Széchenyi család. (Sárvári és felső-vidéki, gróf)

Teljes szövegű keresés

Széchenyi család. (Sárvári és felső-vidéki, gróf)
Azon hazaszerte tisztelt család, mely a XVII. század végétől ragyogó nevű főpapokat, államférfiakat és hazafiságban tündöklő férfiakat, ezek között a halhatatlan érdemű és emlékű gróf Széchenyi Istvánt termette.
Eredetének szálait a XVII. századon túl a családtörténet eleddig föl nem kutatá. Általános és legigazoltabb vélemény szerint bölcsője Nógrád vármegye. E megyében az Ipoly balpartján fekszik Szécsény mvárosa, melyről az ismeretlen törzs nevét kölcsönzé, de mely mezővárosról – mint tudjuk – egy más, szintén történelmi emlékezetű, a XV. században már kihalt családnak is, mint ősi fészkéről és birtokáról vette nevét: a „Szécsényi” nevet, mely azon kornak irásmódja szerint a latin okmányokban, „de Zéchen” alakban fordúl elé, s melyről e munka XII. kötetében Zécheni név alatt leszen emlékezet.
A XVI. század elejétől a XVII. közepéig Nógrád megyében szintén élt Széchényi (Zéchény) nevű, birtokos, nemes és megyei tisztviselőket felmutatott család, sőt él ily nevű mai napig is. (Lásd alább Széchényi cs.) Azonban tudnivalóképen Nógrád megyében az említett Szécsény m.-városon kívül van Szécsényke nevű helység is és ez utóbb említett Széchényi nemes család története s birtokviszonya csak is inkább ezen helységgel függött össze; a most e néven élő nemes Széchényi család tagjai pedig még a mult század több megyei összeirásában is nem annyira „Szécsényi”, mint inkább Szécsénykei néven fordúlnak elé, az utóbb felszázad alatt azután szécsénykei Széchenyi-eknek neveztetvén. * Ezek igy lévén, ezen család őseit sem szabad a gróf Széchenyiek őseivel vérségnek állítani.
A gróf Széchenyiek ősi nemesi czímere kék mezőben zöld koszorut tartó galamb, a nógrádi szécsénykei Szécsényi család – mint alább látni fogjuk – egészen más czímerrel élt és él.
A gróf Széchenyi-ek bölcsője – mint följebb említők – a Nógrád vármegyei Szécsény mváros volt. * A grófi ház meg alapítója Széchény György érsekprimás, életirói szerint még e mvárosban született 1592-ben. * Sőt e vidéken gyermekkori viszonyairól máig él egy hagyomány, melyet azonban – noha némely körűlmények, mint késői iskolázása, támogatni látszanak, – biztos adatokkal igazolni nem lehet. Ha egy irónknak * hitelt adhatunk: György primásnak atyja Széchenyi Márton, anyja Bán Sára volt. György primás noha egy alapítvány levelében emlékezik szülőiről, de meg nem nevezi őket. * Szerinte atyja Szécsény várában katona tiszt (valószinűleg ductor-hadnagy) volt, és vitézűl elesett; anyja pedig előbb Budán lakott, utóbb a török miatt máshová kénytelenült menekülni. Minden oda mutat, hogy az özvegy Heves megyébe Gyöngyös városába költözött és telepedett. Tekintélyes forrás szerint már György is itt növekedett. * György maga 1692. évben kelt végrendeletében szülőit nem említi, de megnevezi testvérét Lőrinczet, ki a család terjesztője lőn. Arról kétségtelen hiteles adat szól, hogy nemes Széchenyi Lőrincz, ki iskolázottságáról deáknak (literatus) neveztetett, Gyöngyös város lakosa volt, és ott 1650-ben malom részt vett. * Úgy látszik, utóbb Lőrincz is változtatá lakását, mennyiben egyik fia állítólag N.-Szombatban született, holott több gyermekei Gyöngyösön születtek, mint alább említendjük.
Ezek szerint alig számítható a család ősei közé azon Széchény Mihály, 1566-ban veszprémi kapitány, kit mint ilyent csupán Istvánffyra hivatkozva említ fel ősűl a grófi diploma.
Kölcsy Vincze K. és Melczer nemzeti Plutarkus II. 108. – Hormayr–Mednyánszky Taschenbuch 1822. 429. és köv.
Lehoczky Stemmat. II. 371.
Török János Magyarország primása II. rész 171. Ez oklevél kétségessé teszi György primás születési évét is.
Sennyey László jezsuita Katonánál Hist. critica XXXV. pag. 858. hol György-ről ez áll „Natus in oppido Szécsény, Gyöngyősini praetextam posuit.”
Meg van ez oklevél eredetben az Akademia levéltárában, hová Gyöngyösről a ref. egyházat illető iratokkal került 1850. után – E körülmény, valamint az is, hogy Lőrincznek neje a ref. vallású Gellén családból származott, azon sejtelmet ébresztik bennem, hogy a család ősei, s tán még Györgynek és Lőrincznek atyja is előbb e valláshoz tartoztak.
György a család fölemelője, ki 1628-ban már mint art. et phil. baccalaureus Nagy-Szombaton a metaphysicát tanúlta, * papi pályára lépvén, 1631-ben fölszenteltetett. Korán szerzett érdemei gyorsan a legelső püspökségekre emelték. 1644-ben pécsi, 1653-ban veszprémi, 1658-ban győri püspök, 1678-ban kalocsai érsek, 92 éves korában 1685-ben pedig az estergami érsek s Magyarország primása lett; és e magas méltóságot is még tízévig viselte. Meghalt 103 éves korában 1695. febr. 18-án. Életrajza nem e könyv feladata. Számtalan egyházak, kollegiumok, zárdák, növeldék és más jótékony intézetek, melyek bőkezű és nagyszerű, száz és százezrekre menő alapítványaiból emelkedtek, páratlan nagyságban ragyognak most is az örök érdem emlékkönyvében. Azonban nem kevesebb bökezűséggel emelé föl testvére Lőrincznek gyermekeiben nemzetségét is, melyről 1692. évi jan. 22-én kelt végrendelete hiteles tanuságot szolgáltat. *
Fasciculus Florum honori R. D. Mart. Apáthi, Georgio Jurkovice etc. Viennae 1628. – Lásd az egyetemi könyvtárban „Theroria Mundi” mellett.
Hevenessy Mss. tomo XXVI. pag. 202.
Györgynek testvére az említett Lőrincz még 1678-ban kapta bátyjától Vas megyében a Sárvári urodalmat, melyet az gr. Draskovich Miklóstól részére vett meg. * Nejétől Gellén Judittól * gyermekei voltak: Márton * Ferencz, I. Pál, II. György, Erzsébet gyöngyösi báró Nagy Ferenczné, Kata Vizkelethy Ferenczné, Ilona előbb Tallián Istvánné, utóbb Sankó Miklósné és Judit Imrikovicz Györgyné.
Lehoczky Stemmat. II. 372.
Kölesy V. és Melczer Nzti Plutarkus II. 108. – Lehoczky Gallin Juditnak nevezi.
Lehoczky id. h. Lőrincznek két Márton nevű fiat ir, az egyik jezsuita, a másik magnélkül halt meg. Azonban ez tévedés. Az egyik Márton helyett, ki jezsuita volt, Ferencz teendő, mint látni fogjuk. György végrendeletében a másik Mártonnak özvegye említetik.
Márton noha házas volt,de gyermekei nem maradtak. Özvegyéről nagybátyja György primás végrendeletében szintén gondoskodott. Ez özvegy Sándor Anna volt.
Ferencz 1632-ben született Gyöngyösön, 1653-ban a Jézus társaságába lépett. 1672-ben épen midőn a húsvéti ünnepek alatt Harsághy János társával gróf Erdődy György várában missioi küldetésében volt foglalatos, a vár régi kápolnájának nézegetése alkalmával az alatt lévő lőporos bolt föllobbanása által társa azonnal szörnyet halt, Széchényi Ferencz pedig súlyosan megsérűlvén, harmadnapra kiadta lelkét. *
Elogia Soc. Jesu, tomo IV. pag. 394. az eredeti halotti levelek gyűjteménye a m. kir. Egyetem könyvtárában. Szülői ugyan nincsenek megnevezve; de nem lehet kétség, hogy Lőrincznek fia, Pálnak a kalocsai érseknek, és Mártonnak testvére lett volna, főleg miután Lehoczky is említ egy jezsuitát, csak hogy tévedve Mártonnak nevezi.
I. Pál szül. Gyöngyösön * 1642-ben. 1662-ben a pálosok szerzetébe lépett, tanárkodott, majd perjellé lett; míg végre 1676-ban pécsi, 1687-ben veszprémi, 1696-ban pedig kalocsai érsekké neveztetett. Egyházi, állam- és hazafiúi nagyszerű érdemei és tettei a történelemből és életrajzaiból * ismeretesek. Meghalt 1710. maj. 22. kora 68. évében. Eltemettetett Vándorfon, honnan 1811-ben vitetett a nagyczenki családi sirboltba.
Kölessy V. és Melczer Nemz. Plutarkus IV. 85. hol életrajza áll, de hol Gyöngyös hibásan Nógrád megye városáúl iratik.
Szécsény Pál kalocsai érsek életrajza. Irta Pados János. Pesten 1862. Müller Epistolae Georg. et Pauli Szécsény etc.
II. György szül. 1656-ban N.-Szombatban. Hadi pályára lépvén, 1687-ben érdemeiért Szent-György, Egervár és Pölöske várak kapitányává neveztetett. Nagybátyja György érsekprímás végrendelete szerint öröklé a Széplaki, a Felső-vidéki, Egervári, Pölöskei, Szt. György vári urodalmakat, Babolczát, Kürtöt, Dávid-Czenket, stb. Pozsonyban, Győrben, N.-Szombatban, Galgóczon stb. házakat és egyebeket. Nagybátyja halála után 1696-ban Egervár, Pölöske és Szent-György várak örökös kapitányává lett. 1697. mart. 30-án Bécsben kelt oklevelében I. Leopold király által nejével Morocz Ilonával, Zsigmond, Juliánna és Judit gyermekeivel, és minden élő és születendő utódaival együtt grófi rangra emeltetett, * ugy bátyjainak György és Pál érseknek nagy érdemeiért, valamint saját vitéz tetteinek és érdemeinek is tekintetbe vételével, melyek szerint nem csak a nevezett várak kapitányi szolgálatában, de a török háboruk alatt is a császári hadseregnél saját költségén táborozván, és Buda, Fejérvár, Kanizsa és Sziget ostromában is személyesen részt vévén, kitünő hadi erkölcsöt tanusított. Ugyan ekkor a család ősi czímere is nem csak megerősítetett, de meg is bövítetett, mely szerint ez, mint itt az ábra mutatja – négy felé osztott tojásdad hadi paizs, az 1. és 4. vörös udvarban hármas zöld halom tetejéből kettős ezüst kereszt emelkedik ki, véve Magyar ország czimeréből, a 2. és 3-dik égszinű udvar alján zöld dombon drága kőves arany korona van, melyről mint egy fölrepűlve látszik a természetes szinű sas, az udvar jobb oldali szögletéből tündöklő nap felé. A paizs közepén a négy udvar közt egy kisebb, arany koronás vért van, melynek kék udvarában zöld halmon szétterjesztett szárnyakkal fehér galamb áll, piros csőrében zöld koszorút tartva. A czimerpaizsot aranybíbor szinű diszítmény keríti. * A czimerhez számíthatjuk jelszavát (devise) „Si Deus pro nobis, quis contra nos?”
Kiadva a grófi Diploma Török János „Magyarország Primása” czímű Pest, 1859-ben nyomatott munkájában. II. 164. lap.
Ugyan ott festve, és Adami, Scuta gentil. tomo XII. A Lánczhidon látható gr. Széchenyi-féle czimert két oldalról telamonok gyanánt két sas tartja.
Mielőtt a család többi tagjairól röviden emlékeznénk, lássuk a családfát, mely itt következik:
Márton (Bán Sára); I. György sz. 1592 † 1695. érsek, primás.; Lőrincz 1650. (Gellén Judit); Foly. a köv. lapon.
Lőrincz, ki az előbbi lapon. 1650. (Gellén Judit); Ferencz sz. 1632. † 1672. jezsuita.; Pál sz. 1642. † 1710. kalocsai érsek.; Márton (Sándor Anna) †; II. György sz. 1656. gróf lett (Morócz Ilona); Erzse (b. Nagy Fer.); Kata (Vizkelethy Fer.); Ilona (1. Tallián István. 2. Sankó Miklós); Judit (Imrikovicz György); I. Zsigmond cs. k. kam. Somogyi főisp. (1. gr Batthyányi M. Teréz 2. b. Barkóczy Mária); Julianna (Ebergényi László); Judit.; II. Zsigmond sz. 1720. † 1769. cs. kir. kam. (gr. Cziráky Mária); Ignácz 1755. alezredes (gr. Viczay A. Mária); Antal altábornagy (b. Barkóczy Zsuzsi); László 1755. cs. k. kam. (gr. Draskovich Mária A.); Jozéfa cs. k. h. (gr. Schmidegg Fridr.); Katalin cs. k. h. (gr. Zichy János); Anna-Mária sz. 1744. (gr. Erdődy János bán); Teréz sz. 1743. † 1777. (gr. Eszterházy Ferenc); Anna cs. k. h. (gr. Stampfer János Gottl.); M. Terézia sz. 1749. † 1798. (gr. Kueffstein Ferencz); József sz. 1752. † 1775. cs. k. kam. (gr. Festetich Julianna); Borbála sz. 1753. † 1817. (1. gr. Forgách János 2. gr. Desfours Ferencz); Ferencz sz. 1754. † 1820. főkomorn. mest. (gr. Festetich Julia); Jozéfa sz. 1759. † 1791. (b. Mesnil József); Lajos sz. 1781. v. belső t. t. (1. gr. Clam-Gallas Alojzia. 2. gr. Wurmbrand Francziska); Francziska sz. 1783. † 1861. (gr. Batthyány Miklós); Zsófia sz. 1789. (gr. Zichy Ferdin.); Pál sz. 1789. (1. Lady Meade Carolina 2. gr. Zichy Ferr. Emilia); István sz. 1791. † 1860. m. minister (gr. Seilern Krescentia); Folyt. a köv. lapon.; Béla sz. 1837.; Ödön sz. 1839. (Almay Irma); András sz. 1812. †; 2-tól Kálmán sz. 1824. cs. k. kam. (gr. Grünne Karolina); Erzsi sz. 1827. (Romana Péter marquis); Gábor sz. 1828. katona.; Gyula sz. 1829. k. kam. katona.; Eugen sz. 1835. katona.; Ferencz sz. 1836.; Tivadar sz. 1837.; Pál sz. 1838; Dorottya sz. 1841. (b. Pereira Arenstein Heinr.); Károly sz. 1853.; Paula sz. 1854.; Mária sz. 1855.; Melánia sz. 1857.
Lajos, ki az előbbi lapon. sz. 1781. v. belső t. t. (1. gr. Clam-Gallas Alojzia 2. gr. Wurmbrand Francziska); János sz. 1802. cs. k. kam. (gr. Erdődy Ágata); Mária sz. 1804. (gr. Zichy László); Alojzia.; Julianna. sz. 1809. (Parry Józs. esquir); Károly; Adalbert † 1815.; 2-tól Imre sz. 1825. követségi tanácsos.; Dénes sz. 1828. katona. (gr. Hoyos Mária); László sz. 1826.; György sz. 1828.; Ágata sz. 1833. (gr. Breuner Ágost.); Ernesztína sz. 1836. (gr. Zichy László); Sándor sz. 1837.; Mária Gob. sz. 1848.; Imre sz. 1858.
II. György, ki még 1730-ban is élt, nejétől beketfalvi Mórócz Ilonától három gyermeket hagyott maga után, két leányt, úgymint Juliannát Ebergényi László tábornok nejét és Juditot, és egy fiút I. Zsigmondot.
I. Zsimgond cs. kir. kamarás, és Egervár, Pölöske, Szent-György várak örökös kapitánya, kétszer nősült; első neje gróf Batthyányi M. Teréz, cs. ker. h. – a második báró Barkóczy Mária volt. Ezektől hat gyermeke maradt: két leány: Jozéfa cs. ker. hölgy, gr. Schmidegg Fridrikné és Katalin cs. ker. h. gróf Zichy Jánosné; négy fiú, u. m. II. Zsigmond, Ignácz, Antal és László.
Ignácz cs. kir. kamarás, huszár alezredes volt, 1755-ben lakott Egervárott. Nejétől gróf Viczay A. Máriától utóda nem maradt.
Antal cs. kir. kamarás, szintén katona, és mint illyen altábornagy és egy huszár ezred tulajdonosa volt. Nejétől báró Barkóczy Zsuzsannától egy leánya maradt: Anna-Mária csill. ker. hölgy, szül. 1744. sept. 29-én, férjhez ment 1762. oct. 6-án gróf Erdődy Nepomuk horvátországi bánhoz.
László cs. kir. kamarás, 1755-ben Horpácson lakott. Nejétől gr. Draskovich Mária Annától csak két leánya maradt: Terézia csil. ker. hölgy szül. 1743. maj. 11-én, meghalt 1777-ben, január 17-én. Neje volt gróf Eszterházy Ferencznek és Anna, cs. ker. h. gróf Stampfer János Gottlieb neje.
II. Zsigmond szül. 1720. dec. 21-án. Cs. kir. kamarás volt, és egy ideig a Nádasdy huszár ezredben kapitány. Megnősült. 1747. jun. 25-én. Meghalt 1769. oct. 19-én. Neje volt gróf Cziráky Mária-Anna (sz. 1724. sept. 1. mh. 1787. nov. 17.) kitől két fia József és Ferencz, és három leánya született, u. m. M. Terézia cs. k. hölgy, szül. 1749. oct. 9-én, meghalt 1798. maj 19-én, férjhez ment 1774. jul. 1-én gr. Kueffstein Ferenc Antalhoz; – Borbála szül. 1753. mart. 2-án, mhalt 1817. nov. 6-án. Előbb 1771. jan. 19-től neje gróf Forgách Jánosnak, másodszor 1777. jul 26-tól Desfours Ferencnek. – Jozéfa szül. 1759. jul 25-én férjhez ment b. Mesnil Józsefhez, mhalt 1791. april 5-én.
József cs. kir. kamarás, szül. 1752. dec. 4-én. Meghalt 1775. nov 20-án. Özvegye gróf Festetich Julianna, utóbb testvéréhez Ferenczhez ment férjhez.
Ferencz a m. nemzeti muzeum alapítója, szül. 1754. april. 29-én Széplakon, Soprony vármegyében, 1776-ban cs. kir. aranykulcsos, azon évi dec. 12-én a dunántuli kerületi tábla ülnöke, II. József császár alatt 1783. aug. 17-én báni helyettes és a báni tábla elnöke, azon évi sept. 26-án Almásy Pál szeverini főispán beiktatására, úgy 1784-ben Varasd és Zala megyék közötti határ kérdések elintézésére, valamint 1785-ben a Szerém és Verőcze megye közti határok elintézésére, és végre 1785. febr. 11-én a zágrábi kerületben kir. biztos, ez utóbbi év mart. 9-én val. belső titkos tanácsos, és april. 18-án pécs kerületi kir. biztos és Somogy, Baranya, Verőcze és Szerém megyék főispáni helyettese lett. 1786-ban leköszönt. Az 1790/1. évi országgyülésen nevezetesen szerepelt. Innen Nápolyba állami követté neveztetett. 1792. jan. 23-án a Sz. Januar rendjével diszítetett, 1798. april 6-án ujolag Somogy vármegye főispánjává és a Dráva és a Mura közti folyamok szabályozására kir. biztosúl, 1799. okt. 1-én a hétszemélyes tábla elnökeűl, dec. 6-án Magyar orsz. főkamara-mestereűl, dec. 23-án országbirói elnöklő helyettesűl neveztetett ki. Már 1806-ban elvonulni akart a fényes méltóságos hivataloktól, de még mindég újakkal tetéztetett. 1808. jan. 8-án pedig az arany gyapjas rend vitézi rendjével diszítetett. Végre 1811-ben minden hívatalát letevé. Roppan bőkezű és hazaszeretetét fényesen igazoló adományozásai s áldozatai életrajzaiban olvashatók. * Ezek között emlékét az általa alapított magyar nemzeti Muzeum egyedűl is örökre biztosítja. Családja érdekében is nagyszerűen gondoskodott. Ő szerzé meg annak a sárvári és felső-vidéki előnevet. Tetemes régi adósságokkal terhelt családi birtokait teljesen letisztázta; az elidegenitett javakat visszaváltotta, ujabb szerzeményekkel szaporítá. Három fia mindenike számára urodalomaiból egy-egy majoratust szakasztott ki, u. m. Segesdet Somogy, Ivánt Soprony, s Pölöskét Zala megyékben. Azoknak mindenikéhez nagyszerű házat adott, u. m. a segesdihez Pesten, az ivánihoz Sopronyban, a pölöskeihez N. Kanizsán. Nyári lakásúl mindenik fiának pompás palotát építetett, vagy ujra szerveztetett, u. m. Horpácson és Nagy-Czenken (Soprony) Apátiban (Vas megyében). Két leánya jövendőjét pedig tőkepénzekkel biztosítá. Kimúlt a nagy ember 1820 dec. 13-án kora 67 évében. Nejétől gr. Festetich Juliannától (mhalt 1824. jan 20-án Bécsben kora 71 évében) három fia: Lajos, Pél és István és két leánya Francziska és Zsófia maradtak. A leányok közűl Francziska szül. 1783-ban, férjhez ment 1802-ben gróf Batthyány Miklóshoz, meg özvegyült 1842-ben, 1855-ben Pinkafőn az irgalmasrendű zárdanők kolostorába vonúlt. Meghalt 1861. oct. 10-én * Zsófia szül. 1789. oct. 16-án, férjhez ment 1807-ben gróf Zichy Ferdinandhoz.
Hormayr, Mednyánszky Taschenbuch 1822. évf. 429–453. Tudományos gyüjtemény 1822. évf. III. 124. Regélő 1835. II. 417. Vahot és Kubinyi J. Magyarország képekben III. 1–6.
L. Életrajzát Pesti Hirnök 1861. nov. 15. számában.
Lajos cs. kir. kamarás, és valós b. titkos tanácsos, szül. 1781. nov. 6-án. Első neje 1801. maj. 16-tól gróf Clam-Gallas Alojzia volt, ki 1822-ben meghalván, másodszor 1824-ben nőűl vette Gróf Wurmbrand Francziskát. Az elsőtől a táblán látható hat, a másodiktól két fia Imre és Dénes született. Ezek közűl Jánosnak, ki cs. kir. aranykulcsos, és Imrének, ki a pétervári és nápolyi udvaroknál viselt követséget, vannak gyermekei, mint a táblán láthatók.
Pál szül. 1789. nov. 19-én, a cs. kir. hadsregben alezredességig szolgált. A polit. irodalom téren is részt vett. Első neje 1811-től Lady Meade Karolina, a második gróf Zichy Ferraris Emilia. A nemzékrenden látható kilencz gyermeke közűl Kálmánnak is vannak gyermekei.
István, a legnagyobb magyar s mondhatni: a legnagyobb hazafi, szül. 1791. sept. 11-én. A m. akademia, a dunai gőzhajózás, lánczhid, alagut, stb. alkotója, mély belátású állam-férfiú, és iró, 1848-ban m. minister. Sokkal ismertebb, mintsem nagyszerű, hazafiui életrajzából egy két szaggatott vonást ide iktatnunk kellene. Életének vége szakadt Döblingben Bécs mellett 1860. april 8-án, hogy nemzetének emlékében örökké éljen. Nejétől gróf Seilern Crescentiától két nagy reményű fia maradt: Béla és Ödön.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages