Szerszámgépek
Szerszámgépek (l. a mellékelt 3 képet), igy nevezik azokat a munkagépeket, melyek a gépbe fogott szerszám segítségével a munkadarabot a kívánt alakra idomítják. Ezeket is épp ugy mint a szerszámokat a emgmunkálandó anyag szerint feloszthatjuk fémipari, faipari, bőripari stb. Sz.-re, azonban ez alkalommal csak a fémipari Sz.-ről szólunk. Manapság a Sz.-et nem állati vagy emberi erővel, hanem gőzgéppel, gázgéppel, elektromótorral, vizmótorral vagy más mekanikai erővel hajtják, még pedig a közlőmű gerendelyével kapcsolat indítókészülékkel, hogy a mozgás irányát és sebességét könnyen változtatni és a gépet magát a többitől függetlenül bármikor megállítani v. megindítani lehessen. Az indítókészülék csapágyait a legalkalmasabb helyre (a mennyezethez, falhoz, padozat alá stb.) erősítik. A tengelyen egy lépcsős és három egyenlő átmérőjü közönséges szíjdob legyen, az utóbbiak egy nyilt és egy keresztezett szíjjal a közlőmű szíjdobjával kapcsolatosak, a lépcsős szíjdob pedig a géppel van összekötve. A szíjdobok közül csak a középső van a tengelyre felékelve. A szíjdobokra vetett nyilt és keresztezett szíjat villával tolják el. A lépcsős szíjdob a szerszámgép tengelyére erősített lépcsős szíjdobot forgatja, e mellett néha kerékáttétel is van, hogy a sebességet tágabb határok között változtathassák.
A gémipari Sz.-et a mozgás minősége szerint osztályozzák, vannak forgó és váltakozva (alternativ) mozgó gépek. Az első csoportba az esztergák, a fúrók, a csavarok, a fürészek, a maró- és csiszológépek; a második csoportba a különféle gyalulógépek (hossz-, haránt- és függőleges mozgásu gyalulógépek) és a nyíró-, lyukasztó-, húzó- s hajlítógépek tartoznak. A késeknek vagy a tárgyaknak háromféle mozgásuk lehet: 1. a levágott forgács hosszába való mozgást főmozgásnak; 2. erre merőleges mozgást mellékmozgásnak nevezik; 3. a kés beállítására való mozgás, mely a tárgy felszinére merőleges.
I. Forgó szerszámgépek.
1. ábra. Az esztergapad elülnézete.
2. ábra. Az esztergapad alaprajza.
3. ábra. Az 1-2. ábrában előtüntetett esztergapad olalnézete (nagyobbítva).
4. ábra. Az 1-2. ábrában előtüntetett esztergapad késtartója (nagyobbítva).
5-6. ábra. A síkkorong elülnézete és metszete.
7. ábra. A síkeszterga oldalnézete.
8. ábra. A síkeszterga elülnézete.
9. ábra. A fúrógép elülnézete.
10. ábra. A fúrógép oldalnézete.
11. ábra. A fúrógép fúróorsójának metszete.
12. ábra. A karos fúrógép.
13. ábra. A csavarvágó gép oldalnézete.
14-15. ábra. A csavarvágó gép felülnézete és hosszanti metszete.
16-17. ábra. A marógép hosszanti metszete és oldalnézete.
18. ábra. A hideg fürész.
19-20. ábra. A hosszgyaluló gép oldal- és elülnézete.
21. ábra. A harántgyaluló gép elülnézete.
22. ábra. A harántgyaluló gép oldalnézete.
23. ábra. A vésőgép elülnézete.
24. ábra. A vésőgép oldalnézete.
25. ábra. A keretes olló elülnézete.
26. ábra. A keretes olló oldalnézete.
27. ábra. Olló és lyukasztógép.
28. ábra. Körolló.
29. ábra. Húzópad.
30. ábra. A hajlítógép.
31-33. ábra. A hajlítógép részletei.
Az esztergára fogott tárgyak középpontos helyzetben legyenek, különben sok hiábavaló munkát végezünk. Ezért mielőtt a befogott tárgy megmunkálásához fognának, körülforgatják és felszinére értetett krétával kipuhatolják, vajjon jól fogták-e be? Gyenge kalapácsütésekkel a tárgyat csakhamar rendes helyére terelhetik. A síkkorongra fogottakat az állító csavarokkal igazítják be. Az esztergákat leginkább forgácsolásra és csavarmetszésre használják. Ha a körkerek tárgyakon kívűl más alakuakat akarunk készíteni, a leirtakon kívűl más szerkezeti részlet is szükséges. Forgácsolásnak nevezzük a tárgy tengelyirányos megmunkálását, ha a kés nyoma szorosan egymás mellé fekszik. A késtartó lassu eltolásával a tárgy felszinén csavaros vonal keletkezik, minél lassabban mozog a kés, annál kisebb lesz ennek a vonalnak hajlásszöge, illetőleg annál simább lesz a tárgy felszine. Ha csavart akarunk vágni, a fogaskerékáttételeket ugy választjuk meg, hogy a kívánt emelkedésü csavaros vonal keletkezik. Rendszerint a veeztőorsó emelkedése 1II ang., ebben az esetben a hajtótengelyen levő fogaskerék fogainak száma osztva a vezetőorsón levő fogaskerekek fogainak számával, egyenlő: kettő osztva 1II ang.-ra eső menetek számával (a vágandó csavaron). A kerekeket a gyárak az alábbi táblázatban előtüntetett nagyságokban készítik:
| A csavar átmérője | A menetek | Fogszám |
| száma |
| angol hüvelyk | 1II angol | a tengelyen | közbetét | a vezetőorsón |
| 1/4II | 20 | 20 | 120:30 | 50 |
| 5/16 | 18 | 20 | 120:60 | 90 |
| 3/8 | 16 | 20 | 120:60 | 80 |
| 1/16 | 14 | 20 | 120:60 | 70 |
| 1/2 | 12 | 20 | - | 120 |
| 5/8 | 11 | 20 | 120:60 | 55 |
| 3/4 | 10 | 20 | 120:60 | 50 |
| 7/8 | 9 | 20 | - | 90 |
| 1II | 8 | 20 | - | 80 |
| 1 1/8 | 7 | 20 | - | 70 |
| 1 1/4 | 7 | 20 | - | 70 |
| 1 1/8 | 6 | 20 | - | 60 |
| 1 1/2 | 6 | 20 | - | 60 |
| 1 5/8 | 5 | 20 | - | 50 |
| 1 3/4 | 5 | 20 | - | 50 |
| 1 1/8 | 41/2 | 40 | - | 90 |
| 2II | 41/2 | 40 | - | 90 |
| 2 1/4 | 4 | 40 | - | 80 |
| 2 1/2 | 4 | 40 | - | 80 |
| 2 3/4 | 31/2 | 40 | - | 70 |
| 3II | 31/2 | 40 | - | 70 |
Vágjunk 3/4II-es csavart. Ehhez a táblázat szerint 4 kerék kell
A csavarvágáshoz szükséges kerekeket az 1-4. ábrában előtüntetett r1 keréktartóra erősítjük. Igen természetes, hogy a csavart egy vágásra kialakítani nem lehet, rendszerint három, sok esetben ennél is több vágás kell. A csavartokok kivágása is a leirt módon történik.
Gömbesztergályozáshoz külön készüléket használunk, melyet a tengely végére dugunk. Ez ugy van szerkesztve, hogy a csapok közé fogott munkadarabot végtelen csavar fogaskerekek segítségével folytonosan forgatja. Abban az esetben, ha a kés a tárgy tengelyére merőlegesen ide-oda mozog, a tárgy nem körkerek, hanem tompított élü sokszög leend. A kés ilynemü mozgását forgatóval végeztetjük, a forgató áttétele (4-szeres, 5-szörös) szerint megfelelő sokszöget 4-5 stb. szöget kapunk. Ezt passzig esztergályozásnak nevezzük. Ha a kés mozgása és a tárgy forgása között megfelelő viszony van (ovális), ellipszis-keresztmetszetü lesz a megmunkált tárgy. Ehhez rendszerint a leonardo da Vinci-féle módosított szerkezetet használják. A lerit szerkezeteken és készülékeken kívűl még igen sokféle esztergapadot használnak, melyek közül legnevezetesebb a hengereszterga és a nyomópad. A hengeresztergának hajtószerkezete éppen olyan, mint a közönséges esztergáé, csak a nehéz henger befogására használnak külön csapágyakat. A nyomópad is egyezik a közönséges esztergapaddal, csak késtartóját pótolja a nyomóacél tartására való elrendezés. Ez utóbbi tulajdonképen lemezmegmunkáló gép és arra való, hogy a puha sárgaréz, vas, cink vagy egyéb fémből való lemezt a tengely végére dugott famintára, a nyomóacél segítségével rányomjuk és a sík lemezből valamely forgástestet alakítsunk.
Az esztergák jó hatására a kés alakja és a tárgy kerületi sebessége a legnagyobb befolyást gyakorolják. A kés alakjáról a szerszám címszóban szóltunk. A tárgy kerületi sebessége a gyakorlat tapasztalatai szerint
| kérges öntvények számára | 10- 20 mm. mp.-enként |
| acél | " | 40- 50 " | " |
| szürke öntött vas " | 70- 80 " | " |
| kovácsolt vas | " | 100-150 " | " |
| sárgaréz és bronz " | 150-200 " | " |
| keményfa | " | 200-350 " | " |
| puhafa | " | 500-750 " | " |
A kés oldalmozgása 0,25-0,5 mm. közt ingadozik, sokszor 1-2 mm.-es fogást is vesznek.
Az esztergagépek munkafogyasztásának nagysága (M) összegeződik az üres (M1) és a teljes (M2) járás munkafogyasztásából M = M1 + M2.
Hartig szerint
M1 képleteiben n a tárgy percenkénti forgásszámát
(v sebesség mp.-enként jelenti.
Legyen F az óránként levágott forgács mennyisége kg.-ban és m az a munkamennyiség lóerőkben, mely óránként 1 kg. forgács levágására kell, ekkor
| M2 = m F | = öntött vas számára 0,069 |
| = kovácsvas " 0,072 |
| = acél " 0,104 |
b) Fúrógépek. A fúrók forgatására különféle kézi szerszámokat (húros fúró, mellfurdancs, fúrókerep stb.) használnak, azonban a nagyobb gép- és lakatosműhelyek nem nélkülözhetik a fúrógépeket, melyeknek célja a fúráshoz szükséges forgó és haladó mozgásnak mekanikai eszközökkel való létesítése. A fúrógépek szerkezete igen sokféle, azonban valamennyi elvileg egyezik, ezért csakis a legközönségesebb szerkeezt ismertetésére szorítkozunk.
Amint a 9-10. ábra előtünteti, a fúrógép az indító készüléken kívűl a B tengelytartóból, a G késtartóból és az M tárgytartóból áll. Az összes részeket A állvány tartja. A tengely forgatására lépcsős szíjdob és a C D E fogaskerekek valók, melyeknek kapcsolása teljesen azonos az esztergagépek hajtó fogaskerekeinek és lépcsős szíjdobjának kapcsolásával (1-4. ábra). A késtartó T hüvely kúpkerekét a hajtótengelyre ékelt u p kerék forgatja. A T hüvelyt (11. ábra kúpos perselyek közé fogják, hogy központos állásában maradhasson. A C fúróorsó a csőalaku H állító csavarral olyképen kapcsolatos, hogy az előbbinek vékonyított szára az utóbbin áthatol és végét csavartokok tartják. A H csavarorsót ék vezeti, ugy hogy ez a nyaklóval tartott b csavartok forgatásakor csak tengelyirányosan mozoghat. A b csavartokkal egy testet alkotó kereket l kerék közvetítésével g tengely és i kézi kerék állítja, sok esetben ezt d e lépcsős szíjdobok önműködőleg végzik r végtelen csavar és h csavarkerék közvetítésével. M tárgytartó vezetékekben mozog és fel-le állítására az O kézi kerékkel forgatott P végtelen csavart használjuk, ez a q csavarkereket forgatja, melynek tengelyére ékelt homlokkerék az A állványra erősített L fogazott ródba kapaszkodik. A tárgy előre és hátra való tolására a csavarorsóval mozgatott r szán való, mely az s tárgytartólapot tartja. Nagyobb átmérőjü tárgyak fúrására a karos fúrót (12. ábra) használjuk. Ennek késtartója a fúrógép forgatható karjának fecskefarkalaku vezetékében csavarorsóval ide-oda állítható és kúpkerék-áttételekkel forgatható. A falhoz erősített fúrógépet fali fúrógépnek, a kétorsósat duplex, a többorsósat multiplex fúrógépnek nevezzük. Hogy a fúró mindig centrikusan helyezkedhessék el, célszerü a fúró szárát és a fúrótokot kissé kúposra készíteni. Az u. n. hosszlyukfúró gép hosszukás lyukak fúrására való, e célból ugy van szerkesztve, hogy a fúróorsó nemcsak forog, de ide-oda jár. A sinek kifúrására fekvő, a tengelyek ékréseinek kirovására pedig álló fúróorsókkal felszerelt hosszlyukfúró gépeket használnak.
A fúró- és esztergagépek némi kombinációját alkotják a hengerfúrógépek. Ezeknek fúróorsója vizszintes és szintén ugy van szerkesztve, hogy a kés egy időben forog és előre is csúszik. A közönséges fúrógépek fúrójának kerületi sebessége:
| kérges öntés | 7- 13 mm. mpercenként, |
| acél | 30- 40 " | " |
| szürke öntött vas | 60- 70 " | " |
| kovácsvas | 80-160 " | " |
| sárgaréz és bronz | 100-120 " | " |
| fa | 250-500 " | " |
A hengerfúrógépek fúrójának kerületi sebessége:
| kérges öntés | 6- 12 mm. mpercenként, |
| acél | 25- 35 " | " |
| öntött vas | 50- 60 " | " |
| sárgaréz és bronz | 90-120 " | " |
A fúró eltolása 0,1-0,5 mm. közt változik, előre tolásának sebessége 0,25 v. 1 mm., vagyis átlag a kerületi sebesség 1-2500-szorosa lehet mp.-ként. A szivfúrókat (élei 100-150°-ot képeznek) 20 mm.-nél kisebb, a központos fúrókat 20-50 mm.-es lyukak fúrására használják. Ha a lyuk 50 mm.-nél nagyobb legyen, először 20 mm.-es lyukat fúrunk, melyet kellő átmérőjü csapfúróval bővítünk ki. A falhoz v. oszlophoz erősített fúrógépeket 5-30 mm. átmérőjü és 150-300 mm. mély, a szabadon állókat 30-200 mm. átmérőjü és 150-600 mm. mély lyukak fúrására készítik.
c) Csavarvágó gépek. A csavarvágó gépeket kisebb csavarorsók és csavartokok készítésére használjuk. Amint a 13-15. ábrák láttatják, a gép öntöttvas állványából (a) két csapágy a1 a2 és egy tartó kar a3 nyulik ki. A gépet b lépcsős szíjdob hajtja, mely a d tokba illő üres c tengelyre van ékelve. A szóban forgó tengely peremszerü jobboldali végén három széles és három keskeny excentrikus borda van, a három keskeny bordába kapaszkodik a három metszőkés, melyeket az e lap szorít le. Az excentrikus bordák a három kést egyidejüleg be- vgy kifelé mozgatják, amint a forgás balra vagy jobbra történik.
Csavarorsó vágásakor a késeknek elmozdulniok nem szabad, ez okból e fedőlap ugyan ugy mozog, mint az alatta levő perem és tengely; midőn a metszés megtörtént, a késeket vissza kell húzni, erre való a következő szerkezet. Az e fedőlap tartására való d hüvely belsejében kettős és igen meredélyes vágásu csavarmenet van, mely a c tengely és a d hüvely közé dugott g csőbe kapaszkodik. A g cső belsejében hosszanti rovadék van, hasonló rovadékot látunk a c tengely külsején is, ugy hogy a kettőt bedugott ék segítségével ugy köthetjük össze, hogy egyidejü forgásuk s ezenkivül g cső hosszanti elmozdulása létesíthető. Amig g cső tengelyirányos mozgást nem végez, a metsző kések helyzetüket nem változtatják meg, mert d1 fej és e lap együttesen mozoghatnak, ha azonban g tokot bal felé a 13. ábrabeli állásba hozzuk, akkor g cső csavarmenetei d hüvely csavarmeneteibe kapaszkodván, ezt megfordítják, minek következtében d1 fej gyorsabban mozog, mint a benne levő tok és a kettőnek eltérő mozgása a kések kifelé való elmozdulását okozza. Ebben az esetben a tárgyat a kések közül kivehetjük. Ha a g csövet jobb felé toljuk, a kések befelé mozognak és működni kezdenek. A g tok eltolására való a g1 gyűrü, melynek i csatlójával kapcsolt i1 tokot az l emelővel eltolható k vezető rúdhoz erősítjük. Az utóbbinak végén van a k1 ütköző, minél közelebb van ehhez i1 tok és ennek i csatlója, annál hamarább jut a csavaros cső álló helyzetébe (a jobb felé való mozgáskor), tehát annál kisebb lesz a kések befelé való elmozdulása. Ily módon a késeket többféle vastagságu csavarok vágására használhatjuk. A kellő beállítás céljából k rúdon balról jobb felé tartó skála van. A vágandó csapszeget m tárgytartóba fogjuk, melynek alsó tartópofája g kézi kerékkel állítható. A tárgytartó a3 kar s1 és s2 sínjén mozog, visszacsavarását r emelővel kapcsolt szeg akadályozza meg, mely fogazásba ütközik.
d) Marógépek, a marók mekanikai forgatására és vezetésére valók, szerkezetük a végzendő munkához igazodik, ezért szerfelett változatos. Használatukat az okolja meg, hogy több késsel dolgozván, gyorsabb munkát végeznek, tehát olcsóbbak a fúró-, gyaluló-, véső- stb. gépeknél. A 16. és 17. ábrában előtüntetett u. n. univerzális marógép mindenféle maró munkára alkalmas. A vizszintes a tengelyre van ékelve a hajtólépcsős szíjdob, elülső végén levő kúpalaku nyilásába pedig rövid csapot dugunk, mely a maró felerősítésére való. A szabadon előálló, de a rajzban elő nem tüntetett marócsap alatt van a fecskefarkalaku vezetékek között fel- és lemozgatható b konzol, melyet a d tengelylyel forgatott kúpkerékpárral kapcsolatos és a b asztal csavartokjába illő c csavarorsóval emelhetünk vagy sülyeszthetünk. Az e csavarorsón látható két csavartok a mozgás határolására való. A b konzol felső vezetékébe illő f asztalt az a tengelylyel párhuzamos irányban az f asztal aljára erősített s pontozva előtüntetett csavartokon át menő g csavarorsóval állíthatjuk. Az f lapon van a csap körül forogható h korong, melynek prizmatikus vezetékében tolható el az i szán vagy merőlegesen az f lapon, vagy pedig ferdén (ha h korong is ferdén áll). Ezt az i szánt is csavarorsóval (K) mozgatjuk, mely a h korongra erősített csavartokon hatol keresztül és elülső részén a l kézi forgatót tartja. Ez az orsó önműködőleg is forgatható, e célból az a tengelyre ékelt m lépcsős szíjdob, a pontozva előtüntetett és teleszkópszerüen megnyujtható Hook-féle kulcscsal kapcsolatos n szíjdobot hajtja, mely alatt a mozgás sebességének még nagyobb határok között való változtatására az o szíjdob van. A Hook-féle kulcs végén kúpkerékmű van, mely a k orsóra ékelt p kúpkereket forgatja. A tárgyat az i szánra erősített párhuzamos satuba fogják, de e célra a t szekrény és az u szegnyereg is felhasználható. A v csap jobboldali kiesztergált végébe sík korong vagy tartótok csapja dugható, forgatására pedig a baloldali kiesztergált végébe sík korong vagy tartótok csapja dugható, forgatására pedig a baloldali végén ülő csavarkerék szolgál, melybe a W forgatóval forgatott végtelen csavar kapaszkodik. Ez utóbbit a K orsóra ékelt X kerékkel önműködőleg is végeztethetjük olyképpen, hogy X kerék az X1 kereket, az pedig az X3 X4 kúpkerékpárt forgatja. Arra, hogy a munkadarabot bizonyos szögalakba pontosan elforgathassuk, való az átlyukgatott Z tárcsa, mely csapszeggel általában rögzíthető. A marók sebessége öntöttvas számára 180-200 mm., kovácsvas számára 150-180 mm. másodpercenkint, 0,1-0,7 mm. mellékmozgással. A fogmarógépek maróját 300-400 mm. sebességgel is járatják. A munkafogyasztás üres járáskor M1 = 0,1-0,5 lóerő, teljes járáskor m. F. Hartig m értékére a következő adatokat adja: puha öntött vas = 0,239, kemény öntött vas 0,0113. F 1 óra alatt levágott forgács kg.-ban.
e) Csiszológépek. A marógépek munkájával rokon a csiszológépeké, mert a csiszolókorong nem egyéb mint kemény ásványos részeket tartalmazó sokélü kés. Leginkább műköveket használnak, mert ezeknek szemcséje egynemübb és keménysége egyenletesebb. A műkövek gyártására használják a smirgel (l. o.) nevü vulkanikus kőséget. A bányászott nyers smirgelt izzítjuk, mire repedezni kezd, vizzel leöntve elporlik és könnyen megőrölhető. Az őrleményt iszapolják vizzel vagy repceolajjal, az utóbbi jobb, mert a finomabb részeket tovább tartja. Iszapolással 6-10, sőt 14, mások 20 féle minőségü port készítenek. A vizes port centrifugákban szikkasztják és ezután megszárogatják; az olajat benzinnel mossák ki. Ezekből a porokból sajtolják a különféle csiszoló korongokat, még pedig gummilakkal, kaucsukkal, gelatinnal vagy más tapadó szerves anyagokkal összekeverve, jobbak a magnéziacementtel összeragasztott szemcsék, mert a szerves anyagok a dörzsölés következtében megmelegedve, lágyakká lesznek és a levált fémszilánkokat a kőhöz tapasztják, ugy hogy ennek vágószemcséi eldugulnak. A kemény köveket használják öntvények, kovácsolt vas, acél és réz felszinének lekaparására, ezek a tulajdonképeni előmunkát végezik, ezért őket suroló követnek nevezhetnénk. Ezeket rendesen a legnagyobb számu szemcsékből készítik. A középkemény köveket a lesurolt tárgy felszinének egyengetésére használják, ezért őket simító köveknek lehetne nevezni. Gyártásukra a közepes számu szemcsék valók. A lágy kövekkel megcsiszolják a tárgy felszinét, ezek a tulajdonképeni befejező munkát végzik el, fényező korongok. Ezeket a legkisebb számu szemcsékből gyártják. A műköveket gyorsan forgatják, hogy a kívánt eredménynyel dolgozhassanak.
| 100 mm. átmérőjü kövek percenkint | 3000-5000-et fordulnak. |
| 150 " | " | " | " | 2000-3000-et | " |
| 200 " | " | " | " | 1500-2500-at | " |
| 300 " | " | " | " | 1000-1800-at | " |
| 400 " | " | " | " | 800-1300-at | " |
| 500 " | " | " | " | 700-1000-et | " |
Átlag a kerületi sebesség 20-30 m. mpercenkint, azonban használat előtt célszerü, ha 50-60 méter kerületi sebességgel próbáljuk ki. A sebességgel fokozódik a teljesített munka, azonban túlságos nagy forgássebesség oly nagy hajtóerőt kiván, hogy bizonyos határon túl a felhasznált munkaerő a végzett munkával nem lesz arányos, különben is a kövek ellenállása korlátolt, mert a centrifugál-erő a sebesség négyzetével növekszik, a kő szétreped, ha erején túl veszszük igénybe. Újabban a smirgelből készített csiszolókorongokon kívűl a karborundumból (l. o.) készítetteket is használják. A csiszológépek szerkezete a végzendő munka szerint változik. Leginkább a vizszintes tengelyre erősített köveket használják, ebben az esetben a tárgyat mozogható szupportra teszik. Speciális munkák végzésére függőleges tengely alul vagy fölül elhelyezett tárcsájára teszik a követ és ennek nem a kerületét, hanem a lapját használják. A köveket szíjkerekekkel vagy fogaskerekekkel forgatják, azonban nagy forgássebesség mellett az utóbbiak használata a nagy surlódás és a lökések miatt nem ajánlatos; fogaskerékáttételt csak 600-nál kisebb forgás-számhoz használjunk. A köveket szorosan kell a tengelyre erősíteni, azonban a feszüléseket gondosan kerüljük. A vizszintes tengelyre húzott köveket tartótárcsák közé foglalják, a kő és a tárcsa közé bőrdarabot tesznek, melynek átmérője a tárcsa átmérőjénél nagyobb legyen. A bőrlap a szorítás okozta feszüléseket egyenlíti ki. Fontos az is, hogy a kő egyensúlyozva legyen, mert ha egyik oldalán nehezebb, rezeg. Egyensúlyozás céljából a csapágyakat felnyitják és a tengelyt szabadon hagyva, a követ lassan elfordítják. Ily módon a nehezebb oldal könnyen kipuhatolható, ennek az oldalnak szorítótárcsáját egy vagy több helyen átfúrják és ólommal kiöntik. A megkopott követ csekély sebességgel forgatva, gémánttal vagy kemény acéllal kerekítjük ki. A műköveket szárazon, olajozva és vizzel nedvesítve használják, a durvább munkát mindig száraz kővel végeztetik.
Hartig szerint a durva szemcsés kövek munkafogyasztása
,
,
a finom szemcséseké 
.
.
D a kőátmérő m.-ben; V a kerületi sebesség másodpercenként m.-ben, N a kőre kifejtett nyomás kg.-ban, μ a dörzsölés együtthatója a kő és munkadarab között.
2-3 lóerő a nagyobb 1 -1 lóerő a kisebb kövek hajtására elégséges.
f) Fürészelőgépek. A fémek hidegen vagy melegen való elvágására használt fürészelőgépek körfürészszel vannak felszerelve. A hideg fém fürészelésére lassan, a meleg fém fürészelésére gyorsan járó gépeket használnak. Az Erhardt-féle u. n. hideg fürész (18. ábra) R csap körül frogó S fürész korongját a transzmisszióval kapcsolatos K T kúpkerékpár hajtotta E tengelyre ékelt V végtelen csavar és ebbe kapaszkodó csavarkerék forgatja. A tárgyat az A padon mozgó C szán D lapjára állítjuk. A és B csavarorsók segítségével a D lap pontosan beállítható s ekkor az F tengely körül lengő H karral a fürészt a tárgy felszinére szorítjuk. G kis fúrógép esetleges fúrások végzésére. A meleg-fürészt rendesen mint ingafürészt szerkesztik s külön hajtó gőzgéppel és tolószerkezettel látják el. Ilyeneket csak a hengerművekben használnak a sinek és tartók szétdarabolására. Ez utóbbiak munkafogyasztása M = 0,62 + a F, melyben a vörös meleg kovácsvasnál 7,56 lóerő és vörös meleg acélnál 10,9 lóerő, F a vágás felszine m2-ben.
g) Hornyoló- vagy fáncológépek a lemezmegmunkáló gépek csoportjába tartoznak s arra valók, hogy velük a bádogedények kiperemezéséhez vagy más célra szolgáló hornyokat készítsék el. Szerkezetük a körollókhoz hasonlít, csak az éles tárcsákat pótolják a horony alakításának megfelelő hengerek. A körollókról, bár szintén e csoportba tartoznak, a II. alatt emlékezünk meg.
Váltakozva mozgó gépek.
a) Hosszgyaluló gépeket rendesen síkok megmunkálására használják s rendesen ugy szerkesztik, hogy a kés csak egy irányban metsz, visszafelé (a meddő úton) pedig nagyobb sebességgel mozog. A 19. és 20. ábrák a leginkább használt szerkezet elül- és oldalnézetét láttatják. Az a1 lábakon álló a2 pad ékvágányaiban mozog a c tárgytartó. A késtartót b állványok tartják. A pad váltakozó mozgására az indítókészülékkel mozgatott kerékművet használják. A pad oldalán van két bütyök m, melyek az x csap körül forgó n karba ütköznek, ez a kar elmozdul és n1 kar közvetítésével a szíjvezető p villát előre tolja, vagy visszahúzza.
Midőn a hajtószíj rájut az e tengelyre felékelt d korongra, ez a tengelyre ékelt f kerék közvetítésével a g s ez a vele egy tengelyen ülő h kereket forgatja. A h kerék belekapaszkodik az i kerékbe, melynek tengelyére ékelt k kerék a c tárgytartó alsó felére erősített l fogasrudat tolja el. Ez az előre való, lassu (munka) járás. Ha a hajtószíj az e tengelyen lazán ülő d1 korongra csúszik, ez a vele egybe öntött h1 kereket forgatja és ez i kerék révén a mozgást k kerékre, illetőleg l fogasródra hárítja át. Ez a gyors (meddő) mozgás. A d3 laza szíjdob, mely vagy a nyilt vagy a keresztezett szíjat tartja. A késtartó nagyban való beállítására a w tengelyen ülő x y kúpkerekekkel forgatott és a z z1 csavarorsók végére erősített x1 y1 kúpkerekek valók. A kés oldalas eltolását v csavarorsó végezi. Ez önműködőleg a q2 ellensúlylyal terhelt qq1 emeltyükkel történik olyképen, hogy q kar az n karral állítható n2 rudat előre vagy hátra húzza. A mozgás áthárul az s rudra, melynek állítható s1 karja a t1 kapocscsal az u kapocskereket forgatja. Az u kerékkel forgatott v csavarorsó az α tartóhídvezetéken mozgó β szán belső felére erősített csavartokba kapaszkodik s azt előre vagy hátra tolja. Az ε kengyelekkel beerősített kés függőleges beállítására való a λ kézi kerék, melynek γ csavarorsója a δ késtartót szorítja le vagy húzza föl. A késtartó lap γ csap körül fordul, hogy a tárgy visszafelé való mozgásakor a kés ne surlódjék nagy erővel a tárgy felszinén.
A 19-20. ábrában előtüntetett szerkezeten kívűl (Cavé-féle), használják mgé a Sellers-félét. Ennél az asztalt végtelen csavar és fogasród mozgatja. A munkadarabot az asztal rovadékaiba illő horgos fejü csavarokkal erősítjük le. A hosszanti gyalulógépek átlagos sebessége 80-100 mm. mp.-ként, az üres járás 2-3-szor gyorsabb. A kész oldal eltolása 0,25-1-2,5 mm. A hosszgyaluló gép munkafogyasztására Hartig a következő képletet állította fel:
M = M°+a S.
M° az üres járás munkafogyasztása.
S az óránkint levágott forgács súlya kg.-ban.
a értéke öntött vas számára, ha a levágott forgács keresztmetszete:
b) A haránt gyaluló vagy shapinggép kisszélességü munkadarab legyalulására való. Legáltalánosabb szerkezetét a 21. és 22. ábra láttatja. Az E lépcsős szíjdobbal forgatott tengely, F lendítő kerék az állítható K karral ide-oda mozgatja az I vezetéket, melynek végén van az L késtartó. A P állvány felső H lapja vezeti a B vezetékhez erősített A tárgytartó asztalt, mely a G emeltyü és a b kapocskerék segítségével forgatja a B lap csavartokjába illő C csavarorsót. Kerek tárgyak legyalulása céljából a B lap csapágyába (a rajzon nincs kitüntetve) csavarkerékkel felszerelt tárcsát erősítenek, melybe a c kapocscsal hajtott p tengelyen ülő végtelen csavar kapaszkodik.
c) Vésőgép vagy függőleges gyalulógép, rendszerint ékrovadékok véséére való. Oldal- és elülnézetét a 23-24. ábrák láttatják. A vésőgép d vezetékben mozgó K késtartójának felemelésére és leeresztésére, a hajtótengely baloldali végére ékelt korong állítható l karja szolgál. A szóban forgó tengelyt az a lépcsős szíjdob és az m fogaskerék révén a b fogaskerék forgatja; q lendítő kerék. A tárgytartó y asztalt forgatni, előre és oldalt tolni lehet, még pedig ha szükséges önműködőleg. Erre való a g excentertárcsával v. egyéb módon mozgatott v rudazat, u w -kerékművet hajtja. A δ kúpkerék t tengelyének baloldali végén levő homlokkerék az s1 tengelyen levő kerékbe kapaszkodván, ezt elfordítja, mivel az s1 tengelyen csavarorsó is, ennek elfordulása az s szánra erősített csavartok eltolását okozza. A t tengely derekán van egy kúpkerék is, ha ezt megkötjük, ekkor a η homlokkerék tengelyén ülő kúpkerék az említett homlokkereket s ez az r1 tengelyen ülő kereket forgatja, mivel ennek csavarorsója az r szán csavartokjába illik, a szán a 24. ábra síkjára merőlegesen mozdul el. Köralaku mozgás az η kerékkel hajtott p kerékkel kapcsolatos végtelen csavarral és az y asztalra erősített csavarkerékkel végezhető. Ennek a három mozgásnak kombinációjával ellipszismozgást is hozhatunk létre.
d) Ollók és lyukasztók. A nagyobb gyárakban kivétel nélkül a párhuzamos vagy keretes ollót használják, melynek szerkezetét a 25-26. ábrákban tüntettük fel. A gőzgéppel közvetetlenül hajtott és az a tengelyre ékelt lendítő kerék a b d kerékáttétellel forgatja a z z kerekeket, melyeknek e e tengelyén ülő excenterek az f f nyomórudakat emelik és sülyesztik. Ezek a q q vezetékben mozgó g tolólap felső részébe eresztett u u nyulványokra hatnak, de ezeket nem érintik, ha az ellensúlylyal terhelt m karra az ff rúdakat összekötő n rúdat oldalt kihúzzák. Az n rúd oldalas mozgásának határolására való az o kengyel. A g lapot a két l l emeltyü emeli fel, melynek jobboldali szabad végén ellensúly lóg, hasonló célja van a k k kengyeleknek is. A g lapra van erősítve az egyik (h) és az állványhoz a másik (i) ollólap. Az emelendő lemezt a t konzolokkal tartott s lapra fektetik. A keretes ollóhoz nagyon hasonlít a lyukasztógép is, melyet a legtöbb esetben ollóval kapcsolnak össze, ugy mint ezt a 27. ábra láttatja. Az excenterrel fel- és lemozgatott késtartónak felül ollója, alul lyukasztója van. A bádogos műhelyekben körkerek lapok vágására az u. n. körollót (28. ábra) használják. A köralaku a és b vágókéseket a h forgatóval hajtott d k kerekekkel forgatják. A lemezt s csap tartja, mely a H vezetéken mozgó és az n csavarral rögzíthető B patkóra van erősítve, ez utóbbit a z fogaskerékkel tolhatják előre és hátra. Ha egyenes vágást akarnak tenni, a B patkót hátra húzzák és a lemezt az o rúddal állítható x léc mellett eltolva vágják el. Az a és b tárcsák pontos beállítására valók az m n állítócsavarok.
e) Húzópad. Ezt a szerszámgépet is leginkább a bádogosok használják, még pedig párkánylécek készítésére (29. ábra). A kézi c lendítőkerékkel forgatott, d homlokkerék a b homlokkerékbe kapcsolódik, mely a tengelyére ékelt fogaskerékkel az e fogót tartó fogasrúdat visszahúzván, az a a pofák közé fogott lemezt a megfelelő alakra görbíti. A Cső és a Drót címszók kapcsán más szerkezetü húzópadokat ismertettünk.
f) Hajlítógépek. Ezeket a Sz.-et is a bádogosiparban használják; szerkezetüket a 30-33. ábrák láttatják. A lemezt a B és C pofák közé szorítják, mely célból a B pofa a g f tengelyre ékelt excenterekkel fel- és lenyomható. A lemez betolását az y y csavarokkal állítható H ütközővel határolják. A bedugott és leszorított lemezt a karokkal felszerelt D hajlítópofával görbítik meg. Ha a H ütközőt kiveszik s a lemezt fokozatosan előretolva hajlítják meg, görbületeket (Hohlkehl) kapnak (33. ábra).
