Prédikátor könyve (Préd)

Teljes szövegű keresés

Prédikátor könyve (Préd)
A „prédikátornak” a megfelelő héber szó: „Kohelet” „gyülekezetbéli”-t jelent (a „qahal”=„gyülekezet” tőből). Görög megfelelője az „Ekklesiastes” az Ekklesia szóból. Az irodalmi forma szerint tehát az író, vagy a gyülekezet előtt beszélő valaki („prédikátor”), vagy ellenkezőleg: a gyülekezet soraiból való, a hallgatóságot megszemélyesítő valaki, aki most az egyszer a hallgatóság véleményének ad hangot.
„Dávid fiának, Jeruzsálem királyának”: irodalmi álnév. A könyv szerzője (szerzői) a „bölcs” Salamon király nevében adják elő mondanivalójukat.
„Hiábavalóság”: a megfelelő héber szó eredetileg szélfújást jelent, és egyike azoknak a képszerű fordulatoknak (víz, árnyék, füst stb.), melyek a héber költészetben az ember mulandóságát és esendő voltát fejezik ki. Ebben a könyvben ez a szó eredeti jelentését már teljesen elvesztette, és csak a dolgok csalóka voltát fejezi ki és a kiábrándultságot, amit az embernek okoznak. Ezért fordítjuk - a Károli-féle bibliafordítással összhangban - „hiábavalóságnak”. Az előző katolikus magyar szentírásfordításban használt „hiúság” szó nem látszik ezt a tartalmat kellően kifejezni, mivel a „hiúság” szónak a mai magyar nyelvben már eléggé leszűkített, más értelme van.
A törvényszerűség, mely a világ folyását szabályozza és az emberi élethez a keretet alkotja, egyhangúnak tűnik a Prédikátor szemében. Lekicsinylő ellenszenve éles ellentétben áll azzal a hódoló csodálattal, amivel Jób 38-40 vagy a Zsolt 104 szól Isten teremtett világáról.
(Salamon élete): Maga Salamon király sem volt igazán boldog, pedig ő fényűző bőségben élt (1Kir 10,4), és a bölcsesség is megadatott neki (1Kir 5,9).
„Szélkergetés”: hiábavaló igyekezet, elpocsékolt idő.
„Egyék, igyék...” Ez a többször ismételt életelv vaskos epikureizmusnak, sőt, anyagelvűségnek tűnhetnék, ám utána rögtön ott a hívő ember szava: „Mert beláttam, hogy ez is Isten kezéből jön.”
„a bűnösnek pedig a gyötrelmet adja, hogy gyűjtsön és halmozzon”: a Prédikátor némi gúnnyal idézi a bölcsek tanítását, kik ezzel igyekeznek megmagyarázni a botrányos helyzetet, hogy a gono-szoknak sokszor jobb sora van, mint az igazaknak (Péld 11,8; 13,22; Jób 27,16). - Ez is hiábavalóság és szélkergetés - teszi hozzá az idézett tanhoz a Prédikátor a maga véleményét.
(A halál): A halál rányomja bélyegét az ember életére, mely összefüggéstelen ténykedések értelmetlen egymásutánja (1-8), cél nélkül (9-13), ha ugyan már nem maga a halál, melynek különben szintén semmi értelme (14-22).
„Adott ugyan nekik némi elképzelést az idő egész folyásáról” (más változat szerint: „az örökkévalóságot a szívükbe adta”): e mondatnak még a második változatában sincs az a súlya, amivel a keresztény szóhasználat szerint rendelkeznék. Csak annyit akar mondani, hogy az ember gondolkodó készsége folytán vizsgálhatja az idő folyását, de csak a múló pillanat az övé; és ténylegesen nem képes felfogni, valójában mi is történik.
„Amit Isten tesz, mindenkorra szól”: A bölcseknek az igazságosan jutalmazó és büntető Istenről szóló tanítása szerint a halál a bűn büntetése. A Prédikátor szemében a halál egyszerűen hozzátartozik az emberi élethez: erénynek és bűnnek semmi köze hozzá. Az embernek a sorsa ugyanaz, mint az állaté. Még az igazságszolgáltatásban is az erősebb törvénye uralkodik (16,18). De azért Isten a gyengébbnek (az „üldözöttnek”) fogja pártját (15).
Az itt kifejezésre jutó kétely kérdés, melyre a felelet a könyv utolsó fejezetében található: „az éltető lehelet visszatér Istenhez, aki adta” (12,7).
(A közösségi élet): A közösségi élet különféle visszásságai: a hatalom birtokosai elnyomásukkal megkeserítik az életet (1-6), a magányos ember sorsa vigasztalan (7-12), a politikai rátermettség is elveszti varázsát (13-16), a vallásos élet is lehet fonák (4,17-5,6) és a hatalmasok szép ürügyekkel zsarnokoskodnak (5,7-8).
„Ne mondd a követnek: Tévedés volt”: Utalás a nem szándékosan elkövetett bűnökre (Lev 4,2.; 22. 27; Szám 15,22. 29). „Követ”-en esetleg a papot kell érteni, aki várja a fogadalom beváltását, de talán mégis inkább az Isten angyalát, hisz az angyalok feladata, hogy „listát vezessenek” a jócselekedetekről (Tób 12,12; ApCsel 10,4).
„és a szélkergetés”: a különben csonka mondat kiegészítése.
„egyik fölöttes fölött...”: Ponciustól Pilátushoz küldenek.
Szokásos ürügyek ezek, melyekkel a jogtalan túlkapásokat szokták igazolni (1Sám 8,12-14; 1Kir 21; Nabot).
(A pénz): Nem a gazdagok kipellengérezése (mint a prófétáknál), hanem magáé a pénzé, függetlenül attól, hogy jogosan vagy jogtalanul szerezték-e. Sem biztonságot, sem boldogságot nem ad a gazdájának. - Ez a bírálat előkészíti az evangéliumi felhívást, hogy az ember tegye magát szabaddá a pénzvágytól (Mt 6,19-21. 24. 25-34). - A gondolatmenet a következő: a pénzvágy telhetetlen (5,9), a pénz vonzza a potyalesőket (5,10), megszerzése fáradságos (5,11), elvesztése rossz (5,12-16); ezért örüljön az ember a pénzének (5,17-19). Három példa: a másra átszálló vagyon (6,1-2), a tisztes sír körül maradó gazdag (6,3-6), és a szegény, ki a gazdagot akarja játszani (6,7-11) és egy befejező vers.
Gyászban”: a görög szerint.
„kedvetlenségben, betegségben”: a régi fordítások szerint.
Az embernek”: kiig, vö.: 2,24.
Száz fia és ugyanannyi leánya”: kiig. (M: száz fia és sok éve).
Egyik sem több a másiknál”: szó szerint: (miért) inkább egyiket (válasszam), mint a másikat?
„Ki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot”: szó szerint: aki az élők előtt járni tud.
(Előszó): Sötét mondatok a nevetésről.
(A jutalom kérdése): A Törvény kimondta a kollektív jutalmazás-büntetés elvét: a hűséges Izrael boldog lesz, a hűtlen boldogtalan (MTörv 7,12; 11,26-28; 29,1-68; Lev 26). A bölcsesség tanítói ezt az elvet alkalmazták az egyes ember sorsára is: Isten mindenkinek cselekedetei szerint fizet (Péld 24,12; Zsolt 62,13; Jób 34,11). Ebből következtették, hogy az ember jelenlegi helyzete megfelel érdemeinek. Ennek a megállapításnak azonban ellentmondott a mindennapi tapasztalat; mire a bölcsek azt válaszolták, hogy a gonoszok szerencséje mulandó, az igazak szerencsétlensége ideiglenes. Ezt az álláspontot képviseli a 37. Zsoltár és Jób barátai. A Prédikátor kétségbevonja ezen álláspont helyességét. - A szokásos felelettel (7,8) kétségeket állít szembe (7,9-12). A sorsot úgy kell venni, ahogy jön, s megértésre nem kell törekedni (7,13-15). Ha maga az élet és halál is rosszul van elosztva (7,15), fölösleges dolog az embernek nagyon törnie magát (7,16-18). Hírnév és szóbeszéd ne érdekelje az embert (7,19-22).A dolgok gyökere elérhetetlen, a valóság titka felfoghatatlan (7,23 - egy nőellenes betoldással: 7,25-28). A vak, kérlelhetetlen sors, mely elől a király sem menekülhet (8,1-9), szörnyen igazságtalan (8,10-14). Záró következtetés: 8,15.
„Hogy ne találjon az ember semmit maga mögött”: hogy ne legyen, mire hagyatkozzék. Avagy: hogy senki se tudja, mi vár rá.
„Mindkettőt képes végbevinni”: a görög szerint (M: mindkettőtől megszabadul).
A király hatalma szent volt. Az „Isten-eskü”, vagy az, amit a király tett le Isten előtt, vagy az, amit alattvalói tettek le. De arra is lehet érteni, hogy Isten elkötelezte magát a király mellett (vö.: 2Sám 7; Zsolt 89), s ezért elvárja az alattvalóktól is a királyhűséget.
Bölcs elme tudja, mikor mi a teendő.
„Súlyosan nehezedik az emberre a veszély”: szó szerint: „nagy az ember nyomorúsága őfelette”.
Bizonytalan szöveg kiigazítva a görög nyomán (vö.: Jób 21, 27-34).
„Beláttam”: kiig.
„Cselekedeteik”: a görög szerint.
„Sem a szeretetet, sem a gyűlöletet nem ismeri az ember”: bár magában (és másban) tapasztalja ezeket az érzelmeket, éppúgy rejtély marad számára, mint a halál és a sors: vak és végzetes hatalmak.
„Hiábavalóság”: a régi fordítások szerint.
Úgy látszik, az érzelgős alapon eszközölt, felesleges kiadásokat bírálja, mint pl. a holtaknak emelt költséges emlékműveket.
(A véletlen): Itt lazább a részek összefüggése, mint az előző kérdéseknél. A Prédikátor mondásokat és példákat sorakoztat föl, melyek a véletlent szemléltetik. A véletlen nem ismer érdemet (9, 11-12). Siker vagy csőd sok esetben jelentéktelen apróságon dől el (9,13-10,20). Maga az élet is szerencsejáték, amit meg kell kockáztatni (11,1-6).
„Egész csésze”: kiig.
Szó szerint: A bölcsnek szíve jobb kezénél van, a balga szíve bal kezénél.
„A bölcsesség előnye a siker”: a bölcsesség és a siker szót az értelemnek megfelelően fel kellett cserélni.
Bizonytalan szöveg: „az utat, nem tud” szavak hiányoznak az eredetiben.
Ez a vers értelem szerint a 16-17. vershez kapcsolódik. A vezető emberek üres szólamait idézi, melyekkel igazolni szeretnék dőzsöléseiket. A királyra vonatkozólag még vö.: 4,13-16; 5,8; 8,2-4; 10,4-7).
Vannak magyarázók, akik csalétekre gondolnak, amit a halász a vízbe dob, s amit a jobb halfogás révén visszakap. Mások a tengeri kereskedelemre értik a szöveget. - A következőkben a Prédikátor tanítványától azt várja, hogy ne kergessen délibábokat, de azért legyen bátor, vállalkozó szellemű.
(Az öregség): A MTörv könyvben a hosszú élet az izraelitáknak ígért jutalom (5,16.33; 11,9.21; 22,7 stb.) a bölcsek szerint is az öregség az igaz ember boldogsága. A Prédikátor szemében azonban az öregség nem boldogság, hanem félelem a haláltól (11,7-8), az ifjúság visszasírása (11,9-12,2), eltűnő élet (12,3-5) és végleges megtérés a porba és Istenhez (12,6-7).
„Az ablakokban elhomályosodik a nappal”: kiig. (M: elhomályosodnak az ablakon kinézők.)
„elcsitul a madarak hangja”: kiig.
„A mandulafa akkor virágzik...”: a nagy természet részvétlen hátteret alkot az öreg ember halálához: tavaszi virágzásba borul, amikor az ember meghal.
„A sáska jóllakik”: kiig. (M: meg van terhelve.)
Ami az emberben földből való, az visszatér a földbe. Mivel azonban az embert semmi földi dolog nem tudja igazában kielégíteni - ez a könyv sok kesernyés megállapításából levont végső következtetés! - az embernek nem lehet egész lénye földből való: ami Istentől van (az éltető lehelet, a lélek), visszatér Istenhez.
A könyv úgy fejeződik be, ahogyan kezdődik. De most már át lehet tekinteni a gondolatban megtett utat. Az ember tudatára ébredt nyomorúságának, de nagyságának is, mert láthatta - éppen élete kielégítetlenségén keresztül -, hogy ez a világ nem méltó hozzá. A könyv felszólítja az embert, hittel hajoljon meg Isten végzései előtt. Saját semmisége és Isten titkainak végtelensége láttán nem marad számára más, mint az imádó hódolat Isten előtt (vö.: Zsolt 39).

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages