Ágost

Teljes szövegű keresés

Ágost (latinul: Augustus «szerencsés», angolul: August, németül: August, franc.: Auguste, olaszul: Augusto vagy Agosto, spanyolul: Augusto). Több fejedelem keresztneve.
1. I. Á., braunschweigi hercegpüspök, szül. Franciaországban 1568., megh. 1636. 1594-ben a törökök ellen Magyarországon harcolt. 1610-ben püspök lett, de bátyjának Keresztélynek halála után 1633-ban átvette az uralmat. A nördlingeni csata után a prágai békéhez csatlakozott (1635).
2. II. Á., az ifjabbik braunschweig-lüneburgdannenbergi Henrik hercegnek fia, szül. 1579 ápr. 10-én, megh. 1666 szept. 17. Rostockban, Tübingában és Strassburgban tanult, utazásokat tett Olasz-, Francia- és Angolországban. 30 évig élt visszavonultan Hitzacker várában. Itt irta Selenus Gusztáv álnév alatt a maga idéjében hires művét: «Das Schach- oder Königsspiel» (Leipz. 1616); másik munkája a «Cryptomenyticae et Cryptographiae libri IX» (Lüneburg 1624). Az 1634-ben kihalt brandenburg-wolfenbütteli háztól örökölte Wolfenbüttelt 1635-ben; de örökét csak 1643-ban foglalhatta el, mivel addig a császáriak tartották megszállva. Könyvtárát is Wolfenbüttelbe tette át s 180 ezer kötetéről sajátkezüleg irt öt nagy folió kötetre terjedő katalogust. Bölcs uralkodó volt, ki nagy érdemeket szerzett az egyház, az iskola, az igazságszolgáltatás és az adórendszer körül. Háromszor nősült; a második házasságból származtak A. Rudolf és Antal Ulrik; a harmádikból Ferdinánd Albert, a braunschweig-beverni ág alapítója. II. A. a Braunschweig-ház ifjabb wolfenbütteli ágának megalapítója.
3. Á. Pál Frigyes, Oldenburg nagyhercege, Péter Frigyes Lajos herceg és Erzsébet württembergi hercegnő legidősb fia, szül. 1783 jul. 13. Rastede várkastélyban, megh. 1853 febr. 27. Miután a franciák Oldenburgot megszállották, apjával öcscséhez ment Oroszországba. Ezzel együtt részt vett a szabadságharcban: Midőn 1829 május 21-én a kormányt átvette, nagyhercegi címet vett föl melyet a bécsi kongresszus helyben hagyott. Á. szerződések által gondoskodott az ország fejlődéséről, rendezte az iparügyet és az egyházi viszonyokat s lelkiismeretesen működött az ország javának előmozdításán. Az 1848-iki események után alkotmányt adott országának (1849. febr. 19.). Első felesége Adelheid, anhalt-bernburg-schaumburgi hercegnő (1817), második neje ennek huga Ida (1825), harmadik neje pedig Cecilia, IV. Gusztáv Adolf volt svéd király legifjabb leánya (1831) volt; ez utóbbi is meghalt 1844-ben. Négy gyermeke volt, akik közül Amália Ottó görög király neje lett (megh. 1875 máj. 20); Miklós Frigyes Péter pedig apjának utódja. V. ö. « Oldenburg » történetét; Mosle P. Fr. A., Grossh. v. Oldenburg (1865) l. Allgem. deutsche Biogr. I.
4. Á. Vilmos, porosz herceg, l. Frigyes Vilmos porosz királynak második fia, szül. Berlinben 1722 aug. 9., megh. Oranienburgban 1758 jan. 12. Apjának kedvence volt ki szivesebben hagyta volna rá a koronát, semmint idősbik fiára II. Frigyesre. Kitüntette magát az első és második sziléziai háboruban, különösen Hohenfriedberg mellett és a hét éves háboruban Lobositz és Prága mellett; azonban bátyjával II. Frigyessel összekoccanván, elhagyta a sereget és minden köztevékenységtől visszavonult. 1744-ben porosz hercegnek nyilvánították, mely cimet ő viselte legelőször. Neje Lujza Amália braunschweig-wolfenbütteli hercegnő volt kivel 1842-ben kelt egybe. II. Frigyes Vilmos király az ő fia volt.
5. Á. Frigyes Vilmos Henrik, porosz királyi herceg, gyalogsági tábornok, a tüzérség főnöke szül. 1779 szept. 19., megh. Brombergben 1843 jul. 29. Nagy Frigyes öcscsének, az 1814. megh. Ágost Ferdinánd királyi hercegnek és Anna Erzsébet Luiza brandenburg-schwedti őrgrófnőnek fia. Résztvett a Jena mellett vivott csatában és Prenzlau mellett kétségbeesett védélem után a franciák fogságába került. 13 havi fogság után szabadon bocsáttatván, Svájcban és Olaszországban utazgatott, azután Pétervárra ment. A porosz hadsereg ujjászervezése alkalmával tábornokká és a tüzérség főnökévé nevezték ki. 1813-1814 résztvett a lipcsei, párisi és több más csatában. 1815-ben északi Franciaország erődeinek ostromlására volt rendelve s működése igen sikeres volt. A háboru után a tüzérség fejlesztésére fordította főgondját. A herceg a porosz királyság leggazdagabb embere volt. Vagyona a koronára szállt, mert csak törvénytelen gyermeket hagyott maga után.
6. Á., Szászország választófejedelme, Jámbor Henrik hercegnek és mecklenburgi Katalinnak fia; szül. Freibergben 1526 jul. 31., megh. 1586 febr. 11. Egyideig Ferdinánd király udvaránál élt Prágában, hol ennek fiával Miksával, a későbbi császárral szoros barátságot kötött. 1548. III. Keresztély dán király leányával Annával lépett házasságra. Weissenfelsben élt, mig batyja halála után 1553. a kormányra és a választófejedelmi méltóságra jutott. Móric bátyja karddal gyarapította örökét, Á. pedig a viszonyok fölhasználásával ügyes alkudozások és a császár kegye révén jutott uj jogok és területek birtokába. Része volt az 1555. évi augsburgi béke megkötésében. Az urvacsoráról szóló kalvini tannak volt híve s üldözte a lutherá- nusokat. Nemsokára azonban (1574.) elpártolt e fölfogástól és üldözője lett a kalvinistáknak. 1580. uj szervezetet adott a protestáns egyháznak, mely azt merev formák közé szorította. Kiváló törvényhozónak és még jelesebb nemzetgazdásznak bizonyult. Földmívelés, ipar és kereskedelem virágzásnak indult alatta s az ország jóléte szemlátomást emelkedett. Befogadta a vallásuk miatt hazájukból kiüzött német-alföldieket, mi a posztógyártás és a gyapjuszövés fölvirágzására vezetett. Az egész országot beutazta, utakat építtetett és 1566-ban Magdeburg Hiob által Szászország térképét is megcsináltatta. A nép szellemi kiképzését sem kevésbbé segítette elő. A drezdai könyvtár és a legtöbb tudományos és művészeti gyüjtemény tőle veszi kezdetét. Az esztergályozás mellett az alkímia volt legkedvesebb foglalkozása, jóllehet több izben megcsalták. Felesége Anna 1585 okt. 1-én meghalt; s ekkor uj házasságra lépett Joachim Ernő anhalti fejedelem 13 éves leányával. Az uralkodásban fia, I. .Keresztély követte. Fiatal özvegye pedig holsteini János. herceghez ment feleségül.
7. II. Á. (Frigyes), «az erős», 1694-1733-ig szász választófejedelem, 1697 óta egyuttal lengyel király. III. János György választófejedelem és Anna Zsófia dán hercegnőnek fia, szül. Drezdában 1670 máj. 12., megh. Varsóban, 1733 febr. 1. Már mint ifju kitünt rendkivüli testi erejével és ügyességével. 1687-89-ig beutazta Európa nevezetesebb országait, köztük hazánkat is. Apja halála után (1691) Bécsbe utazott, hol l. József császárral barátságos viszonyt kötött, mely politikájára is befolyással volt. 1693-ban nőül vette Krisztina Eberhardina, brandenburg-kulmbachi hercegnőt, ki utóbb elvált tőle. Bátyjának IV. János Györgynek 1694 ápril 24-én történt halála után a választófejedelmi méltóság Ágostra szállott. Új méltóságában elóször is Magyarországon a törökök ellen harcoló szász csapatokat vezényelte, 1696 augusztus végén azonban a fővezényletről lemondott. Visszatérése közben, Bécsben, ama terv fogamzott meg benne, hogy megszerzi a Sobieski János halálával megüresedett lengyel trónt. E cél elérésére Flemming tábornokát küldte Varsóba, ki 10 millió forint árán a lengyel főnemesek között hatalmas pártot szervezett. Flemming azonfelül Á. versenytársát, Conti herceget is lemondásra birta. Á. maga pedig 1697 jun. 2. Bádenban (Bécs mellett) a katolikus hitre tért. A választás költségeinek előteremtése végett Á. birtokainak tetemes részeit, sőt a család ősi várához, Wettinhez tartozó birtokokat is elzálogosította. Ezek után a lengyel rendek többsége 1697 jun. 27. királylyá választotta. 10000 főből álló hadsereg élén bevonult Varsóba, hol szept. 15. megkoronáztatta magát. Szászország mind ennek csak kárát látta, főleg az 1700 óta dühöngő «Északi háboru»-nak (l. o.), melyet Á. mint lengyel király indított XIl. Károly svéd király ellen. Miután Károly előbb Á. szövetségesét, a dánokat és Nagy Péter orosz cárt megverte, Á. ellen fordult, kit ledérsége, tékozlása és pompakedvelése miatt különösen gyülölt. A szász segélyhad 1702 jul. 19. Klisszov és 1703 máj. 1. Pultuszk mellett vereséget szenvedett, a lengyel, országgyülés pedig XII. Károly felszólítására A. királyt trónjától megfosztotta (1704 febr. 14.) és Leszczynski Szaniszló-t, posen-i vajdát ültette halyébe. Károly azonban még ezzel sem érte be: 1706 elején Szászországba nyomult és Fraunstadt táján 1706 febr. 13. ujabb diadalt aratott a szászok hadán, végre pedig Ágostot az altranstädti béke aláirására kényszeritette. (1706 dec. 18.) Á. ugyan azt remélte, hogy szeretője, Königsmark grófnő utján kedvezőbb föltételeket nyerhet Károlytól; a svéd király azonban szóba sem állt a szép követtel. Á. tehát kénytelen volt, a svédek táborában alázatos módon bocsánatot kérni Károlytól, békéért könyörögni és a lengyel koronai jelvényeket Károlynak átszolgáltatni. Míg most Károly megint az oroszok ellen fordult, Á. Németalföldön szavójai Jenő herceg táborában termett, kit 9000 katonával (a spanyol örökösödési háboruban) támogatott. Midőn hire járt, hogy XII. Károly serege Pultava-nál az oroszok fogságába esett, ő maga pedig török földre menekülni volt kénytelen, A. semmisnek nyílvánította az altranstädti békeszerződést (1709 aug. 8.) és Svédország ellen megujította a háborút, mely Károly haláláig (1713) változatos eredménynyel folyt. 1719-ben fegyverszünetet kötött az uj svéd kormánynyal, mely utóbb (1732) végleges béke megkötésére vezetett. E szerződésben Svédország Ágostot megint elismerte lengyel királynak. A lengyelek közül azonban sokan nem akartak tudni volt uruk visszatéréséről; ez elégületlenek Ledochowski Szaniszló körül sereglettek, ki a bevonuló szász hadakat többször megverte, sőt Ágostnak az oroszok közvetítése mellett kötött varsói szerződés értelmében (1716) hadaival együtt el kellett hagynia az országot. Ekkor Á. más módon iparkodott a lengyel koronát visszaszerezni. Hallatlan pompát és fényt fejtett ki és teli marokkal szórta a pénzt. És e mód csakugyan célhoz segítette: a lengyelek ismét befogadták országukba. Mindennek Szászország adta meg az árát, mely milliókat fordított a fejedelem kegyenceire, kegyencnőire, törvénytelen gyermekeire és az udvari mulatságokra, úgyhogy nyomoruság és éhség támadt az országban. Á. azért nem javult haláláig, mely Varsóban érte utól 1733 febr. 1-én. Krakkóban temették a királyi sirboltba. Neje már 1727 szept. 5. hunyt el; ettől egy fia született III: Ágost Frigyes (l. o.). Königsmark grófnőtől a hires «Szász Móric» született, Cosel grófnőtől pedig Rutowski gróf.
8. III. A. Frigyes, Lengyelország királya és Szászország választófejedelme, az előbbinek fia és utódja, szül. 1696 okt 17., megh. 1763 okt 5. Anyja és nagyanyja, a dán Anna Zsófia, prot. vallásban nevelték, de a római kuria mindent megtett, hogy az ifju királyi herceget a kat. vallásnak megnyerje. Frigyes Ágost 1712-ben csakugyan áttért Bolognában, mi azonban 1717-ig titokban maradt. 1719 aug. 20. elvette Mária Józefát, József császár leányát s Hubertusburgban a vadászatnak élt. Apját 1733-ban követte a trónon s hogy a lengyel koronát is megnyerje, elismerte a pragmatika szankciót és az oroszok javára lemondott Kurlandról és Livlandról. De a lengyelek többsége a porta és Franciaország helyeslése mellett Leszczynski Szaniszlót emelte a trónra. Háborura került a dolog: Szaniszló Danzigba menekült, Frigyes Ágostot királylyá koronázták és az 1736. évi varsói békekongresszuson általánosan elismerték. Csak a müvészet, a zene és festészet iránt érdeklődött, számos műkincset szerzett, meghonosította Drezdában az olasz operát, de máskülönben munkakerülő s az ország ügyeivel semmit sem törődő ember volt. Helyette kegyencei (Sulkowski és 1738 óta Brühl gróf) uralkodtak orosz szellemben s mivelhogy még lakni sem szeretett Lengyelországban, a szerencsétlen nemzet vagy 30 éven át a kegyencek zsarolásának volt kitéve, mi teljes anarkiára vezetett. III. Károly királyunk (és német császár) halála után Frigyes Ágost, adott szava ellenére, hadat indított Mária Terézia ellen (1742). De nem bizván II. Frigyes hadi szerencséjében, 1744-ben ismét Ausztriához csatlakozott és 30000 embert bocsátott Mária Terézia rendelkezésére. E sereget Hohenfriedberg mellett teljesen szétverték, mire a porosz király Szászországot elfoglalta ( 1745) és megsarcolta. A drezdai békében Á. visszakapta országát; de midőn 1756-ban uj szövetségre lépett Oroszországgal és Ausztriával, II. Frigyes hirtelen megtámadta és 17000 emberből álló hadseregét Pirna mellett elfogta. Á. Lengyelországba menekült és csak a hubertusburgi békekötés után tért vissza Drezdába. Tizenöt gyermeke közül öt fia és öt leánya élte túl, kik Lengyelország és Litvánia hercege és hercegnője címet viselték. Utána fia, Frigyes Keresztély lett szász választófejedelem, mig a lengyel korona Poniatowski Szaniszlóra szállott. A háboruban Szászország szenvedett legtöbbet, adóssága 40 millió tallérral emelkedett.
9. A. EmiL Lipót, Szász-Gotha és Altenburg hercege, II. Ernő herceg és Amália szász-meiningeni hercegnő fia, szül. 1772 nov. 21., megh. 1822 máj. 17. Genfben tanult 1788-93. 1797-ben Luiza Sarolta mecklenburg-schwerini hercegnővel s ennek halála után (1802) Karolina Amália hessenkasseli hercegnővel lépett házasságra. Apját 1804 ápr. 12-én követte az uralkodásban. Igazságosan és szeliden uralkodott. I. Napoleont bámulta s eszélyes viselkedésével országának kimélésére birta. Törekedett a nép jólétének emelésére és sokat tett a tudományok és művészetek érdekében. Maga is irogatott. Idillikus rajzait «Kyllenikon oder Auch ich war in Arkadien» c. alatt jelentek meg. Befejezetlen maradt többek között «Emilianische Briefe.» c. költői műve, melyben önön magát rajzolja. Goethét pedánsnak nézte, de Jean Pault (Richter) nagyrabecsülte s levelezésben is állott vele. Zongora-darabokat, különösen jeles dalokat is komponált.
10. A. Frigyes Eberhard, Württemberg királyi hercege, porosz tábornok, Pál herceg fia. szül. 1813 jan. 24., megh. 1885; jan. 12. 1829-ben württembergi, 1830-ben pedig porosz katonai szolgálatba lépett. 1858 óta a gárdának volt vezérlő tábornoka. Mint ilyen részt vett az 1866. és 1870-71-iki hadjáratokban. Chlum elfoglalásával ő és hadosztálya döntötték el a königgrätzi csatát. Az 1870-iki háboruban a gárda-hadosztály Frigyes Károly hercegnek volt alárendelve. A Gravelotte mellett vivott csatában Á. korai támadás által hibát követett el, mely roppant véráldozatba került a poroszoknak. Része volt a szedáni eseményekben, valamint Páris ostromában. 1882-ben nyugalomba vonult.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages