Kivonulás könyve (Kiv)

Teljes szövegű keresés

Kivonulás könyve (Kiv)
A szent szerző a régi hagyományból - főleg J-ből és E-ből - meríti az elbeszélés tárgyát. De Izrael életéből és az Egyiptomból való kivonulásból csak azokat az eseményeket ragadja ki, amelyek az üdvösség történetének megírásához és megértéséhez szükségesek: a nép szaporodását és elnyomatását. Így készíti elő a Sínai szövetségkötés elbeszélését.
A kényszermunka általános keleti szokás. Később Dávid 2Sám 20,24 és Salamon 1Kir 4,6; 5,28 is alkalmazták. Fáraó - „Paraa”= magas ház átírása. A 18. dinasztia óta a király személyét jelentette. Ramszesz a Nílus deltájában II. Ramszesz székhelye volt.
A két nemre... lehet úgy is olvasni, hogy a „két kőre” a két kőülésre, amelyekre a szülő nő elhelyezkedett.
A folyó... Egyiptom folyója, a Nílus. De jelenti a delta ágait, vagy a belőlük kiágazó csatornákat is.
Népies etimológia: a héber „masa” = kihúzni. Filó és Jozefusz Fláviusz legendákat közölnek Mózes neveltetéséről. Az ApCsel 7,22 csak annyit mond, hogy „részesült az egyiptomiak minden tudományában”.
Midián... Edomtól délre, az Akabai öböltől keletre. A Ter 25, 1-4 a midiánitákat más törzsekkel együtt úgy emlegeti, mint Keturának, Ábrahám feleségének leszármazottait. A bírák korában Gedeon legyőzi őket (Bír 6-8. fejezet). Iz 60,6-ban is szerepel a nevük, amint a Messiás egyetemes országában Istennek hódolnak.
Reuel, Mózes apósa még Jetró, 3,1, és Hobab, Bír 1,16; 4,11, néven is szerepel.
Hóreb... a Sínai hegy másik neve.
Jahve angyala... a Sínai hegy másik neve.
Istenre rátekinteni... ebben a félelemben nemcsak a szent előtti borzongás fejeződik ki, hanem Isten abszolút világfelettisége és fönsége is: élő ember nem láthatja.
Tejjel-mézzel folyó ország... Mózes könyveiben gyakori kifejezés az ígéret földjének jelzésére.
Ez az elbeszélés az Ószövetség egyik legnevezetesebb helye. Az értelmezésnél először a nyelvi kérdésre kell tekintettel lennünk, vagyis a Jahve szó eredetére. A Biblián kívül Jaho és Jah formában is előfordul. Mindegyik szónak a töve valószínűleg a „lenni” ige régi alakja. Nemcsak az elvont létezését jelzi, hanem a jelenlétet és hatékonyságot is.
A második kérdés az, hogy mi az elbeszélés értelme és jelentősége, vagyis mi a kinyilatkoztatott tartalom? A régi embernél a név a dolog lényegét és rendeltetését is meghatározta. De ha Isten felfoghatatlan és abszolút transzcendens, lehet-e róla igazán találó nevet adni, amely mintegy a kilétét is meghatározza? Azonkívül szemita felfogás szerint a név ismerete a dolog felett való hatalmat is jelentette. Isten nevének ismerete pedig együtt járt a bizonyossággal, hogy az ember segítségül hívhatja és számíthat a meghall-gatásra. A Mózesnek adott kinyilatkoztatásban benne van a tanítás, hogy Isten nem szolgáltathatja ki magát az embernek, amikor a nevét közli. Olyan nevet mond, amely éppen felfoghatatlanságát fejezi ki, de amely azt is jelzi, hogy ő örök és jelen van: vagyok, aki vagyok, „ehje aser ehje”, harmadik személyben: aki van: Jahve. A név tehát nem Isten meghatározása, hanem emlékezteti Izraelt jelenlétére, jótéteményeire, a kiszabadításra, továbbá a hűségre, hatalomra, jóindulatra, amelyet a kiszabadítás feltételez. A keresztény hagyomány meglátta benne az utalást arra is, hogy Isten az abszolút lét, akinek az az igazi jellemzője és lényege, hogy van, létezik: ő az Örökkévaló. Vele szemben a többi istenség semmi, nem létező, Iz 42,8.
Letekintettem rátok... a szó Isten különleges, kegyelmi közeledését akarja kifejezni.
Isten botja a csodatevés eszköze... Kifejezi azt, hogy a karizmatikus erő Istentől van, s hogy ő az üdvösség rendjében természetfölötti eszközökkel is dolgozik.
Megkeményítem a szívét.... Istennek, mint végső oknak tulajdonítja azt is, ami a szabad akarattól van. Isten nem oka az erkölcsi rossznak, legföljebb megengedi, illetőleg előre látja és nem akadályozza meg.
A jelenet emlékeztet Jákobnak az Istennel való küzdelmére. Ter 32,25. Talán ez a tanítás áll mögötte: az ember legyen tudatában, hogy a felfoghatatlan szentség előtt áll, annak a kegyelméből él. Mózes nincs körülmetélve, így annál inkább kell semmiségére gondolni. Felesége körülmetéli fiát és előbőrét Mózes ágyékához érinti, így jelképesen megjátssza a körülmetélést.
A napon szárított téglába pelyvát kevertek, hogy erősebb legyen.
Kinyújtott kézzel, vagyis lendülettel rácsapni.
Az én népem... a ti Istenetek... a szövetségből és a kiválasztottságból fakadó kifejezések, főleg Mózes könyveiben, Jeremiásnál és Ezekielnél.
Ügyetlen a beszédben... szó szerint: körülmetéletlen ajkú.
A 7-13. fejezet az egyiptomi csapások leírása. Szerkezetileg a jahvista, elohista és papi hagyomány összedolgozása. A csapások leírásában felismerhető a helyi színezet. Olyan jelenségekről van szó, amelyek Egyiptomban előfordulhatnak. Teológiailag kérdezni lehet, hogy Isten természeti csapást használ-e fel akaratának keresztülvitelére, vagy külön csodaszerű beavatkozást? Az ószövetségi szerző így különválasztva nem teszi fel a kérdést. Számára Isten egyaránt ura a természetnek és a természetfölötti rendnek. A természet rendjében is minden az ő akaratától függ. Ezért a természeti katasztrófákat is felhasználhatja büntetésre. A szerző szándéka azonban világos: azt akarja leírni, hogy Isten külön belenyúlt a történelembe a választott nép kedvéért. Így értelmezi a jelenségeket a Zsolt 78 és 105, továbbá a Bölcs 11,14-20 valamint a 16-18. fejezete is.
A botot az Úr tartja a kezében, Mózes az ő eszköze.
Amon istenség szent állata a kos volt, más istenségeket bak vagy bika alakjában tiszteltek. Mózes ezekre gondol.
Az asszonyok és gyerekek maradjanak otthon kezesnek.
A „nyugati szél” kifejezés, szó szerint: tengeri szél, Palesztinában keletkezett, mert ott a tenger nyugatra esik.
A 12-13. fejezet a húsvéti előírásokat tartalmazza. Emlékeztet a MTörv stílusára. A bárány feláldozása ősi nomád hagyomány lehetett, s a tavaszi ellés utáni hálaadásnak számított. Itt új értelmet kap. A kovásztalan kenyér ünnepe meg esetleg a földmívesek ünnepe volt. Az árpát korán aratják, s így a két tavaszi ünnepet összekapcsolták. A kivonulás után mindkettő az Istentől eszközölt szabadulást fejezi ki. Ezzel a zsidó húsvét a keresztény húsvét előképe. Jézus, a húsvéti bárány, a zsidó húsvét keretében adja magát áldozatul, s áldozati lakomáját kovásztalan kenyérrel ünnepli meg. Megváltó tettének misztikus megújítása lesz az egyház liturgiájának középpontja: az Eucharisztia.
Ez a hónap... Abib hónap, vagyis a kalászok hónapja. A fogság után a Niszán nevet kapja.
A két este között... a naplemente és a sötétedés vagy a szürkület és a naplemente között.
Azért kell elégetni, mert szent dolog, s így kell megóvni a profanizálástól.
A héber „peszach” átvonulást jelent. A szót lehet alkalmazni a nép kivonulására, illetőleg arra, hogy Isten maga is együtt vonult népével, de eredetileg talán inkább azt jelentette, hogy Isten a vérrel megjelölt házakat mintegy átugrotta, vagy elvonult mellettük.
Izsóp... illatos növény, amelyet különféle tisztulási szertartásoknál alkalmaztak, Szám 19,6; Zsolt 51,9.
Az ártó angyal... aki az Úr ítéletét, büntetését végrehajtja. Ha a gyermekek halálát fertőző betegség okozta, végső fokon az is lehet Isten büntetése, hiszen ő a természetben is mindent kezében tart és mindent előre lát.
A húsvéti bárány elköltésének szertartásánál főleg arra tér ki, milyen körülmények között vehetnek részt benne azok, akik nem tartoznak Izrael népéhez. A leírás egyébként az izraelitákat már úgy tekinti Kánaán földjén, mint bennszülötteket, mindenki más „idegen” (48. vers). A szóhasználat mögött az isteni ígéret áll. Ezek az idegenek a szombatot kötelesek megtartani, de a húsvétot csak azok ünnepelhetik, akik körülmetélkednek.
Az elsőszülöttek papi tisztsége már a pátriárkák korában megvolt. A mózesi törvény az elsőszülöttséget, főleg az Istennek való felajánlást, a 10. egyiptomi csapással hozza kapcsolatba. Minden elsőszülött az Istené a tiszta állatokat fel kell áldozni, a tisztátalant megváltani vagy megölni. Az emberek elsőszülöttét, ha fiú, akkor meg kell váltani. A levitákat általánosságban Istennek szentelték, cserébe azokért az elsőszülöttekért, akiket Isten megkímélt Egyiptomban, Szám 3,12; 8,16.
A rövid út a tenger partján vezetett volna. Ott húzódott a kutakkal ellátott karavánút. - Az Egyiptomból való kivezetés egyébként az egész Ószövetségen át „Isten nagy tette”. A nép a végleges haza felé vonul, de Isten vezeti, és legyőz minden akadályt. Közben természetfölötti jelekkel ébreszti fel bennük a hitet és a bizalmat. Iz 40,3-ban a fogságból való hazatérés az Egyiptomból való szabadulás hasonmása. A keresztény hagyományban, főleg a Zsid. levélben az örök haza felé vezető út előképe.
A tűz és a felhő a Szentírásban állandó jelképe Isten jelenlétének és világfelettiségének, mintegy Isten dicsősége válik benne tapasztalhatóvá.
A tengeren való átkelést kettős hagyomány alapján írja le. A jahvista arról beszél, hogy Isten keleti széllel visszaszorítja a vizet. Az ún. papi irat pedig arról, hogy Mózes rácsapott a botjával, s a víz kettévált. A sugalmazott szerző mindenesetre Isten rendkívüli közbelépését hangoztatja még akkor is, ha Mózes és a nép bizonyos természetes jelenségeket vett figyelembe. Az elbeszélésben egyúttal benne van a keleti ember előadásmódja, költőisége, továbbá a hit tárgyának kiemelése és színezése is. - Az Újszövetségben a tengeren való csodálatos átkelés a keresztség előképe lett, (1Kor 10,1).
A reggeli őrség 2-6-ig tartott.
Hála és dicsőítő ének. A keresztény liturgia is átvette az Ószövetségből. A szerző egyre jobban kiszélesíti a látóhatárt: az átkelés mellett beszél az egyiptomi csodákról, Kánaán meghódításáról, sőt a templom felszenteléséről is. Valóságos üdvtörténeti visszatekintést ad, tehát későbbi eredetű.
Mara = keserű, keserűség.
A nép zúgolódása újra meg újra felhangzik, hol a szomjúság, hol az éhség, hol a fáradtság miatt. Nincs elég hitük, azért mondja őket „keménynyakú népnek” (32,9).
A fürjek időszaki vándorlása ismeretes. Isten irányíthatta a természetes jelenséget úgy, hogy természetfölötti célt szolgáljon. A manna lehet az ottani egyik növényfajta levelének produktuma. De a szerző a természetes jelenségen túl itt is Isten különleges beavatkozását hangoztatja. A zsoltárok és a bölcsességi irodalom is különle-ges ajándékként dicsőítik a mannát. A keresztény hagyomány az Oltáriszentség előképét látta benne: ahogy a manna őket táplálta az Ígéret földjére vezető úton, úgy táplál minket az eucharisztia az örök haza felé való vándorlásban.
Man-hu = Mi ez? A manna népies etimológiája.
A bizonyság elé helyezte... A bizonyság a két kőtábla, amelyről később lesz szó. A szöveg elővételezi a későbbi állapotot.
Refidim... völgy a Sínai hegységben. A Szám 20,1-13 szerint Kádes környékén hasonló csoda történt. A két csodát együtt vagy külön több helyen említi az Ószövetség.
A Hórebnél... a helymeghatározás későbbi betoldás lehet. Egyes rabbik véleménye az volt, hogy a szikla követte Izraelt, lásd 1Kor 10,4. A Zsolt 18,3-ban Jahve Izrael sziklája.
Massza = próbatétel; Meriba = pörlekedés.
Harc az amalekitákkal, akik a Szeir hegységben laktak. Horma ezen a vidéken lehetett.
Oltárt emel, hogy hálaáldozatot mutasson be.
Jahve az én hadijelvényem.
A hazaküldés közelebbi körülményeit nem ismerjük.
Gersom jelentését lásd 2,22 Eliezer = az Istenem segítség.
Isten hegye = Hóreb.
Isten előtt lakomát tartottak.... Jetró az áldozatbemutatással Jahvét elismeri Istennek, Áront és társait erre az áldozati lakomára hívja meg.
A Ter 9,9 beszél a Noéval kötött szövetségről, a Ter 17-ben szó van az Ábrahámmal kötött szövetségről. Isten ebben az utóbbiban is csak egy emberrel köt szövetséget, és csak egy feltétele van: a körülmetélés. A sínai szövetséget az egész nép vállalja, mégpedig a tízparancsolat és a szövetség törvénye alapján. Ez a magja az egész ószövetségi törvényhozásnak. A Sir 24,9-27 az egész törvényt bölcsességnek nevezi. A törvény egyúttal tanú a néppel szemben: kimutatja hogy a nép hol követ el hűtlenséget. Átlépése meghiúsítja az ígéretet és átkot hoz, MTörv 31,26. Mint nevelő eszköz előkészítette a népet a Messiás eljövetelére, aki majd új szövetség közvetítője lesz. A törvény későbbi magyarázói az aprólékos követelményekkel elviselhetetlenné tették a törvény igáját, ApCsel 15,10. Pál apostol azt hirdeti, hogy a mózesi törvénynek csak ideiglenes szerepe volt, Gal 3; Róm 7.
A szövetségkötés elbeszélése egyébként a J és E hagyományok alapján készült, ezekhez hozzáadták a deuteronomikus reflexiókat és a szerzői betoldásokat. A hagyomány a színteret a Sínai félsziget déli részén elterülő Dzsebel Musza-Mózes hegyére (2285 m) teszi. Északioldala egy sík területet ölel át, s ez a sík terület jól illik a szöveghez. Ez egyúttal Mózes meghívásának is a helye, később ide zarándokol Illés próféta is, mint a Jahve-kultusz kiinduló pontjához, 1Kir 19. Innen indul el a nép Mózes vezetése alatt az ígéret földjének meghódítására.
Papi királyság és szent nép... A szövetség Izraelt Isten választott népévé teszi. Küldetése papi és prófétai: tanúskodnia kell Isten mellett, hirdetni kell nagyságát és irgalmát. Szent nép: azért mert Isten lefoglalta magának, rajta keresztül nyilatkoztatja ki magát, mint az üdvösség szerzője. A népet kötelezi a kultusz és a kinyilatkoztatott erkölcstan. Az Újszövetség is szentnek mondja azokat, akiket Isten a keresztségben lefoglalt magának, ApCsel 9,13.
Az intézkedés Isten abszolút szentségét akarja érzékeltetni. Ezért nem szabad a szövetség ládáját sem megérinteni. A szent és a profán szétválasztásának pedagógiai célzata van. Egyúttal kifejezésre jut benne a szent előtti borzongás, amely minden vallásban megtalálható.
A nemi aktus kultikus tisztátalanságot von maga után, 1Sám 21,5.
A papok beiktatása később történt (29. fejezet), de már itt elővételezi.
A tíz szó vagy tíz parancs eredetileg rövid lehetett, mint pl. az 5, 6, 7 parancs, s később bővítették ki. Két változatban maradt meg: az itteni (P) és a MTörv 5,6-21. Tartalmilag átfogja az egész vallási és erkölcsi életet, hiszen az ember alapvető kötelességeit fejezi ki Isten és embertársai iránt, azért Krisztus is hivatkozik rá. A tízparancsolatot az egyház is átvette annak ellenére, hogy az Ószövetség megszűnt.
A szombat a „szabbat” = pihenni, nyugodni szóból származik. A hetedik nap megszentelése régi hagyomány. De a fogság idején a törvénynek új jelentősége lett. A szombat megtartása ismertető jel, és a nép összekötő kapcsa volt. De a moralizáló szellem az öröm napjából aprólékos kényszer napját csinált. Jézus ettől szabadította meg követőit (Mt 12,1).
A szövetség könyve: ide illesztették be, mivel valójában a tízparancsolatot fejti ki. Felismerhető benne a hasonlóság a keleti népek és uralkodók törvényhozásával (Hammurabi, Lipit-Istár, Bilaláma, hetica törvény-szövegek stb.). A hasonlóság megmagyarázható a szemita népek közös szokásjogából.
Itt még több istentiszteleti helyet emleget. A MTörv 12,11 csak egyet ismer el.
Aki az áldozatot bemutatta, egyiptomi rítus szerint egyszerű kötényt viselt. Innen a veszély, hogy meztelensége botrányt kelt.
A véletlen emberölést úgy tekinti, mint Isten titokzatos végzését. Az ilyen menekülhet a vérbosszú elől, Szám 35,11; MTörv 4,42; Józs 20,1-9.
A megtorlásnak ez a körülírása gátolta az egyéni bosszú elharapódzását. Krisztus ezzel szemben is a megbocsátás szellemét hozza.
Akit Isten bűnösnek nyilvánít... ti. istenítélet, kinyilatkoztatás vagy eskü által.
Azon be kell tölteni az átkot... tulajdonképpen a hadi átok alkalmazása az egyesre (Józs 6,17).
A többesszámú főnevet lehet úgy fordítani, hogy „Isten”vagy istenek... ebben az utóbbi esetben a bírákat jelenti, mint a Zsolt 82,1-ben.
A három nagy ünnep a Törvénykönyv minden forrásában megtalálható: tavasszal a húsvéti bárány és a kovásztalan kenyér ünnepe, ötven nap múlva az aratási ünnep vagy hetek ünnepe, a pünkösd, és ősszel a sátrak ünnepe, a szüreti hálaadás, amely később a pusztai vándorlás emléke lett. A későbbi korban más ünnepek is keletkeztek: újév (Lev 23,24); az engesztelés napja, Lev 16 és 23,27a; fogság után a Purim ünnepe (Eszt 9,17), és a templomszentelés ünnepe (1Mak 4,59).
A gödölye megfőzése anyja tejében már a Ras-Samra-i leletekben is előfordul, mint ismert kánaáni szokás.
Itt az angyal Istentől különböző személy, őrző és vezető angyal (Ter 24,7; Tób 5,4).
Emlékoszlop... „maccebot”, a kánaáni vallásokban a férfiistenségek szimbóluma (34,13; MTörv 7,5 12,3).
A puszta itt az arab pusztaság, a folyó az Eufrátesz. Ez volt Salamon országának határa (1Kir 5,1).
A szövetség megkötéséhez két rítus tartozik: az Isten előtti áldozati lakoma és a vérrel való meghintés.
A szavak és az utasítások... a tízparancsolat és a többi törvény, 21,1-22.
Mózes közvetít Isten és a nép között. A vért az oltárra önti, amely Istent jelképezi, utána a vérrel meghinti a népet. Később majd Jézus vére is így pecsételi meg az Újszövetséget.
Jahve dicsősége: fényjelenség, amelyet a szöveg megkülönböztet a felhőtől. A tűz és a fény Isten fönségét és megközelíthetetlenségét jelzi. Ezek az egyes vonások annak a nagy teofániának a részei, amelyek a vihar képében játszódtak le, 19,16. Isten dicsőségének ez a szemléltetése később is visszatér: eltölti a sátrat, 40,34, és a salamoni templomot (1Kir 8,10).
A 25-31. fejezet a szent sátornak, a ládának és a kultusznak a leírása. Maga a leírás a későbbi fejlettebb formát tükrözi, de a lényeg Mózeshez nyúlik vissza. A szerző főleg az ószövetségi kultusz isteni eredetét akarja hangsúlyozni.
A régi időkben azokat a helyeket választották ki istentiszteleti célra, ahol valamilyen teofánia lejátszódott. A sátor Isten hajléka lett, a szövetség ládája pedig jelenlétének szimbóluma, azért a kultusz hozzá van kötve.
A tanúság vagy bizonyság: a két kőtábla.
Az engesztelés táblája: a láda arany fedele a két kerubbal.
Kerub... babiloni karibu: félig ember, félig állati alak. Jahve kerubok felett trónol (1Sám 4,4; 2Sám 6,2; Zsolt 80,2).
Isten innen szól Mózeshez és rajta keresztül a néphez, ezért nevezik a sátrat „találkozás sátorának”.
Kitett kenyerek... szó szerint: az arc kenyerei.
A szent sátor megszerkesztésénél használt korabeli szakkifejezések ma nehezen érthetők, ezért nem lehet pontos leírást adni.
Minden ezüsttalpnak két nyílása volt a deszka két eresztéke számára.
A függöny eltakarta a „szentek szentjét” vagy a „legszentebbet” a nép elől. Oda csak a főpap léphetett be az engesztelés napján, Lev 16. Hasonló válaszfal volt a salamoni templomban is.
Az oltár szarvai... a négy sarkán levő nyúlványok különösen szentnek számítottak. Ha valakit gyanúsítottak és üldöztek, ide menekülhetett, 1Kir 1,50; 2,28.
Az előudvar... oszlopokkal és függönyökkel körülzárt terület a sátor előtt. Később hasonló szerepet töltenek be a jeruzsálemi templom előcsarnokai.
Az „efod” szó igazi jelentése ismeretlen. A Bibliában három dolgot neveznek így: a) az Úr megkérdezésére szolgáló eszközt, 1Sám 2,28; b) a vászonkötényt, amelyet az áldozatbemutatásnál viselnek, és c) a főpap efodját, a vállán átvetett ruhadarabot, amelyet övvel erősítettek meg. Erre helyezték rá a melltáskát, amelyben a sorsvetés eszközei voltak (urim és tummim). A főpap efodjának leírása a fogság utáni időből való. A jövendölésre szolgáló efod használatáról a Dávid utáni időkből nincs emlék.
A csengők hangja arra szolgált, hogy a szentélyen kívül állók értesüljenek a főpap mozgásáról és tetteiről, amelyeket a függöny mögött végez.
Itt teljes fürdőről van szó, nem egyszerű mosakodásról, 30,19.
A papok kézrátétele azt jelzi, hogy saját áldozatukat mutatják be.
A lengetés szertartása... így ajánlották fel azokat az adományokat, amelyek azután a papoknak jutottak.
Ilyen illatoltár keleten mindenütt volt a pogány szentélyekben is.
A papok felkenésének a leírása a későbbi időből való. Régen csak a királyt kenték fel. A felkenés szakrális jelleget kölcsönzött az illető személynek, azért alkalmazták a papoknál is. Az igazi felkent a Messiás lesz, aki király és pap egy személyben.
Isten lelke különleges képességeket ad, illetőleg a küldetés elvégzésére képesít. Itt a művészi képességet is neki tulajdonítja a szerző.
Közösségi áldozatról van szó, amellyel mindig lakoma volt egybekötve.
Mózes imája. Mózes már az egyiptomi csapások leírásánál is úgy szerepel, mint aki közbenjár a népért. (Kiv 5,22; Szám 12,13; MTörv 9,25).
Háromezer ember... a Vulgáta szerint 23 ezer ember, talán az 1Kor 10,8 alapján, amely azonban eredetileg utalás a Szám 25,1-9-re.
Az Úr szemtől szembe beszélt Mózessel... Nem lehet úgy értelmezni, hogy Mózes látta az Urat, hiszen a 20. vers világosan megmondja, hogy ez lehetetlen. Csak arra gondolhatunk, hogy Mózesnek joga volt kérdezni és kapott is feleletet.
Arcomat nem láthatod... A gyarló ember és Isten végtelen fölsége között áthidalhatatlan a különbség. Isten látása fenn van tartva az örök élet számára, s ott is csak külön természetfölötti adomány képesíti rá a teremtményt. Az Ószövetségen végigvonul az a meggyőződés, hogy az ember meghalna a végtelen fölség megpillantásától, Kiv 19,21. Az ember arra sem képes, hogy közvetlenül hallja Őt, Kiv 20,19; MTörv 5,24. Ezért Mózes, Kiv 3,6; Illés, 1Kir 19,13, sőt, a szeráfok is, Iz 6,3 betakarják arcukat előtte. Mózes tehát csak Isten dicsőségének valamilyen ragyogását szemlélhette. Krisztus világosan megmondja, hogy az Atyát csak a Fiú látja, és csak ő adhat róla kinyilatkoztatást (Jn 1,18; 6,46).
A szövetség megújításának történetét a szerző jahvista hagyományokból meríti. Szerkezetileg az előbbiekhez kapcsolódik. Mózes széttörte a két kőtáblát, azért újra volt szükség, 32,19. Isten megmutatta irgalmát, hogy Mózes imájára és a nép fogadkozására megbocsát, s hogy ígéretét nem vonja vissza.
Az itt következő 10-16. verseket mondják „kultikus tízparancsolatnak”, bár nincs benne tizes beosztás.
Az emlékoszlopok a kánaáni férfi-istenségek szimbólumai, 23,24, Asera a szerelem és a termékenység istennője.
Isteneikkel fajtalankodnak... Célzás arra, hogy a pogány kultusz kapcsolatos volt a prostitúcióval. De még inkább azt fejezi ki, hogy Jahve és a választott nép szövetsége olyan, mint a jegyesi kapcsolat. Aki bálványokhoz fordul, az hűtlenséget követ el, „házasságtörő” lesz (Ez 16; Jel 17).
Mózes arca ragyogott... Az átélt teofánia hatását hordozta. A Vulgáta úgy fordította, hogy „szarvai voltak”. A héber „qaran” = és a „qeren” = szarv felcserélése.
Ettől kezdve a szerző úgy beszél, mintha mindent a munka vezetője, Becaleel csinált volna: a többes számot egyes számra változtatja.
A nők tükrei csiszolt bronzból voltak. A szolgálattevő nők szerepéről semmi közelebbit nem tudunk. Lehet, hogy csak későbbi szokás visszavetítése.
Ez a részlet - 21-31. vers - eredetileg másutt lehetett, mert megszakítja az előadás menetét és újra az előkészületekről beszél.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages