Lukács evangéliuma (Lk)

Teljes szövegű keresés

Lukács evangéliuma (Lk)
Lukács oly bevezetést ad evangéliumának, amilyennela kor görög történetírói vezették be munkájukat. Ez a bevezetés gondosan kiválasztott szavaiban és megfogalmazásában klasszikus jellegű. Elmondja, hogy már sok kísérlet történt, hogy Jézus életének eseményeit elejétől kezdve írásba foglalják. Ezek közül biztosan ismerte Márk evangéliumát. Az írásbeli forrásokon kívül felhasználtaa szemtanúk beszámolóit, akik hirdették az igét. Ezenfelül maga is végzett kutatásokat, mióta keresztény lett, vagyis kereszténységének elejétől, hogy leírja Jézus evangéliumát Teofilnak. Teofil előkelő római tisztviselő lehetett, mert oly címet ad neki a görögben, amelyet kizárólag a helytartókra alkalmaz könyveiben. Teofilról különben semmit sem tudunk. Keresztény volt, hisz már ismeri a tanokat. Az ajánlás azt a célt szolgálhatta, hogy a munka kiadását, elterjedését biztosítsa.
A most következők egészen a 3. fejezetig mutatják Lukács stílusművészetét, mert a Hetvenesek görög nyelvét utánozza. Lehetséges, hogy arám nyelvű források álltak rendelkezésére.
Heródes (Kr. e. 37-4) Júdeának volt a királya idumeus származású volt. Építkezései miatt kapta a Nagy melléknevet. A papság 24 osztályra volt felosztva s Abija osztálya a nyolcadik volt, amelyhez Zakariás (=Jahve megemlékezett) tartozott, felesége Erzsébet (megesküdött az Isten Isten a tökéletesség), szintén Lévi törzséből származott. Mivel csak egy templom volt, és a papság száma ehhez igen nagy volt (kb. 5000), ezért osztályok szerint teljesítettek szolgálatot, egy évben csak két hetet az osztályokon belül sorsvetés határozta meg, kire milyen szolgálat jut. Zakariás feladata volt a szentélyben az illatáldozatot bemutatni. Ez egyike volt a legmegtisztelőbb feladatoknak, s csak egyszer fordulhatott elő a papi életben. Az oltár a legszentebb bejárata előtt állott középen, erre kellett parazsat tennie és rászórni az illatszert. Ez a reggeli és az esti áldozat bemutatása előtt (hajnalban és délután 3 óra után) történt.
Zakariásnak megjelent az angyal érzékkel észrevehető módon, mert a görög ige ezt fejezi ki. Zakariás már nem remélt gyermeket, s ezért kételkedik az angyal szavaiban ennek büntetése a megnémulás. Fiának a nevét az angyal határozza meg. János (=Jahve kegyes) feladata lesz előkészíteni Isten útját a földön. A néphit szerint Illés feladata lenne az előkészítés, de az angyal szavai szerint Jánosban valósul ez meg, ő az az „Illés, akinek el kell jönnie” (Mt 17,12). Emiatt még születése előtt megtisztul az áteredő bűntől. Nazireus lesz, vagyis nem iszik bort és mámorító italt, ami önmegtagadó életére utal.
Az angyal neve Gábor (=Isten embere), trónálló angyal, aki Isten rendelkezéseinek végrehajtója. Az angyal János születését jó hírnek (evangélium) mondja ez Lukács kedvelt szava, 10-szer fordul elő evangéliumában és 18-szor az Apostolok Cselekedeteiben.
Erzsébet öröme nagy, mert Isten elvette szégyenét a zsidók szemében a gyermektelenség a legnagyobb szégyent jelentette, sőt büntetésnek számított.
Jézus gyermekségének történetében Lukács párhuzamosan hozza János története mellett Jézus történetét, s így János születésének hírüladását Jézus születésének hírüladása követi. Gábor angyal „kegyelemmel elhalmozottnak” nevezi Máriát, aki jegyese volt a Dávid házából származó Józsefnek (=Jahve növelje, ti. a jót). A Messiásnak ugyanis Dávid házából kellett származnia Lukács különös gondot fordít arra, hogy ezt a származást kimutassa (1,27-32). Az angyal szavai máskülönben rövid foglalatát adják a zsidók messiási hitének. Mivel Isten Máriát különlegesen elhalmozta kegyelemmel, ezért hiszi az Egyház tévedhetetlen tanításában, hogy ment volt minden bűntől, még az áteredő bűntől is, vagyis szeplőtelenül fogantatott, s ezzel megkapta a kegyelem teljességét.
Mária kérdése a 34. versben arra enged következtetni, hogy szűzességi fogadalma lehetett. Ez magában véve elég különösen hangzik a zsidóknál, ahol éppenséggel fiúgyermeket várt az asszony, hogy hátha abban valósul meg Isten ősi ígérete, a Messiás. Ha Mária ténylegesen házaséletet akart volna élni, a gyermek születése nem jelentett volna problémát számára. Az angyal megmagyarázza Jézus fogantatásának a módját. Isten erejével történik, s Jézusnak emberi atyja nem lesz. Amint a frigysátort beárnyékozta a felette lebegő felhőoszlop, mely Isten jelenlétét jelezte, úgy árnyékozza be Máriát Isten hatalma, s Isten anyja lesz.
A hitetlenek tagadják Jézus szűzi fogantatását s azt vallástörténeti alapon pogány mitológiák segítségével magyarázzák. Főképp Zeuszról maradt fenn sok ilyen mítosz. Jézust oly alapon istenítették a pogányságból jött keresztények, amilyen alapon a kor királyait, császárait istenítették. A nehézség csak ott van, hogy Jézus korában maga a pogányság sem vette valódi történetnek a mítoszokat, míg az Újszövetség történeti tényként közli Jézus szűzi fogantatását. Ezenkívül a Léleknek megfelelő héber szó (ruach) nőnemű, ami már mitologikus alapon is kizárja a nemzést. Ugyancsak senki sem tartotta valódi isteneknek a római császárokat, s a keleti mondák átvétele a királyok isteni származásáról nem teológiai tétel, hanem a keleti hízelgés terméke. Ezenfelül Jézus születésének s gyermekségének hátterében palesztinai talaj és levegő van, s a zsidókeresztények hitéhez is hozzátartozott Krisztus istensége, sőt ott még előbb vallották, mint Palesztinán kívül. Ezenfelül a görög mítoszokban sehol sincs szó szűzi szülésről. Istennek semmi sem lehetetlen, Erzsébet esete is ezt mutatja. Mária beleegyezésével járult hozzá a megváltás megvalósulásához. Ezzel hozta helyre azt, amit az első asszony elrontott engedetlenségével.
Mária az angyali hírüladás után meglátogatja idős rokonát. A hagyomány szerint Ain Karimban keresik Erzsébet lakhelyét Jeruzsálemtől Ny-ra kb. 7 km-re fekszik ez a kis városka. Galileából ez mintegy négynapi utat jelentett.
Szűz Mária éneke tele van ószövetségi emlékekkel, s azt mutatja, hogy mennyire átjárja Szűz Mária lelkét a Szentírás, mert annak szavaiból, kifejezéseiből állította egybe, rögtönözte dicsérő énekét. Ujjong a lelke, mert nagyot tett vele az Isten: elhalmozta kegyelmeivel, s a Megváltó anyjává tette. Hogy Mária ott maradt-e János születésénél, nem tudjuk, bár valószínűnek látszik, hisz idős rokonának segíteni akart.
János születését követő nyolcadik napon történt a körülmetélés szertartása, amely a szövetségbe való felvételt jelentette. Ekkor adtak a gyermeknek is nevet, s ez családi ünnepséggel volt összekötve.
Zakariás sugalmazott énekben dicséri az Istent, s hálát ad az Istentől vett jókért (68-75), míg a második részben (76-79) a jövőt szemléli. Ez az ének is tele van ószövetségi képekkel és kifejezésekkel. János feladata, hogy előkészítse a Megváltó jövetelét, akiről azt mondja, hogy a Magasságból látogatott meg minket. A Messiás kegyelmi fénye bevilágít a bűn sötétségébe, s mindenkire kegyelem árad. János nevelését szülei Júda pusztájában lakó szerzetes közösségre bízták, s ennek lehetőségét a qumráni ásatások megerősítették, hogy az itt lakó esszénusok fiatalok nevelésével foglalkoztak.
Augustus Kr. e. 30-Kr. u. 14-ig volt a római birodalom császára. Rendeletet adott ki, hogy a római birodalomban - az egész földkerekségen - összeírást hajtsanak végre. Szíriában, melyhez Palesztina is tartozott, Cirinusz, teljes nevén Publius Sulpicius Quirinius, hajtotta végre, amikor Nagy Heródes volt Zsidóország királya. Heródes királysága mindenben a császártól függött, s nem állt semmi sem tehát a népszámlálás végrehajtásának útjában. Ez adatok alapján kell meghatározni Jézus születési idejét is. Kr. e. 4-ben, kevéssel húsvét előtt halt meg Heródes, tehát Jézus születését a Kr. e. évekbe kell helyezni, mert a mai időszámítás megalkotója, Dionysius Exiguus (Kr. u. 540) tévesen határozta meg. Ennek semmi köze sincs a hithez, ez egyszerűen ténykérdés. Tehát elsősorban Cirinusz helytartóságának idejét kell meghatározni, hogy mikor volt a népszámlálási összeírás. Az ankarai Augustus-templomban levő felirat szerint (Monumentum Acnyranum) Augustus uralkodása alatt háromszor volt összeírás, mégpedig Kr. e. 28-ban, 8-ban és Kr. u. 14-ben. Jézus születése a Kr. e. 8-ban tartott népszámlálással függ össze. Ebben szerepe volt Cirinusznak, mert Q. Aemilius Scundus síremléke megemlíti, hogy Anirnius megbízásából Apamea szíriai városban népszámlálást tartott. Így tehát Jézus születése két évszám közé helyezhető, az egyik Heródes halála, Kr. e. 4, és a Quirinius-féle népszámlálás kezdete, Kr. e. 8. Előbbre nem lehet tenni Jézus születését, mert Quirinius Kr. e. 12-ben konzul volt s a Lex Pompeia értelmében öt éven belül nem foglalhatott el helytartói állást. Viszont azt is tudomásul kell venni, hogy Kr. e. 9-4-ig ismerjük a szíriai prokonzulokat (Saturnius, Varo), amikor nem lehetett Quirinius prokonzul. Ezért Tacitus és Trabo alapján azt tartják, hogy amikor mint legatus Augusti propreator címen Augustus unokája, a 18 éves C. Caesar mellett tanácsadói tisztet töltött be, akkor tartotta az összeírást. Akkor fékezték meg a Taurus hegységben a harcias homonádok törzsét, s ehhez a hadakozáshoz szükség volt a hátorszá-gok ember- és anyagtartalékának a felmérésére. Viszont Heródes halálánál későbbre nem lehet tenni Jézus születését, mert Heródes király napjaiban született Jézus. Amikor a napkeleti bölcseket fogadta, még olyan állapotban volt, hogy tudott intézkedni, és a vett hírek alapján rendelte el Jézus megölését, vagy inkább a két éven aluli gyermekek lemészárlását. Ezek alapján a legvalószínűbb, hogy Jézus Kr. e. 7-ben született, ami Róma alapítása utáni 747-nek felel meg és nem 754-nek, amint ezt Dionysius Exiguus tévesen kiszámította. Mivel ennél a számításnál nagyon sok apró eseménynek az egyeztetéséről van szó, ami nem ad végeredményben biztos évet a születésre, egyesek a kritikus 2. verset így fordítják: „Ez az összeírás előbb volt, mint amelyet Quirinius tartott, mint Szíria helytartója”. Ez a fordítás nyelvtanilag megengedhető, de nem valószínű. E szerint Quirinius népszámlálása csak Archelaus letétele után (Kr. u. 6) volt, amiről különben említést tesz az Apostolok Cselekedetei is (5,37).
Mindenkinek származási helyére kellett mennie, a nőknek is meg kellett jelenniük. Mária, József jegyese kifejezéssel azt akarja Lukács mondani, hogy jóllehet József felesége, aki vele megy népszámlálásra, mert erre kötelezett, mégis megmaradt szűznek és a gyermeknek nem József az atyja. Jézust Lukács elsőszülöttnek nevezi a megfelelő héber szó (bekór) méhmegnyitót, zsengét jelent, s nincs az az értelme, amit a magyar, görög vagy latin kifejezés sugall, mert ezekben a nyelvekben hiányzik az, amit e szó jelent. A zsenge, s így tehát az elsőszülött különös módon az Istené, mert megvan a reménye, hogy Isten ígéretének a megvalósítója, Messiás lehet. Jézus ezenkívül különös módon is az Istené, amennyiben Istennek a Fia. Semmi esetre sem jelenti azt, hogy az első után még több gyermek is lett volna. Jézus születésének körülményei mutatják, hogy mennyire megalázta magát az Isten, hogy megmutassa az embernek, hogy az igazi szeretet jelea teljes kiüresítés (Gal 2,7), önmaga átadása, s Isten akaratának teljesítése.
A pásztorok voltak a lelkek Főpásztorának első imádói (1Pt 5,4), aki eljött, hogy elveszett bárányait megkeresse (Jn 10,1-16; Mt 18,11-14). Betlehemtől 1 km-re van Bet-Szahur, a pásztorok falujas a falutól 500 lépésre a mező, ahol a hagyomány szerint látták az angyalt, amikor a nyáj mellett virrasztottak. Az angyal megjelenése fényjelenséggel kapcsolatos, ez az Ószövetségben mindig Isten jelenlétére utal. Krisztus, a Fölkent, a Messiás, az Úr nevet viseli, amelyet az Ószövetség kizárólag Istenre alkalmazott (Siralmak 4,20), ezzel istenségére akar rámutatni. A földön békesség a jóakaratú embereknek, ez a Vulgáta fordítása az angyali ének második részének, de nem fejezi ki teljesen a görög szöveg értelmét, mert a hangsúly nem az embereken van általában véve, hanem azokon az embereken, akiket Isten szabad elhatározásával kiválasztott. De ez a béke csak akkor valósul meg, ha az ember megadja az Istennek a köteles tiszteletet Isten dicsősége és az ember békéje oksági kapcsolatban van.
(Vö.: Mt 1,25).
A fiúgyermeket születése után 40 nappal el kellett vinnia templomba, s ott bemutatták az Úrnak, az elsőszülöttet kiváltottáka papi szolgálat alól, mert ezt Lévi törzse látta el, s nem mint régebben, az elsőszülött. Ugyancsak áldozatot mutattak be Mózes törvénye alapján (Kiv 13,1-2; Lev 12,1-4).
Simeonról (görögösen: Simon) nem tudunk semmit sem. Azokhoz a zsidókhoz tartozott, akik csendben várták Izrael vigaszát (Iz 40,1; 49,13), a messiási idők beköszöntését, s nem tartozott a politikai hangoskodók, a zelóták közé, akik erőszakkal akarták a rómaiak uralmát lerázni, s ezért politikai messiást vártak. Egyesek Simeont azonosítják Hillel rabbi fiával és Gámáliel rabbi atyjával. Simeon énekében a hálaadás mellett utal Jézus feladatára, hogy a pogányok világossága és Izrael dicsősége lesz. Máriának is megjövendöli, hogy fiában sokan megbotránkoznak, de sokan üdvözülnek. Az emberiséget két táborraosztja, hívőkre és hitetlenekre. Máriának nagy szenvedésben lesz része, szívét tőr járja át. Az embereket bensejük szerint ítéli meg a szívek és vesék kutatója, nem pedig külső látszatra, ezt jelenti: hogy sokaknak kiderüljenek a titkos gondolatai, vagy mint az eredeti mondja: sok szívnek a gondolata.
Anna (=kegyelem, kellem) nevű prófétanő is megjelenta bemutatáson. Nem legendás alak, úgy mutatja be Lukács, hogya kortársak ráismerhettek.
A Názáretbe való visszatérés nem közvetlenül következetta templomi bemutatás után, hanem csak miután visszatértek Egyiptomból, de ezekről a közbeeső eseményekről Lukács nem számol be. A názáreti élet a munka és az imádság csendes korszaka volt.
A húsvét megünneplése minden zsidó férfi számára a tizenkettedik évtől kötelező volt, mégpedig a jeruzsálemi templombana nők számára azonban nem volt kötelező. A Talmud a 12 évet tartotta annak a kornak, amikor a gyermeket szigorúan kell fogni s köteles már böjtölni is. Jeruzsálembe felmentek, mert az út Jerikótól (250 m-re a Földközi-tenger színe alatt) Jeruzsálembe (740 m-re a tenger színe felett) állandóan emelkedett. Az ünnepi zarándokok csoportokat, karavánokat alkottak külön mentek a férfiak, a nők és a gyermekek, néha több km-re is elhúzódott egy-egy nagyobb városnak az úti társasága, úgyhogy itt nehéz volt valakit megtalálni. Jézus a templom valamelyik oszlopcsarnokában volt, és ott hallgatta a rabbik előadásait, vitatkozásait, s abba alkalomadtán maga is belekapcsolódott kérdéseivel de nem tanította őket, mint a festők szokták ábrázolni. Itt nyilvánítja ki először istenségét, amikor az Istent Atyjának nevezi. Így is szokták e helyet fordítani: „Atyám házában kell lennem”. Jézus gyarapodott bölcsességben: Jézusnak, mint embernek is van tudása, mely gyarapodhatott a tapasztalat által s a beléöntött tudás pedig fokozatosan nyilvánult meg az isteni terv szerint.
(Vö.: Mt 3,1-12; Mk 1,1-8; Jn 1,19-31) Lukács valódi történetet ír s ezt hangsúlyozza azzal, hogy az üdvtörténetet beágyazza a világi történetbe. Megadja azoknak a személyiségeknek az uralkodási adatait, amikor keresztelő János elkezdte működését. Tiberius Kr. u. 12-37-ig uralkodott uralkodásának első két évét még Augustussal együtt töltötte, s valószínű, hogy a nép attól kezdve is számította uralkodásának éveit, nem mint a történetírók, akik csak 14-től, amikor egyeduralkodó lett. Így uralkodásának 15. éve 26-27-re esik. Az évszámításnál tekintetbe kell venni, hogy Szíriában október 1-jén kezdődött az új év, s az előtte levő maradék évet befejezett évnek számították, ami fennforgott a jelen esetben is, mert Augustus Kr. u. 14. augusztus 19-én halt meg, s így az augusztus 19-től október 1-ig tartó másfél hónapot egy évnek számították. 26-nál előbbre nem lehet menni, mert Pilátus 26 nyarán foglalja el helytartóságát, s 36-ig volt Palesztinában. János tehát 26 őszén kezdhette meg működését. Így Jézus 27 tavaszán jelentkezhetett Jánosnál a keresztség felvételére, még húsvét előtt. Heródes Antipás Kr. e. 4-Kr. u. 39-ig volt Galilea negyedes fejedelme. A negyedes fejedelem nem volt független uralkodó. Fülöp szintén negyedes fejedelem. Kr. e. 4-Kr. u. 34-ig uralkodott a Genezáreti-tótól K-re és ÉK-re elterülő tartományokon. Mindketten Nagy Heródes fiai voltak, de nem egy anyától származtak. Heródes Antipásnak Jézus a „róka” nevet adja (Lk 13,32). Míg Fülöp szelíd, igazságos természetű volt, és örökölte atyjától az építkezés szenvedélyét. Lizániás Abilinának, jelentéktelen kis tartománynak volt a negyedes fejedelme, csak halálának évszámát ismerjük (Kr. u. 41). Neve két görög feliraton is előkerült. Abilina Damaszkusztól Ny-ra terült el. Annás Kr. u. 6-15-ig volt főpap, utána öt fia és veje, Kaifás (Kr. u. 18-36) került a főpapi méltóságba. Annás egész életében megtartotta a főpapi címet és befolyását, úgyhogy gyakorlatilag ő volt a főpap. János működését Izajás szavaival (40,3) jellemzi Lukács. János az előkészítő szerepét tölti be, akinek feladata az utat előkészíteni a Megváltó eljövetelére. A külső és szóvallásosság helyett követeli a belső és tettvallásosságot. Hallgatóinak figyelmébe ajánlja az alamizsnát, a hatósági előírások pontos megtartását, hogy a kapzsiságot és az erőszakoskodást távol tartsák maguktól. Semmiféle foglalkozás nem zárja ki az embert a mennyek országából, ha az igazságosságot és a felebaráti szeretetet gyakorolja. A 8. vers szójáték alapján mondja, hogy elég hatalmas az Isten, hogy a kövekből (abánim) fiakat (bánim) támasszon Ábrahámnak esetleg Izaiás 51,1-2-re hivatkozik, ahol Ábrahám kősziklaként szerepel, melyből az Isten kivágja a köveket, Izrael fiait.
(Vö.: Mt 3,13-17; Mk 1,9-11; Jn 1,32-34). Isten szeretett fiának nevezi Jézust, s ezt Jézus magáról mondja a gyilkos szőlőművesek példabeszédében (Lk 20,13).
(Vö.: Mt 1,1-17). Jézusnak ez a családfája különbözik Mátétól, mégpedig a következőkben: visszamegy egészen Ádámra, hogy ezzel is jelezze a megváltás egyetemes voltát, mert Ádám révén minden ember Isten kezéből került ki 77 tagot sorol fel, míg Máté 41-ets ennek Lukácsnál 56 felel meg, s ez az eltérés még nagyobb, ha összehasonlítjuk a Dávidtól Józsefig terjedő részt. Csak Szalátiel, Zerubbábel és Szent József közös, a többi nem. Ennek a kérdésneka megoldását abban kell keresni, hogy Máté Jézusnak a származását a királyi vonalhoz köti, míg Lukács vagy a természetes, vagy a törvényes (jus leviratus) vonalat adja. De mindkettő József családfáját hozza s nem Máriáét. Ez a családfaközlés visszautasítja a Talmud rágalmát, melyet Celzus pogány író is átvett (Kr. u. 178), hogy Jézus Szűz Mária törvénytelen gyermeke egy Pantherus nevű katonától. De még ebben a rágalomban is bent van Jézus szűzi szülése, amennyiben Pantherus a görög parthenos=szűz szó elferdítése.
(Vö.: Mt 4,1-11; Mk 1,12-13). Lukács a kísértés leírásában Máté és Márk adatait egybeolvasztja és Máté sorrendjét felcseréli. A 6. vers e mondata: én kaptam meg...Lukács sajátja és rokonságban van János evangéliumának egyik gondolatával, mely az ördögöt „e világ fejedelmének” nevezi (Jn 12,31; 14,30; 16,11).
(Vö.: Mt 4,12-17.23; Mk 1,14-15.39).
(Vö.: Mt. 13,53-58; Mk 6,1-6). Jézus tanítása a názáreti zsinagógában valószínűleg három esemény összefoglalása. Hisz először csodálkozik a tömeg és helyesli Jézus szavait (16-22). Jézus válaszából viszont az vehető ki, hogy a názáretiek ellenséges hangulattal vannak Jézus iránt (23-24). Míg a harmadik rész (25-30) csak Lukács sajátja, s ezt a galileai működés utolsó évébe kell helyezni, így akarja meg-mutatni, hogy Jézus hirdeti Istennek a kegyelmét, de a nép gőgösen visszautasítja azt. Ugyancsak a leírásból látható, hogy Lukács jól ismerte a zsinagógai istentiszteletet, mert a zsinagóga elöljárója engedélyt adhatott a jelenlevők közül bárkinek, hogy a prófétákat olvassa, s azt héberből arámra fordítva magyarázza.
(Vö.: Mk 1,21-22).
(Vö.: Mk 1,23-28).
(Vö.: Mt 8,14-15; Mk 1,29-31). Lukács a láz jelzésére a korabeli orvosi műszót használja, úgyszintén a vele kapcsolatos ige is orvosi műszó. A magyarban a nyomban szóval visszaadott görög szó orvosi nyelven vagy hirtelen fölépülést, vagy rosszabbodást jelent.
(Vö.: 1,35-39).
(Vö.: Mt 4,19.22; Mk 1,17.20; 4,1-2). A történet legnagyobb része Lukács sajátja (4-10). Lukács az egyedüli az evangélisták közül, aki tóról és nem tengerről beszél, mert nem volt zsidó. Lukács nem említi meg Andrást, pedig az 5-7. versek többes száma arra mutat, hogy ő is jelen volt. Ez a halfogás nem azonos azzal, melyről János tesz említést a feltámadás után (Jn 21,1-8), a hasonló vonások ellenére.
(Vö.: Mt 8,1-4 Mk 1,40-45).
(Vö.: Mt 9,1-8; Mk 2,1-12). Lukács nagyjából Márkot követi, csak bizonyos változtatásokat eszközölt, hogy görög hallgatói jobban megértsék, s ezért beszél cseréptetőről, mert görög-római ház vana szeme előtt és nem palesztinai zsidó ház.
(Vö.: Mt 9,9-12; Mk 2,13-17).
(Vö.: Mt 9,14-17; Mk 2,18-22). A kérdést egyes farizeusok adják fel, mert ez folytatása az előző résznek, ahol a farizeusok szerepelnek. A történet végén az óbor a farizeusokra vonatkozik, akik a régi, mózesi törvényt többre becsülik, mint a Jézustól felkínált új törvényeket.
(Vö.: Mt 12,1-8; Mk 2,23-28).
(Vö.: Mt 12,9-14; Mk 3,1-6). Márk azt mondja (3,6), hogy a farizeusok azon tanácskoztak, hogy Jézust hogyan veszítsék el, míg Lukácsnál nem olvasható, hogy meg akarják ölni.
(Vö.: Mt 4,24-25; Mk 3,7-12). Jézus a hegyről nem jön le, hanem annak egyik pihenőjén megállapodott, hogy ott beszéljen a tömegnek, tehát nincs ellentétben Mt megfelelő helyével (5,1).
(Vö.: Mt 5,3-14). Lukács másképp hozza a hegyi beszédet, mint Máté. A beszéd nála rövidebb, hiányzik a zsidókeresztény sajátosság, egyes mondások más körülmények közt kerülnek elő Lukács-nál, a nyelvezet nem palesztinai jellegű s nem annyira egyszerű. Máté nyolc boldogságról szól, míg Lukács négy boldogságot említ négy jajjal. Máté kimondottan lelki síkon mozog. Lukács tekintettel van a mindennapi élet körülményeire is. Máténál a boldogságok nincsenek közvetlenül a hallgatósághoz irányítva, míg Lukácsnál igen. A keresztényeket a zsidók lenézőleg nazarénusoknak nevezték. A 22. vers mögött még ott ál az apostoli egyház tapasztalata, s ezért adja elő a gyűlölet megnyilvánulását három szóval Lukács. Így bántak atyáik a prófétákkal, kifejezi, hogy az apostolok a próféták utódai, amint a középkori katedrálisok kapubélletein a próféták vállán állnak az apostolok.
(Vö.: Mt 5,39-46; 7,2.12). Aki arcul üt téged, így hozza Lukács, míg Máté jobb arcról (5,39) beszél, melynek megütése különösen megalázó volt a zsidóknál. Lukács ezt elhagyja, mert olvasói köre előtt ennek nincs különösebb jelentősége.
(Vö.: Mt 7,2.16-18.21; 10,24-25; 12,33-35; 15,14 Mk 4,24; Jn 13,16; 15,20). A jóság jóságot vált ki s ölükbe kapják vissza bőven, amit adtak. Ez az öl a ruhának az öv megkötésével a deréknél keletkezett buggy, ami a keletiek számára zsebül szolgált.
(Vö.: Mt 7,24-27).
(Vö.: Mt 8,5-13). A százados pogány volt s a kafarnaumi különítmény parancsnoka lehetett. Jóindulatú volt a zsidókkal szemben, mint Kornélius (ApCsel 10,1-2). Nem volt teljesen zsidó, csak egyes szokásokat vett át, s eljárt a zsinagógába, melyet ő épített. Egy görög felirat említést tesz, hogy Athribis nevű pogány Egyiptom egyik városában zsinagógát épített a zsidókkal együtt. Lukácsnál nema százados megy kérni Jézust, hanem a zsidók vezetőit kéri meg erre.
Lukács sajátja. Naim vagy Nain (=kedves) kis városka Názárettől DK-re. Lukács itt nevezi Jézust először egyedül az Úr szóval, ami a zsidóknál az Isten jelzésére volt fenntartva. A koporsó nyitott volt vagy csak lepedőbe volt becsavarva az ifjú, s úgy feküdt a szentmihály lován. Az ifjúnak megfelelő szó 24-40 év közti férfit jelent.
(Vö.: Mt 11,2-19). Lukács kevés változtatással Máté leírását követi.
Lukács sajátja. Az esemény nem azonosítható a hasonlóságok ellenére sem a betániai megkenéssel (Mt 26,6-13; Mk 14,3-9; Jn 12,1-8). Jézus Simon farizeus vendége volt, aki nem adta meg azt a tiszteletet Jézusnak, amit szokás volt megadni, amikor valaki vendéget fogadott. Lukács nem nevezi meg a bűnös asszonyt tapintatból. A bűnösséghez elegendő volt, hogy a nő nem tartotta meg a szoká-sokat s a maga külön útját járta. Az asszonynak tökéletes a bánata, ezért nyerte el bűnei bocsánatát. Ez a bűnös nő azonos-e Máriával, Lázár nővérével s ez azonos-e Mária Magdolnával, vita tárgya. A latin liturgia a három nőt azonosnak tartja, a görög nem.
Lukács sajátja. Evangéliumában különösen hangsúlyozza azokat a szolgálatokat, amelyeket a nők végeztek Isten országáért az Úr Jézus és tanítványai körül. Ezzel akarja hangoztatni a zsidó felfogással szemben, hogy a nő Isten szemében ugyanolyan értékkel bír, mint a férfi. Mária a Genezáret-parti Magdala városából származott. Johannáról, Kuzáról (Heródes előkelő tisztviselője volt) és Zsuzsannáról semmi közelebbit nem tudunk.
(Vö.: Mt 13,1-23; Mk 4,1-20).
(Vö.: Mt 5,15; Mk 4,21-25).
(Vö.: Mt 8,28-34; Mk 5,1-20).
(Vö.: Mt 10,5.9-14; Mk 6,7-13).
(Vö.: Mt 14,1-2; Mk 6,14-16). Lukács ezzel az elbeszéléssel készíti elő Jézus találkozását Heródes Antipással, ami később, a kínszenvedés alkalmával történt (Lk 23,8-12).
(Vö.: Mt 14,13-21; Mk 6,30-44; Jn 6,1-13). Lukács Márkot követi a csoda leírásában. Betszaida Julias a Genezáreti-tótól É-ra, és a Jordántól K-re van.
(Vö.: Mt 16,13-16.20-21; Mk 8,27-31).
(Vö.: Mt 16,24-28; Mk 9,34-38; 9,1).
(Vö.: Mt 17,1-9; Mk 9,2-10). Lukács, aki különben szorosan szokta követni Márkot, itt eltér tőle, talán Jánostól kaphatott erre vonatkozólag közelebbi adatokat megemlíti Jézus beszélgetésének a tárgyát, amely a szenvedésre vonatkozik.
(Vö.: Mt 18,1-5; Mk 9,33-40).
(Vö.: Mt 19,1; Mk 10,1). Ezzel kezdetét veszi Jézus nagy útja Jeruzsálembe (9,51-19,45), amelyről csak Lukács tudósít. A Vulgátában az 54. vers így fejeződik be: „mint Illés is tette”, s az 55-56. közt ez van a Vulgátában: s így szólt: „Nem tudjátok, mily lelkűek vagytok. 56. Az Emberfia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megmentse.”
(Vö.: Mt 8,18-22).
 

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages