Bírák könyve (Bír)

Teljes szövegű keresés

Bírák könyve (Bír)
Ez a történeti bevezető Palesztina helyzetét írja le Józsue halála után. (Józsue könyve szerint Izrael egész Kánaánt elfoglalta (10,40; 18,1; 21,44). Ez egy későbbi szerző megjegyzése lehet.) A Bírák Könyve szerint Kánaán elfoglalása lassú, küzdelmes harc eredménye volt. A völgyekben levő városokat nehezen tudták elfoglalni és adófizetővé tenni. Északon az izraeliták kisebbségben voltak.
Az Úr megkérdezése sors útján (az urim és a tummim által (Kiv 28,30; Szám 27,21), vagy más módon történt (1Sám 14,36-42; 28,6). - Kánaániakon azt a lakosságot érti, amelyet az izraeliták Palesztinában találtak.
Júda törzse elsőbbségének hangsúlyozása későbbi eredetű. A messiási remények ezzel a törzzsel vannak kapcsolatban.
Simeon Júdával tartott, később pedig összeolvadt vele.
A kéz és láb megcsonkításával fegyverforgatásra alkalmatlanná tették az ellenséget. Számunkra kegyetlen, az ókorban megszokott dolog.
A hetven király kis fejedelmeket jelent.
Jeruzsálemet Dávid foglalta el (2Sám 5,6-9). Ez a rész későbbi hozzáadás. Jeruzsálem a jebuziták birtokában volt (Bír 1,21; 19,11).
Hegyvidék, délvidék (Negeb, alföld, a tenger melletti vidék (Szefela): Józs 9,1; 10,40.
Hebron valószínűleg négy nemzetség központja volt. Kálebet Júda törzséhez számították. Kenáz edomita nemzetség volt. A keniták a midiánitákhoz tartoztak és szövetséget kötöttek az izraelitákkal. Egyes nemzetségeik az amalekiták közt telepedtek le. - A Pálmák városa Jerikó: Bír 3,13; 2Krón 28,15. - Júda tehát szövetséget kötött Kálebbel, Simeonnal és a kenitákkal.
Horma - Szám 21,1-3. - a népi etimológia szerint átok alá vetettet jelent. Átok alá vetni - cheremmé tenni - elsősorban a profán használatból való kivételt jelenti. Van ennek büntető jellege is: a bálványimádásba süllyedt izraelita városokat, az izraelitákra vallásilag veszélyes népeket helyezték cherem alá: lakóikat, állataikat elpusztították, vagyonukat elégették (MTörv 2,34; 3,6; Józs 6,17; 1Sám 15,8).
A vasszekerek félelmetes harci eszközök voltak (Bír 4,3.13).
Bétel József törzsének déli határán feküdt (Józs 7,2; 16,2).
Vö.: Józs 17,11-13. Ezeket a városokat csak az első királyok idején hódította meg Izrael (1Kir 9,15-22).
Vö.: Józs 19,32-38. A kánaániták ezen a vidéken maradtak meg legtovább. Izajás próféta ezért nevezi ezt a vidéket a pogányok Galileájának (8,23).
Az amoriták Kánaán régi lakói voltak. A dániták vándorlása is ezért történt, mert nem tudtak területet foglalni az amoritáktól (Bír 18).
A görög és szír szöveg edomitákról, a héber pedig amoritákról beszél.
Az Úr iránti engedetlenség minden baj forrása Izrael számára. Az Úr angyala az a titokzatos személy, akit az Úr megígért népének, hogy vezetője lesz az Ígéret földjére (Ter 16,7). Itt magáról az Úrról van szó, s az angyal szó valószínűleg azért került az ősi szövegbe, hogy az antropomorfizmust elkerüljék. Gilgal szent hely, Kánaán elfoglalásához kiinduló hely volt.
A kánaáni népekkel való kapcsolat nagy veszélyt jelentett Izrael vallási életére. Ez a veszély Júda királyságának megszűnéséig fennállott.
Isten-jelenés tett minden helyet áldozati hellyé.
Ez a rész (2,6-3,6) adja meg a könyv erkölcsi témáját. Isten büntetésből adja a népet az ellenség kezébe. A szabadító - a bíró - az igaz Isten tiszteletére akarja rávezetni a népet. A bajok mindig a nép bűnei miatt vannak. Az Úr hűséges a szövetséghez és mindig kész szabadítót küldeni.
Atyáihoz tér kifejezés a túlvilági életbe vetett hitet mutatja. Őseik nem ezen a helyen temetkeztek.
Gonosz az Úr szemében: ami nem tetszik neki. - Baal „urat” jelent. Gyűjtőneve minden istenségnek, amelyet az Úron kívül tiszteltek. - Asztarte - babiloni Isztar - a termékenység és a szerelem istennője.
A végső nyomorúságról: MTörv 28, 15-68.
Bíró vagy szabadító azt az Istentől választott embert jelenti, aki az Úr jogait akarta helyreállítani, amit a nép hűtlenségével meglazított.
Az Úr és a választott nép kapcsolatát a Szentírás gyakran nevezi házasságnak. A bálványimádás ezért házasságtörés (MTörv 31,16; Oz 1,2; Iz 1,21; Ez 16,16).
Vö.: Józs 13,3-6.
Az összes kánaánita azokat a népeket jelenti, akik nem voltak a filiszteusok és a föníciaiak hatalma alatt. - A hat nép felsorolását lásd: Kiv 3,8.17; 33,2; Józs 11,3. A kánaániták voltak az őslakók, az amoriták a 3. évezredben érkeztek.
Lásd 2,11.
A héber „Aram” helyett „Edom” olvasandó, ugyancsak a 10. versben is.
Az Úr lelke bizonyos karizmatikus erőt jelent, amely a bírót alkalmassá tette feladata végrehajtására (vö.: 6,34; 11,29; 1Sám 19,20 stb.
Az elbeszélés alapja a moabiták egyik támadása Jerikó vidékén és Efraim hegyvidékén. A Pálmák városát - Jerikót - Józsue leromboltatta (Józs 6,21-26) és csak Ácháb király idejében építették fel újra (1Kir 16,34), azonban nem volt teljesen lakatlan (2Sám 10,5). A moabiták a Holt-tenger keleti részén, az ammoniták az Arnon és a Jabbok közti vidéken, az amalekiták Moábtól délnyugatra éltek. - Ehud, Gera nemzetségéből és Benjamin törzséből származott (1Krón 7,10; 8,4-6).
Az adót nemcsak pénzben, hanem terményekben is le kellett róni. Ezért volt Ehudnak több társa.
Ehud Gilgaltól, a bálványok mellől tér vissza a királyhoz magánkihallgatásra.
A keleti házak tetjén nyitott ablakokkal épült a hűsölő nagy nyári terem.
A vers fordítása bizonytalan.
Betakarta lábait: a természetes szükséglet kifejezése (1Sám 24,4).
Szeira valószínűleg vidéket és nem helységet jelent. - Ehud tettét nem lehet mai szemmel nézni, s a szent szerzőt megvádolni. Az ő szemében Ehud az Úr eszköze volt a szabadításra, s neki ez elég. Samgar történetét egyes görög kéziratok Sámson története után hozzák. Valószínűleg későbbi betoldás lehet, s hely nem volt meghatározva. A marha ösztöke „alkalmi fegyver” volt, mert akkor az izraeliták nem tudták megmunkálni a vasat.
A kánaáni lakosság elleni harcról van itt szó. Ez is mutatja, milyen kemény harcot kellett vívni Izrael törzseinek ezzel a lakossággal, amíg elfoglalták Kánaán földjét. Prózai szöveg és költemény beszéli el az eseményt. A költői szöveg régibb, és valószínűleg egyidős az eseményekkel.
Kánaán politikailag nem volt egységes. Nem Kánaán királya, hanem király Kánaánban értendő. - Haroset, Sziszera székhelye a Kison patak északi partján feküdt. Debora prófétaasszony volt, mint Mózes nővére Mária (Kiv 15,20). Az Úr nevében szolgáltatott igazságot.
Báráknak a Tábor hegyénél kellett összegyűjteni seregét. Valószínűleg ez szent hely volt. A nagy veszély ellenére is csak két törzs jön össze.
Az ókori semiták nem kezdtek addig háborút, amíg meg nem kérdezték az istenséget sorsvetés, próféták, vagy álom útján (1Sám 14,9. 37; 23,2. 4. 9; 28,6 stb.).
A 17. vers megértéséhez szükséges előkészítés. A nomád keniták egy nemzetsége Júda déli határából Palesztina északi részébe vándorolt.
A feleségnek is külön sátora volt (Ter 31,33). A takaró, vagy szőnyeg nappal a padon vagy a sarokban volt. Alváshoz ma is földre terítik és vele takaróznak.
Aludt tej, savanyú tej: „leben” a nomádoknál.
A vers fordítása bizonytalan. A szövegben a LXX szövegét találjuk.
Jáel tette keleti szemmel hallatlan megsértése volt a vendégjognak, azonban a csata sikere érdekében tett cselekedetét a költemény dicsőíti (5,25-27).
Debora és Bárák éneke a régi héber irodalom egyik legszebb emléke. Valószínűleg közvetlenül a győzelem után íródott. A királyság előtti időből való, mivel Júdát nem említi. Nagyon szépen kifejezi, hogy a törzseket mennyire összekapcsolja Jahve kultusza. Ő adta népének a győzelmet, ezért mondanak neki köszönetet. - Irodalmi szempontból mély befolyást gyakorolt az egész bibliai irodalomra.
A héber szöveg bizonytalan. A beduinok a harcban kibontják hajukat, a hosszú hullámzó haj szerencsét és szabadságot jelent.
Az Úr megjelenik, hogy segítséget hozzon népének. Ennek ősi képe a sínai Isten-jelenés. A régi Izrael számára az Úr elsősorban a Sínai hegyen lakik.
A vihar az Úr jelenlétét nyilvánítja ki (Kiv 19,16-18; 2Sám 22,8-16; 1Kir 19,11 stb.).
A kánaániták miatt nem volt biztonságos az utazás. A nép elhagyta falvait és tanyáit.
A héber és görög szöveg nem érthető. Mássalhangzók felcserélésével a következő szöveg olvasható: Nem volt öt pajzsa egy falunak.
Keleten a város kapui gyülekezőhelyek. A fordítás a LXX-t követi. - A héber szöveg így fordítható: Kivonult akkor a maradék a hatalmasok ellen, az Úr népe jön velem a hősök ellen.
Kezdetben Benjaminnak igen fontos szerepe volt Kánaán elfoglalásában. - A királyság idején kapcsolódott Júdához. - Makir Manasszé idősebb fia (Józs 17,1-2).
„Királyok” költő kifejezése az ellenségnek. - Tanak és Megiddó két erős város a kánaániták hatalmában.
A Kison patak azért szent, mert az Úr eszköze volt.
Mérosz Naftali törzsének egyik helysége. Az Úr segítségére jönni: antropomorfizmus. Izrael ellensége, az Úr ellensége.
Költői kifejezés és nem keresztény gondolat.
Vitéz harcos számára nagy szégyen asszony keze által elesni. (Bír 9,54).
Dramatizált leírása Sziszera reménytelen várásának.
Túlzsúfolt szöveg. Talán az asszony összefüggéstelen beszéde?
Nagyszerű befejezés: akik az Urat szeretik, az ő népét is szeretik és készek érte meghalni. Az Úr ügye és népe ügye egy.
Az izraeliták ebben az időben már letelepedtek és földművelő néppé váltak. Ezért voltak kitéve a nomád törzsek portyázásának. A nép egy része Baált tisztelte, de az elit hű maradt az Úrhoz. Gedeon történetét két vagy három északi királyságból származó forrásból állította össze a deuteronomista szerző. - Midián Ábrahám fia volt (Ter 25,2-6). - Gyűjtőneve a Sínai-félszigeten a Vörös-tenger keleti öblének mindkét partvidékén élő nomád törzseknek.
Természetes és mesterséges búvóhelyek: Józs 10,16; 1Sám 13,6.
Kelet fiai a szír-arab puszta lakói.
Egyiptom a rabszolgaság háza: MTörv 5,6; 6, 2; 7,8. - A próféta ugyanazokat a szavakat használja, mint a Bír 2,1; 6,12; 1Sám 2,27.
Az Úr angyala magának az Úrnak megjelenési formája. A 22. versben Gedeon azonosítja az Urat angyalával. - A terebintfa ismert szent fa volt. - Abiezer Manassze fia volt. - Gedeon nem a szabad szérűn ökrökkel, hanem a sajtógödörben kézzel csépeli a búzát az ellenségtől való félelmében.
Az Úr angyala emberi formában jelent meg. Köszöntése önmagában kívánság, de Gedeon állításnak fogja föl.
Gedeon olyan feladatot kap, amely meghaladja erőit.
Túlzott szerénység.
Gedeon megértette, hogy természetfölötti lénnyel beszél, ezért jelet kér tőle. Vö.: Kiv 4,1-9; 2Kir 20,8; Iz 7,11.
Gedeon elhozza adományát, s ebből látni akarja, hogy mint ember fogadja-e eledelként, vagy Isten áldozatként.
A kovászos kenyér az áldozathoz alkalmatlan.
Régi szokás az áldozatot sziklára helyezni.
Az Úr a békeáldozatot egészen elégő áldozattá teszi. Ez az első jel. Ebben az időben még nem volt szó egyetlen szentélyről.
Az Úr angyalát látni és meghalni: Ter 16,14; 32,30; Kiv 20,19; 33,20.
Az Isten-jelenés helye a régi időben áldozati hellyé, szentéllyé lett.
Gedeon számít arra, hogy saját családjában is ellene lesznek.
Joás egyetért Baal oltárának lerombolásával - Jerubbaal népies etimológiája: aki Baal ellen harcol. - Kánaáni istenség oltárát az Úr oltára váltja fel. - A próféták is gyakran hangoztatták a bálványok ellen: ha isten, mutassa meg, 1Kir 18,24.
Az Úr lelke „felöltöztette” Gedeont. Az isteni erő úgy segíti őt, mint az embert a ruha.
Gedeon katonái miatt is kérhette ezt a jelet. Ez a rész más forrásból származhat, mert az Isten neve háromszor is „Elohim” „Jahve” helyett. - A harmat az égből jön: MTörv 33,13.
Isten ereje és hatalma így még szembetűnőbb. Vö.: 1Sám 14,6; Iz 10,13-15; Ám 6,13.
Gedeon a távozóktól visszatartja a korsókat és kürtöket. A héber szöveg élelemről beszél, amit a távozók magukkal vittek.
A sátor a nomádokat, az árpakenyér az izraelitákat jelképezi. Az ókorban az álmot az istenség üzenetének tartották: Ter 28,10-22; 1Kir 3,5.
Az izraeliták az éjszakát három őrségre osztották. Később a római felosztás szerint négy őrségváltás volt náluk is. A háromszáz fáklyás mögött a midianiták nagy sereget vártak, ezért rémültek meg. - Bet-Hassitta a Jordán völgyében lehetett. Abel-Mechola Elizeus hazája (1Kir 4,12; 19,16). Oreb hollót, Zeb farkast jelent.
Efraim törzse a legjelentősebb és gazdagabb törzs volt, de kevélysége miatt igen sokszor okozott zavart Izraelben. Gedeon ügyesen lecsendesítette őket.
Valószínűleg egy második hadjáratról van itt szó Midián ellen. Mások a vezérek, s az esemény a Jordánon túl játszódik le. Gedeon itt úgy szerepel, mint vezér és aki családjáért bosszút áll.
Szukkot Gád törzséhez tartozott: Józs 13,27. - Zebach: áldozat; Szalmunna: eltörölt árnyék. A midianita királyok gúnyneve. - Szukkot és Penuel viselkedése mutatja, mennyire nem volt meg az összetartás Izraelben. - Penuel 8 km távolságra van Szukkottól a Jabbok mellett.
Az ismétlésből és a nagy számból látható, hogy két forrást vagy két hagyományt kapcsoltak össze. - Karkor helye ismeretlen.
Gedeon más úton tér vissza, hogy előbb Szukkot lakóin boszszút állhasson. - Penuel iránti bosszúja súlyosabb és véresebb.
Gedeon a bosszúálló - goel - szerepét tölti be. Vö.: 2Sám 3,27.
Joásnak több felesége volt. Ugyanazon apának és anyának a gyermekei között még szorosabb volt a kapcsolat (Ter 43,29; MTörv 13,5; Én 8,1).
Az elsőszülöttnek különösképpen kellett képviselni a család bosszúját. - A fémből készült holdacskák amulettek voltak a tevék nyakán vagy a kantáron.
Nem az egész nép, hanem csak Szichem és néhány nemzetség ajánlja föl a királyságot Gedeonnak. Gedeon a címet visszautasítja, de a hatalom gyakorlását elfogadja.
Gedeon szentélyt készít a zsákmányból. - Izmaelita általában nomádot jelent, mint ahogy a kánaánita később kereskedőt (Péld 31,24).
Az efod lehet ruha, amelyet az Úr jelenlétében viseltek (1Sám 2,18); a főpap ruhája (Kiv 28,4-6) jelkép, amelyet az Úr megkérdezésekor használtak (Bír 17,5; 18,14-17); végül szobor - valószínűleg aranyból - amelyet a terafimmal együtt említenek (Bír 18,17-18).Itt ilyen értelemben szerepel és bálvány volt. Ezért lett Izrael kárára.
A sok feleség keleten a hatalomnak és függetlenségnek jele.
Ma is szokásban van ez a házasság: az asszony családja házában marad, de a gyermekek az apa nemzetségéhez tartoznak. - Abimelek: Atyám király.
A magas életkor az istenfélelem jele és jutalma.
Baal-Berit a szövetség és az eskü istene. Úgy látszik, hogy az izraeliták a pátriárkák ősi hagyományát összekeverték kánaáni bálványimádással.
Az elbeszélés szereplői az Úr igazságosságának eszközei. Abimelek - mint Jiftach (Bír 11,2) - nem atyja családjával, hanem anyja rokonságával élt együtt Szichemben.
„Előkelői”: Szichem urai, a föld birtokosai, szemben a kisemberekkel. - A régi templomok egyúttal értékmegőrző helyek is voltak (2Mak 3,4).
Nyilvános gyilkosság eléggé ismert keleten, különösen, amikor új király jön (2Kir 10,1-7).
Bet-Milló valószínűleg Szichem erődítményét jelenti.
Jotam meséje a héber költészet egyik legrégibb emléke. Politikai apológia. Régebbi annál az esetnél, amelyre Jotám vonatkoztatja, s csak a befejezés vonatkozik a szichemiekre. Bölcs ember nem szívesen vállalkozik a hatalom gyakorlására, mert tudja, hogy az áldozattal jár. A régi izraeliták véleményét fejezi ki ez a mese a királyságról, amikor a félnomád életről a földművelő életre térnek át. - A nép is esztelenül viselkedik, amikor királyt választ, mert ellenséget kap a királyban.
A király fölkenése ősi szertartás (1Sám 10,1; 16,13). Az olajfa, fügefa és a szőlő Palesztínában a legértékesebb fák. Az olajat ősidőktől fogva használták az istentiszteletnél is. - A bor vidámságot ad (Zsolt 104,15), továbbá italáldozat (1Sám 1,24; Sir 50,15).
Az erkölcsi tanítás: a szichemiek hálátlansága Gedeon iránt büntetést érdemel.
Abimelek csak Szichem környékén és néhány izraelita nemzetségen uralkodott.
A „gonosz lélek” az egyenetlenség szelleme (vö.: 1Sám 16,14; 18,10).
A szerző megjegyzése: az események az isteni igazságosságot szolgálják.
Gaal kánaánita lehetett, aki a szichemiek hívására jött a félig izraelita Abimelek ellen.
Az aratás és a szüret a vidámság napjai a földműves számára (Iz 9,2; Zsolt 4,8). A jó termésért áldozatot mutattak be (Iz 28,1-3).
Abimeleknek csak anyja volt szichemi. - Hamor Jákob idejében volt Szichem ura (Ter 34).
Aruma kb. 14 km-re van Szichemtől.
A „Föld köldöke” a Szichem körüli hegyvidék egyik kiemelkedő részének neve lehetett. - A „Jósok tölgyfája” ugyanaz lehet, mint a 6. versben szereplő terebintfa.
A város nem esett el, Abimelek a város kapujáig jutott el.
A sóval behintett föld terméketlen. A Szentírásban csak ezen a helyen találkozunk vele. A hetitáknál és asszíroknál gyakori volt s azt jelentette, hogy a város nem épül föl többé.
A szichemiek a menedékjog alapján szabadulást várnak. Itt volt az egyezség és összeesküvés, ez lesz a bűnhődés helye is.
Abimelek a szent helyen nem akart vért ontani, ezért tűzzel pusztította el a lakókat.
Tebec Szichemtől 16 km távolságra feküdt.
A kézimalmot (Bír 16,21) általában az asszonyok kezelték.
Ezeknek a „kis bíráknak” a neve azért került ide, mert sírjukat tisztelték nemzetségük városában. A szent szerző megörökítettenevüket, mert ezek az adott pillanatban elűzték Izrael ellenségeit. Koruk erkölcsei szerint éltek, de hűségesek voltak az Úrhoz.
Tola és Pua Isszakár törzsének jelentős nemzetségei voltak (Ter 46,13; Szám 26,23; 1Krón 7,1-5). - Dodo 2Sám 23,9. 24 és az Amarna levelekben is előfordul.
Jair a Jordánon túli vidék fél-nomádjainak tekintélyes bírája lehetett. A sok gyermek, a sok nyáj és nagy birtok a család gazdagságát és hatalmát jelentette.
Jiftach Gileád földjének bírája. A hosszú bevezetés a Bírák könyvének második részében ad magyarázatot Jiftach, Sámson és egész biztosan Sámuel történetéhez is. A családjától elűzött Jiftach rablóvezér lesz, mint a mai beduin, ha elűzik törzsétől. A veszély idején azonban hozzá fordulnak. Jiftach emléke elsősorban fogadalma miatt maradt meg. Jiftach őszinte híve az Úrnak (vö.: Zsid 11,32), természetesen hozzáértve, hogy a Kr. e. 12. században vagyunk. A próféták tisztultabb erkölcsi tanítása még nem járta át a tömegeket. Az emberáldozatok kánaáni hatásra az izraelitáknál is lehetségesek voltak.
„Ettől az évtől”, valószínűleg Jiftach elűzésének évét jelenti.
Jiftach házasságon kívül született. Féltestvérei ezért űzik el maguktól.
Tob földje Gileád északi részén van.
Jiftach hatalmat akar nemcsak háborúban, hanem békében is.
Az ünnepélyes szerződést Micpában kötik meg, ahol nemcsak emlékmű, hanem szentély is volt.
Jiftach érvei Moábra és Ammonra egyaránt érvényesek.
(12.Mózes is így tett: Szám 20,14; 21,21.)
Moáb fennsíkja állandó vita tárgya volt Izraellel. Erről tudósít bennünket a Mesa-oszlop szövege is.
Ezt a földet az Úr szerezte meg Izraelnek, így az Úr tulajdona. Jiftach itt a régi Kelet nyelvén beszél, de tudja, hogy az Úr hatalmat gyakorol az idegen népek fölött is.
Bálák is belenyugodott ebbe (Szám 22-24). Józs 24,9-10 szerint ellenséges szándéka volt, de harcot nem kezdett.
A követelés tehát elévült. A görög szöveg Aroer helyett Jázerről, Arnon helyett pedig a Jordánról beszél.
Emberáldozatról van szó. Jiftach katona volt és nem teológus. Az ókor gondolkodása szerint, ami az embernek a legkedvesebb, az nyeri meg az istenséget (vö.: 2Kir 3,27).
A fogadalom, mint az egyszer kimondott áldás és átok is független volt attól a személytől, aki kimondta (Szám 30,3 32,24; Jer 44, 17).
A keleti asszony számára a gyermek nélküli halál a legnagyobb szomorúság (Iz 47,8; 49, 21). - Az önkéntes szüzesség csak az evangéliummal lett ismeretes.
Gedeon lecsendesítette az efraimitákat (Bír 8,1-3), Jiftach azonban véres háborúba keveredik velük. Az efraimiták egész Izrael fölött fennhatóságot akartak gyakorolni.
„Lelkemet kezembe helyeztem”: Kockára tettem életemet (1Sám 19,5; 28,21).
„Sibbolet” kalászt vagy vízfolyást jelent. Hibás vagy jellegzetes kiejtés előfordul egyes embereknél, vagy egész vidéken is. Vö.: Mt 26,73.
Ibszán Zebulun Betlehemében volt bíró (Józs 19,15).
Elon egy nemzetség (Ter 46,14), egy város (12. v.) és egy szent fa neve.
Sámson történetében nem kereshetünk csillagmítoszt. Alapja történeti igazság: volt egy Dán törzséből való ember, akinek rendkívüli ereje volt és egyéni háborút folytatott a filiszteusokkal. Nagyon régi hagyomány szerint ez az erő isteni eredetű: az Úr lelke szállta meg (13,25; 14,19; 16,28), továbbá Sámson nazir, vagyis Istennek szentelt személy. Ereje az Úr ajándéka: 16,28. A népi lelkesedés ezt kiszínezte, de vallási tanításán ez nem változtat. Izrael népének elhagyatottságában Sámson élő tanúbizonysága annak, hogy az Úr gondot visel övéire, amíg hűségesek maradnak parancsaihoz. Az erőtlenség és elhagyatottság bűneinek következménye. Amikor azonban megtér, Isten újra melléje áll segítségével és erejével.
A filiszteusok nem semita népek voltak. A Földközi-tenger szigeteiről jöttek a 13. században Palesztina partvidékére, Dán és Júda területére. Palesztina róluk kapta a nevét.
Szorea Jeruzsálemtől nyugatra 20 km-re fekszik. - Dán törzse Jeruzsálemtől nyugatra helyezkedett el. Egy része később északra vándorolt. Nem tudjuk, hogy Sámson e vándorlás előtt, vagy utánélt-e.- Sámson születésének hírüladása hasonlít Izsák, Sámuel (1Sám 1,11), Keresztelő János (Lk 1,13) és Jézus születésének hírüladásához (Lk 1,26-38).
Nazir: Istennek szentelt személy. A hajviselet az ember teljes Istennek szentelését jelenti. A bor és részegítő ital a legnagyobb tisztátalanságot jelenti, mert az ember a részegségben nem tud különbséget tenni a tiszta és tisztátalan között.
Mánoah nem kíváncsiságból, hanem lelkiismeretességből kéri a jelentés megismétlését.
Mánoah nem ismerte a nazireátus törvényét.
A vendég megtisztelése a keleti udvariassághoz tartozott. Manoah azonban arra is gondol, hogy a vendég nem ember csupán. Az angyal visszautasítja a táplálékot, de elfogadja az áldozatot. - Manoah nem tesz különbséget Isten és angyala között.
Sámson neve napot, napembert jelent. Ez azonban nincs semmiféle kapcsolatban a nap-mítoszokkal.
Manahe-Dán „Dán tábora”. Ez az elnevezés még abból az időből való, amikor Dán törzsének még nem volt állandó helye. Ez volt a törzs vándorlásának kiinduló helye.
Timna Dán törzséhez tartozott, de ebben az időben a filiszteusok hatalmában volt.
A vegyesházasságokat a törvény kifejezetten tiltotta (MTörv 7,3; Neh 10,31). A körülmetéletlenség bizonyos fokig gyalázatot is jelentett: Józs 5,9; Bír 3,6. - Ez a fajta házasság ma is gyakorlatban van az arab népeknél. Az asszony atyja házában marad. A férj nem fizet a leányért, hanem ajándékot hoz neki, amikor feleségét látni akarja.
Az oroszlán a középkorig élt Palesztinában.
Szüleinek a találós kérdés miatt nem mondta el a történetet.
Találós kérdések feladása keleti szokás.
Sámson biztos volt abban, hogy nem fejtik meg találós kérdését.(Az ünnepi ruhákról: Ter 45,22; 2Kir 5,5. 21. 23; Iz 3,23; Péld 31,24).
A házasság a lakoma első napján történt (Ter 29,22-28.)
A találós kérdést és annak megoldását is versbe foglalták. Sámson válaszának értelme: a magatok munkáját annak segítségével végeztétek, ami hozzám tartozik.
Az első vőfélyt a vőlegény barátjának szokták nevezni (Jn 3,29).
Az aratás május-júniusban van.
Rókákról vagy sakálokról van szó. Ma is sok van belőlük Palesztinában. - 1936-ban a zsidó-arab háborúban is tettek hasonlót Palesztinában.
Combjukat, csípőjüket olvashatunk a tetőtől talpig helyett az eredeti szövegben. - Etám sziklabarlangja nehezen megközelíthető hely volt.
A filiszteusok azért támadnak, hogy bosszút álljanak Sámsonon.
Júda a filiszteusok hatalma alatt volt. Semmiféle nemzeti öszszetartás nincs a különböző törzsek között. Készek Sámsont kiszolgáltatni a filiszteusoknak.
Ramat-Lehi: Lehi halom, vagy magaslat. Szójátékkal: állkapocs-elhajlítás.
A héber szöveg szava (maktes) bizonytalan. A Vulgata zápfogat fordít. A szó azonban üreget, sziklahasadékot jelent (Szof 1,11). - Ain-Hakkoré: segítséget kérőnek forrása, vagy „fogoly forrása” (1Sám 26,20; Jer 17, 11).
A 16,31 is húsz évet jelöl meg.
Sámsom Gázában. Gáza az öt filiszteus város egyike.
Az ősnépek az alvást titokzatos állapotnak tekintik, s nem törnek az alvó emberre (Kiv 14,20; 1Sám 19,11).
Sámson egészen kiemeli a kaput mindkét szárnyával és a pántokkal együtt. Hebron 70 km távolságra van Gázától, ezért valószínűleg egy dombra vitte a kaput, amely Hebronra néz.
A Szórak völgy Szoreától 4 km távolságra van. - Delila hazugot, ármánykodót jelent, s talán melléknévként kaphatta.
Az egyszerű ember számára ez a rendkívüli erő csak valami mágikus hatásból jöhet, aminek titkát meg kell ismerni. Az ókori ember számára a természetfölötti és mágikus ugyanaz.
Sámson haja hétfonatú volt. - A szálfeszítő az a cövek, amely-lyel a szálat a takács a földhöz erősítette.
Hogy Sámson ereje a hajában volt, itt olvassuk először. Sámson tragédiája: a meg nem fékezett szenvedély kiölte belőle az okosságot és az elővigyázatosságot. (A nazirnak is tudni kellett volna, hogy az erőhöz önuralomra is szükség van.)
Az Úr lelke elhagyta, nem azért mert haját lenyírták, hanem, mert megszegte nazireusi fogadalmát.
A kézimalmon való munka asszonyok és rabszolgák feladata volt. Sámsont így megalázták.
Az istenség szobrának ünnepélyes megmutatása régi semita szokás volt s máig is megmaradt az araboknál.
Ez az épület nem a templom volt, hanem az istenség kicsiny szentélye. Mellette terem lehetett, ahol az áldozat egy részét elfogyasztották.
Nagyon régi szöveg ez, amely arról a zavaros időről tudósít, amikor még nem volt király Izraelben (17,6; 18,1). Dán törzsének vándorlása a bírák korának elején lehetett. Izrael több törzse nem találta meg ekkor még végleges helyét. Ez bizonyos féltékenységet is idézett elő Izrael törzsei között.
Mikajahu, vagy Mika: „Ki olyan, mint Jahve?” Ebben a korban még a családfő volt a vallási vezető (Bír 6,18-24.; 25-27; 11,31-39; 13,19; 1Sám 7,9. 10. 17; 13,9-12; 2Sám 6,13. 17. 18; 24,25).
A kimondott átokról vagy áldásról: Bír 11,35. - Ezért mond áldást Mika anyja, hogy így „semlegesítse” az átkot.
A pénz így szent lett és ki kellett venni a profán használatból. - Ezek a versek egyes magyarázók szerint így következnének helyes sorrendben: 2a-3b-2b-3c-2c-3a.
Szentély - szó szerint Isten háza - Terafim: többes számú forma ellenére egy tárgyat jelent, valószínűleg házi bálvány. (Vö.: Ter 31,19-35. - Az efod és a terafim itt a jövendöléshez, jósláshoz használt eszközöket jelenti. Vö.: 1Sám 15,23; Oz 3,4; Ez 21,26; Zak 10,2. - Mika papja megkérdezte az Urat (18,5). Pappá szentelte: szó szerint megtöltötte kezeit. A pappá szentelés lényege abban állt, hogy a pap kezébe helyezték az Istennek bemutatandó áldozatot. A szövegből látjuk, hogy a leviták kiváltságát elismerték.
Amikor a szent író élt, ez a törvénytelen istentisztelet nem volt, de arról az időről beszél, amikor még nem volt rend.
Ez a fiatal ember Lévi törzséből való volt. Csak területileg volt Júda földjén és nem törzsileg tartozott hozzá.
Légy atyám: megtisztelő cím.
Dán törzse is kapott területet: Józs 19,40-48, de az amoriták a hegyvidékre szorították őket: Bír 1,34. 36. Ezért keresnek maguknak területet északon. Ez a letelepedés Izrael Palesztinában való elhelyezkedésének kezdetén történt. - A törzs egy nemzetségéről van szó. A törzs többi része Szorea és Estaol vidékén maradt. Sámson is innen való volt (13,2).
A levita már ismerős volt nekik. Hangjáról megismerték.
Lais vagy Lesem Dán régi neve. A Jordán egyik forrása közelében 5 km-re Fülöp Cezareájától.
A vers első része csak a LXX-ban található.
Kirjat-Jearim Jeruzsálemtől 14 km-re fekszik.
Az öt ember mintegy felszólítja társait, hogy vigyék el a szent dolgokat.
A pap jobb állás reményében velük megy. Kezet szájra tenni: hallgatni (Jób 29,9; 40,4).
Az esetleges támadás miatt viszik elöl gyermekeiket, asszonyaikat és nyájukat.
Az erkölcsi kérdést senki sem fontolgatta ebben az időben. A vándorló nép területet keresett és foglalt el magának.
A fiatal levita Mózes leszármazottja volt (1Krón 23,15). Mózes nevét a szövegben a zsidók „Menasszé”-vel cserélték föl, aki istentelen király volt (1Kir 21). A fogság: III. Tiglat-Pilezer alatt (733) volt az első deportáció, Szamaria eleste pedig 721-ben.
A silói szentélyt a filiszteusok lerombolták (1Sám 4.). Dán szentélye a VIII. század közepéig fennállott (2Kir 10,29.).
A 19-21. fejezet több forrásból készült és többször átdolgozták. Egyes részei a fogság utáni korra mutatnak. Józsue és a bírák idejében a nemzet még nem volt ilyen egységes. Ha ennyire kiirtották Benjamint, hogyan volt olyan jelentős Saul idejében? Bizonyára történt valami botrányos dolog Gibeában és egész Izrael érezte, hogy meg kell büntetni a vele szolidaritást vállaló Benjamin törzsét. - A mellékfeleség (8,31) nem volt egyenrangú a feleségekkel, de törvényes feleség volt.
A héber szöveg hűtlenségről szól. Az asszonynak nem volt joga önhatalmúlag elhagyni férjét.
A kenyér volt a főétkezés. Ennek elkészítéséhez idő kellett. A keleti udvariasság megkívánta, hogy a vendéget tartóztassák.
A várost Urusalimnak nevezték. Nem nevezték Jebuznak. Ez lapszéli jegyzet lehet. Jebuziták lakták a várost, s Dávid foglalta el.
Az egész elbeszélés hasonlít Lót történetéhez: Ter 19,1-11. A várost később Saul Gibeájának nevezték.
Keleti szemmel hallatlan dolog, hogy az egész városban nem akad senki, aki szállást adna.
A levita csak szállást kér, élelmük van.
A lábmosás a vendégfogadás lényeges követelménye volt, mert mezítlöáb vagy szandálban jártak.
Béliál fiai: gonoszság fiai (1Sám 1,16; 2Kor 6,15; 2Tessz 2,3). A béliál szó alvilági hatalmat jelent.
Ez a vendégjog sérthetetlenségének lábbal tiprása. Ezért kész az öregember mindenre, hogy megvédje vendégét. Mivel tehetetlen a gibeaiak erőszakoskodásával szemben, föláldozza mellékfeleségét.
Hasonlóképpen cselekedett Saul is (1Sám 11,7), de a levita tettének célja inkább az volt, hogy Izrael fiai megborzadjanak és bosszulják meg ezt a gonoszságot. Ez a cselekedet megmaradt a nép emlékezetében (Oz 9,9; 10,9).
A Benjamin elleni büntetőhadjáratra egész Izrael összejön északtól (Dán) délig (Beerseba) és a Jordánon túli rész (Gileád földje) - Izrael gyülekezetét a törzsek előkelői, a vének s a katonai vezetők képviselik. (Vö.: Józs 22,12. Benjamin törzsében levő Micpáról van szó, amely vallási központ volt oltárral. Ezenkívül volt még Micpa Júdában és Gileádban is.)
A négyszázezer gyalogos túl sok. A régi szövegek szerényebb adatokat közölnek (Bír 5,8; 7,16; 18,11; 2Sám 15,18).
Ez azt jelenti: Nem hagyjuk bűntelenül a gonoszságot.
Megkérdezzük sors útján az Urat. Vagy: kisorsoljuk azokat, akik részt vesznek Gibea megbüntetésében (vö.: Lev 16,8).
A nép tizedrésze a sereg ellátásáról gondoskodik.
Benjamin törzse közösséget vállal Gibea lakóival. Az arab törzsfő ma sem ítéli halálra a törzsbeli bűnöst, mert ez „saját vére”.
A számok a fordításokban különbözők.
Bétel egy óra járásra volt Micpától. Itt volt a szövetség ládája, ezért jöttek ide az izraeliták.
Ezek a sorozatos vereségek - ámbár a szent szerző nem említi meg - valószínűleg azért történtek, mert az izraeliták bűnben voltak. Vö.: Józs 7.
A földön ülni - a gyász rituális kifejezése (Iz 3,2. 6; Jób 2,13).
A Bírák könyvében egyedül itt történik említés a szövetség ládájáról. Ha Pinchász, Áron unokája még szolgált a szent sátornál, akkor az esemény hamarosan Józsue halála után történt. Így Benjamin törzse Saul idejére megerősödhetett.
A győzelem az Úr műve volt (2Krón 13,15; Zsolt 115,1). A várost azért kell elpusztítani, mert Béliál fiainak utálatossága miatt beszennyezte magát (MTörv 13,13). Gibeát átok alá vetették.
A szent szerzőnek több forrás állott rendelkezésére Benjamin törzsének helyreállításáról. Egyik szerint a jábesiek adnak feleséget nekik, másik szerint a jábesieket legyilkolják, mert nem jöttek az Úr gyülekezetébe, s csak a szűzeket hagyják meg, a harmadik szerint pedig a silói lányokból rabolnak maguknak feleséget az ünnepek alatt. A szöveg kiemeli, hogy a törzsek mennyire együttéreznek és nem akarják, hogy „rés” legyen Izrael törzseiben.
A közösségi gondolat erősebb, mint a bosszú.
A „megmaradottak” a hatszáz férfit jelentik (20,47).
A jábesi embereknek jó kapcsolatuk lehetett Benjamin törzsével, ezért nem vettek részt ellene a háborúban. Később baráti kapcsolatuk volt Saullal és családjával (1Sám 11,1-10; 2Sám 2,4; 1Krón 10,11).
A vers vége lapszéli jegyzet lehet. Így akartak törvényes látszatot adni a cselekedetnek. Izrael tábora Bételben vagy Micpában volt, de nem Silóban.
Az atyák és testvérek panaszt tehettek, mert háborún kívül jegyadományt kérhettek a leányért (Ter 34,5-31). - A szöveg javított. - Lelkiismeretüket úgy nyugtatták meg, hogy nem önként adták feleségül lányaikat.
Ilyen anarchia csak azért lehetett, mert nem volt király Izraelben.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages