Királyok II. könyve (2Kir)

Teljes szövegű keresés

Királyok II. könyve (2Kir)
Moáb elszakadásáról beszél egy 1868-ban Dibanban talált oszlop (stéle). Ezen Mésa (Kr. e. 840 körül) moábita király hálát ad Kemos istennek, hogy legyőzte Izraelt. - Baalzebub (=legyek ura) gúnyneve Baalzebulnak (=Baal, a fejedelem). - Illés ruhája dereka köré csavart bőr kötény, mely felett állatbőrt hordott, prémjével együtt. Ilyen volt Keresztelő János öltözete is (Mk 1,6).
Itt veszi kezdetét az Elizeus-ciklus, mely 13,21-ig tart. Az itt említett Gilgal nem azonos a Jerikó melletti Gilgallal, ahol Józsue táborozott (Józs 4,19); ez a Gilgal É-ra feküdt Bételtől. - A Prófétatanítványok közösségben éltek, szoros kapcsolatban álltak Elizeussal. - A szöveg nem mondja, hogy Illés nem halt meg. Illést az Isten elragadta forgószélben, villámlások közepette, s nem a tüzes szekéren távozott. Az elragadtatást csak Elizeus szemléli, míg a prófétatanítványok nem látnak semmit sem, csak Illés eltűnéséről tudnak, azért akarják őt mindenáron keresni. Elizeus ellene van, mert ő az esemény természetfeletti jellegét ismeri. A zsidó és keresztény hagyomány arról beszél, hogy Illés kivételképp nem halt meg; az Egyház erre vonatkozólag nem adott döntést. Malakiás 3,1.23-24 (héber szerint)-ben megjövendöli Illés eljövetelét, Jézus Krisztus azonban Keresztelő Jánosra alkalmazza (Mt 11,14).
A prófétatanítványok elfogadják Elizeust vezetőjüknek.
Elizeus jerikói csodája emlékeztet Mózes csodájára (Kiv 15,23-25). - A kopasz csúfnevet azért kiáltozták, mert a próféta meg volt nyírva. Bétel a bálványimádás központja volt ebben az időben, s ezért csúfolják ki az Isten emberét.
Joram Kr. e. 852-841-ig uralkodott.
A Mésa ellen viselt háborúnak nem voltak meg a várt sikerei, mert Mésa veresége ellenére is független maradt. Kir-Hareszet Moáb fővárosa.
A történet hasonlít az 1Kir 17,8-15-ben elmondott történetre, de nem azonos vele.
A gazdag asszonynak jótettéért Elizeus gyermeket ígér az Úrtól. - A köszöntés elhagyása a sietős feladatra utal. A botnak nem saját magától van az ereje (vö.: Kiv 4,17), hanem a próféta imádsága révén kapja erejét; de itt Isten a próféta személyes közbelépését kívánja.
A vad tök-nek (sártök) alma nagyságú, sárga színű termése van. Igen keserű, hajtószerül használják.
Vö.: Mt 14,13-21; 15,32-38 és párhuzamos helyek.
Naamán leprája talán más jellegű volt, mint a valódi lepra, mert Naamánt nem zárta ki a társas életből. - Naamán azért visz magával földet Izraelből, hogy abból oltárt készítsen. Az akkori felfogás szerint a különböző országoknak istenei ahhoz a földhöz voltak kötve, ahol tisztelték őket. Az Urat (Jahve) csak izraelita földön lehetett tisztelni, s Naamán ennek a felfogásnak akar eleget tenni.
Az itt említett Ofel különbözik a jeruzsálemitől.
Az eset valószínűleg Gilgalnál történt.
Az arám háború eseményei 6,8-8,29-ig tartanak.
Benhadad talán III. Benhadad. A vad hagyma (sármahagyma) helyett a héber szöveg romlás folytán galambganéjról szól.
A harci szekéren három ember volt: a hajtó, a harcos és a harcos mögött álló harmadik ember, aki vigyázott a harcosra, hogy ki ne essék a kocsiból ezért mondja a szöveg, hogy karjára támaszkodott a király.
Az arámok viselkedését természetes úton nem lehet érteni.
Az utolsó versek a 7,1-2 ismétlése.
Ez a rész tulajdonképp a 4,37-nek a folytatása. A sunemi asszony ingatlanát távollétében szomszédai lefoglalták.
Itt II. Benhadadról van szó.
Jorám, Júda király Kr. e. 848-841-ig uralkodott (vö.: 2Krón 21,5-7). Atalja Omri leánya, s nem Achábé; ennek testvéréé volt (vö.: 8,26). Edom elszakadása (vö.: 2Krón 21,8-10).
Achaszja Kr. e. 841-ben király (vö.: 2Krón 22,1-6).
A 7-10. versek a könyv szerzőjétől származnak, mert a prófétának a felkenés után azonnal menekülnie kellett Elizeus parancsára.
A nép a prófétákat bizonyos mértékben nem tartotta teljesen normálisnak, ennek megfelelően válaszol Jehu.
A gileádi Ramotot az izraeliták újra visszaszerezték, s ezt próbálják most az arámok meghódítani.
Izebel kicsapongásai a hamis istenek tiszteletét jelenti, de lehet utalás a pogány istentiszteletek paráznaságára is (vö.: MTörv 23,19).
Vö.: 2Krón 22,8-9.
Zimri csak nyolc napig uralkodott, miután megölte Elát, Izrael királyát. Erre céloz Izebel (vö.: 1Kir 16,9-18). Illés jövendölése: 1Kir 21,23.
Acháb fiai számának megjelölése hetvenben; lehetséges, hogy csak szimbolikus szám a teljesség kifejezésére, de nincs benne semmi lehetetlenség, hisz a királyok nagy háremmel rendelkeztek. - Jehu szójátékot űz, amikor a királyfiak „fejéről” beszél; ez érthető szó szerinti értelemben és érthető átvitt értelemben. Ezzel el akarja magáról hárítani a királyfiak meggyilkolásának a felelősségét.
Vö.: 2Krón 22,8.
Rechab fia a rechabiták törzséhez tartozott, akik buzgó tisztelői voltak az Úrnak s a puszta élet keménységét vállalták (vö.: Jer 35,1-11).
A Baal-tisztelők kiirtásával nem csupán vallási tisztogatást vitt végbe Jehu, hanem ezzel erősítette politikai elgondolását, mert kiküszöbölte az idegen, tiruszi befolyást. Tiruszból jött Izraelbe a Baal-tisztelet. A ruhák kiosztása istentiszteleti cselekedet, ezzel jelezték a lélekben megújuló embert (vö.: a keresztség fehér ruháját).
Jehu Kr. e. 841-814-ig uralkodott Izrael fölött. Politikai meggondolásból meghagyta az aranyborjú tiszteletét. Ennek következménye a Jordánon túli területek elvesztése.
Atalja Kr. e. 841-835-ig uralkodott (vö.: 2Krón 22,9- 23,21). Jehoseba a főpap felesége volt (2Krón 22,11). A kariak zsoldosok Kisázsiából. - A héber „edut”-ot hoz, ami bizonyságot jelent. Ezt egyesek karpereccel, mások törvénykönyvvel vagy királyi jelvénnyel fordítják (vö.: 2Sám 1,10).
Joás Kr. e. 835-796-ig uralkodott (vö.: 2Krón 24,1-16). Az 5. versben háromféle bevételről van szó: a) a megszámláltak, akik elérték a 20. évet, évenként fél sékelt fizettek (Kiv 30,11-16); b) az elsőszülöttek megváltásáért 5 sékelt kellett fizetni (Szám 18,16); c) önkéntes adományok.
Joachász Kr. e. 814-798-ig uralkodott. Benhadad ezen a néven a harmadik. Az istentől jövő szabadító II. Jerobeám (vö.: 14,27).
Joás Kr. e. 798-783. uralkodott.
Amikor a próféta Kelet felé irányítja Joás nyilát, az arámok elleni háborúra gondol. Kezének a király kezére való helyezésével isteni segítséget ígér a királynak.
Hazael foglalásaira nézve vö.: 2Kir 10,32-33.
Amacja Kr. e. 796-781-ig uralkodott (vö.: 2Krón 25,1-28.)
II. Jerobeám Kr. e. 783-743-ig volt király Izraelben. Az itt említett Jónás prófétának tulajdonítják Jónás könyvét. A 28. vers folytatása a héberben: „hogyan szerezte meg Damaszkuszt és Hamatot Izraelnek, mely egykor Júdáé volt”.
Uzija néven szerepel a Királyok második könyvében az a király, akit másképp Óziásnak mondanak, s ennek egy másik formája Azariás, Kr. e. 781-740. uralkodott. A 2Krón 26,19 szerint a leprát büntetésül kapta, mert papi ténykedést akart végezni tömjénezéssel. Ekkor különítették el, s fia vitte helyette a kormányt (vö.: 2Krón 26,1-23).
Zacharja Kr. e. 743-ban uralkodott.
Sallum Kr. e. 743-ban volt király.
Menachem Kr. e. 743-738-ig uralkodott, III. Tiglat-Pilzer asszír király (Kr. e. 745-727) a Pul nevet vette fel, amikor Babilon királyává koronázták (Kr. e. 729).
Pekachja Kr. e. 738-737-ig uralkodott. A 25. vers befejezése bizonytalan.
Pekach Kr. e. 737-732-ig uralkodott. Alatta történt az első izraeli kitelepítés.
Jotam Kr. e. 740-734-ig volt Júda királya (vö.: 2Krón 27,1-9).
Acház Kr. e. 736-716-ig uralkodott Júdában (vö.: 2Krón 28,1-27). A 6. versben a héber szöveg szerint Arám van, de ez szövegromlás lesz, eredetileg Edom állhatott: a mássalhangzós írásban a magánhangzók nem szerepelnek, az „r” és „l” pedig nagyon könynyen összetéveszthetők. A templomi bronzra valószínűleg adófizetés miatt volt szüksége Acháznak, mert magát az asszír király alattvalójának nyilvánítja, ezt pedig pénzen kellett megvásárolnia. Talán a 18. versben jelzett intézkedéseknek is a hűbériség volt az oka.
Hósera Kr. e. 732-724-ig volt király. V. Szalmanasszár Kr. e. 727-722-ig uralkodott.
Szamaria ostromát V. Szalmanasszár kezdte meg 724-ben, s csak 721-ben ért véget, de ekkor már fia, Szárgon uralkodott.
Izrael fő bűne a vallási egység megbontása volt. Mindent ebből a szemszögből ítél meg a szent író.
Az el nem hurcolt szegény népből és az idetelepített pogányokból új nép alakult ki. Az izraeliták ezeket sohasem tekintették teljes értékű izraelitáknak.
Hiszkija Kr. e. 716-687-ig volt király Júdában (vö.: 2Krón 29,1-32,33). Rendeleteivel központosítja az istentiszteletet Jeruzsálemben, hogy ezáltal könnyebben lehessen megakadályozni a bálványimádást. - A Mózestől készített rézkígyót (Szám 21,4-9) összetörette, mert bálványimádásra adott alkalmat. A Nechustán név utalás akar lenni, hogy ércből készült (nehoset) és hogy kígyó (nahas) volt (vö.: Bölcs 16,5-7).
Szancherib hadjárata Kr. e. 701-ben volt. Az egész történet megvan Iz 36,1-39,8-ig. Lakis ostroma egy asszír domborművön látható, mely Szancherib ninivei palotáját díszítette. A héber szöveg a főpohárnok mellett megemlíti még a fővezért és a főkamarást, de Izajás (36,7) nem említi ezt az utóbbi kettőt.
Izajás „maradékról” szokott beszélni, mely megmenekül, s erre hivatkozik most üzenetében Hiszkija király.
Tirhaka Kr. e. 690-664-ig uralkodott. Etiópiai származású volt, a 25. dinasztiát alapította meg. Ekkor (Kr. e. 701) az egyiptomi sereg fővezére volt.
Sem az idegen istenek, sem az idegen királyok nem állíthatják meg az asszír királyt hódításában.
A jövendölés három részből áll, melyből a harmadik rész (32-34) vonatkozik Jeruzsálem megszabadítására.
Az asszír hadsereget valószínűleg pestis tizedelte meg.
Hiszkija betegségéről ír még 2Krón 32; Iz 38,1-8. A király betegsége és Merodach-Baladan követsége előbb volt, mint Szancherib hadjárata.
Merodach-Baladan eredeti nevén: Marduk-apaliddina. A történetet illetőleg vö.: Iz 39,1-8; 2Krón 32,25-29. Izajás megjövendöli Jeruzsálem kifosztását és előkelőinek Babilonba való hurcolását.
Vö.: 2Krón 32,30-33. Hiszkija Gihon forrás vizét bevezeti a városba, amely aztán a Siloe tavába folyik. Ennek a munkának aleírását megtalálták 1880-ban egy kőtáblán, mely a vízvezetékül szolgáló alagútban volt elhelyezve.
Manassze Kr. e. 687-642-ig uralkodott (vö.: 2Krón 33,1-20). A hagyomány szerint áldozatai közt volt Izajás próféta, akit kettéfűrészeltetett. A 2Krón 33,11 szerint asszír fogságba került, de onnét kiszabadulva visszatért ősei vallásához. Némely Szentírás függelékében hozza azt az imát, amit neki tulajdonítanak.
Amon Kr. e. 642-640-ig uralkodott (vö.: 2Krón 33,21-25).
Jozija Kr. e. 640-609-ig uralkodott (vö.: 2Krón 34,1-28).
Manassze uralma alatt a szent iratok nagy részét megsemmisítették. Az előkerült könyv a Második Törvénykönyv lehetett.
Hulda prófétaasszony különben ismeretlen személy.
A törvénykönyvnek másik neve „szövetség könyve”, mert az Úrral kötött szövetséget tartalmazta (vö.: 2Krón 34,29-31).
Jozija Jeruzsálemet teszi meg a vallási élet központjává, úgy amint azt a MTörv 12. fejezete előírta (vö.: 2Krón 34,3-7).
Jozija felhasználta Asszíria gyengeségét, s az asszír fennhatóság alatt álló északi részen is végrehajtotta a vallási reformot (vö.: 2Krón 34,33; 1Kir 12,31-32; 13,1-32).
Jozija az egyiptomi fáraó ellen azért vonult fel, mert a fáraó az asszír király segítségére sietett, akit a médek és babiloniak elűztek Babilonból és Háránból. Jozija az egyiptomiak és asszírok egyesülését akarta megakadályozni, de nem sikerült neki (vö.: 2Krón 35,20-27).
Joachász Kr. e. 609-ben volt király. Jozija másodszülött fia volt (vö.: 2Krón 36,1-3).
Jojakim Kr. e. 609-598-ig uralkodott. Jozija király elsőszülött fia volt (vö.: 2Krón 36,4-8).
Az előző fejezet két utolsó verse ide tartozik. Nebukadnezár (Kr. e. 605-562-ig) az új babiloni birodalom megalapítója. A karkemisi csatában (Kr. e. 605) megverte Egyiptomot, s ekkor szerezte meg Szíriát Palesztinával együtt.
Joachin Kr. e. 598-ban uralkodott (vö.: 2Krón 36,9).
Joachin Kr. e. 598-ban került babiloni fogságba, és ott maradt haláláig. Nebukadnezár halálakor azonban visszanyerte egyéni szabadságát.
Cidkija Kr. e. 598-587-ig uralkodott. Júda utolsó királya. Előző nevének jelentése „Isten adománya”, míg kapott nevéé „az Úr az én igazságom” (vö.: 2Krón 36,11-21). Jozija király legkisebb fia. Joachinnak nem volt gyermeke, aki alkalmas lett volna királynak.
Jeruzsálem ostroma Kr. e. 589-ben kezdődött, s 587-ben ért véget. Uralmának 9. éve Cidkijára vonatkozik (vö.: 2Krón 36, 13-20; Jer 39,1-10; 52,3-30).
Nebukadnezár a kor szokása szerint járt el Cidkijával, mint lázadó hűbéresével.
Gedalja a királyi család tagja lehetett. Lakisból előkerült a pecsétje (vö.: Jer 40,7-41,18).
Vö.: Jer 52,31-34. Az ásatások során Babilonból előkerültek Jojachin királyra vonatkozó ékírásos számadások.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages