Márk evangéliuma (Mk)

Teljes szövegű keresés

Márk evangéliuma (Mk)
Márk az evangéliumon a Jézustól hozott jóhírt, nem pedig az írt evangéliumot érti, amelynek középpontjában maga Jézus áll. Jézus Krisztus kettős neve a keresztény használat folytán tulajdonnévvé vált, s nem messiási voltát hangsúlyozza, mert akkor előtte névelő állna így az utána következő kifejezés: az Isten Fia, a szó szoros értelmében vett istenfiúságot jelenti.
(Vö.: Mt 3,1-12; Lk 3,3-16; Jn 1,19-30). A magyarázatban, ahol Márkkal párhuzamosan Máté-szöveg van, ott utaljuk az olvasót. Csak az eltérésekre leszünk figyelemmel. Az Izajás jövendölés első két sora Malakiás szövegéből van (3,1).
(Vö.: Mt 4,1-11; Lk 4,1-13). Márk egész röviden hozza a megkísértést, elhagyja Jézus böjtjének említését is, csupán rámutat Jézus negyvennapos önmegtagadására, amikor azt mondja, hogy vadállatok (sakál, róka, farkas, gazella stb.) között élt.
(Vö.: Mt 4,18-22; Lk 5,1-11).
(Vö.: Mt 7,29; Lk 4,31-32).
(Vö.: Lk 4,33-37). Márk tisztátalannak nevezi a gonoszlelket, mert a törvény szerint a megszállott ember tisztátalan. Mi közünk egymáshoz? A kérdés azt akarja kifejezni, hogy Jézus hagyja nyugodtan a gonosz lelket, s ne zavarja működését. Ugyanakkor Isten szentjének nevezi ezzel rámutat arra a különös szentségre, mely Jézust megilleti istenfiúsága révén, amelyről a keresztség alkalmából szerezhetett tudomást. A tisztátalan lelkeken való uralom a messiási ország egyik jele.
(Vö.: Mt 8,16; Lk 4,40-41). Jézus a meggyógyított betegeknek, sőt, az apostoloknak is megtiltotta, hogy messiási voltáról tanúskodjanak ugyanígy megtiltja a gonosz lelkeknek: nem engedi szóhoz jutni őket. Tette pedig ezt azért, mert a messiási fogalom eltorzult, és politikai színezetet vett fel. Ha nem így jár el, nem tudta volna működését akadálytalanul folytatni, mert szembekerült volnaa római hatóságokkal is.
(Vö.: Lk 4,42-44). Jézus gyakran imádkozott elvonultan és egyedül. Kijött Kafarnaumból, de ennek mélyebb értelme van, kijött az Atyától a világba, hogy hirdesse az Isten országát (Jn 8,42).
(Vö.: Mt 8,2-4; Lk 5,12-16)
(Vö. Mt 9,1-8; Lk 5,17-20) Kafarnaumba ment, Péter házába, itt volt otthon. Felszedték a tetőt, a lapos tetőre kívülről lépcső vezetett fel.
(Vö.: Mt 9,9-13; Lk 5,27-32) Jézus meghívja apostolnak Lévit, aki azonos az első evangélium Mátéjával, akinek kettős neve volt: ismertebb neve volt Máté, s mivel a vámosok foglalkozása a zsidók szemében nem volt megbecsült, azért Márk a kevésbé használatos Lévi néven hozza a meghívást. A farizeusok kifogásolják, hogy Jézus bűnösökkel tart fenn kapcsolatot. Ezek közé tartoztak a vámosok is, valamint a törvény kevésbé pontos megtartói. Ez a zsidó felfogás a terjedő egyházban elég sok nehézséget okozott (ApCsel 10,11-16,18; Gal 2,11-12).
(Vö.: Mt 12,1-8; Lk 6,1-5). Abjatár neve valószínűleg lapszéli jegyzetből kerülhetett be, mert a főpap Achimelek volt, Abjatár atyja.
(Vö.: Mt 12,9-14; Lk 6,6-11). Jézust a farizeusok figyelték, hogy a szombat megsértésével vádolhassák.
(Vö.: Mt 12,15-16; Lk 6,17-19). Jordánon túl földrajzi kifejezés. Pereának nevezték másképpen. Jézus kérésére egy bárka állt készen, hogy a tömeg tolongását kikerülje. Jézus az ördögtől megszállottak vallomását nem utasította vissza, csupán megtiltotta, hogya hírt szétvigyék.
(Vö.: Mt 10,1-4; Lk 6,12-16) Tádé egyes kéziratokban Lebbeus (= szívem), azonos Lukácsnál Júdással, Jakab testvéré-vel.
(Vö.: Mt 12,24-32; Lk 11,15-22; 12,10). Jézus hazament Kafarnaumba, ahol Péter lakott. A tömeg kíváncsiságból, szeretetből, a gyógyítások miatt gyűlt egybe azonban annyira zavarták az emberek Jézust, hogy még evésre sem maradt idejük az eredetiben: még kenyeret sem ehettek. Övéi alatt Jézusnak kafarnaumi híveit kell érteni, hisz a 31. versben szól Márk Jézus anyjának és rokonainak érkezéséről különben is nem tudtak volna oly gyorsan megérkezni Názáretből. Az a hír járta felőle, hogy megzavarodott. Az erre vonatkozó görög (exisztémi) csak annyit akar mondani, hogy magán kívül van a meglepetéstől vagy lelkesedéstől, mert elhanyagolja a rendes életmódot a buzgóság túlzásaival.
(Vö.: Mt 13,1-3; Lk 8,4). Jézus ismét tanít, mert ez mára harmadik tanítása a Genezáreti-tó partján (2,13; 3,2).
(Vö.: Mt 13,4-9; Lk 8,4-8).
(Vö.: Mt 13,10-15; Lk 8,9-10). Nézzenek... idézet Izajásból (6,9-10), hogy Jézus prédikációjának nem lesz eredménye hallgatóinak keményszívűsége miatt. Izajás saját működésének eredményte-lenségét előre látta, s Márk ezt Jézusra vonatkoztatta, hogy betel-jesedjék az Írás, vagyis erről az eredménytelenségről már Izajás szólt.
(Vö.: Mt 10,26; Lk 8,16-17). Máté ezt a hasonlatot más összefüggésben hozza. Jézus e szavai tanítására vonatkoznak, hogy ez eleinte kis körben, de később mások számára is ismeretes lesz.
(Vö.: Mt 7,2; 13,12; Lk 6,59).
Márk sajátja. Az Isten országa magában bírja fejlődésének elvét, isteni erő működik benne titokzatosan, és ez juttatja a teljes kifejlethez. Isten országának kifejlődése az Isten ügye és az ő titka. Egyes magyarázók allegóriát látnak benne: Isten országa az egyháza magvető Krisztus és az ige hirdetői az aratás a halál az arató az Isten a sarló Isten akarata. A példabeszéd szerint, ha a lélek készségesen fogadja be az igét, vagyis a szántóföld jó, minden rendben megy. Nem az ember fáradozása hozza meg az eredményt, mindent Istenre kell bízni, az ember csak készséges lelket adjon a mag számára. „Isten dolgai lassan alakulnak ki, szinte észrevétlenül”, mondja Páli Szent Vince. Ezért áll Jézus szava: „Ha kitartotok, megmentitek lelketeket” (Lk 21,19).
(Vö.; Mt 8,18.23-27; Lk 8,22-25). A genezáreti bárkákban hátul kis pad volt, erre szalmával kitömött zsákot tettek. Jézus párnát tett a feje alá ebből a kis apróságból látszik, hogy Márk személyes résztvevőnek, Péternek a prédikációi alapján írta munkáját, mert az ilyesmit csak személyes élmény alapján lehet megtenni.
(Vö.: Mt 8,28-34; Lk 8,26-39). Az ördögtől megszállott nagy hatással lehetett Péterre, mert igen színes leírást ad róla. A történet helyét a Genezáreti-tó K-i partján keresik Moká Edló nevű helyen, ahol a parttól nem messze végződik az a lejtő, melyen a disznók lerohantak. A közelben számos sziklaüreg van, melyek sírok lehettek egykor. É-ra ettől van egy Kurszi nevű hely, mely név alatt Geraza nevét sejtik. Istenre kérlek... emlékeztet a zsidó ördögűzési formulákra, s talán ezzel akarja megakadályozni a gonoszlélek Jézus működését, mely véget akar vetni az ördög uralmának. A légióa római hadseregnek 5-6000 emberből álló alakulata volt itt annyit akar kifejezni, hogy sok gonoszlélek szállta meg az embert. A meggyógyított a Tízvárosban - autonómiával rendelkező tíz város szövetsége - hirdette a gyógyulást. A vidék nagyjából pogány volt, s így érthető, hogy a gerazaiaknak ily nagy disznókondájuk volt.
(Vö.: Mt 9,18-26; Lk 8,40-56). A vérfolyásos asszony félt és remegett a tömeg miatt, mert betegsége nemcsak megalázó volt, hanem tisztátalanná is tette (Lev 15,25). A zsidó törvény értelmében mindenki, aki érintette, tisztátalanná vált. Márk nem Jézus ruháján lévő bojtok érintését említi, hanem csak Jézus ruhájáról szól, mert a bojt em-lítése nem mondana semmit sem a rómaiaknak. Jézus a kisleányról azt mondja, hogy alszik, és ezért kinevették erről mondja Béda: „Halott volt a leány az emberek számára, akik nem tudták életbe hívni Isten számára azonban aludt”. Talita kum azon az arám nyelven hangzott el, melyen Jézus beszélt. Az esemény élénk leírása szemtanúra vall.
(Vö.: Mt 13,53-58; Lk 4,16-30). Jézus Kafarnaumból hazájába, vagyis Názáretbe ment. Ács alatt érteni kell azt a mesterembert, aki egy személyben ács, asztalos, esetleg kőműves és kovács is. Mária fia kifejezés azt mutatja, hogy Jézus egyetlen fia volt anyjának, rámutat szűzi voltára, s arra, hogy József ekkor már nem volt életben.
(Vö.: Mt 10,1.; 9-14; Lk 9,1-6). Jézus kettesével küldi apostolait a missziós útra, s az isteni gondviselésre bízza őket. A keleti vendégszeretet biztosította számukra az élelmet és szállást, de ezzel nem volt szabad visszaélniük. A század végén keletkezett Didaché már utasítást ad: „Minden hithirdetőt, aki hozzátok jön, fogadjátok, mint az Urat egy napig maradjon csak nálatok, ha szükséges, még egy napig de ha három napig marad, az hamis próféta”. Az apostolok a betegeket keleti szokás szerint olajjal kenték meg a trienti zsinat ebben a szent kenet szentségének a jelképét látta.
(Vö.: Mt 14,1-12; Lk 3,19-20; 9,7-9). Márk megemlíti Heródes Antipásról, hogy tisztelte Jánost, meghallgatta, de élete miatt nagy zavarba jött. Ennek a kifejezésnek van egy másik változataa Vulgáta alapján: „Sok dolgot tett tanácsa szerint.” Heródiás leánya, Szalomé kiment a teremből és anyjához sietett, mert a nők nem szoktak részt venni a lakomákon, legfeljebb a szomszéd teremből nézték azt.
(Vö.: Mt 14,13-21; Lk 9,10-17; Jn 6,1-13). Jézus a missziós munkából visszatért apostolokkal egy puszta helyre, Betszaida környékére vonul, hogy ott megbeszélje velük a dolgot és egyszersmind kipihenjék magukat. A nép azonban megtudta, s odasietett. A kenyérszaporításnál zöld gyepre telepítik le a népet, ami arra utal, hogy tavasszal történt a dolog, még húsvét előtt, mert már május végére teljesen kiég Palesztinában a fű. Az apostolok számítást végeznek, hogy mennyi kenyérre lenne szükség s kétszáz dénárban állapítják meg a szükségletet. Egy dénár a napibér volt, s ezen a pénzen 24 ember egységadagját lehetett megvenni, tehát 4800 emberre becsülik a tömeget, s a lakomán csak a férfiak száma 5000. Márk is hozza az ünnepélyes szavakat, amelyekkel Jézus megáldotta a kenyereket.
(Vö.: Mt 14,22-33; Jn 6,15-21). Betszaida Juliász a tó É-i partján feküdt s az előtte levő szavak: a túlsó partra, több kéziratból hiányzik, s így nem kell feltételezni két Betszaidát, egyet az É-i, és egyet a Ny-i parton különben ez utóbbinak a létezését eddig semmiféle régészeti adat nem tudja támogatni. Az apostolok a kenyér csodáját nem értették, nem vonták le belőle Jézusra vonatkozó következtetéseiket, s így kísértetnek nézték a vízen járó Jézust. Szívük még kemény volt, nem járta át még a kegyelem a zsidóknál a szív az értelem, akarat, érzelem székhelye.
(Vö.: Mt 14,34-36). Genezáret földje a hasonló nevű tó Ny-i oldalán terült el Kafarnaumtól D-re. Neve Genezár (= a fejedelem kertje) jelölné azt a vidéket, amelyen egy Genezáret nevű városka feküdt. A nevét a tavasszal jelentkező virágok, növények trópusi bőségétől kapta. A Talmud mondja: „Ha van a földön paradicsom, az Genezár”.
Talán Kafarnaumban történt ez az eset. Jézus körül gyülekeznek ellenségei és barátai egyaránt. A farizeusok sokat mosakod-tak vallási szempontból, és ezt a tisztasági mosakodást magyarázza meg Márk nem zsidó olvasói számára. Egészen a könyökig mostáka kezüket mások ezt úgy fordítják, hogy gondosan mosták a kezüket. Úgyszintén a piacról jövet megmosakodtak vagy amint egyesek fordítják, a piacon vásárolt árut meghintették vízzel. Jézus a farizeusi kifogásokra Izajás (29,13) szavaival felelt, és támadásba ment át, mivel a hagyományok miatt a törvényt nem tartják meg.A lelket nem az étel szennyezi be, hanem a szívből fakadó gondolatok, szavak és tettek.
(Vö.: Mt 15,21-28). Márk szírföníciai asszonyról beszél, akit Máté kánaáninak mond.
Márk sajátja. Itt szintén van egy arám kifejezés: Effata, mely az Egyház keresztelési szertartásába bekerült, hogy amint a süketnéma füle és nyelve meggyógyult, úgy táruljon ki az újszülött lelke Isten igéje előtt.
(Vö.: Mt 15,32-39). Márk leírása abban különbözik Mátéétól, hogy a csoda után Jézus Dalmanuta vidékére ment Máté Magedánt említi ezen a helyen. Dalmanuta teljesen ismeretlen, ezért vannak, akik az arám „lakhelyének” megfelelő szót látják benne. Akkor a szöveg így hangzik: „Jézus lakhelyének a környékére ment”.
(Vö.: Mt 16,1-4).
(Vö.: Mt 16,5-12). A kovász itt a romlottság, képmutatás jelképe.
Márk sajátja. A vak meggyógyítása a falun kívül történt, hogy elkerülje a csődületet, s ugyancsak azért parancsolja meg az Úr a vaknak, hogy a falut elkerülve menjen haza.
(Vö.: Mt 16,13-20; Lk 9,18-21). Jézus megdicséri Pétert, de mivel Márk Péter prédikációit írta le, Péter beszédéből szerénységből elmarad a Máténál szereplő dicséret.
(Vö.: Mk 16,21-23; Lk 9,22). Jézus Pétert megfeddi, hogy nem akarja Isten terhes intézkedéseit megérteni.
(Vö.: Mt 16,24-28; Lk 9,23-27). Keresztet hordozni Krisztus idejében borzalmas valóság volt s nemcsak a megpróbáltatások jelképe. A rómaiak gyakran alkalmazták a zsidókkal szemben a lázadás bűnéért. Nagy Heródes halálakor kitört zavargás alkalmával Q. Varus 2000 lázadót feszített keresztre. Ezt tette egyik utódja, Ummidius Quadratus (48-52), majd Gessius Florus és a Szent Város ostro-ma alatt Titus, úgy hogy már nem volt fa és hely a keresztre feszítéshez. Ebben a részben Jézus az élet és lélek szavakat különböző értelemben használja. A Jézustól használt „nefes” szónak ugyanis hármas értelme van: élet, lélek és személy. Az embernek egy fontos dolga van, törődnie kell lelkével, még a testi egészség és élet rovására is. A befejezés a következő fejezet első mondata az Egyház alapítására vonatkozik. Nem halnak meg, az eredetiben: nem ízlelik meg a halált.
(Vö.: 17,1-13; Lk 9,28-36). A régiek ványolója nem csupán posztót készített, hanem a gyapjú ruhát tisztította is, ami három napot vett igénybe. Péter Mesternek, zsidóul rabbinak szólítja Jézust: ez a megszólítás kijárt minden törvénymagyarázónak.
(Vö.: Mt 17,14-21; Lk 9,37-42). Néma lélek... néma és süket lélek. A régiek gyakran tulajdonították a betegséget „szellemeknek”, „gonoszléleknek” még ott is, ahol a mai orvostudomány természetes okokat talál. Jézus minden további nélkül beszélhetett felfogásuk szerint. Különben a betegség egyik következménye az áteredő bűnnek, s így a gonosz lélek uralmának egyik megjelenési formája. Ez azonban nem zárja ki az ördögi megszállást, amely az epilepszia mellett a gyermek betegségének a forrása volt.
(Vö.: Mt 17,22-23; Lk 9,43-45). Útjukat folytatva egy hosszabb út kezdődik, melynek állomásai: Kafarnaum, Júdea, Perea, Jerikó és végül Jeruzsálem.
(Vö.: Mt 18,1-5; 10,42; 18,6-9 5,13; Lk 9,46-50; 17,1-2 14,34). Márk jegyezte fel egyedül, hogy Jézus egy kisgyereket, a hagyomány szerint Antiochiai Szent Ignácot, ölébe vett. Malomkő: nem kézzel hajtott malomról van szó, hanem oly malomról, melyet szamár hajtott. A 44. és 46. versek azonosak: „Ahol férgük meg nem hal és a tüzük ki nem alszik”, de a görög szövegben hiányzanak, a Vulgátában megvannak. Ezek a 48. vers előretett ismétlései Izajás alapján (66,24). A 49. vershez még hozzájárul egyes szövegekben: „Minden áldozatot sóval sóznak meg”. A sót az áldozati állatok fejére szórták a feláldozás előtt. Mondhatnánk, ez tette az áldozatot alkalmassáa bemutatásra. Ugyanígy a keresztényeket a szenvedés, megpróbáltatás sója teszi kedvessé Isten előtt. Az 50. versben a só jelentése: Krisztus szelleme, amely megőrzi őket Isten számára a közösségi életben.
(Vö.: Mt 19,1-9; 5,32; Lk 16,18). A házasság természeté-nél fogva felbonthatatlan, ezt fejezi ki Jézus választása: Szívetek keménységére...
(Vö.: Mt 19,16-22; Lk 18,18-23). Az ifjú jónak nevezi Jézust, s az Úr látszólag visszautasítja azzal, hogy ez a megszólítás csak az Istent illeti meg, s ezt arra használják fel a kereszténység ellenségei, hogy Krisztust csak embernek tartsák. Az evangélista legrégebbi magyarázója (Antiochiai Viktor, V. sz.) erre vonatkozólag megjegyzi, hogy Jézus gyakran válaszolt azok gondolata szerint, akikkel beszélt. Az ifjú úgy jött Jézushoz, mint emberi tanítóhoz. Jézus az ifjú dicséretét akarta visszautasítani, s rávezetni őt arra, hogy a földi jóság felett van égi jóság is: az Isten, őt illeti meg minden dicséret.
(Vö.: Mt 20,20-23). A kehely a szenvedést tartalmazza ugyanígy a keresztség is Jézus el fog merülni a szenvedés mélységében, amint a régi szokás szerint a keresztelendő elmerült a keresztvízben.
(Vö.: Mt 20,29-34; Lk 18,35-43). Márk a vaknak a nevét is hozza, Bartimeus, Timeus fia, akit Rómában ismerhettek olvasói, azért említi néven.
(Vö.: Mt 21,1-11; Lk 19,28-38; Jn 12,12-16). Márk csak a szamárcsikót említi, amelyen Jézus bevonult Jeruzsálembe.
(Vö.: Mt 21,18-19). Máténál úgy látszik, mintha ez az esemény még a bevonulás napján, virágvasárnap történnék, de innen világos, hogy nagyhétfőn volt.
(Vö.: Mt 21,12-17; Lk 19,45-48; Jn 2,14-16). Nagyhétfőn játszódik le a kereskedők kiűzése a templomból. A pénzváltók a zarándokok különböző pénzeit a templomban használatos pénznemekre váltották be. Magában véve törvényes, megengedett eljárás volt ez, de sok visszaélésnek volt az oka, s a templom szentségével nehezen volt összeegyeztethető, mert a templomudvart piaccá tette. A templomon való keresztül járás a templom udvarain történt. Mindenféle árut, terhet szállítottak, s így megfosztották a templomot szent jellegétől.
(Vö.: Mt 21,20-22). A történet nagykedden játszódott le. Márk megemlíti, hogy Péter vette észre a fügefa elszáradását, Jézus hitet követel hallgatóitól s a hittel mondott ima még a lehetetlennek látszó dolgot is kiesdi Istentől. A rabbiknál „hegyet gyökerestül kitépni” kifejezés a lehetetlenség jelzésére szolgált. A bekezdés végén több kéziratban 26. versként még olvasható: „Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket”. Ez a vers azonban úgy látszik, hogy Mt 6,15-ből került ide kiegészítésként.
(Vö.: Mt 21,23-27; Lk 20,1-8). Nagykedden történt a jelenet. Jézust felelősségre vonják, hogy milyen hatalom alapján űzte ki a kereskedőket, mert ez beavatkozás volt a templom belső ügyeibe.
(Vö.: Mt 21,33-46; Lk 20,9-19). A példabeszéd szőlőjének telepítése és berendezése Iz 5,2 alapján történik, ahol a prófétaa zsidó népről, mint Isten szőlőjéről beszél. Jézus ennek alapján érteti meg, hogy róluk mondja a példabeszédet.
(Vö.: 22,15-22; Lk 20,20-26). Máté azt mondja, hogya farizeusok a tanítványaikat küldték el a heródiánusokkal. Ők maguk vereségük után már nem mertek Jézus előtt mutatkozni.
(Vö.: Mt 22,23-33; Lk 20,27-40). A Csipkebokor története (Kiv 3,1 skk.) elmondja, hogy az Isten az égő csipkebokorban Mózesnek megjelent.
Ebben a formában Márk sajátja. Ő az egyetlen: az írástudó zsidó szokás szerint nem ejti ki Jahve nevét. Az első idézet MTörv 6,4-5 és a második Lev 19,18.
(Vö.: Mt 22,41-46; Lk 20,41-44). A zsoltáridézet (109,1) egy szóban: zsámolyul különbözik Máté idézetétől. A keleti királyoka legyőzött ellenséges királyt zsámolyként használták fel, mikor lóra szálltak.
(Vö.: Mt 23,6-7; Lk 20,45-47; 11,43).
(Vö.: Lk 21,1-4). A templom területén, asszonyok udvarában volt a kincstár, s itt volt elhelyezve a Talmud szerint az a 13 trombita alakú persely, ahová a hívők alamizsnáikat tették. Egy özvegy bedobta oda mindenét, két fillért, azaz két leptont, ami egy kvadránssal volt egyenértékű, ahogy Márk magyarázza. Egy dénárban volt 80 lepton vagy 40 kvadráns. Igen kicsi összeg volt az özvegy alamizsnája, de mégis többet ért mindennél, mert ez volt minden vagyona.
(Vö.: Mt 24,1-3; Lk 21,5-7).
(Vö.: Mt 24,23-28).
(Vö.: Mt 26,3-5; Lk 22, 1-2). Ezzel veszi kezdetét Jézus szenvedése. A húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe két külön ünnep volt, de a gyakorlatban egybeesett. Húsvét Niszán 14. este kezdődött, míg a kovásztalanok ünnepe egy nappal később, és egy hétig tartott.
(Vö.: Mt 26,5-13; Lk 12,1-8). Márk megemlíti, hogy az illatos olaj nárdus volt a nárdus indiai vörösvirágú növény, melynek gyökeréből és közvetlenül a gyökérhez közelálló szárból készül a nárdusolaj. Jót tett velem, ilyen jótettek a zsidóknál a szeretet, az irgalmasság cselekedetei s ezek közt a halott eltemetése érdemszerzőbb, minta szegényeknek adott alamizsna. Az eseményt Márk itt említi meg, jóllehet hat nappal előbb volt.
(Vö.: Mt 26,17-19; Lk 22,7-13). A két tanítványnak, Péternek és Jánosnak vizeskorsót vivő embert kell keresniük. Ez feltűnő dolog, mert a vízhordás az asszonyok dolga volt.
(Vö.: Mt 26,30-35; Lk 22,39.; 31-34; Jn 13,36-38). Jézus Zakariás jövendölésére hivatkozik (13,7), mikor mondja: meg van írva.
(Vö.: Mt 26,36-46; Lk 22,40-46). Márk őrizte meg számunkra, hogy Jézus hogyan szokta megszólítani arám nyelvena mennyei Atyát abba jelentése körülbelül édesapa megszólításnak felel meg. Ez a szó bekerült az őskeresztény istentiszteletbe is.
(Vö.: Mt 26,47-56; Lk 22,47-53; Jn 18,2-11). Jézus letartóztatása a Máténál megadott kronológia szerint nagykeddről nagyszerdára virradó éjjel történt (április 4-5) az utolsó vacsora befejezése után. Márk Jézus letartóztatása jeleneténél az 51-52. versekben oly történetet mond el, amit csak ő, mint szemtanú tudhatott. Nincs kizárva, hogy a Getszemáni major Márk szüleinek a birtoka volt, éppenúgy, mint az utolsó vacsora terme. Az ifjú Márk ott töltötte az éjszakát. A katonák érkezése zajjal járt, felriadt álmából, s lepedőjébe burkolva kiment nézni az eseményeket. S mivel Jézust már megkötözve vitték, utánuk ment lepedőbe burkolódzva, s ekkor őt is el akarták fogni, de a lepedőt kezükben hagyva elfutott.
(Vö.: Mt 26,57-68; Lk 22,54.63-71; Jn 18,15-16.18).
(Vö.: Mt 26,69-75; Lk 22,55-62; Jn 18,25-27). Péter tagadása Jézus letartóztatásának éjjelén történt. Márk nem említi az Annásnál lejátszódó eseményeket, mert ez a kihallgatás nem volt hivatalos, csak a szerda reggel történt kihallgatásról beszél, amely Kaifásnál ment végbe.
(Vö.: Mt 27,1-2.; 11-26; Lk 22,66; 23,1-5.13-23; Jn 18,28-40; 19,4-16). Csütörrtök reggel tartották meg Jézus perében az ítélethirdetést a zsidók. Utána átvitték Pilátushoz, hogy hagyja jóvá az ítéletet, de itt politikai vádakkal léptek fel Jézus ellen, ezért kérdi Pilátus: Te vagy a zsidók királya? A 6. verstől kezdve az események nagypénteken történnek.
(Vö.: Mt 27,27-31; Jn 19,1-3). A helytartói palotának pretorium volt a neve. A zászlóalj 600 embert foglalt magában itt a szolgálatban levő kisebb csapattestet kell érteni.
(Vö.: Mt 27,34-56; Lk 23,33-49; Jn 19,18-30). Márk Cirenei Simont úgy említi, mint Alexander és Rufusz atyját, ami arra utal, hogy ez utóbbiak a római keresztények előtt ismeretesek voltak. A 28. versben hozott idézet Izajás 53,12-ben van meg, de nem található meg minden kéziratban. A fejcsóválás a megvetés jele volta zsidóknál, Eloi, Eloi az arám Eláhi átírása. A templom függönyea szentélyt választotta el a legszentebbtől.
(Vö.: Mt 27,57-61; Lk 23,50-55; Jn 19,38-42). Pilátus csodálkozott Jézus hamar bekövetkezett halálán. A keresztre feszítettek sokszor 2-3 napig is kínlódtak a kereszten, míg bekövetkezett a halál. Pilátus hivatalos jelentést kért Jézus haláláról a kivégzést vezénylő századostól, s csak miután megkapta a hivatalos jelentést, adta kia temetésre az engedélyt.
(Vö.: Mt 28,1-8; Lk 24,1-12; Jn 20,1-10). A fehér ruhába öltözött ifjú angyal volt az angyalok a Szentírásban fehér ruhában je-lennek meg. Péter külön üzenetet kap az angyaltól, ami elsőbbségére mutat.
Márk röviden beszámol Krisztusnak több megjelenéséről feltámadása után anélkül, hogy teljes akarna lenni. Megjelent Mária Magdolnának, a két emmauszi tanítványnak és a tíz tanítványnak húsvétvasárnap Márk csak ezeket hozza, hogy rámutasson az apostolok hitetlenségére.
Az apostolok küldetést kapnak Jézustól az evangélium hirdetésére. Itt egész határozottan mondja Jézus: Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Minden embernek van értelme, ezzel elfogadhatja igaznak az evangélium szavait, és szabad akaratától függ, hogy követi-e azokat vagy sem, de a felelősség rajta van. Isten senkit sem kényszerít, hogy a hit kegyelmét befogadja.
Márk a mennybemenetel tényével zárja le evangéliumát. Márk evangéliumának a befejezése (9-20) sok nehézséget okoz. Az Egyház sugalmazottnak ismeri el e verseket, itt kételkedésnek helye nincs. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szerző személyére vonatkozólag ne merülhetne fel kétség. Származhat más sugalmazott írótól is. A nehézség onnan van, hogy sok kódexből hiányzik ez a rész, ígya két legrégibb és legtekintélyesebből, a Vatikáni és Sínai kódexből. Ugyanúgy nem egyöntetű a hagyomány tanúsága. Egy örmény kézirat a 9. vers előtt hozza, hogy a következő rész „Ariston paptól való”, aki azonos lenne az Úr egyik tanítványával. Ennek a résznek száraz stílusa ellentétben van Márk színes stílusával. Viszont sok görög kézirat mellett jelentős, hogy a II. században már ismeri Taciánusz és szent Ireneusz. Ha nem is lehet bizonyítani, hogy Márk a szerzője, mindenesetre az első keresztény nemzedék idejéből való ismeretlen sugalmazott szerzőtől származik.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages