Márk. 14

Teljes szövegű keresés

Márk. 14
Márk. 14.1
Két nap mulva pedig húsvét vala * és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt.
Márk. 14.2
Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
Márk. 14.3
Mikor pedig Bethániában * a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére.
Márk. 14.4
Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?
Márk. 14.5
Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.
Márk. 14.6
Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem.
Márk. 14.7
Mert * a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.
Márk. 14.8
Ő a mi tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre.
Márk. 14.9
Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.
Márk. 14.10
Akkor Júdás, az Iskariotes, * egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja.
Márk. 14.11
Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal.
Márk. 14.12
És a kovásztalan * kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
Márk. 14.13
Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,
Márk. 14.14
És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
Márk. 14.15
És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.
Márk. 14.16
Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
Márk. 14.17
Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.
Márk. 14.18
És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a * ki velem eszik.
Márk. 14.19
Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
Márk. 14.20
Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba.
Márk. 14.21
Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
Márk. 14.22
És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. *
Márk. 14.23
És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
Márk. 14.24
És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
Márk. 14.25
Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.
Márk. 14.26
És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.
Márk. 14.27
És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán * mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem + a pásztort, és elszélednek a juhok.
Márk. 14.28
De * feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.
Márk. 14.29
Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
Márk. 14.30
És * monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas + kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
Márk. 14.31
Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.
Márk. 14.32
És menének * ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.
Márk. 14.33
És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;
Márk. 14.34
És monda nékik: * Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
Márk. 14.35
És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;
Márk. 14.36
És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; * mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
Márk. 14.37
Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
Márk. 14.38
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.
Márk. 14.39
És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
Márk. 14.40
A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.
Márk. 14.41
Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
Márk. 14.42
Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.
Márk. 14.43
És mindjárt még mikor ő szól vala, * eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
Márk. 14.44
Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.
Márk. 14.45
És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.
Márk. 14.46
Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.
Márk. 14.47
De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
Márk. 14.48
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
Márk. 14.49
Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.
Márk. 14.50
Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.
Márk. 14.51
Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.
Márk. 14.52
De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.
Márk. 14.53
És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.
Márk. 14.54
Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.
Márk. 14.55
A főpapok * pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala.
Márk. 14.56
Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.
Márk. 14.57
És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:
Márk. 14.58
Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én * lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.
Márk. 14.59
De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.
Márk. 14.60
Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?
Márk. 14.61
Ő * pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
Márk. 14.62
Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.
Márk. 14.63
A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
Márk. 14.64
Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan. *
Márk. 14.65
És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt.
Márk. 14.66
A mint pedig Péter lent * vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül;
Márk. 14.67
És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!
Márk. 14.68
Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.
Márk. 14.69
A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.
Márk. 14.70
Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló.
Márk. 14.71
Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek.
Márk. 14.72
És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki * Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages