Zsolt. 131
Zsolt. 131
Zsolt. 131.1
Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem.
Zsolt. 131.2
Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem.
Zsolt. 131.3
Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!