Efezusiaknak írt levél (Ef)

Teljes szövegű keresés

Efezusiaknak írt levél (Ef)
Sok régi kódexben hiányzik „az Efezusban” megjelölés. Lehet, hogy a levél inkább körlevél volt a kis-ázsiai egyházaknak, vagy pedig a Kol 4,16-ban említett levél a laodiceai egyháznak.
Minden kegyelmi áldás forrása Krisztus. Az Atya őt rendelte Főnek és Megváltónak, s mi úgy kapjuk a kiválasztást, meghívást, megigazulást és megdicsőülést, mint az ő népe, mint titokzatos testének tagjai.
A bűnök bocsánatát Krisztus vére, azaz keresztáldozata szerezte meg. Irgalma olyan bőséges, hogy minden bűnt kész megbocsátani, ha mi magunk is kérjük.
Krisztus eljövetelének végső célja az, hogy kialakuljon a végső kegyelmi rend. Mint fő, egyesíti uralma alatt mind a teremtményeket, így viszi hódolatukat az Atya elé.
Krisztus egyetemes Megváltó. Evangéliuma egyaránt szóla zsidóknak, akik már előbb ismerték Isten megváltó tervét, és a pogányoknak, akik csak most kaptak meghívást. A benne hívőknek nemcsak felajánlja az üdvösséget, hanem biztosítékul elküldte a Szentlelket, aki a keresztségben és a bérmálásban lefoglalja magánaka lelket. Kegyelmével segít, hogy az örökséget értékeljük, és jótetteinkkel érdemeket szerezzünk rá. A teljes megváltás, illetve a megváltottság végső alakja csak a feltámadáskor következik be.
Isten mindenható hatalmát rajtunk is azzal mutatja meg, ami Krisztus emberségében már megvalósult: a feltámasztással és meg.dicsőüléssel, lásd: 1Kor 15,20-28.
Bizalmunkat az a tudat táplálja, hogy Krisztus minden hatalom birtokosa, egyszersmind az Egyház feje. Az Egyház viszont az ő teljessége, tehát hozzá tartozik, így osztoznia kell dicsőségében is. Már most betölti kegyelmével az egész misztikus testet és minden tagját.
A régi ember világképe szerint a szellemi lények a levegőégben laknak, a szellemi létrendet nem tudták másként érzékeltetni.
„A hitetlenség fiai”, a „harag gyermekei” szemita szemléletet tükröző kifejezések, jelentik a hitetleneket és azokat, akiket Isten haragja fenyeget. Születésünknél fogva a harag gyermekei voltunk - ezzel az apostol nem azt mondja, hogy az emberi természet önmagában rossz, hanem csak azt, hogy önmagunktól, kegyelem nélkül az üdvösség vonalán semmit sem érhetünk el. Főképp azért, mert az eredeti bűn következtében az egész emberiséget felelősség terhelia kegyelem hiányáért.
A megváltás és a megigazulás ingyenes adomány.
Minthogy a Fő, Krisztus feltámadt és megdicsőült, titokzatos testének tagjai hozzá tartoznak, tehát az apostol a választottak üdvösségét befejezett tényként említi.
A keresztény élet a tevékeny szeretetben csúcsosodik ki.
Az ószövetségi nép kiválasztása szükségszerű válaszfalat vont a zsidók és a pogányok közé. Krisztussal azonban az ígéret beteljesedett, ezért az Ószövetség, mint előkészület, megszűnt. Ő kereszthalálával megváltást hozott a zsidók és pogányok számára, mindkettő bűneiért kiengesztelte az Istent, a kegyelemmel megadta mindenkinek a lehetőséget, hogy Isten gyermeke legyen, azért a két nép közötti válaszfal leomlott: az Egyháznak egyenrangú tagjai lehetnek. A pogányok azelőtt „távol” jártak, mert nem ismerték a kinyilatkoztatást és istentiszteletük is tele volt bálványimádással. Új ember, új teremtmény az, akit a kegyelem az isteni természet részesévé tesz.
Az apostolok és a próféták itt egyszerűen a sugalmazott tanítók, akik a kinyilatkoztatást közvetítik a hívők számára.
Az Egyház, mint szellemi és kegyelmi épület, az Isten tiszteletének is hordozója és megvalósítója, ezért nevezhető az Úr templomának.
Szent Pál római fogságából írja a levelet.
Krisztus titka az, hogy a pogányok is meghívást kaptak Isten országába. Az ószövetségi Szentírás is jelezte ugyan ezt a tételt, de nem azzal a világossággal, hogy társörökösök lesznek, mégpedig az ószövetségi törvény megtartása nélkül.
Krisztus felfoghatatlan gazdagsága az, hogy Isten irgalma rajta keresztül kiáradt a pogányokra is.
A mennyei angyalokat is öröm tölti el, amikor látják Isten örök tervének megvalósulását az Egyházban.
Szó szerint: akitől minden atyaság nevét nyeri... Isten atyaságából következik, hogy magáénak vall minden természetes és természetfölötti közösséget. Mindent célhoz akar segíteni, hiszen ő tűzte ki mindennek a célját.
A hit tehát meg is valósítja bennünk azt, amit hiszünk, vagyis hatékony természetfölötti ereje van.
Krisztus szeretete átfog minden teremtményt, ezért csak kozmikus arányokban mérhető. Aki a kegyelem segítségével felfogja és megtapasztalja, az felismeri, hogy benne az Isten teljessége jelent meg közöttünk.
A test itt Krisztus misztikus testét jelenti, a Lélek pedig a Szentlelket, aki élteti a testet. Az Egyház egysége tehát kegyelmi alapon nyugszik. Erre kell épülnie a szeretet egységének.
A Fiú a megtestesülésben szállt le a földre, és feltámadása után emberi természetével együtt ment a mennybe. Onnan küldte el a Szentlelket és osztogatja kegyelmeit.
Az apostolok, próféták, evangélisták itt a karizmatikus adományok hordozóit jelentik.
A keresztény embernek el kell jutnia a hitbeli nagykorúságra, tudnia kell, hogy kinek és miért hisz.
Krisztus, mint fő, a kegyelem kiárasztásával állandóan munkálja az Egyház hitét, egységét és erkölcsi életét.
A megigazult ember a Szentlélek temploma, ezen kiváltsága miatt is kerülnie kell a bűnt.
Utalás az ószövetségi illatáldozatra. De itt inkább azt jelenti, hogy az Atya elfogadja az áldozatot.
A kinyilatkoztatott tanítás és Krisztus példája kívülről, a kegyelem belülről ad világosságot.
Valószínűleg a pogány misztériumvallások erkölcstelen szertartásaira is gondol.
A házasság, mint szentség, jelképezi azt a kegyelmi kapcsolatot, amely az egyházat Krisztussal összeköti. Krisztus önmagát feláldozó megváltó szeretete a természetfölötti előképe a házasságnak. Ezért nevezhető „nagy titoknak”. A kiemelés azt mondja, hogy nem profán dolog, hanem misztérium, természetfölötti valóság, vagyis szentség, ami kegyelmet közvetít. A házastársak kötelességeit Krisztus és az Egyház kapcsolata jellemzi: kölcsönös, odaadó szeretet, egymás megbecsülése és segítése az örök javak felé. Ahogy Krisztus az Egyházat szentté és szeplőtelenné tette a keresztséggel és a hittel, úgy kell a házastársaknak is egymást megszentelniük, illetőlega lelki tökéletességet előmozdítaniuk, s egymásért az áldozatot vállalniuk. A 31. vers idézet a Ter 2,24-ből. Természetesen az Egyház szentségét a végső állapot szerint kell vennünk. A földi Egyház tagjai még küzdenek a bűnnel és az emberi gyarlósággal. A földi vándorlás végére azonban kialakul a teljes szentség, s ott már nem lesz szeplő az Egyház emberi arcán sem.
Az apostol itt az üdvösség szempontjából nézi a földi hivatást, nem társadalmi szempontból. Aki annyira hirdette az emberek egyenlőségét, mint ő, az nem helyeselte a rabszolgaságot. Isten gyermekeihez semmiféle szolgaság nem illik (1Kor 7,23). Tisztában volt azzal, hogy a keresztény lelkület majd megszünteti a rabszolgaságot (vö. Filem 21). Éppen ezért nem hirdet lázadást. Erkölcsi tartalommal, az emberi személy tiszteletével és szeretettel akarja megtölteni a fennálló társadalmi rendet. Ez a jövő útja, és egyúttal a szolgák helyzetét is enyhíti.
Kísértés jöhet a bukott angyaloktól is, nem csupán a test vágyaiból. A régi ember világképében a szellemi lények lakóhelye a levegőég volt.
„Ti is”, miként a kolosszeiek, akiknek egyidejűleg szintén levelet küldött. Az ApCsel 20,4, szerint Tichikusz arról a vidékről származott.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages