Galatáknak írt levél (Gal)

Teljes szövegű keresés

Galatáknak írt levél (Gal)
Pál teljes apostoli tekintéllyel lép föl azok ellen, akik szükségesnek tartják a mózesi törvény megtartását is a keresztények számára. Küldetését és tanítását egyenesen Krisztushoz vezeti vissza.
Az igazzá válás forrása egyedül Krisztus engesztelő áldozata.
A mózesi törvényt a zsidók a nemzeti összetartozás címén is sürgették, nemcsak a vallásosság címén. Ellenfelei viszont azt vetika szemére, hogy a pogányoknak akar tetszeni, azért menti fel őket az ószövetségi törvény alól.
Igazolja tanításának isteni eredetét. Megtérése előtt buzgó zsidó volt, a törvényt túlságosan is fontosnak tartotta. Nem hagyta volna el, ha a kinyilatkoztatásból nem ismeri meg Isten szándékát. Krisztus halálával megszűnt az Ószövetség, a hívőt nem kötelezik többé előírásai.
Nem hallgatott „testre és vérre”, azaz semmiféle emberi hagyományra és okoskodásra. Isten utasításaihoz tartotta magát.
Arábia valószínűleg a nabateus arab királyság, Damaszkusztól délre.
A régi számítás a megkezdett évet teljesnek vette, tehát nem szükséges teljes három évre gondolnunk. Péter elsőségének jele az is, hogy Pál szükségesnek tartja a vele való megismerkedést. Bizonyára meghívásáról is beszámolt neki.
Jakab Jézus rokona, a „másik Máriának” és Kleofásnak a fia (Mt 27,56; Jn 19,25).
ApCsel 15,2 kk. Szent Pál itt csak röviden beszél az úgynevezett „apostoli zsinatról”, s csak azt a tényt emeli ki, amit zsidózó ellenfelei kétségbe vontak, hogy ti. az ő tanítását az ősapostolok jóváhagyták.
A körülmetéltek elsősorban a palesztinai zsidókat jelentette. Ez a munkamegosztás csak az első időkre vonatkozik. Később Péter isa pogányok közt működött.
Péter elvben éppúgy meg volt győződve, mint Pál, hogya mózesi törvény nem kötelezi őket. De mivel ő még Palesztinában működött, nem függetleníthette magát olyan könnyen a szokásoktól. Innen magyarázható, hogy engedékenyebb, s tekintettel van a régi hagyomány védelmezőire. Az esetet nem lehet kiaknázni Péter fősége ellen, hiszen csupán társadalmi viselkedésben mutatott következetlenségről van szó. Pál csak ezt kifogásolta. Az antióchiai látogatók Jeruzsálemből jöttek, ahol Jakab apostol volt a püspök, az 1,19 szerint „az Úr testvére”, azaz rokona.
Pál itt a szokásos zsidó felfogás szerint beszél a pogányokról, anélkül természetesen, hogy a zsidókat származásuknál fogva igaznak tartaná.
A megigazulás jelenti a bűnök eltörlését és a kegyelmi megszentelést.
Ha a törvény meg nem tartása a keresztényt bűnössé tenné, akkor ennek végeredményben Krisztus volna az oka.
Valószínűleg így kell érteni: Az evangélium új törvénye által meghaltam a régi ószövetségi törvénynek.
Krisztus mint az üdvrend feje szenvedte el a kereszthalált, tehát mindnyájunkat képviselt. Ha ennek ellenére ragaszkodnánk az Ószövetséghez, semmibe vennénk megváltói tevékenységét.
A Szentlélek kegyelmének kiáradását rendszerint feltűnő jelek kísérték: a nyelvek adománya, jövendölés stb. Mindez a megváltás hatékonyságának bizonyítéka volt.
Ter 12,3. Az apostol tanítása, hogy ti. a megigazulás a hitből fakad, összhangban áll az Ószövetséggel, hiszen Ábrahám is hite folytán igazult meg. Az ígéret örökösei azok, akik a pátriárka hitét utánozzák.
MTörv 27,26. A törvény csak a büntetést teszi jogossá azokat, akik megszegik, átok alá helyezi. A törvény tehát nem lehet kegyelmi forrás.
MTörv 21,23. Krisztus a törvényszegésekért magára vettea törvény átkát, szenvedésével kiengesztelte az erkölcsi rendet, ezért akik hozzá tartoznak, nincsnek alávetve a törvénynek. Mint főnek joga volt helyettünk elégtételt nyújtani.
Isten a Megváltóról szóló ígéretet végleges ígéretet, mintegy végrendelet formájában adta. Nem kötötte semmiféle feltételhez. Ezért a későbbi mózesi törvénytől függetlenül is érvényes. Az Ábrahámnak szóló ígéret „leszármazottjában” valósult meg. Az apostol szerint ezen nem a zsidó népet kell érteni, hanem a misztikus Krisztust, azaz Krisztust és testének tagjait, akik kegyelmi szempontból hozzátartoznak.
A törvény (=Ószövetség) két szerződő felet tételez föl. Az ígéret azonban Isten kegyelmi aktusa, tehát független a szövetségtől.
Az ószövetségi törvény önmagában szent volt, de csak irányt mutatott és a cselekedeteket szabályozta, az ember elesettségét nem gyógyította, nem adott kegyelmet. Sőt a követelmény hangoztatásával bűnre kísértett, hiszen az emberből nem ölte ki az ellentmondás szellemét. Azért kellet új forrás a megigazuláshoz. Tudnunk kell, hogy az apostol a törvénynek (=Ószövetség) a dogmatikai szerepéről szól, nem a morális szerepéről. A törvény mégis megtartotta nevelő szerepét, hiszen hangoztatta az erkölcsi kötelességet, és emlékeztetett az Isten előtti felelősségre. A hit és a keresztség Isten gyermekévé tesz, ha Krisztusba beöltözünk, elérjük a nagykorúságot, életünkben nem lehet szerepe annak, ami a kinyilatkoztatás gyermekkorához tartozott. Isten gyermekeinek méltóságában feloldódnak a természetes különbségek is.
A világ elemei alatt azt érti, hogy az ószövetségi vallás és istentisztelet lényegében külső dolgokhoz volt kötve: áldozati adományokhoz, zarándokláshoz, szertartásos tisztálkodáshoz, határnapokhoz stb. A világ elemei még inkább szerepeltek a pogány vallásokban. Ezzel szemben a megigazult embert a Szentlélek kegyelme irányítja, jogot ad, hogy Istent Atyának nevezzük, és gyermeki bizalmat tápláljunk iránta. Aki Isten gyermeke lett, az egyúttal örökös, még ha előtte pogány volt is.
Az idők teljessége a messiási kor, illetőleg az újszövetségi időszak. Isten mindent megadott Krisztusban, ami szükséges az emberek üdvösségéhez: tanítást, bűnbocsánatot, kegyelmet. Istennek újabb intézkedését nem kell várnunk, akaratát véglegesen kinyilvánította.
Az apostol emlékezteti a galatákat kezdeti lelkesedésükre és buzgóságukra. A 14. versben talán olyan betegségre, esetleg a megkövezés nyomaira utalt, ami nem gyógyult, s nem is lehetett higiénikus látvány. Hallgatóinak a hite azonban erősebb volt, mint emberi idegenkedésük.
A szülés fájdalma utalás arra a tanításra, hogy az embernek újjá kell születnie Isten gyermekévé a hitben és a keresztségben.
Nem elég Ábrahám test szerinti örökösének lenni, hiszen Izmael, Hágár fia is az volt, mégsem lett egyenrangú örökös Izsákkal. Az ószövetségi nép csak a test szerinti leszármazott az igazi ígérethez, az újszövetségi Egyházhoz viszonyítva. Tehát ebből a kegyelmi keretből nem szabad visszatérni a testi hagyományokhoz.
Iz 54,1. A próféta az eljövendő Egyházat a szűz és anya képében szemléli. Gyermekei nem test szerint születnek, hanem hitből és kegyelemből.
A zsidó hagyomány így értelmezte a Ter 21,9-10-et, jóllehet ott Hágár és Sára viszályáról van szó.
E sorból kitűnik, hogy a zsidózó irányzat követelte a körülmetélést a pogányokból lett keresztényektől is, pedig már a jeruzsálemi zsinat másként intézkedett (ApCsel 15,5). Aki valamit szükségesnek tart az Ószövetségből, nem ismeri el Krisztust Megváltónak.
Az apostol szerint is csak az a hit vezet megigazulásra, amelyben benne van a teljes meghódolás Isten előtt, vagyis amely áthatja az életet és a cselekedeteket.
Szent Pált a zsidók azzal vádolták, hogy nemzetéhez is hűtlen, amikor a régi hagyományokat elhagyja, ezért üldözték. De inkább vállalja az üldöztetést, mint hogy hűtlen legyen Krisztus keresztjéhez. A kereszt botránya azt jelenti, hogy a zsidók és a pogányok balgaságnak tekintették az olyan megváltást, ami szerintük Isten gyengeségének a jele. Úgy gondolták, ha az Isten megjelenik emberi alakban, hatalmát érvényesíti ellenségeivel szemben, nem pedig az eleget tevő áldozatot vállalja az emberek helyett.
A test itt a testi embert jelenti, aki földies vágyainak, kívánságainak vezetése alatt áll. Az ilyen lelkületből folynak a „test cselekedetei”. A Lélek alatt érthetjük a Szentlelket vagy még inkább az ő kegyelmétől áthatott embert, a lelki embert. A kegyelem segít abban, hogy ösztönös kívánságainkat megfékezzük, de nekünk is együtt kell vele működnünk, tudatos önneveléssel. Az apostol a test cselekedeteiben is, a Lélek gyümölcseiben is elsősorban a közösségi kapcsolatokra van tekintettel.
Krisztus törvénye tulajdonképpen az egész evangélium, rövid összefoglalásban pedig a szeretet parancsa.
A földi élet a vetés ideje, az örök élet pedig az aratásé. Jócselekedeteink érdemszerzők az örök életre.
A nagy betűk valószínűleg nehézkes keze írására utalnak. Keze írása egyúttal a diktált levél hitelesítése is.
A hívő a keresztségben kegyelmileg osztozik Krisztus halálában és feltámadásában, ezért úgy tekintheti magát, mint aki meghalt a világi hiúság számára.
Új teremtmény a megigazult ember, aki újjászületett, mint Isten gyermeke.
Jézus jegyei a szenvedések és kínzások nyomai, amelyeket ellenségeitől kellett Pálnak térítő útjain elszenvednie. Így hordták magukon a katonák légiújuk, a rabszolgák uruk, a beavatottak a pogány istenség tetovált jegyét.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages