Hercegovina
Hercegovina (törökül Herszek), 1878 óta török szuverénitás alatt álló, de az osztrák-magyar monarkia által okkupált tartomány Bosznia, Novibazár, Monternegro és Dalmácia közt. A Kleki-kikötő és az 1-2 km. széles Szutorina az Adriai-tengerrel határos; körülbelül 11,740 km2 területtel, 189,525 lak. A nagyobbára mészkőből álló fensikot hegyüstök és szurdokok szakítják meg; a vidék karszt-természete csak a dalmát és bosnyák határon szünik meg, ahol dohányt, szőllőt, olajdfát és kukoricát termesztetnek. A legmagasabb hegycsúcs a Maglics, a meonteregrói határon van. Összes vizei a Nerentába folynak, amely elinte mint rohanó aptak szük völgyben rohan alá és H. D-i sikabb vidéket öntözi. Az okkupáció óta h. területe a mostari kerület alkotja. Fővárosa Mostar.
A rómaiak alatt a mai H. Dalmácia tartományához tartozott. A VII. század közepén bevándoroltak és letelepedtek a szerbek. A X. században az itteni szláv bánok teljesen függetlenek lették és külön fejedelemséget alapítottak, melynek neve szláv forrásokban Hum vagy Zahumlje (idegenekben Chom, Chum, Chelms, Halom, Chulmia, Chelmania stb.). Már a X. sz. kezdetén előfordul egy «dux Chulmorum» Mihály. Később Hum a rasciai «nagy fejedelem» (Velki župan) hatalmába került, kitől azt 1154. Boriae boszniai bán elvette. 1197. elfoglalta Hum földjét Kulin boszniai bántól Endre horvát herceg (II. Endre királyunk). Sok válság után H. 1326. ismét a boszniai bánok hatalmába került. A hatalmas István Dušan szerb cár idejében (1334-55) H. a nagy szerb-bolgár-görög állam részét képezte, de már 1362. ismét a magyarok kezébe került. 1382-ben H.-t Tvrtko boszniai király foglalta el, aki azt 139,. Haraniae Vlatko vajdának hűbérül adta. A Hraniae-családból való zsupánok (különösen Hraniae Sandlj és Vukčiae Stipan) H.-ban majdnem függetlenül uralkodtak és a boszniai fenhatóságot csak néveleg ismerték el. 1440. megvette Vukčiae Stipan III. Frigyes német császártól a római birodalmi hercegi cimet és azóta maig országa is Hum helyett H.-nak (herceg földjének) neveztetett. Hivatalos cime azonban «ducatus sancti Sabbae» (szt. Sebő hercegsége) volt. Miután a törökök 1463. Boszniát elfoglalták, H. ellen is intdultak és a herceget évi 25,000 arany adófizetésre kényszerítették. Halála után 1466. fiai Valdislav, és Vlatko maguk közt osztották fel a hercegséget, de már 1483. elfoglalták azt a törökök és bekebeleszték azt Herszek szandzsák név alatt boszniai pasakliba. 1832. H. ismét elválasztatott Boszniától és Rizvangeviae Ali agának mint vezirlik adatott, de már 1865. a régi viszony ismét helyreállt. 1861. lázadás tört ki, melynek lelke Vukaloviae Lukács volt. Monenegro segítségével sikerült neki a magas portától H. számára szinleges utonomiát nyerni. 1875. Nevesinjénél uj lázadás tört ki, melynek vezére Ljubibratiae volt és mely az osztrák érdekeket képviselet. De csakhamar felül kerekedett a monenegrói prát, Pavlociae Peko átvette a vezérséget és Sočia Lázárral együtt többször megverte a törököket, ugy hogy 1876 kezdetén H. D-i fele a lázadók kezében volt. 1876 un. 27. a lázadók gyülése a monenegrói fejedelmet ismerte el urának és mikor jul. 2. Monenegro a háborut megkezdet (l. Montenegro), 12 hercegovinai ezred hozzás csatlakozott. Az 1878-iki berlini szerződés folytán délen csak egy keskeny vonal lett Montenegrónak átadva, mit a többit 1878 aug. Augszria-Magyarország megszállta. A keresztény lakosság a mohammedán felkelők elleni harcokban moarkiánk pártjára állot és vajdája Musiaevolt az, aki Stolacnál hadseregünket a tönkremeneteltől megmentette. 1881. végén és 1882 kezdetén ismét lázadás tört ki, mely négy évi harcolk után elveretetet. Azóta H. Boszniával együtt ahlad a kultura teréne és szebb jövőnek néz elé. L. még Bosznia, hol H. térképe is megvan.
