Robbanó szerek
Robbanó szerek vagy robbanó anyagok (l. a mellékelt képet).
Robbanáskor felvett fotográfiák.
19 g. roburit, kisustorgó lövés.
Sejtkova-dinamit, kisustorgó lövés.
100 g. progresszit, kisustorgó lövés.
Zselatindinamit; egymás fölött levő két 100 g-os töltés egyszerre elsütve.
Sejtkova-dinamit, 100.g. viztöltény kaucsuktömlőben.
Roburit, 100-100 g. kettős töltés.
5% progresszit, egymás fölött levő két 100 g. töltés, egyidejüleg kisütve.
Bányalégdinamit, 100-100 g. kettős töltés.
I. zselatindinamit, kisustorgó lövés.
Sejtkova-dinamit, 100 g. viz alatt, serlegben elsütve.
100 g. I. zselatindinamit, nedves papirosfojtással.
100 g. antigrison, kisustorgó lövés.
100 g. zselatindinamit a fenéken, kisustorgó lövés.
Szorosabb értelemben robbanó szer az, mely robbanáskor (l. o.) elegendő munkát fejt ki, a fejlődő gázok nem egészségtelenek és nem nagyon kellemetlenek, könnyen készítheti, eltartható és használható. Az utóbb említett két tulajdonsága a robbanó gázoknak (szénoxid és levegő, világítógáz és levegő, hidrogén és levegő stb.) nincs meg, ezért ezeket a R. közé nem is sorozzuk. A R.-től kifejtett munkát a következő képlettel M = 425 H fejezhetjük ki, melyben M a kilogramméterben megadott munkát és H a hőegységekben megadott melegmennyiséget jelenti. Ez utóbbira vonatkozólag nehény adatot állított össze Roux és Sarrau. Finom vadászpuskapor 849, ágyuba való lőpor 795, katonai puskapor 773, nitroglicerin 1784, lőgyapot 1023, pikrinsav 852, 50 rész káliumpikrát és 50 rész salétrom keveréke 1224, és a durranó kéneső 752 hőegységet fejleszt. Az alábbiakban a fontosabb R. összetételét, készítését és tulajdonságait ismertetjük. A R. ugyszólván kivétel nélkül nitrogéntartalmu vegyületek v. ilyent tartalmazó keveréket, melyek száma ma már igen nagy, azonban valamennyit beoszthatjuk hat csoportra. Jelesen: I. A salétromtartalmu robbanó keverékekre. II. A cellulózából készített robbanó vegyületekre s ezt tartalmazó keverékekre. III. A cukornemüekből készített robbanó vegyületekre és ezeket tartalmazó keverékekre. IV. az aromatikus szénhidrogénekből készített robbanó vegyületekre s ezeket tartalmazó keverékekre. V. A glicerinből készített robbanó vegyületre s ezeket tartalmazó keverékekre. VI. Fémtartalmu robbanó vegyületekre s ezeket tartalmazó keverékekre.
I. A salétromtartalmu robbanó szereket lő- vagy puskapor néven ismerjük (l. Lőpor). Különleges összetételei, melyekről ott szó nem volt: haloxilin, mely 75 rész salétromot, 15 rész fürészport, 81/3 rész faszenet és 12/3 rész vörös vérlúgsót tartalmaz; a janit, melyben 70 rész salétrom, 12 rész kén, 18 rész lignitszén, 0,4 rész pikrinsav, 0,4 rész klórsav káli és 0,3 rész égetett szóda van; a karboazotin, melyet Angliában Safety blasting powder-nek (biztonsági robbantó pornak) neveznek, 64 rész salétrom, 12 rész kén, 7 rész korom, 17 rész faliszt vagy timárcser és 1-5 rész vasvitriol keveréke és az imidogén, melyet 73 rész salétromból, 10 rész kényből, 8 rész faszénből, 8 rész korpából vagy keményítőből és 1 rész kénsavas magnéziából készítenek.
II. A cellulózából készített robbanó szer, az u. m. piroxilin, nem egyéb, mint a salétromsavnak vegyülete a sejtanyaggal v. cellulózával (l. Lőgyapot). A kollodiumgyapot a lőgyapot oldható faja, mely penta-, tetra-, tri- és dinitrocellulózát tartalmaz. A lőgyapot csoportjába tartozik a hidrocellulóza is, mely akkor keletkezik, ha a gyapotot 12 óráig 15° C. hőmérsékletü és 1,45 fajsúlyú kénsavban, v. 24 óráig 1,171 fajsúlyú sósavban áztatjuk. A nyers lőgyapot teljesen megtartja a gyapotszövetét, csakhogy nem oly hajlékony mint az, ezenkivül törékenyebb, felszíni durvább és fajsúlya nagyobb; laza állapotban fajsúlya 0,1 és nagy nyomással sajtolva. 1,4. A normális lőgyapot tartalmaz 24,24% szenet, 2,37% hidrogént, 14,14% nitrogént és 59,25% oxigént. 50° C.-nál kezd szétbomlani és 180-184° C.-nál robban. Szabadon meggyujtva narancssárga lánggal ég. Egy g. lőgyapotból mintegy 600 cm3 gáz fejlődik.
A gyapot helyett újabban más cellulóza-tartalmi anyagokból is gyártottak R.-et. Az u. n. piropapirost a növényi papirosból készítik, melyet 2 percig salétromsav és kénsav keverékébe áztatnak, ezután vizben kimosnak és mosás után a vizhez savtalanítás céljából ammoniákot adnak. A savtalanított piropapirost vizben újra kimossák és végül megszárítják. A Schultze-féle puskapor nitrált faanyag. A keményfát vékony lapokra vágják, azután szabályos szemekké aprózzák és a vagdalékot higított szódaoldatban többször főzik, minden főzés után kimossák, majd gőzölik s vizben újra mossák s ha már nedvtartalmát ily módon elveszítette, megszárítják, klórmészszel megfehérítik; fehérítés után pedig vizben kimossák és újra megszárítják. Most következik a nitrálás 28,5 súlyrész 1,40-1,50 fajsúlyu salétromsav és 71,5 súlyrész 1,84 fajsúlyú kénsav keverékében. Ebben 2-3 óráig áztatnak 6 súlyrész faszemcsét, ügyelvén arra, hogy a savkeveréket fel ne melegedjék. Nitrálás után a gyártmány centrifugában a lehetőségig savtalanítják, ezután vizben megmossák, majd szódaoldatban főzik, újra megmossák s végül megszárogatják. A nyert gyártmányt robbanó erejének fokozására káli-, vagy káli- és baritsalétrom oldatában impregnálják s ezután megszárítják. 100 rész faszemcséhez adnak 26 rész kálisalétromot (vagy 221/2 rész káli- és 7o>1/2 rész baritsalétromot) és 220 rész vizet. Schultze célja volt ezzel a robbanó szerrel puskaport a használatból kiszorítani, azonban a kísérletek nem voltak kielégítők. Újabban Lannoy és társa Brüsszelben és Krantz és társa Bautzenben készítenek a Schultze-féle lőporhoz hasonló gyártmányt.
A nitrokeményítő. A keményítő összetétele is olyan mint a cellulózáé (C12H20O10), melyet a Nobel-féle dinamittársaság külön e célra szerkesztett ólomedényben nitrál. Ennek az edénynek függőleges metszetét az 1. ábra láttatja. Az egymásba dugott A és B ólomedényeket hűtőköpeny veszi körül. Az agyagból készített d párnákon nyugvó B edény belsejében forog a kúpkerékpárral forgatott C kavaró. Először az 1,501 fajsúlyu salétromsavat adják be és azután az N fedél egyik nyilásán a 100/ C. hőmérsékletnél szárogatott burgonya keményítőt (10 rész savra 1 rész keményítő). A kavaró csavart lapátjai a savat a nyíl irányában lenyomva, a Z térbe s innen a D térbe hajtják, ugy hogy állandó savcirkuláció keletkezik. A nitráláskor keletkező nagy meleget az a csövön beeresztett s a b csatornán a belső köpenybe áramló, innen pedig a c csövön kiömlő hűtőviz vonja el, ugy hogy a keverék hőmérséklete 20-25° C-nál magasabb ne legyen. A keményítőoldatot 70% kénsavmonohidrát, 10% salétromsavmonohidrát és 20% viz keverékével megtöltött edénybe csöpögtetik, 100 kg. keményítőoldathoz számítva 500 kg. savkeveréket, mely a nitrokeményítőt finom liszt alakjában csapja ki, melyből aztán hidraulikus sajtóval a savtartalmat kinyomják, vizben kiöblítik és 24 óráig 5%-os szódaoldattal kezelik, azután pedig görgőmalomban tejszerü péppé alakítván, kicentrifugázzák és végül anilinoldattal átitatják. A nitrokeményítő a nitroglicerinben és ezzel rokon folyadékban könnyen oldódik és összesajtolva nagy fajsúlya van, azonban igen higroszkópikus. Gyujtó hőfoka 175° C.
1. ábra. A keményítő nitrálására való készülék metszete.
III. Cukornemüekből készített R. A cukornemüek kémiai összetétele nagyon hasonlít a cellulózéhoz s noha fizikai tulajdonságaik mások, mégis sikerül ezekből is salétromsav segítségével R.-et készíteni; de ezek a gyakorlatban igen alárendelt szerepet játszanak. E csoportba tartozik a robbanó cukor (nitrosacharose), mely ugy keletkezik, ha a 12 fokos nádcukrot 1 rész salétromsav és 2 rész angol kénsav elegyében áztatjuk s a keletkezett tapadós nitrovegyületet vízben kimossuk és megszárogatjuk. Ha nádcukor helyett, tejcukrot veszünk, nitrotejcukor, és ha mannitot, nitromannit keletkezik.
IV. Az aromatikus szénhidrogénekből készített robbanó vegyületek közül a nitrobenzol, a dinitrobenzol, a trinitrobenzol, a dinitrotoluol, a nitronaftalin, a dinitronaftalin, a pikrinsav, a pikrátok és a trinitrokrezol említendők fel.
Ezek közül a gyakorlatban fontos a pikrinsav, mely éterben oldott kollodiumgyapottal összekeverve az u. n. melinitet alkotja. Újabban azt találták, hogy a megömlesztett pikrinsav is hatalmas robbanó szer. Franciaországban és Angliában ezzel töltik meg a bombákat, s ott melietnek, itt pedig lydditnek nevezik. A pikrinsav káli-, nátron- és ammonsói szintén jó robbanó anyagok; az u. m. Designolle-féle pornak, melyet egy ideig a francia hadseregben torpedók és lövedékek töltésére használtak, az alábbi táblázatban foglalt összetétele van:
A trinitrokrezolt cresylit néven Franciaországban lövedékek és torpedók töltésére használják, Ausztria és Magyarország hadserege pedig ekrazit néven a trinitrokrezol ammoniáksóját használja. Ez utóbbinak hatása a dinamitnál kétszerte nagyobb. A deinitet pikrinsav és trinitrotoluol alkotja, újabb robbanó szer, melyet a griesheimi (Majnai Frankfurt) gyár készít.
Az aromatikus szénhidrogénekből gyártott R. csoportjába tartoznak Sprengel Hermann robbanó szerei is, melyek nitroszénhidrátoknak (különösen nitrobenzolnak), illetőleg pikrinsavnak salétromsavban való oldatai; ezek némelyikére később Hellhoff és Turpin szabadalmat is vettek; az előbbi a gyártmányát hellhoffitnak, az utóbbi panklasztitnak nevezte el. A roburit, melyet Roth dr. talált fel, 1 rész naftalinból, 5 rész nátronsalétromból és 6 rész tömény kénsavból gyártott és ezután jól kimosott nitronaftalin, melyhez 0,8 rész klórsavas kálit kevernek s a vizfürdőben fölhevített keverékhez 5 rész tömény sósavat eresztenek. Keletkezik klórnitrovegyület, melyet 2 rész kálisalétrommal elegyítenek össze. A bellit 1 rész dinitrobenzol és 1,9 rész ammoniáksalétrom vagy 1 rész trinitronaftalin és 2,57 ammoniáksalétrom keveréke. A szekuritot vizben oldott s ezután 80° C.-nál befőzött ammonsalétrom és oxálsavas káli- vagy ammon vízben való oldatának és nitro- vagy dinitrobenzolnak keveréke. Azt a grisonnitot, melynek robbanó hőmérséklete 1480° C., 95,5% nátriumnitrátból és 4,5% trinitronaftalinból, s azt, amelynek robbanó hőmérséklete 1758° C., 92% nátriumnitrátból és 8% trinitronaftalinból készítik. Az elsőt szén, az utóbbit kőzet robbantására használják.
Favier I. számu porát 88% ammonitrát és 12% dinitronaftalin; a II. számut 44% ammonitrát, 40% nátriumnitrát és 16/ dinitronaftalin és III-ik számut 75% nátriumnitrát és 25% mononitronaftalin alkotja. A romit ammoniáksalétrom, nitronaftalin, paraffin, klórsav káli és szénsavas ammoniák keveréke. A westphalitot 31/2 rész alkoholban oldott 61/2 rész gyántából készítik, melyhez 90 rész ammonitrátot adnak. A roburitot s az utána említett többi R.-et biztossági R.-nek is nevezik, mert a szénbányákban fejlődő robbanó lég nem gyujtja meg őket, egykönnyen nem fagynak meg, ütés ellen meglehetőse érzéketlenek s meggyujtva csendesen égnek el, azonban hatásuk a dinamitenál kisebb, fajsúlyuk is csekély, ugy hogy nagy fúrólyukat kivánnak és mind a gyártáskor, mind a robbanáskor mérges gázokat fejlesztenek.
V. A glicerinből készített robbanó szer, az u. . nitroglicerin ugy készül, ha a glicerinben, melynek vegyjele C3H8O3, három atom hidrogént három alsalétromsavval (NO2) helyettesítünk (C3H5(NO2)3O3). A nitroglicerin gyártásánál is azok az elvek érvényesülnek, melyekről a lőgyapot gyártásánál szólottunk; itt is szükséges a salétromsav mellé a kénsav, hogy az előbbinek és a glicerinnek vegyülésekor keletkező vizet megkösse s a nitroglicerinnek a savban való feloldását meggátolja, mert a nitroglicerin a salétromsavban és kénsavban feloldódik ugyan, de ezek keverékében nem. A glicerin nitrálásához jelenleg 3 rész salétromsav és 5 rész kénsav keverékét használják. A nitráláshoz fakádba állított ólomedényt használnak, melynek képét a 2. ábra láttatja. A az ólomedényt, B a fakádat, C légbevezető csöveket, D a hűtőcső-kigyó be - és kivezetőcsőágát, E a hőmérőt, F a páraelvezető csövet, J a páraelvezető csőben levő lámpást, G a savbeeresztő csövet és H a glicerint bevezető csövet jelenti. Az I fedelet cementtel v. lenolajragaszszal fojtják le és L üveglapokkal szerelik fel, hogy az edény belsejébe láthassanak. Először a lehűlt savkeveréket eresztik be, azután pedig a 20-25° C. hőmérsékletü glicerint, mely ah N mérőüveggel felszerelt és kovácsolt vasból készített M edényben van. Az O csövön beeresztett sűrített levegő és glicerint H csövön át az A edény fenekére nyomja, hol a görbített lyukas csövön finoman szétosztva folyik ki. A nitrálás nagy hőmérséklet fejlődésével jár, ezért a folyadékot, a D csövön beeresztett vízzel és a glicerinbeömlés változtatásával, ugy hűtik, hogy hőmérséklete 30° C.-nál magasabb nem lesz. A glicerin és a salétromsav vegyülését a C csövön beszorított és 2 atmoszféra sűrített levegővel mozdítják elő, melyet a folyadékba vezetnek, hogy azt jól átkavarja. Az elszálló párák szinét a J lámpással figyelik meg. A párák leginkább salétromsav-gőzöket tartalmaznak. A nitroglicerint régebben indirekt úton választották el a savkeveréktől, olyformán, hogy a keveréket ólommal bélelt és vizzel félig megtelt fakádba eresztették, gondoskodván arról, hogy a hőmérséklet ennek következtében nagyon ne emelkedjék. A vizzel elegyedő sav meghígult, mire az edény fenekére ülepedő nehezebb nitroglicerint leeresztették. Manapság a nitroglicerint külön e célra szerkesztett edényben direkt úton választják el a savkeveréktől, mert a savkeverék fajsúlya 1,7, a tiszta nitrogliceriné pedig 1,6. A kettő tehát egymástól elválik, még pedig 1/2 óra lefolyásán belül. A savon úszó glicerint mosás céljából 15° C. hőmérsékletű vizbe eresztik, ügyelvén arra, hogy ennek hőmérséklete 35° C.-on túl ne emelkedjék. A nitroglicerin esetleges savtartalmát a mosóvizbe kalcinált szódával kötik meg. A mosóvizet a nitroglicerintől ugy választják el, hogy a keveréket állni hagyják; ekkor a nitroglicerin az edény fenekére sülyed. Most a vizet lecsapolják és ha szükséges, friss mosóvizzel pótolják. A Boutmy-Faucher-féle processzus szerint ugy gyártják a nitroglicerint, hogy a kénsav- és salétromsavelegybe kénsav- és glicerin elegyet eresztenek, mely esetben a nitráláskor a folyadék hőmérséklete csak 21,9° C.-ra emelkedhetik.
2. ábra. Nitroglicerin készítésére való készülék.
Bármily gondosan mossák is ki a nitroglicerint, abban marad valamelyes savtartalom és szódaiszap, ezért ólommal bélelt fakádban 30° C. hőmérsékletü langyos vizzel újra kimossák. A vizet és a nitroglicerint a folyadékba vezetett levegővel keverik össze, mosás után a nitroglicerint flanell-, nemez, v. szivacsszűrőn áteresztik, mely a szódaiszapot s a többi szilárd rondítót visszatartja. A szűrőanyaghoz konyhasót is adnak a nitroglicerin viztartalmának megkötésére, azonban ha az átszűrt nitroglicerint állani hagyják, viztartalma egy-két nap alatt a folyadék felszinére száll. A tiszta nitroglicerin viztiszta, olajszerü folyadék, melynek a közönséges hőmérsékletnél szaga nincs. Íze édeses és hatása mérgező. Gőzei - mig hozzá nem szoktunk - fejfájást okoznak. Fajsúlya 1,6. Oldható alkoholban, éterben, faszeszben, benzolban, 8° C.-nál megfagy és fehér kristályokat alkot, ily állapotban az ütés ellen érzéketlenebb. 11° C.-nál cseppfolyós lesz, 70° C.-nál pedig teljesen elpárolog. Elméletileg 15,85% szenet, 18,50% nitrogént és 2,20% hidrogént tartalmaz. Égő testek nehezen gyujtják meg s ha meggyult, lassan ég el, sőt robbanhat is, ha égés közben hőmérséklete 180° C.-ig megnövekedett. A savtartalom felbomlását előmozdítja, de ha tiszta, normális hőmérsékletnél állandó. Legjobban robbantható ütéssel, mely célra 0,75 kgm. munka szükséges. Felrobbantásához a durranó kénesőt használják. Egy kilogramm nitroglicerinből 1135 liter gáz keletkezik, mely 58,2% szénsavból, 19,8% vizgőzből, 18,5% nitrogénből és 3,5% oxigénből áll és 795 000 kg.-méter munkát fejleszt. Elégésének hőmérséklete 3005° C. A nitroglicerin igen veszedelmes robbanó szer s mert folyékony volta miatt csak a felé irányított fúratokat használhatták, s használatával az a baj is járt, hogy a fúratokból a kőzet hasadékába folyván, itt a csákány vagy véső ütései következtében felrobbant. Elterjedését gátolta a vasúti szállítás tilalma és a bányászok kozervativ felfogása is. A véletlen a lauenburgi nitroglicerin gyárban rávezetett arra, hogy lehessen ezt a robbanó szert a gyakorlatnak is megfelelő alakban használni. Az említett gyárban 1868. tört bádogedényből a glicerin az ázalag férgek kovás páncéljaiból álló sejtkovára (sejtquarc, infuzoriaföld, csiszolópala, Kieselguhr) folyt, mely a folyadékot csakhamar magába szivta. Nobel Alfréd a látottakon okulva, a sejtkovának ezt a tulajdonságát felhasználta a nitroglicerin megkötésére. Ez a gyártmány sejtkovadinamit, Nobel-dinamit, I. számu dinamit v. giant powder No. 1. néven jut forgalomban. Ezt a robbanó szert rendesen 75% nitroglicerin és 25% pörkölt sejtkova alkotja, melyhez 1/2 rész égetett szódát kevernek, hogy a nitroglicerinből esetleg fejlődő savgőzöket megkössék.
A nitroglicerint és a pörkölt sejtkovát kézzel keverik össze és a keveréket drótszitán nyomkodják keresztül. A nyert finom szemcseéket a fúrólyukak kényelmesebb kitöltése céljából hengeralakra sajtolják és papirosba göngyölik. Leghasználatosabb átmérők 23 és 19 mm. A sejtkovadinamit narancsvörös vagy vöröses-barna, szagtalan plasztikus anyag, melynek fizikai és kémiai tulajdonságai a nitroglicerinével azonosak. Robban 0,75 kg.-méter ütéssel rendes állapotában és 1 kg.-méter ütéssel, ha megfagyott. Egy kg. kifejt 548000 kg.-méter munkát, melyből 75 000 kg.-méter hasznosítható. A sejtkován kivül a nitroglicerin megkötésére még más anyagokat is használnak. Ezeknek a nobelit-eknek egész sorát ismerjük. A Krebs és társa-féle lithofracteur 541/2 rész nitroglicerin, 143/4 rész baritsalétrom, 2 rész barnakő, 2 rész szóda, 2 rész faliszt, 1 rész korpa, 1 rész kén és 163/4 rész sejtkova keveréke. A Diller Károly-féle rhexitet 64 rész nitroglicerinből, 11 rész fahamvadékból, 7 rész falisztből és 10 rész nátronsalétromból gyártják. A Schmidt és Bichel karbonitja 25 rész nitroglicerin, 401/2 rész fahamu, 34 rész nátronsalétrom és 1/2 rész szénsavas nátron keveréke; ugyancsak a nevezettek stonit néven 68 r. nitroglicerinből, 20 r. sejtkovából, 4. fahamuból és 8. r. kálisalétromból való robbanó szert is hoznak forgalomba. Az obaldeni gyár (Köln mellett) pantopollit-ját nitroglicerinből és nitronaftalinból gyártják. A vulkánport 30 rész nitroglicerin, 52,5 r. nátronsalétrom, 7. r. kén és 10,5 r. faszén alkotja. A Herkules-porban. v. heraklinben 40 rész nitroglicerin, 45 r. nátronsalétrom, 11. r. faanyag, 1. r. konyhasó, 1 r. szénsavas magnézia és 2 r. nedvesség van. A judsonport készítik 5 r. nitroglicerinből, 64 r. nátronsalétromból, 16 r. kénből és 15 r. kannelszénből. Az atlasztpor összetétele: 75 rész nitroglicerin, 2 r. nátronsalétrom, 21 r. farost és 2 r. szénsavas magnézia. A Schückher és társa gyártotta meganit 60 r. nitroglicerint, 10 r. nitrált fát, 10 r. nitrált fás diót és 20 r. nátronsalétromot; a vigorit pedig 30 r. nitroglicerint, 49 r. klórsavas kálit, 7. r. kálisalétromot, 9 r. faanyagot és 5 r. szénsavas magnéziát tartalmaz. A safety nitroporban 68,81 r. nitroglicerin, 18,35 r. nátronsalétrom és 12,84 r. faanyag van.
Az ammoniákdinamitot 20 r. nitroglicerinből, 25 r. ammoniáksalétromból, 36 r. nátronsalétromból és 181/2 r. pörkölt rozslisztből készítik. Az u. n. III. számu dinamitban 15 r. nitroglicerin és 85 r. keverék por van, mely 841/o>2 r. nátronsalétromot, 15 r. kőszenet és 0,5 r. szódát tartalmaz. A Reid és Vorland-féle karbodinamitot 90 r. nitroglicerin és 10 r. parayfaszén alkotja. A fulgurit nitroglicerin-tartalmát szénsavas magnéziával kötötték meg. Régebben ezt a robbanó szert Eperjesen is gyártották. A dinamithoz hasonló, de a gyakorlatban meg nem honosodott robbanó anyag a Fuchs-féle fulminatin és a Trutzschler-féle lignóz is. A nitroglicerin megkötésének másik, de ritkábban használt módja a lőgyapottal való összekeverés. A Trauzl-féle lőgyapotdinamitot 73 rész nitroglicerin, 25 r. lőgyapot és 2 r. faszén keveréke alkotja. A diaszpon zselatint 92-95 r. nitroglicerinből, 5-7 r. nitrocellulozából és 0,5-2 r. alkoholból gyártják. A dualin-nak nevezett robbanó szer a Schultze-féle por és a nitroglicerin, a glioxilin pedig lőgyapot, kálisalétrom és nitroglicerin keveréke. Azonban ezeket a R.-et a gyakorlatban ritkán használják. Sokkal nagyobb fontosságu az a robbanó szer, melyet Nobel Alfréd a nitroglicerinben feloldott, oldható a lőgyapotból, az u. n. kollodiumgyapotból nyert és robban zselatin-nak (nitrogelatin) nevezet el. Magyarországban, Ausztriában és Németországban 93% nitroglicerint és 9 rész kollodiumgyapot keveréket használják. A nitroglicerint fa- vagy ólomlemezből készített négyszögletes vályuba öntik, melyet cirkuláló vizzel melegítenek fel; ha már a nitroglicerin 50° C.-ig felhevült, hozzáadják a kollodiumgyapotot és falapátokkal az elegyet jól összekeverik, azután két óráig állni hagyják, végül pedig kézzel a tésztához hasonló módon összegyúrják; újabban e célra keverő gépeket használnak. A kész robbanó zselatinból is patronokat készítenek, a tégla-, kolbász- vagy csokoládégyárakban használ gépekhez hasonló sajtókkal. Mivel hadászati célokra a robbanó zselatin kissé kényes, kámforral keverik össze. Nálunk 96% robbanó zselatinhoz 4% kámfort adnak: ez az u. n. hadi robbanó zselatin.
A robbanó zselatin borostyánkőszinü, átlátszó és rugalmas anyag, mely végható, hajlítható és nyomható. Robban 31/2 kg.-méter munkával ható ütéssel, vagy ha lassan 204° C.-ig és gyorsan 240° C.-ig hevítik, miközben 617 000 kg.-méter munkát fejt ki, melyből 84 000 kg.-méter hasznosítható. a hadi robbanó zselatin hevítéssel nem robbantható fel, mert bizonyos fokon túl meggyúl és elég. A robbanó zselatin hadi célokra és különösen szivós kőzetek repesztésére nagyon jó, azonban a bányászatban inkább a zselatindinamitot használják, melyet 65% robbanó zselatinból (962/13% nitroglicerin és 311/13% kollodiumgyapot) és 35% keverékporból (75 rész nátronsalétrom, 24 r. faliszt és 1 r. szóda) gyártanak. Ezt a robbanó szert Angliában gelignit-nek is nevezik. A zselatindinamithoz hasonló összetételü a kinetit, mely nitrobenzolból és kollodiumgyapotból áll, melyhez klór- vagy salétromsavas káliumot vagy salétromsavas ammoniumot és kénantimont adnak. Ritkán használják. Ezt a robbanó szert kineitnek is nevezik.
A nobelit zselatinált nitroglicerin, nitrobenzin és salétrom keveréke, melyhez kormot, papirost s más effélét adnak. A nitroglicerin-tartalmu R. közé tartozik az un. füsttelen lőpor is (l. o.), melynek összetétele: A ballisztit 50% kollodium, gyapot és 50% nitroglicerin keveréke, melyhez 1% anilint vagy difenilamint adnak. A zsinoralaku ballisztitet Olaszországban filitnek is nevezik. A korditot 58% nitroglicerin, 37% lőgyapot és 5% vazelinből készítik s a keveréket 19,2 rész acetonban oldják. Az ambezit 44 r. trinitrocellulózából, 12 rész dinitrocellulából és 40 r. nitroglicerinből, 50 r. lőgyapotból, 10 r. boszorkánylisztből és 4 r. porrá tört uratkristályból készítik, mely keveréket acetonnal elegyítve 12 óráig állni hagyják, azután befőzik s végül szemcsézik. Az indurit vagy Munroe pora 0,9-1,8 r. nitrobenzol és 1 r. lőgyapot keveréke. Dupont posra is nitrobenzol nitrocellulóza keveréke. A plasztomenti dinitrotoluol és fa-nitrocellulóza ömlesztett elegye. VI. Fémtartalmu R. Ezek között legfontosabb a durranó kéneső, amely manapság a következőképen készül: Üveggömbben feloldanak 1 r. kénesőt egy r. 40° Bé (1,383 fs.) sürüségü salétromsavban, s ezt az oldatot a 3. ábrában előtüntetett készülék A üvegedényébe öntik, mely a szalmakoszorun áll és 10 r. alkoholt tartalmaz. A szóban forgó üvegedény a vizzel telt B vályuban álló C hűtőedényekkel kapcsolatos. Midőn a reakció elkezdődik, csekély gázfejlődés mutatkozik, azonban nemsokára a folyadék forrni kezd s a kezdetben szénsavból, salétrométerből, ecetéterből stb. álló fehér gőzöket felváltja a vörös nitrogénoxidgőz. A párák részben a C edényben csapódnak le, részben pedig a D csövön a kéménybe vagy sürítő toronyba szállanak. Negyed óra mulva az üvegben szürkés szinü kristályok rakódnak le: ez a durranó kéneső, melyet aztán vászonszűrőre öntenek és 10-12-szer vizzel kimosnak, mig csak a lefolyó viz a kék lakmuszpapiros szinét változatlanul hagyja. Szűrés után a durranó kénesőt 10-15% nedvességtartalomig a levegőn megszárogatják. A durranó kénesőt melynek vegyjele C(NO2)(CN)Hg, kemény testekkel való gyenge ütéssel, dörzsöléssel vagy pedig 70° C.-nál kezdődő lassu melegítéssel, 152° C.-nál igen hevesen robban, s keletkezik nitrogén, szénoxid és késesőgőz. Minél szárazagg, annál könnyebben robban, azonban nedves állapotában is felrobbanhat. Ezt a robbanó szert leginkább lőkupakok készítésére használják. Az első lőkupakot 1815. Egg József angol puskamester készítette. A lőkupakokat vörösrézlemezből készítik, amelybe durranó kénesőt tartalmazó elegyet tesznek. Angliában a Henry-Martiny-fegyverekhez való lőkupakot 21/4 r. durranó kéneső, 21/4 r. klórsavas káli és 11/2 r. kénantimon keverékével töltik ki.
3. ábra. A durranó kéneső gyártására való készülék.
Svájcban 600 g. durranó kénesőt, 75 g. klórsavas kálit és 300 g. üvegport elegyítenek 45 g. gummioldattal nyert 1. r. arábiai gummiból és 2 r. vízből készítenek. Az ágyuk lőkupakjainak töltése kissé más összetételü. Angliában 3 r. durranó kénesőből, 11/2 r. klórsavas káliból és 11/2 r. kénantimomból való keveréket használnak. Ezeket a keverékeket külön készülékek segítségével a legnagyobb elővigyázattal gyártják s a rézkupakokat ugyancsak külön e célra szerkesztett gépekkel töltik meg. A fegyverek lőkupakjaiba 15-16 mg. keveréket tesznek, a füsttel lőpor 40-50 mg.-ot kiván. A tölteléket cm2-kint 260 kg. nyomással sajtolják össze, miáltal annak fajsúlya 2,8 lesz. A szóban forgó s általában a nitropreparatumok felrobbantására való durranókéneső-tartalmu gyujtószereket detonátoroknak is nevezik. A durranó kénesőhöz kémiai alkotás dolgában hasonlít a durranó ezüst (l. o.) és a durranó arany, azonban a robbantás technikájában mind a kettőnek alárendelt szerepe van. A R.-ek lobbanásáról a mellékleten látható képek tájékoztatnak.
A robanószer-gyárak építése
A robbanószer-gyárak építéséhez mai napig már mindenütt engedély kell, amelyet az állam csak az összes biztonsági követelmények betartása mellett ad meg. Ezek közé tartozik első sorban a megvédendő környezettől való távolság megállapítása. A legtöbb államban tekintetbe veszik még az engedélyt kérőnek politikai és egyéni megbizhatóságát és megkövetelik, hogy a gyárat szakavatott műszaki vagy vegyészeti szakértő vezesse. Ausztriában és Magyarországon az ilyen gyárak épületeit több csoportba sorozzák. Az első csoportba tartoznak a R. anyagainak előkészítésére való helyiségek, a másodikba azok, amelyekben a robbanó szert gyártják, a harmadikba a tölténykészítés és csomagolás helyiségei, a negyedikbe a kész R. raktárai és az ötödikbe a lakóépületek. A három első csoportba tartozó épületeknek a másik csoport építményeitől legalább 50 m. távolságban kell lenniök, a két utolsó csoportban tartozóknak pedig mind egymástól, mint a többi csoport építményeitől legalább 200 m. távolsággal kell birniok. A raktárak 2000 kg. tartalomig legalább 100 m. távolban legyenek egymástól, tartalmuk legfeljebb 10 000 kg. lehet, s ekkor legalább 200 m. távolságnak kell köztük lenni. Az első négy csoport épületei különállók tartoznak lenni, és körül kell azokat venni olyan földsáncokkal, amelyek az épületek tetejének ormával egyenlő magasak és koronájuk szélessége 1-m.-nél nem keskenyebb. Mindazok a gyári helyiségek, amelyekben robbanó szer van, legalább 500 méter távolságban tartoznak lenni más épületektől, ha azok tulajdonosai ehhez irásban beleegyezésüket adják; éppen ily távolság van előirva a ritkán használt utaktól, mig ellenben a másfajta lakóházaktól, vasutaktól, vizi utaktól s közutaktól legalább 1000 m. távolságnak kell lennie.
Nagy-Britanniában a gyár belső berendezésének a megválasztását teljesen a gyártulajdonosra hagyják, annak kötelessége arról gondoskodni, hogy olyan készülékeket alkalmazzon, amelyekkel a törvénybe nem ütközik, azonban a gyári felügyelők az esetleges rendellenességek vagy veszedelmet okozható szerkezetek ellen felszólalhatnak. Az épületeket könnyü fából és könnyű tetőzettel kell készíteni. Fémalkotórészeknek az épület belsejében nem szabad lenni. A padozatokhoz követ vagy fémet nem szabad használni. Folyékony robbanó gyártmányokhoz Ausztriával megkivánják, hogy a padozatot kovaásatagfölddel hintsék be, vagy pedig kaucsuklemezekkel borítsák le. Az épületeket Ausztriában és Magyarországon csak meleg vizzel szabad fűteni, Nagy-Britanniában a gőz- és légfűtést is megengedik. Ebben az államban a villámhárítónak minden épületen okvetlenül alkalmazva kell lenni, mig Ausztriában ezt csak kivánják meg, hogy a helyi viszonyok szükségessé teszik. Nagy-Britanniában előirják, hogy minden épület belsejét vagy kárpitozzák, vagy firniszmázzal vonják be.
A robbanó szerek eltartása és szállítása.
A R. megőrzésére szolgáló épületekre vonatkozólag a különféle államokban mind a katonai, mind a polgári hatóságok egymástól igen eltérő követelményeket állapítottak meg. Amig p. Ausztriában és Magyarországon az ily raktárakat könnyü anyagból, s főként fából készítik, hogy az esetleges robbanás az épületrészeket csak csekély távolságra dobhassa, addig Angliában az a legfőbb követelmény, hogy az ilyen raktárak lehetőleg biztosak legyenek a betörés ellen és hogy azokba csak kipróbált jóságu robbanóanyagokat helyezzenek el legyen hárítva. Nagy-Britanniában az a szabály, hogy a raktárak falai legalább 11/2 láb (0,456 m.) vastag cementbetonból, illetőleg nagy kövekből vagy jó téglából készüljenek, a köveket és téglát szintén cementtel kell falazni. A tetők erős, legalább 0,150 méter vastag és egymástól 0,150 m.-nél távolabbra nem álló fagerendákból, erős drótrácsozatból, vasszerkezetből stb. legyenek, de a betörés ellen biztonságot nyujtsanak. Megengedik azt is, hogy a raktári épületet teljesen szögvasakból és vaslemezekből, vagy hullámos bádogból készítsék. Kettős ajtókat kell az épületen alkalmazni, amelyek min kifelé nyiljanak, s a külső ajtó vagy teljesen vasból legyen, vagy legalább erős vasbádoggal legyen burkolva. A külső ajtón vagy két zár, vagy olyan zár legyen, melynek három retesze van. A raktárak körül földsáncokat csak akkor követelnek, ha a távolság a magvédendő szomszédos környezettől nem elég nagy. A raktárakba csak szeg nélküli bőr-, vagy nemezcipőkben szabad belépni, s az ily helyiségekben a mesterséges világítás használata el van tiltva. A r. raktárainál igen fontos dolog a villámcsapás ellen való védekezés. Csaknem minden államban elő van irva a villámhárító alkalmazása, s ahol az nincs megkövetelve, ottan is egész természetesnek tartják a szükségét. A r. szállítására vonatkozólag is különféle szabályok vannak az egyes államokban, melyek főként azt irják elő, hogy a járóművek belsejében ne legyenek szabadon álló fémalkotórészek, az egyes csomagoló edények szilárdan és biztosan legyenek elhelyezve, hogy rázkódhassanak, továbbá a vasúti állomásokon való tartózkodáskor, a közúti kocsik éjjeli megpihenésekor stb. gondoskodjanak arról, hogy a környezet biztonságban tartása céljából a járóművek a kellő távolságban maradjanak a lakóhelyektől, a használatban tartott vágányoktól, továbbá a járóművek zászlókkal vagy egyéb jelekkel messziről felismerhetőkké teendők azért, hogy a kisérő személyzet figyelmét felköltsék, s azok körül a tűz, lámpások stb. kezelésétől óvakodhassanak. - Nálunk a R.-ek gyártása, raktározása, forgalomban hozatala és szállítása belügyminiszteri engedélytől van függővé téve (1890 okt. 8.-n 40 302 szám alatt kiadott belügyminiszteri rendelet), R.-nak iparszerü előállítása és iparszerű eladása az 1884. XVII. t.-c. 10. § i) pontja és 20. §-a értelmében engedélyhez van kötve.
A robbanó szerek használata.
A fúró és lövő, vagy fúró és robbantó munkának nevezzük a kőzettömegeknek robbantó szerrel való szétdarabolását v. az ép kőzettől való elválasztását. A R.-nek manapság a hadászatban és a bányászatban egyenlően nagy jelentőségük van. Azt a távolságot, mely a töltés középpontja és a kőzet legközelebb fekvő szabad felszine között van, s amely felé a robbanás hatása irányul, a gyakorlatban a lövés mellezésének vagy bejegyzésének és a robbanások elméletében a legkisebb ellenállás vonalának w nevezzük. Igen nagy mellezés a lőpornál arra vezet, hogy a lövés a kőzetben haszontalanul eldurran, vagy pedig a fojtást (a lövésnek elzárását a fúratban) dobja ki és a gázok ezen keresztül a bányász szava szerint kisustorognak. A dinamitnál ez a kisustorgás sohasem fordul elő, mert sokkal nagyobb erejénél fogva a kőzet belsejében mindent összezúz. Ha kicsi a mellezés, a fejlődött gáz a legkisebb ellenállás helyén tör utat s használatlanul távolodik el. Ha a egy kg. robbantó anyagnak hasznos munkáját, l a töltés súlyát kg.-okban, O a töltés felszinét cm2-ben, PD a nyirási ellenállást kg.-ban cm2-renként jelenti, akkor a robbantó szernek fajszerü hasznos munkája, amely a fúratfalnak egy cm2-jére hat: 
, és az ellenállás legrövidebb vonala 
méter.
, és az ellenállás legrövidebb vonala méter.
Bauschinger szerint a nyirási ellenállás szilárd kőzetben cm2-enként 30-50 kg., igen szilárd kőzetben 50-80 kg. s a legszilárdabban 80-200 kg. Bleibergi mészre 50 kg.-ot vehetünk fel. Ha a számítást a fenti értelemben elvégezzük, ekkor a mellezés lőporra w = 0,40 m., dinamitra pedig w = 0,87 m. Általában a fekete lőpornál a mellezés legfeljebb a fúrat mélységének 2/3-ára, sejtkovadinamitnál 2/3-1,0-szeresére, zselatinnál pedig 3/4-11/2-szeresére tehető. Ha több lövést elektromos szikrával egyidejüleg lövünk ki, a mellezés, zselatin használata esetén, a fúrat mélységének készerese lehet. A tapasztalás azt tanítja, hogy a fekete lőpor csakis nagyon jó fojtással hat teljesen. A dinamit minden fojtás nélkül, sőt fúrat nélkül is, szabadon oda téve lefelé hat. A gázokat erősségüknél és gyorsaságuknál fogva már a levegőnek , vagy mint Lauernek viz alatt robbantásai mutatják, még inkább a viznek nehézsége sokszorosan lefojtja.
Kisérletekkel megállapították, hogy a töltést akkor használjuk ki legjobban, ha az aknatölcsér alakja egyenlő száru kúp, azaz ha közel ugy van alkotva, hogy mélysége a kúp alakjának sugarával egyenlő legyen. Ezt az u. n. egyoldalu kúpot, vagy bányászatilag mondva, normál lövést a robbantás gyakorlatában ugy érjük el, hogy a töltéssel addig megyünk fel és le, mig a kérdéses alakot a keletkezett u. n. normál töltés megadta. E célra a t mélységü fúratot 45° szög alatt alkalmazzuk a felrobbantandó falba és a hajlásszög sinusa lesz az ellenállás legrövidebb vonala w és ezen normális aknatöltésnek tömege
A kőzet szabadon álló oldalánál i = a t3 vagy a = 0,36. A robbantó gázok ennélfogva t sugaru hullámgömböt idéznek elő, azaz ha a kőzet minden oldalról szabad volna, ugyanez a töltés i = 4,2 t3 köbtartalmu golyót robbanthatna szét, vagyis a = 4,2 felelne meg; ka-nak az értéke még nagyobb lehet, ha a kő a gömbtartalmon kivül még kockás vagy szabálytalanul szögletes. A robbantás gyakorlatában a normális töltést különböző fúratmélységre t, vagy ami még célszerübb, különböző legrövidebb ellenállási vonalakra w (mellezésekre) és minden kőzetnemre előre kell kiszámítani. E célra Lebrun francia műszaki tiszt Megrigny kisérletei alapján töltési képletet állapított meg. Ha w az egyoldalu kúpnál megfigyelt legrövidebb ellenállási vonal és l az ehhez szükséges töltés, ekkor l: l1 = w3 É w13: w1 számára keresett töltés l1 tehát
g-ét töltési együtthatónak nevezzük, amely minden kőzetnemre más és más lesz. Lauer osztrák-magyar tábornoké az érdem, hogy kiterjedt próbarobbantásokkal megközelítőleg háromféle kőzetnemre megalapította a g-t; még pedig: szilárd kőzetnemben 0,1, igen szilárdban 0,2 és a legnagyobb fokban szilárd kőzetben 0,3.
A fúrat átmérője a töltés nagyságának, illetőleg a fúrat mélységének függvénye. A fekete lőporral való robbantásoknál a fúrat mm.-ben kifejezett méretei a következők voltak a cm.-ben kifejezett mélységre vonatkoztatva:
| Fúratmélység cm.-ben | Fúratátmérő mm.-ben | Középérték mm.-ben |
| t = 30 egész 50 | d = 27 egész 33 | 30 |
| t = 50 egész 80 | d = 33 egész 40 | 37 |
| t = 80 egész 120 | d = 40 egész 50 | 45 |
A dinamittal való robbantások azonban megmutatták, hogy a következő méretek teljesen elegendők:
| t = 30 egész 50 | d = 22 egész 25 | 24 |
| t = 50 egész 80 | d = 25 egész 30 | 28 |
| t = 80 egész 120 | d = 30 egész 40 | 35 |
A dinamitnak a lőporénál nagyobb hatása még azzal a haszonnal is bir, hogy a köbegységnek ugyanazon kőzetben való robbantásához sokkal kevesebb fúrat szükséges. A gyakorlatban megállapították, hogy m3-enkénti kivágáshoz következő fúrathosszuságok voltak szükségesek:
| Kőzet | Dinamitnál méterekben | Lőpornál méterekben |
| Középszerü szilárd szienit | 0,7 | 1,1 |
| Igen szilárd szienit | 1,4 | 2,3 |
| Igen szilárd kova | 1,6 | 3,4 |
Legjobban kihasználhatjuk a R. munkáját akkor, ha a robbantás helyet előtt az anyagot eltávolítjuk s a keletkezett falat egymás mellé (sorban) helyezett aknákkal repesztjük le, mert ha a fúrólyukakat felszinesen rendezzük el, az egyik aknában felrobbant R. munkája a másik ellen dolgozik s egymás erejét részben megsemmisíti, amit a robbanás helyén maradt apró csücskök is elárulnak.
A robbantás céljából a kőzetet kifúrják és ebbe töltik a kellőképen befojtott és gyujtó töltényekkel vagy más gyújtó eszközzel felszerelt robbanó szert. A fúrólyukat vésve vagy forogva működő fúróval készítik. Az előbbit a kézi kalapácscsal verik a kőzetbe, az utóbbinak fülébe fából való fogantyut dugnak s ugy használják mint a fafúrót. A fúrás közben keletkező törmeléket a kaparó- vagy körömvassal távolítják el, melyet vékony vasrúd és a vasrúd egyik végére derékszög alatt ráerősített vaslemez alkot. A robbanó szer fojtásának ledöngölésére való a töltővessző vagy döngölő, melynek alsó bunkós átmérője oly nagy, hogy a fúrt lyukat kitölti, oldalán pedig hornya van, mely a fojtó tű vagy gyujtózsinót befogadására való. A töltővesszőt puha s jól izzított s lassan lehűtött lágy vasból készítik; jobbak a rézből vagy bronzból valók, mert ezek a kőzethez ütve szikrát nem hánynak. A ürtű vagy fojtótű célja az, hogy a töltés fölé döngölt fojtásban a gyujtózsinór behelyezésére való nyilást kialakíthassák. A közönséges puskaporral és a többi porszerű robbantó anyaggal való megtöltés előtt a fúrólyukat tökéletesen kitisztogatják, a nedvesen fúrtakat pedig kimossák és ezután megszárogatják. A töltényt a faggyuval v. olajjal bekent lövőtűre felszúrva dugják a fúrólyukba. Ha facövekkel fojtják el a töltényt, a cöveket megfaragják és a tűt hornyába illesztve dugják a fúrt lyukba. Papiros-, kender-, moha-, agyag- vagy kötéldarabbal való fojtás esetén a készített cöveket csak annyira nedvesítik meg, hogy a fúrt lyuk oldalához jól tapadjon, a tűt jól körülfogja, de a puskaport meg ne nedvesítse. A cövekre kerül a tulajdonképpeni fojtás, mely jó száraz anyag legyen. Az első fojtásréteget gyengén, a többit már erősebben szoríthatják le, mi közben a töltőtűt időnkint lassan megemelik, hogy lazán maradván, kihúzáskor túlságos surlódást ne okozza. A fojtás leszorítása után a töltőtűt ki veszszük és behelyezzük a gyujtó eszközt, mely gyujtónád (dróttal átszúrt vékony nádszál, melybe vízzel vagy spirituszszal összekevert puskaport tesznek), gyujtószalma, gyujtószinór és más efféle lehet. Ehhez erősítik a kénszálat, kanócot, gyujtópapirost és más efféle gyujtót. Ennek hosszuságát a munkások menekülésére szükséges idő szabja meg.
A már elmondott okokból manapság a robbantásokhoz jobbára a dinamitot használják. A géppel vagy kézzel elkészített fúrólyukba a dinamittöltényt betolják és fa-töltővesszővel ugy nyomják össze, hogy a tölténypapiros hüvelye felreped és a plasztikus dinamit a fúrólyuk alját és oldalát jó kitölti. Ha még szükséges, erre a töltényre a másodikat teszik be, s az említett eljárás szerint ennek hüvelyét is fölrepesztik. Ha a fúrólyukat ilyképen megtöltötték, elővesznek egy kisebb (30-50 mm. magas) dinamittöltényt, ennek papiroshüvelyét kibontják s a dinamitba belenyomják a gyujtózsinórral felszerelt lőkupakot (detonátor), ugy hogy a kupak szabad vége a dinamitból kiálljon. Hogy a gyujtózsinór a kupakból és a töltényből ki ne csúszszon, a kupak falát jóval a durranó kéneső felett összenyomják és az igy rögzített zsinórt a dinamittöltény papiroshüvelyéhez kötik. Az igy felszerelt dinamittöltényt, melyet gyujtó tölténynek neveznek, ráhelyezik a fúrólyukban levőre és először laza, aztán szilárd fojtással szorítják le. A laza fojtást finom homok fúróliszt s más efféle és a szilárd folytást benyomkodott agyag alkotja. Gyujtóul leginkább a Blcikford-féle biztonsági gyujtózsinórt használják; ezek lenből v. kenderből csavart 4-5 mm. vastag csövecskék, 2,5 mm. vastag puskaporbéllel. Percenkint 50-80 cm.-t égnek. Ezeket nedves helyen való robbantásokhoz faggyuval, kátránnyal, guttaperkával vagy 6 rész viasz, 1 rész aszfalt és 1 rész kolofonium megömlesztett keverékével vonják be. Újabban a töltények meggyujtására a villamos gyujtást is használják, mert kényelmesebb, olcsóbb és jóval több munkát eredményez. A Trawniczek-féle villamos gyujtó kupakok durranókéneső-rétege felett gyujtó keverék van, melybe a villamos vezeték két rézdrótjának vége ér. A rézdrótot a kupakból is kiérő anyag veszi körül. Gyujtásra a dörzsölési villamosság útján fejlesztett áramot használják. A drótvégekről átugró szikra meggyujtja a gyujtó keveréket és felrobbantja a durranó kénesőt. A villamos gyujtó kupakokat is ugy szerelik fel és használják, mint az előbb említett gyujtó kupakokat.
