Mt. 17
Mt. 17
Mt. 17.1
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre.
Mt. 17.2
És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény.
Mt. 17.3
És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal.
Mt. 17.4
Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.”
Mt. 17.5
Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!”
Mt. 17.6
Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket.
Mt. 17.7
Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: „Keljetek fel, és ne féljetek!”
Mt. 17.8
Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.
Mt. 17.9
Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: „Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül.”
Mt. 17.10
Erre megkérdezték tőle tanítványai: „Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?”
Mt. 17.11
Ő így válaszolt: „Illés valóban eljön, és helyreállít mindent.
Mt. 17.12
Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is.”
Mt. 17.13
Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Mt. 17.14
Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte,
Mt. 17.15
és ezt mondta: „Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is.
Mt. 17.16
Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.”
Mt. 17.17
Jézus erre így válaszolt: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!”
Mt. 17.18
Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.
Mt. 17.19
Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”
Mt. 17.20
Ő így válaszolt: „Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.
Mt. 17.21
(Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)”
* Ez a vers a legrégibb kéziratokban nem található
Mt. 17.22
Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: „Az Emberfia emberek kezébe adatik,
Mt. 17.23
megölik, de a harmadik napon feltámad.” Ekkor igen elszomorodtak.
Mt. 17.24
Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: „A ti mesteretek nem fizet templomadót?”
Mt. 17.25
„De igen” - felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?”
Mt. 17.26
Miután így felelt: „Az idegenektől”, Jézus ezt mondta neki: „Akkor tehát a fiak szabadok.
Mt. 17.27
De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted.”