Siralmak könyve (Siral)

Teljes szövegű keresés

Siralmak könyve (Siral)
Ez a költemény valószínűleg az első babiloni elhurcolás (Kr. e. 597) idejéből származik. Nincs még szó azokról a szörnyűségekről, melyek 587-ben történtek a város és a templom teljes elpusztulása alkalmával. Két részre tagolódik: az 1-11. versben a költő harmadik személyben beszél Sionról; a 12-22. versben maga Jeruzsálem mondja el panaszát az Úrnak.
A költő gyászéneket zeng Jeruzsálem felett. A várost özvegyhez hasonlítja, aki keservesen sírdogál, mert nincs megmentője. Még a templomhoz vezető utak is gyászolnak a megalázott várossal együtt.
A régi dicsőségre való visszaemlékezés csak gyarapítja a kínt és a fájdalmat.
A vétek szinte hozzátapadt Jeruzsálemhez, és tisztátalanná tette. A megalázott város mégis Istenhez fohászkodik; lakói minden kincsüket odaadnák egy darab kenyérért.
Itt maga Sion panaszkodik a szenvedései miatt. Négy képet sorol fel: a tűz, a háló, az iga és a szőlőtaposó képét, hogy érzékeltesse büntetését.
Újra a költő beszél, s rámutat a panaszkodó városra.
Jeruzsálem hangja csendül fel megint. A csapások okát kérdi, s rádöbben: saját vétke okozott minden bajt.
Ez a siralom az 587-ben bekövetkezett nagy nemzeti katasztrófáról szól. Isten végrehajtotta ítéletét, de azért ő marad továbbra is Izrael Istene. A nép számára nem marad más: imádkozva az Úrhoz fordulni.
Panasz a végbevitt isteni ítélet miatt.
Ezek a versek a templom és a város pusztulását ábrázolják.
Az ostrom idején fellépett éhínség költői leírása.
Az álpróféták becsapták a népet, amikor nem figyelmeztették bűneire.
Szó szerint: fölemelte szarvát. Most még az úton átmenők is gúnyolódva szólnak Jeruzsálemhez.
Ebben a szörnyű helyzetben nem marad más lehetőség a menekvésre, csak az eget ostromló, állhatatos imádság.
Sion imádsága nyomorúsága mélységéből.
A 22 strófából álló költemény 3-3 sora kezdődik a héber betűsor egy-egy betűjével. Egyéni és közösségi panaszok váltják egymást.
A panaszt zengő költő bemutatkozik.
Képszerűen felsorolja mindazt a csapást és szenvedést, amit az Úr kezéből el kellett szenvednie.
Itt közvetlenül az Istenhez fordul énekében, s úgy kérdi: van-e még számára remény?
Úgy tudja, hogy aki Istenhez emeli tekintetét, annak van reménye. Isten irgalma ugyanis végtelen.
A bölcs ember tudja azt is, hogy önmagában semmit sem használ a panaszkodás. Csak a bizalom és az alázat készíthet utat a jobb jövőnek.
A lesújtott ember hitvallása Isten jóságát illetően.
Itt már a közösség szólal meg. Belátja vétkeit elfordul bűneitől és Istenhez tér.
A költő közbenjár népéért. Panaszos imáját nem hagyja abba, míg az Úr rá nem tekint.
Már a hála motívumai is felcsendülnek az ima meghallgatásáért. Az utolsó versekben, amikor a felfuvalkodott ellenség megbüntetését kéri a költő, ezzel a választott népnek és Isten ügyének diadalát kéri.
A negyedik siralom szintén az 587-es év szomorú helyzetét ábrázolja. Egyes emberek és különféle csoportok szenvedése a költemény tárgya.
Az egész város nyomorúságban senyved.
A védtelen gyerekekre lesújtó rettenetes éhség rajza. Ha Jeruzsálemnek ilyen büntetést kellett elszenvednie, akkor bűne bizonyára súlyosabb volt Szodoma bűnénél.
Az ifjak éhezése és pusztulása. Megrázó visszaemlékezés: akadtak anyák, akik a halotti torra saját gyermekeiket főzték meg.
A pusztulásért súlyosan terheli a felelősség a papokat és prófétákat, mert bezárták fülüket az Úr szava előtt, s a népet félrevezették.
A harcosok epedve figyeltek az Egyiptomból várt felmentő sereg jövetelére, de hiába. Az Úr felkentje a király, aki az ostrom vége felé elmenekült a városból, de elfogták (2Kir 25,4-6; Jer 39,4-5).
Az Edomra vonatkozó fenyegetés Sion számára adott biztatással párosul: az Úr Sion elleni haragja véget ér!
Ez az ének 22 versből áll, mint a héber betűsor, de a versek kezdőbetűi itt már nem követik a betűsort. Tulajdonképpen közösségi imádságról van szó, amelyet a város pusztulására emlékező istentisztelet alkalmával mondtak el.
Isten megszólítása és az első kérés.
A legyőzött s elpusztított nép nyomorúságának rajza.
A bűnök alázatos megvallása. Az atyák vétke az volt, hogy idegen, pogány hatalmak szövetségét keresték, s nem bíztak Isten oltalmában.
Az egyes emberek szenvedése az ellenséges megszállás idején.
Újabb bűnvallomás.
A gyász legfőbb oka: a templom pusztulása.
Dicséret és kérés: ha elpusztult is a templom, az Urat nem lehet legyőzni. Ő nincs helyhez kötve mindörökké él, s hatalma fogyhatatlan. Ő állítja vissza a szövetséget, és ő adja meg a népnek a megtérés kegyelmét.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages