 1.49
Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; * és szent az ő neve!
Luk. 1.50
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik * őt félik.
Luk. 1.51
Hatalmas dolgot cselekedék karjának * ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
Luk. 1.52
Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
Luk. 1.53
Éhezőket * töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
Luk. 1.54
Felvevé Izráelnek, * az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.
Luk. 1.55
(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt * és az ő magva iránt mindörökké!
Luk. 1.56
Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
Luk. 1.57
Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.
Luk. 1.58
És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.
Luk. 1.59
És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék * a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.
Luk. 1.60
És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
Luk. 1.61
És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
Luk. 1.62
És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
Luk. 1.63
Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
Luk. 1.64
És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
Luk. 1.65
És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
Luk. 1.66
És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.
Luk. 1.67
És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
Luk. 1.68
Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,
Luk. 1.69
És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, * Dávidnak házában,
Luk. 1.70
A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,
Luk. 1.71
Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;
Luk. 1.72
Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent * szövetségéről,
Luk. 1.73
Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,
Luk. 1.74
Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem * nélkül szolgáljunk néki.
Luk. 1.75
Szentségben * és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.
Luk. 1.76
Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, * hogy az ő útait megkészítsed;
Luk. 1.77
És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, * a bűnöknek bocsánatjában.
Luk. 1.78
A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat * a magasságból,
Luk. 1.79
Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és * a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
Luk. 1.80
A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az * Izráelnek.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages