Lóciprus

Teljes szövegű keresés

Lóciprus (növ., Sabina Hall., ciprusfenyő, néhol bécsi rozmaring), a borókával egyenlő rangu génusz v. alája rendelt algénusz. Tűje apró, átellenes, pikkelynemü, a hátán mirigye van, ritkán hosszabb. A nehézszagu L. v. boróka (Juniperus Sabina L. v. Sabina offininalis Garcke) heverő cserje, zömöknövésü, mellékágai felgyenesednek, tűje 4-soros. Álbogyója kékesfekete. Közép- és Dél-Európa magasabb hegyein (itt-ott hazánkban is) s a havasaljai magasságban, kiváltképen száraz mésztalajon nő v. ritkás fenyves aljnövénye, gyakran kertbe ültetik. Ágainak hegyében (herba v. summitates Sabinae) meg a gyümölcsében undorító, bódítószagu és mérges éteres olaj képződik. Ezt elő is állítják v. tinkturát csinálnak vele (oleum et tinctura Sabinae). Belsőleg vérhevítő, kivált az anyaméhre hat hevesen, terhesség esetén majd mindig magvesztést, több belőle halált is okoz. Az olaj külsőleg ugy hat, mint a mustár. Ma csak ritkán rendelik, leginkább külsőleg a condyloma acuminatumra. Használják azonban a J. Sabinát magzathajtónak, azért itt-ott a szabadba ültetni tiltják. A németeknek babonás növénye, fáját feloldozzák. A J. phoenicea L. faalaku, a ciprusfához hasonlít, tűje széles-lándsás, többnyire hatsoros, bogyója gömbölyded, rozsdaszinü, végre sötétszinü. Európa déli, Afrika északi részén, Moreán meg az Archipelaguson terem, Görögországban tüzelnek is vele, bogyóját a háztartásban valamint orvosságnak használják, fájából Palesztinában állítólag koporsót csinálnak. A Junipa v. S. excelsa M. Bieb. szintén a ciprushoz hasonló fa, tűje kerekded rombforma, bogyója végre kékfekete. Keleten nagyon elterjedt, a régiek cédrusfának hítták és finom munkára s koporsóra feldolgozták. A J. v. S. religiosa L. nagyon magas fa, levele 4-soros, a vén fáé rombforma, a fiatalé hosszas-lándsás. Bogyója meglehetős nagy, kékfekete. A Himálaján nő, mint szent fát a templom mellé ültetik, azután az ágát füstölőnek égetik. A virginiai L. v. piros cédrus (J. Virginiana L.) 15. m. magas, koronája tornyos, nagyon alulról kezdődik. Tűje az elsődrangu ágakon váltakozó hármastagu örvekből alakul, csak a felső része szabad, csaknem szétálló, kihegyezett, a másodrangu ágakon keresztes-átellenesen 4-soros, pikkelynemü, lesimuló tojásdad-rombforma v. tojásdad lándsás, csaknem szálkahegyü; bogyója apró, többnyire szabálytalan, fekete-kék. É.-Amerikában Floridáig és Új-Mexikóig terem, 1664 óta több fajtáját dísznek ültetik. A leghidegebb telek kiállja. Fája pirosbarna, virginiai v. piros cédrus néven hajódeszkának, szivarládának, különösen pedig ceruzahüvelynek használják. T. i. csekély nehézsége ellenére is tartós, a féreg nem igen bántja. Dongának és sindelynek is nagyra becsülik. A Mexikói-öböl környékén nagyra nő. Neer ab Esenbeck szerint azonban a ceruhahüvelynek nagyobb része a J. Bermundiana L. fajból való, melyet szintén vörös cédrusfának neveznek. Ága hegyén a cédrus gubacs (galla guniperi Virginianae v. fungus columbinus) képződik, féreg ellen használatos. Ága csúcsát Amerikában épp ugy használják, mint nálunk a J. Sabinaét. Fajtája a barbadoscedrus. A tömjénes L. (J. thurifera L.) meg a J. Lycia L. Európa déli részén nő, belőle, sőt a J. oxycedrus L. meg a J. Phoenicea L. fajokból is van a borókaolaj v. kadeolaj (oleum cadinum), melyet régen az állatorvosok használtak. A J. thurifera gyantáját arab tömjén (olibanum Arabicum) néven árulják. A J. horizontalis L. (J. prostrata Pars.) észak-amerikai egészen heverő cserje, a J. squamata Ham. a Himálajáról, a J. excelsa M. Bieb., J. sphaerica Lindl. Khina északi részéről, ezeket valamint más csinostermetü L.-fajokat is kertbe ültetik. A J. Sabinanak kertben tarka levelü fajtája is van.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages