Homokkő
Homokkő, oly törmelék-kőzet, mely homokszemeknek tömörüléséből állott elő, valamely ragasztó vagy kötőanyag hozzájárulásával. A szemek tulnyomóan quarc-szemek, rendesen több-kevesebb csillámlemezekkel. A kötő- vagy ragasztó anyag lehet kristályos vagy amorf kovasav, vagy mész, agyag, esetleg vasoxid. A H.-vet alkotó szemek nagysága igen változó, de borsónagyságunál nagyobbak nem lehetnek, mert ilyenkor már nem H., hanem konglomerát az illető törmelékkőzet. A szemek nagysága szerint szokás megkülönböztetni durva szemü H.-vet és finom szemü H.-vet . Ritkább esetekben a quarcszemek csupa kristályok, mely esetben kristályos H.-ről szólunk (Vogézekben, Feketeerdő, Anglia és É.-Amerika). Van eset rá, hogy a H. üveges, t. i. ha valamely eruptiv kőzet, nevezetesen bazalt tört rajta keresztül és az érintkezési helyeken metamorfizálta a H.-vet; különösen a ragasztó anyag szokott ilyenkor megüvegesedni. Ugyanaz a jelenség tapasztalható a kohókhoz alkalmazott H.-veken, melyek hosszabb ideig igen magas hőfokot állottak ki. Ugy a szilárd törmelék kőzetté összeálló szemek ásványminősége, valamint a ragasztó anyag vagyis cement minősége szerint szokás a H.-vet megkülönböztetni. Ha csak egyszerüen H.-ről szólunk a közéletben, valamint a tudományban, ugy mindig quarv-H.-vet értünk alatta. Ha sok benne a csillám, akkor csillám-H. (mikropszammit), némelykor palásszerkezetü, az ilyen csillámos H.-vet H.-palának is mondják; ha zöld glaukonit-szemek járulnak a quarc-szemekhez és az egész kőzetet többé-kevésbé zöldre festik: glaukonit-H.,; ha a quarc meg a csillám mellett jelentékeny mennyiségü földpát van jelen, akkor földpátos H. v. arkoza (földpát-pszammit) a neve. A ragasztó anyag minősége szerint van: anyagos H., márgás H., meszes H., dolomitos H., kovás H., vasas H., a kötőanyag vasoxid v. vasoxidhidrát agyaggal v. mészszel; bitumenes H., bitumenes agyag vagy mész a cementje, sőt aszfalt is lehet; kaolinos H., kaolin ragasztó anyaggal, mely esetben a kaolint belőle kicsapolják és porcellángyártásra használják. A ragasztó anyag mennyiségének változása szerint más kőzetekbe képeznek átmenetet. Ha sok benne az agyagos cement, akkor közel állhatnak az agyaghoz; ha a mészkő sok, a mészkőhöz; ha a márga nagyon felszaporodik, a márgához, stb. Ellenben, ha nagyon kevés a ragasztó anyag, akkor a szemek könnyen szétesnek és homokká lesznek. Különben akármilyen H. ha elmállik, homokká lesz. Könnyebben mállanak és esnek szét az agyagos, márgás és meszes H.-vek; nehezebben azok, ahol kovasav v. vasoxid a kötőanyag. A legtöbb H. jól mutat rétegzést, gyakran repedések, hasadékok szelik át és erősen váladékos, valóságos oszlopokká alakul (szász Svájc stb.). Elég gyakori a gömbös elválás is a H.-ben. Igy nálunk egyebek közt Kolozsvár mellett a Feleki-hegyen óriási H.-gömbök (2 m. átmérőjüek is) ismeretesek. Nincsen szisztéma, melynek anyagát H. ne alkotná, olyan elterjedt kőzet, rendesen palás agyaggal, agyagpalával, márgával, mészkővel stb. váltakoznak. Elégszer kőszénnek meg ólom- és rézérceknek is hordozói. Némelyik foltos és pedig rendesen vas- és mangán-vegyületektől, az ilyen neve foltos H. vagy tigris-H. A H.-vet még azon szisztéma, emelet vagy pedig a magába zárt jellemző kövületek szerint, sőt a termőhely szerint is szokás elnevezni. Igy van Keuper-H., kréta-H., liasz-H., spirifera-H., Potsdam-H. stb. Egész hegységeket alkotnak, nálunk p. a K.-Kárpátok vagy Erdős-Kárpátokban nagy mennyiségben mint kárpáti H. (l. o.). Igen jó anyag építőkőnek; a durva szemü quarc H.-vek kitünő malomkövek, a finom szemüek igen jó köszörü-kövek, sőt szobrokat, sirköveket is faragnak belőle.
