Eszter könyve (Eszt)

Teljes szövegű keresés

Eszter könyve (Eszt)
Ez a rész csak a görög fordításban maradt ránk. Szent Jeromos függelékként csatolta a héber szöveg latin fordításához. A következő szöveggel vezeti be ezt a részt: „Ez áll a közhasználatban levő kiadás elején, de sem a héberben, sem más fordításban nem található.” Ez is sugalmazott szöveg. A görög szöveg alapján hozzuk itt, de a Vulgata versbeosztásában.
Achasvéros-on (perzsa Kshajarsha) a zsidók Xerxész királyt értették (Ezd 4,6). A görög szöveg helytelenül fordítja Artaxerxésznek. - Niszán hónap a zsidó vallási év első hónapja (március-április hónapnak felel meg). - A héber szövegben nem találjuk Mardokeus álmát. A görög szöveg talán a bibliai elbeszélések mintájára hozza (József: Ter 40,8; 41,1; Dániel: Dán 2,1.19; 4,2.16; 7-12). Apokaliptikus értelme van, s megfejtését a 3b-h-ban találjuk. - Mardokeus név a babiloni istennévből - Mardukból - származik (Ezd 2,2; Neh 7,7).
A kronológia nagyon laza. Mardokeus családfája: Kis Saul atyja (1050 körül), Simi Dávid idejében élt (1000 körül), Mardokeus Achasvéros udvarában szolgál (480 körül), s ugyanakkor Jekoniás idejében hurcolták fogságba. Kb. 150 évesnek kellett volna lennie. - Szuza a perzsa királyok téli tartózkodási helye volt.
Igaz nép a zsidó népet jelenti. A Szentírásban használatos még a „szent nép” (Bölcs 10,15; 2Makk 15,24): „szentek népe” (Dán 8,24); „szentek” (Bölcs 18,1.5.9.). S mindez ellentétben áll a pogányokkal.
A fény a sötétség ellentéte, az örömöt és a „szabadulást jelzi. - A megalázottak az „igazak népét” jelentik. Az Ószövetségben nem társadalmi, hanem vallási állapotot jelent: Jahve hívei.
A két eunuch neve különböző formában szerepel a fordításokban.
A szerző többször is említi a krónikákat, az események évkönyveit (6,1; 10,2), hogy bebizonyítsa olvasóinak, hogy Mardokeus történetét ezekből merítette.
A 6,3 szövege nem tud ezekről az ajándékokról.
Agag földje ismeretlen. A 8,12 szerint Ámán idegen a perzsa vértől. Az Agag név az 1Sám 15,7-9-ből való az amalekita király neve, akit Saul győzött le. A szöveg talán a Mardokeus-Ámán ellentétet akarja ezzel hangsúlyozni, mint ahogy Saul ésAgag között volt. A 3,5 szerint Ámán gyűlölete Mardokeus ellen személyes jellegű volt.
Százhuszonhét tartomány olvasható Dán 6,2-ben is.
Szuza vára, erődítménye, külön negyedet alkotott a várostól. A szerző az esemény lényegét a királyi palotába helyezi és ezt megkülönbözteti a vártól.
Hasonló lakomáról gyakran olvasunk a Szentírásban (Ter 40,20; 1 Kir 3,15; Dán 5,1; Mk 6,21). Szolgákon itt magas állásban levő tisztviselőket kell érteni.
Hét napig tartó „népi lakomáról van szó.
A vers a perzsa udvar gazdagságát szemlélteti, s ezt az ásatások is alátámasztják.
A szentírási szövegeken kívül sem Vasti, sem Eszter nevével nem találkozunk. Hérodotosz szerint Amesztrisz volt Xerxész felesége. Xerxész a görög szöveg szerint könnyen befolyásolható árnyékkirály csupán, aki szeszélyből elmozdítja a királynét. Ez 16,25-ben a „szépség” elég konkrét értelmet képvisel, mint a többi keleti nyelvben.
A király arcát látni: a királyi tanácsba a tartozni (vö.: 2Kir 25,19).
A perzsa birodalom többféle népet egyesített, ezért volt szükség több nyelvre. I. Dárius idejéből háromnyelvű felirat ismeretes.
A héber szöveg szerint a király sajnálkozott Vastin, a görög szerint pedig nem gondolt többé rá.
Keleti túlzás minden szép leányt összegyűjteni, még akkor is, ha Salamon háremére gondolunk (1Kir 11,3).
Eszter neve babiloni eredetű (Istar), akárcsak Mardokeusé. - Hadassza mirtuszt jelent. Talán névváltozásról van szó, mint József (Ter 41,45), vagy a három ifjú esetében (Dán 1,7). - A görög szöveg szerint Mardokeus feleségül vette Esztert. A későbbi zsidó hagyomány a görög fordítás alapján szintén ezt tartotta.
Eszter tudta, hogy az eredmény nem a külső ékszerektől függ, hanem isteni segítségtől.
Tebet hónap december-januárnak felel meg.
Ebben a részben semmi nyoma sincs annak, hogy Eszter borzad a koronától, a körülmetéletlenek ágyától és a királyi asztaltól, amit a görög szövegben olvashatunk (4,17 u-x).
A szöveg megromlott. Sem a héber, sem pedig a fordítások nem világosak. Arról olvasunk, hogy újra kerestek leányokat a király számára, Mardokeus pedig a palota szolgálatában volt. A jelen szöveg javított.
A görög szöveg hozzáfűz egy épületes lapszéli jegyzetet: Mardokeus meghagyta neki, hogy félje az Istent és tartsa meg parancsait, mint abban az időben, amikor vele volt.
A térdhajtás és leborulás szokás volt a keleti udvarokban. Mardokeus vallási meggyőződésből és faji önérzetből nem hajt térdet Ámán előtt, aki népének ellensége.
A „pur” babiloni szó, s a purim ünnepnek akar magyarázatot adni a szerző. Ámán elhatározásához csak a kedvező napot várja, s ezt bízza sorsvetésre. A sorsvetés az egész keleti világban szokás volt. A szövegből nem világos, hogy ki vetette a sorsot, milyen szándékkal és hogy Ádár hónap melyik napjára esett. Egyes magyarázók ezért a 7. verset lapszéli jegyzetnek tartják.
Ezeket a vádakat sokszor fölhozták a zsidók ellen. Tisztasági és ételtörvényeik és egész életmódjuk különbözik a többi népétől. Kizárólagos egyisten-hitük pedig az államvallással ellentétes.
A király ellenszolgáltatás nélkül adja a zsidókat Ámán kezébe.
A húsvéti ünnep előtt történik mindez, amikor a zsidók a szabadulást ünneplik.
a-g rész csak a görög szövegben található. Szent Jeromos a következő szöveggel vezeti be: „Ami itt következik, a könyvnek azon a helyén található, ahol ez áll: És elkobozták javaikat és vagyonukat. S ezt csak a közhasználatban levő fordításban találtuk.”
A perzsák is ismerték a gyásznak ezeket a külső jeleit. A gyászt böjttel kötötték össze. A törvény az engesztelés napjára írta elő a böjtöt. A prófétai könyvek ezenkívül a bűnökért tartott engesztelés alkalmával (Jer 14,12); a király halálakor (1Sám 31,13); a háborúra való készület alkalmával (Bír 20,26; 2Krón 20,3; 2Makk 13,12) említi a böjtöt.
Mardokeus nem fogadta el a ruhát, s ebből Eszter megtudhatta, hogy nagy jelentőségű esemény miatt gyászol. Ezért küld hozzá tekintélyesebb embert. Hatak az udvar belső szolgálatára volt beosztva, ezért nem tudhatott a rendeletről.
a-b a görög fordításból való.
A héber szöveg semmiféle felhívást nem tartalmaz, hogy Istenhez forduljanak, ami pedig annyira természetes lenne a zsidó gondolkodásmódnak. Ennek elhagyása szándékos.
A szerző nem használja az Isten nevét. A „hely” a rabbik szóhasználata szerint egyenlő az Isten nevével. - Mardokeus Izraelnek a gondviselő Istenbe vetett rendíthetetlen hitét fejezi ki, aki egyedüli irányítója az eseményeknek. Az egész könyv ezt akarja bizonyítani.
a-i. Mardokeus imája.
k-z. Eszter imája
A két imát áthatja az Ószövetség jámborsága.
k. A böjt és a gyász felfokozott módon mutatkozik meg Eszter cselekedetében. A haj lenyírása, vagy megtépése a gyász és a bűnbánat jele. Valószínűleg a haj kibontásáról van szó. A Lev 10,6 szerint ez is a gyász jele.
l. Életemet kockáztatom (vö.: Bír 12,3; Zsolt 119,109; 1Sám 28,21).
m. Az Úr jósága népe iránt, az atyáknak tett ígéretek valóraváltásáról; Józs 24,16-18; MTörv 4,37-38. - Ezt a hagyományt a család ápolja és adja tovább (MTörv 6,20-25).
n. A nép bűne és az Úr büntetése: Bír 2,11-15; 2Kir 21,11-15. Az Isten igazságossága látszik ebben: Ezd 9,15; Tób 3,2. - A pogány népek nem az Úr igazságosságának végrehajtóiként viselkedtek (Iz 10,7; 40,2; 54,4), hanem a bálványok szolgái lettek (vö.: Ez 25,6. 7.12; 28,7).
o. Kezüket bálványaik kezébe helyezték: valószínűleg esküforma lehetett. Az egész könyvben csak itt szerepel a templom és az oltár.
q-t. A tulajdonképpeni ima, hogy Isten ne engedje kigúnyolni népét (vö.: Zsolt 70,2-4; 71,10-13).
A 4-19 csak a görög fordításban található. Szent Jeromos így vezeti be: „Valamint ezt (ti. találtam), ami alább következik.” A héber szöveg sokkal rövidebb az 1-2 versben: „A harmadik napon Eszter királyi ruhába öltözött és megjelent a palota belső udvarában, amely a király lakosztályával szemben volt. A király trónján ült a palota termében a bejárattal szemben.”
Az események évkönyveiről, krónikás könyvekről: Ezd 4,15.
A válaszból kitűnik, hogy a héber szöveg szerzője nem ismerte a görög szöveget (1,1g).
A felolvasás valószínűleg egész éjjel tartott, egészen Ámán jöveteléig.
Hasonló kitüntetésekről: Ter 41,42; 1Kir 1,33.
A fej beburkolása a gyász jele volt.
A héber szöveg Isten segítségének említése nélkül is sejteti a kifejlődést, a görög szöveg pedig hozzáteszi: „Mert az élő Isten van vele.”
Eszter tudja, hogy ő kedves a király előtt, ezért kéri tőle életét és azután népe életét.
Eszter nyíltan megmondja, hogy az Ámán által kibocsátott rendelet alapján ő is halálra van szánva, mert a zsidó néphez tartozik.
Eszter régi keleti szokás szerint heverőn fekve vett részt a lakomán. Ámán ennek a végében, a királyné lábánál könyörgött életéért. - A szolgák tudták, hogy mi lesz Ámán sorsa. Az elítélt arcának betakarása keleti szokás.
Ebben a részben fölismerhetjük a bölcsesség-irodalom gyakran felhasznált témáját: a szerencse megváltozik az elnyomott javára. „Aki másnak vermet ás...” Vö.: Péld. 11,8; 26,27; Zsolt 7,16.
Mardokeus lépett Ámán hivatalába.
Ámán rendelete érvényben volt, s a veszély a zsidók számára továbbra is fönnállott.
Achasvéros király most ugyanazt mondja, mint tanácsosai mondtak az 1,19 szerint. A héber szöveg semmi okát nem adja ennek a fordulatnak. A görög szöveg megmagyarázza, hogy félrevezették a királyt, s ezért kell a visszavonhatatlan rendelet helyett újat kibocsátani. A másik is érvényben marad, de a zsidóknak engedélyük lesz fegyverrel védeni magukat.
a-v. Szent Jeromos bevezetője ehhez a szöveghez így szól: „Artaxerxész levelének szövege, amelyet birodalma minden tartományához intézett a zsidók javára. Ez sem található a héber szövegben.” - Bizonyos szónoki stílus vonul végig az egész szövegen.
k. Egyedül itt említi a szöveg, hogy Ámán makedón volt, s az o-versben van szó a mekedónokról. Talán a médek és perzsák közti ellentétre utal a szöveg.
Visszatérő téma a Szentírásban, hogy Isten népe javára fordítja az eseményeket. Így válik a tenger járható úttá (Zsolt 66,6), a folyók vérré (Zsolt 78,44), a szikla forrássá (Zsolt 114,8), a sötétség hajnallá (Ám 5,8), az átok áldássá.
Nem a bosszúálláson van a hangsúly. A megöltek nagy száma a szerző szándékát érzékelteti, hogy Isten a rosszat az elnyomottak javára fordítja. S mindez a régi háborúk gondolatvilága és a megtorlás törvénye jegyében történik. - Ámán fiainak megölésével egész nemzetségét irtották ki. Régi keleti szokás volt ez.
Ámán fiainak felakasztása, az áldozatok nagy száma a szerző elgondolása szerint az örömet akarja növelni.
A lakoma többször szerepel Eszter könyvében, s a zsidó nép örömét fejezi ki. - A purim ünnep inkább világi, mint vallási jellegű volt. Judit könyvében a győzelem után hálaadó himnusz található (15,14; 16,18-20). Eszter könyvében nincs ilyen.
A szöveg több forrásból van összeállítva. A 9,19-ben szó van az ünnep két időpontjáról, amelyet falun, s amelyet városban tartottak. Szó van hagyományról is (9,26b), meg rendelkezésről is (9, 20. 26a. 29), amely visszamegy Mardokeusig. Más forrás szerint Eszter rendeli el az ünnepet (9,29). Több „levélről” tesz említést a szöveg: Mardokeus első levele (9,20-22), Mardokeus második levele (9,24-26). Eszter levele (9,29-32), s a görög szöveg végén a könyv görög nyelvre való fordításáról egy megjegyzés (10, l ).
Talán valamelyik perzsa évkönyvre utal itt a szerző, amelyből az elbeszélés anyagát merítette. De az is lehetséges, hogy csak utánozni akarja a Királyok könyvében található záradékokat az egyes uralkodókról.
Mardokeus ugyanúgy példakép, mint Judit. Ő az igazi zsidó férfi megtestesítője, aki népe javára tett mindent. Azt az emléknapot, amikor a zsidók győztek ellenségeik fölött, a 2Makk 15,36 „Mardokeus napjának” nevezi.
Mardokeus álmának megfejtése a görög szövegből való.
l. Ebből a megjegyzésből megtudjuk, hogy az egyiptomi zsidó közösség Eszter könyvét „a purimra vonatkozó levélnek” nevezi. A szöveg nem tesz említést a jeruzsálemi vezetőkről. A kezdeményezés Dosziteustól indul el, aki pap és levita. Ez a megjegyzés és valószínűleg maga az ünnep is Egyiptomban Kr. e. 114, vagy 48-ból való (VIII. Ptolemeusznak és XII. Ptolemeusznak a felesége volt Kleopátra.)
A Vulgátának függelékben közölt szövegei ebben a fordításban a következő helyeken találhatók: 10,4-13, a 10,3 után; 11,1 a könyv végén; 11,2-12,6, a könyv elején; 13,1-7, a 3,13 után; 13,8-14,19, a 4,17 után; 15,1-3, a 4,8 után 15,4-19, az 5,3 előtt; 16,1-24, a 8,12 után.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages