Prónay család. (Tót-prónai és blatniczai, báró és nemes).

Teljes szövegű keresés

Prónay család. (Tót-prónai és blatniczai, báró és nemes).
A tótprónai és blatniczai Prónay család Turócz vármegye legrégibb törzsökös családai közé tartozik. Első tudható törzse Comes Rechk volt, a ki IV. Béla király korában élt, és a család kezein lévő okmányok szerint 1279-ben csere-adomány utján kapta Tót-Prónát, mely helységre nézve Rechknek fiai I. Pál mester és Serefil 1293-ban III. András királytól uj királyi adományt nyertek,* főleg azon érdemeiknek tekintetbe vétele által, melyek szerint a nevezett királynak a magyar trónrai jutásakor hűségüket tanusitották, valamint azon alkalommal is, midőn III. András Lengyelországba rokonának László Sandomíri és Szirádi vezérnek segélyt küldött, ezen hadjáratra I. Pál és Serefil is elmenvén, Prodatin vára ostromában dícséretesen harczoltak, és ott János nevű testvérök is hősiesen elesett; továbbá az érdeklett adomány levél szerint, midőn a nevezett király az ausztriai főherczeg ellen hadakozván, Bécs előtt táboroznék, akkor is Comes I. Pál a legnagyobb veszélyekkel daczolva mint hős vitéz harczolt, és egy egy német katonát dárdájával leütvén, saját lova is elesett alóla. Végre ezen adomány szerint megerősitetvén a már előbb IV. László király által adott adomány levél is, az kiterjesztetett a nevezetteknek bátyjokra Kupruch-ra is, annak személyes érdemeiért, valamint azért is, mivel Vorinnak fia Péter és Pálnak fia István, Pál mesterrel együtt harczolván, a trón elfoglaláskori ellenségeskedések alkalmával hűségüket elestükkel bizonyitották.
Az oklevél közölve van Fejér Cod. dipl. tomo. VI. vol. 1. pag. 244. valamint már előbb Engel által kiadva. Schedius Zeitschrift II. 43. – A Cod. dipl. tom. IV. vol. 2. p. 319. szerint Praunay mester, királynéi országbiró és nyitrai főispán volt 1255-ben, kihez semmi köze a Prónay családnak, noha amannak neve emehez igen hasonlít. E jegyzést csak ovásul azoknak, kik a családtanban a nevek hasonlósága után sok zavart szoktak okozni.
I. Pál mesternek fiai Beke és András, valamint ezeknek fiaik név szerint Bekének fiai Benedek és Jakab, Andrásnak szintén Benedek és Pál, továbbá Serefilnak fia János és ennek fia II. Pál 1343-ban osztoztak meg Próna, Lesna, Ruda és Mezeuház nevű birtokaikon.* Nevezett Jánosnak másik fia György volt, ki 1391-ben Bebek országbiró előtt ezen emlitett birtokokra vonatkozó okleveleit elémutatta.*
Engel, Monumenta Ungrica p. 92. a turóczi regestrumban.
Ugyan ott.
Az 1343-ban élt II. Pálnak fiai voltak András és Miklós, kiknél a családfa okmányos bizonyítékok hiányában megszakad; az bizonyos, hogy az utódok az I. Serefil nevétől tótprónai Serefil és Serephin nevet viseltek mintegy a XVI. század közepéig. Igy találjuk az 1476–89. év közben Serefil Györgyöt, ki valószinűleg II. Pál egyik fiának kis unokája volt. Ennek fiai Cherubin 1504–8. és János 1504–17. év körül éltek. Cherubinnak fia volt tótprónai Seraphin Kristóf, ki 1536. év előtt Turócz megyei Borczfalván két telkét Kvalda Ferencznek örökösen eladván, a nevezett évben nagycsepcsényi Kaza Máté az általa adomány utján megszerzett Kavalda máskép Fodor Ferenczféle birtokukról szóló okleveleket, főleg pedig az érdeklett borczfalvi részről szóló bevallás kiadására nézve Dubraviczky Jánost meginteté és beperlé.*
Szentbenedeki Convent anni 1536. fasc. 143. nro 46.
Kristófnak fia volt Mátyás deák. (Mathias literatus de Tót próna) ki már csak az ősi birtok helyről kezdé magát nevezni, és aki Mihály nevü testvérével együtt 1563. junius 16-án Insbruckban kelt oklevelében I. Ferdinánd király által ősi nemességében megerősítést nyert, és azt Turócz megye előtt 1574-ben kihirdetteté.*
Erről Turócz vármegyének 1574. évi jegyző könyvében a 489. lapon következők olvashatók: „Hodie nobilis Mathias literatus de Tót-Próna in hac frequenti nostra sede, procelebratione judiciorum publicata exhibuit et praesentavit coram nobis, publicarique curavit suo et fratris sui Michaelis natu minorls nominibus et in personis privilegium suorum insignium aut armorum, nobilitationispue suae, sibi Oeniponti Decima Sexta die mensis Junit anno dni 1563. per Sacratissimum condam Imperatorem Ferdinandum elementer concessum, exhibitionemque hanc et publicationem in protocollo Cottus istius inseri curavit.”
Mátyásnak, ki valószinűleg Turócz vármegye jegyzője volt, mint ezt literatus melléknevéből következtethetjük, nejétől Fejérpataky Krisztinától fia volt II. Mátyás, ennek fia volt I. Miklós, ki 1642-ben tiltakozást tett, ennek feleségétől Ivánka Zsuzsannától fiai; I. István és László, kik atyjok halála után 1672. osztoztak meg; ez utóbbitól ered a pozson-trencsini vagy nyitrai most is élő ág, melynek azonban leszármazását nem ismerjük. Ezen ágból lehetett Gábor 1685-ben; Miklós pedig 1699-ben Turócz megyei alispán.*
Lehoczky, Stemmat. I. 215. lapon, ha csak Lehoczkynál tévedés nincs az évszámokban, amidőn azután Miklós a nevezett I. Miklóssal egy személynek bizonyulhatna. Gábor pedig az I. István ágán álló I. Gáborral lehetett volna egy személy.
I. Istvánnak nejétől kis-jeszeni Paulovicz Judittól született fia volt II. Mihály, a ki 1707–1736. évi időközben élt, és 1729-ben Nógrád vármegyében a Kürthy család magvaszakadtán Alsó és F.-Terbeléd, Dely-Radossa család magvaszakadtán pedig Csalár helységben adomány jogon beiktattatott,* de a beiktatásnak ellent mondtak Lepényi János, Bene Mihály és Gábor, Zolnai Judit, Gyürky Istvánné s többen.
Sz.-benedeki Covent capsa H. fasc. 1. nro. 16.
II. Mihálynak, ki még 1736-ban élt, mint egy egyezkedési okmány mutatja, feleségétől Záborszky Zsuzsannától többi közt két fia maradt, névszerint: I. Gábor és III. Pál, kik által a család mai napig virágzó két ágra szakadt, ugymint: a bárói és nógrádi nemesi ágra; mielőtt azonban e két ág alapitó I. Gábor és III. Pál-ról bővebb emlitést tennénk, lássuk a családfát, a mennyire azt adataink mellett összeállitani lehetett:
I. tábla.
Comes Rechk 1272.; I. Pál mester 1293.; János elesett †; Serefil 1293.; Beke. 1343.; András 1343.; II. János 1343.; Benedek 1343.; Jakab. 1343.; Benedek 1343.; Jakab 1343.; II. Pál 1343.; György 1343. 1393.; N. N.; N. N.; N. N.; N. N.; György Serephil 1476–89.; Tótprónai Cherubin 1504–1508.; Serephil János 1504–17.; Tót-Prónai Seraphin Kristóf 1531–36.; II. Mátyás (Literatus) 1536. czímert kap. (Fejérpataky Krisztina); I. Mihály 1563.; II. Mátyás de Tót-Próna; I. Miklós 1642. (Ivánka Zsuzsi); I. István 1672. osztoz. (kisjeszeni Paulovicz Judit); I. László a pozsonyi trencsíni ág.; II. Mihály 1707–1736. (Záborszky Zsuzsa); I. Gábor Pest v. köv. 1751. kir. tan. (királyfalvai Róth Éva); Folyt. II. táblán.; III. Pál 1725. 1741. nógrádi követ (Trajtler Ilona); Folyt. III. táblán.
I. Gábor, ki az I. táblán, pesti követ 1751. kir. tan. (királyfalvi Róth Éva); László báró lett csanádi főisp. (Radvánszky Rozália); Éva (Radvánszky János); Johanna (1. Jeszenák János 2. b. Calisius Károly); II. Gábor 1790. 1810. gömöri főisp. báró lett (b. Podmaniczky Karolina); Sándor sz. 1760. † 1839. ev. egyh. főfelügy. (gr. Teleki Janka); adoptált fia Albert; Lajos cs. k. ezred. sz. Istv. r. l. gr. Wartensleben N.); Honorata † 1819. (Kubinyi Gáspár); Piroska (Lónyay Gábor); Simon (Hiergeist Nina); Albert korona őr septemvir 1861. (gr. Ráday Erzsi); Elek katona; A. Mária (gr. Ráday Gedeon); Ifigenia (gr. Csáki Auguszt); Antonia (Almásy József); István 1861. (gr. Nádasdy Anna); Amália.; Sarolta.; Orell.; Adorján; Ifigenia.; Anna.; Zsigmond cs. kir. kam. † 1848.; Ludovika (Justh József); Jozéfa (Beniczky Sámuel); József sz. 1776. † 1824. cs. kir. kam. (Kubinyi Róza); Antónia (b. Laffert Antal); Gábor sz. 1812. cs. kir. kam. ev. egyh. főfelügy. (b. Podmaniczky Sarolta); Zsófia (b. Podmaniczky Lajos); Biri (gr. Hollstein); Dezső sz. 1848.; Rózsa sz. 1850.; Irma sz. 1852.; Gábor sz. 1856.
III. Pál, ki az I. táblán. 1725. 1741. nógrádi követ (Trajtler Ilona); IV. Pál 1760. táblabiró (nándori Bene Bora); Ádám 1750. Nógrádi ügyész; III. Mihály 1760. (Sréter Mária); IV. Mihály 1796. nógrádi m. főjegyző (Géczy Johanna); Ferencz alszbiró 1818. mh. 1856. (Baloghy Emilia); V. Mihály Felfaluban 1861.; Károly cs. kir. kapit.; Teréz (Plathy Lajos); Janka (Szirmay); György főbiztos 1861.; Albertine (Révay Gusztáv); Péter alsz.-biró; Geiza főhadn.; Emma.; András †; V. Pál kir. udvarn. † 1833. (Osztroluczky Zsófia); Miklós (Záborszky N.); Bora (Fáy); Mária (Hámory); Éva (Kovács); Jozéfa (Balogh); Antal Sz. Kovácsiban; Dénes (Luka Teréz); Imre Becskén.; Éva (Kubinyi András); Magdolna (Péchy Imre); Krisztina (Kubinyi Lajos); Károly †; Antal K. Zellőben.; Elek lak. Sz.-Kovácsiban (Zerdahelyi Mária †); Antal.; Amália † 1855. (Ivánka Imre); Emma.; Miksa L. Apátfalván (Kubinyi Otilia); János nógrádi köv. 1825 és 1832-ben (Kubinyi Ludovika); Otilia (Zmeskal Sándor); Amália (Szabó); Paulina (Máriássy); Pál (l. Apátfalv. volt alsz-biró); István volt k. testőr (Almásy Mária); László tiszt. jegyző †; József nógrádi alisp. 1848. (Almásy Ilona); Sarolta sz. 1856.; István sz. 1857.; Gyula sz. 1860.; János sz. 1860.
II. Mihálynak, ki – úgy látszik – Turócz megyéből Nógrádba telepedett; egyik fia I. Gábor, híres jogtudós és táblai ügyvéd, 1751-ben Pest vármegyének országgyülési követe lett a bárói ágnak alapitója. Nejétől királyfalvi Róth Évától két leánya és két fia, ugymint: László és II. Gábor maradtak.
László 1763-ban Nógrád megye másod-, 1765-ben első alispánja, ugyan az még 1770-ben is, egyszersmind királyi tanácsos; ezután testvérével II. Gáborral együtt báróságra emeltetett. Innen kir. helytartósági tanácsos. A József császári rendszer alatt, nevezetesen 1787-ben már* cs. kir. val. belső titkos tanácsos, Turócz vármegye valóságos főispánja, Zólyom, Hont, Liptó, Gömör és Árva megyék administratora és királyi biztosa. II. József császár halála után Csanád vármegye főispánja lett. Nejétől Radvánszky Rozáliától három fia, két leánya maradt, úgymint Sándor, Lajos, Simon, Honorata Kubinyi Gáspárné, ki 1819. dec. 30-án halt meg Liptóban N.-Olasziban és 1820. jan. 7-én Nógrád megyében Karancs-Ságon eltemettetett,* és Piroska Lónyai Gáborné.
1787. évi Schematismus. Lehoczky Stemmat. II. 320. de ennek adatai hibásak; és Bartholomaeides Not. C. Gömör p. 754.
Mocsáry Nógrád esmertetése I. 255.
Sándor szül. 1760. april. 7-én Pest megyei Ácsán; mint tudományos nevelt és kimivelt férfiú, korának egyik disze volt. Fiatal korában históriai dolgozatok irásával is volt foglalatos. Tanulmányait külföldi egyetemek látogatása és utazással tetőzte be. Mint buzgó ev. protestáns egyháza érdekében a kormánynál lelkesen fáradozott, és az 1790. évi zsinaton mint alelnök vett részt. Ugyan ez évben arany sarkantyús és nem sokára cs. kir. kamarás lett; 1819-ben pedig az ev. egyház főfelügyelőjévé választatott. Az országgyüléseken is (főleg az 1830-kiban, midőn az „Országgyülés elrendezéséről” czímü művét írta), feltünt jelessége által. Főleg pedig maradandó emlékezetet szerzett magának a tudományok pártolása által, a m. akadémiának, melynek igazgató tanácsában tag volt, tőkéjét 2000 pfrttal növelte. Meghalt 1839. febr. 5-én közel 80 éves korában.* Nejétől gr. Teleky Jankától gyermeke nem maradván, fiául és örököseül testvérének Lajosnak fiát Albertet fogadá.
Lásd bővebb életrajzát Ujabb ismeretektára V. köt. 113.
Lajos katonai pályára lépvén, ettől mint cs. kir. ezredes vett búcsút, 1815-ben már a Sz. István apost. kir. rend vitéze volt. Nejétől Wartensleben grófhölgytől fia Albert, egykor Pest vármegyének számos éven át jeles és köztiszteletben álló főispáni helytartója 1846-ig, azután a hétszemélyes kir. tábla ülnöke. 1860-tól koronaőr és ismét hétszemélyes táblai ülnök, s val. bel. titkos tanácsos. Nejétől gr. Ráday Erzsébettől fia Elek, a katonai pályára lépett.
Simonnak nejétől Hiergeist Ninától a táblázaton olvasható négy leánya és fia István maradtak, ez utóbbinak gróf Nádasdy Annától szintén a táblázaton látható gyermekei születtek.
II. Gábor a bárói másik ág feje, ki testvérével Lászlóval együtt M. Terézia királyasszony által 1770. után báróságra emeltetett, szintén közpályára lépvén, a II. József császári rendszer alatt a pozsonyi iskolai kerület főigazgatója, 1787. nov. 12-én Bars vármegyének és innen 1789. jan. 2-án Gömör vármegyének főispánja lett, és az utóbbiban 1790. april. 26-án ünnepélyesen beiktattatott;* nem sokára ezután cs. kir. valós. belső titkos tanácsossá neveztetett. Gömöri főispánnak olvassuk még 1810-ben is. Nejétől báró Podmaniczky Karolinától öt gyermeke maradt, úgymint József, Zsigmond, Ludovika Justh Józsefné, Jozéfa Beniczky Sámuelné, és Antonia báró Laffert Antalné.
Bartholomaeides C. Gömör p. 755.
Zsigmond a kir. kanczelláriánál kezdett hívataloskodni, utóbb mint kir. kamarás mh. 1848-ban magtalanúl.
József cs. kir. kamarás, szül. 1776-ban, meghalt korán 1824-ben. Nejétől Kubínyi Rozáliától született Beszterczén 1812. april. 1-én Gábor, ki az 1840. évi országgyülésen mint Turócz vármegye követe vett részt, hasonlóan 1848-ban is e megye követe volt. Több közczélú egyesületek és az irodalom és művészet iránt szerzett érdemeiről életirásában olvashatni;* itt csak annyit jegyezhetünk meg, hogy nemes törekvésű hazafiúi buzgalmának elismeréséül több hazai egyesület tagjává, a pesti hangász egyletnek és kertészeti társulatnak pedig elnökévé választatott. Irodalmi munkássága főleg az 1854-ben kiadott „Vázlatok Magyarhon népéletéből” czímű művében köz-elismerést nyert, és 1861-ben m. akademiai tagúl is megválasztatott. Ezeken kivűl sokszerű kitüntetéseinek sorát mutatják a czím és rendjelek, melyekben a cs. kir. kamarásság és Sz.-István kir. apost. lovagi rendjén kivűl, külföldről is részesült. Igy a porosz király, Sz.-János, a portugalli király, a Boldogságos fogantatás vitéz rendjével, az uralkodó szász-koburg-gothai herczeg házi rend keresztjével, a würtenbergi király pedig a tudomány és művészet nagy arany emlékérmével díszesítették fel. Végre 1861-ben pedig a magyarországi prot. evang. egyház főfelügyelőjévé választatott. Nejétől b. Podmaniczky Saroltától gyermekeit a táblázat mutatja.
Lásd Ferenczy J. Magyar irók. Életrajz gyüjt. I. 371–373.
II. Mihálynak másik fia III. Pál, lett a Nógrád megyei nemesi ágnak feje. Ez mint széles ismeretű, jeles tollú jogtudós és kitünő szónok 1725-ben Nógrád megyénél mint aljegyző és tiszti ügyész kezdé közpályáját, és a jegyzőségre 1730-ban ujra is megválasztatott* az 1741. évi híres országgyülésen pedig mint Nógrád megyének egyik jelesebb követe szerepelt.* Nejétől szűgyi Trajtler Ilonától három fia volt: Ádám 1750-ben már Nógrád megye tiszti ügyésze, magtalanúl halt meg, IV. Pál, kiről alább, és III. Mihály.
Protocol. C. Neograd. annorum 1725. 1730.
Korlinovits Nova Ungariae Periodus 478. 662.
III. Mihály táblabíró volt, nejétől szandai Sréter Máriától született fia IV. Mihály, ki 1796-ban mint elismert képességű férfiú Nógrád megye főjegyzőjévé választatott. Ennek hitvesétől garamszeghi Géczy Johannától következő öt gyermeke maradt:
1. Ferencz, ki fiatal korában 1818-ban már mint alszolgabíró megyei szolgálatra lépvén, mint szilárd alkotmányos érzelmű, és igazságszerető, tiszta becsületességü férfiú közbecsülésben részesűlt, melynél fogva mint elismert következetességű hazafiú tünt fel azon válságos időben, midőn a nevezett megyében 1823-ban kir. biztosság mellett a közgyülés katonai hatalommal gátoltatván, mindazáltal a megyei rendei az ő buzgósága és elnöklete mellett a székvárossal szomszéd Szügyben a szabadban tartották meg gyülésöket. Utóbb a hívatalos pályáról elvonulva, mint táblabíró élt előbb Csalárban, utóbb Romhányban, hol 1855-ben halt meg. Nejétől baloghi Baloghy Emilitál, (ki 1855. aug. 12. kora 55. évében halt meg) öt gyermek maradt: a) György 1848-ig megyei alszolgabíró, 1848-ban egy ideig a megyei önkénytes zászlóaljban mint főhadnagy vett részt. A megyei életben az ellenzéki párt buzgó híve, és 1861-ben Nógrád megye választott főbiztosa volt. b) Albertina Révay Gusztáv neje. c) Péter 1848–49-ben mind végig honvéd, 1861-ben választott szolgabiró. d) Gejza volt huszár főhadnagy, e) Emma.
2. V. Mihály lakik birtokán Felfaluban, nőtlenül.
3. Károly volt cs. kir. kapitány.
4. Teréz Plathy Lajosné; – és
5. Janka Szirmayné.
III. Pálnak másik fia IV. Pál, a közügyekbeni részvétele mellett különösen az okszerü gazdászat terén volt foglalatos, s főleg a borászat kifejtésére működött, ez irányban szerzett ismereteinek terjesztése végett egy művet is írt „A szőllőknek plántálásáról, helyes míveléséről és a boroknak gondos megtartásáról való oktatások” czím alatt, mely Pesten 1786-ban jelent meg nyomtatásban. Nejétől nándori Bene Borbálától négy fia és három leánya maradt. A leányok Éva Kubinyi Andráshoz, Magdolna Péchy Imréhez, Krisztina Kubinyi Lajoshoz mentek férjhez. A fiúk következők: András, V. Pál, kiről utóbb, Miklós, Antal és Dénes, ezek közűl András magnélkül halt el; Miklósnak Záborszky leánytól csak a táblázaton látható négy leánya maradt.
Antal Szécseny-Kovácsiban élt. Ennek gyermekei 1. Károly meghalt magtalanul, 2. Antal lak. Kis-Zellőben, nőtlen, 3. Elek lak. Sz.-Kovácsiban. Második neje Zerdahelyi Mária, meghalt 1855. jan. 30-án kora 23. évében, eltemettetett K.-Zellőben, kitől fia maradt Antal, 4. Amália Ivánka Imréné, meghalt 1855. april. 2-án kora 48. évében; 5. Emma.
Diénesnek nejétől Luka Teréziától született fia Imre, lak. Becskén.
Következik V. Pál, ki a megyének egyik tekintélyesebb táblabírája volt, és 1792-ben már kir. udvarnok (aulae regiae familiaris). Meghalt 1816. körül. Nejétől Osztrolukai Osztroluczky Zsófiától († 1883) két fia Miksa és János és egy leány Luiza maradt.
Miksának, ki Losoncz Apátfalvát birta, és ott lakott, nejétől Kubinyi Ottiliától a táblázaton látható három leánya és egy fia Pál maradt; ez utóbb 1847. előtt megyei alszolgabíró volt; lakik apátfalvi birtokán.
János, Nógrád megyének korában egyik legjelesebb embere, tántoríthatatlan és rendűletlen szilárdságú ellenzéki vezére, fedhetlen tiszta jellemű, általánosan tiszteletben és közbecsülésben álló tekintélyes és alaposan művelt férfiú, ki fiatal korában, miután tanulmányi pályáját, mely végett a jenai egyetemben is járt, bevégzé, Nógrád megyénél kezdett hívatalos pályát 1818-ban, mint aljegyző, majd a hívataloskodásról minden kecsegtető ajánlatok mellett is végképen lemondván, mint független publicista szentelte munkásságát a közügynek. És e téren maradt következetesen s rendületlenül élte végeig, mint a hazai törvénytudományokban mélyen jártas előkelő táblabíró, mint önzéstelen hazafiság által lelkesült szónok és mint igazságszerető, közbizalomra méltatott polgár, emelte szavát mindenkor érvényre a zöld asztalnál. Elvei igazságának szent meggyőződésében lángoló szónoklatban tört ki gyakran lelkesültsége, midőn a haza jogairól, vagy buzgón szeretett vallása, az evang. egyház sérelmeiről, volt szó. Megyéjét követképen az országgyülésen kétszer, úgymint a nevezetes 1825. és 1832-ik évieken s mindannyiszor fényesen és kitűnően képviselte. Meghalt Romhányban 1844. május 21-én kora 54. évében. Nejétől nagyolaszi és deményfalusi Kubinyi Ludovikától három fia maradt: István, László és József.
István, volt m. kir. testőr, lakik Romhányban 1854-től neje zsadányi Almásy Mária, kitől a táblázaton látható három gyermeke van.
László szép tehetségű, s fényes jövőjű fiatal, meghalt ifju korában, mint megyei tiszteletbeli aljegyző.
József tanulmányai befejezte után István testvérével együtt Európa több államában utazást tevén, hazajövetelekor mint tiszteletbeli aljegyző kezdé a megyénél a politikai pályát, atyja nyomdokain az ellenzék sorában. 1848-ban főszolgabíróvá választatott, a forradalmi időben 1849-ben pedig mint első alispán működött, a midőn egy ideig a császári hadsereg által fogságban is tartatott. A forradalom után, miután megnősült, nőűl vevén sógorasszonyát Almásy Ilonát, lakását Borsod vármegyébe Ivánkára tette át. 1860-ban az octoberi diploma alapján Nógrád vármegye főispánjává neveztetett ki, azt azonban el nem fogadta, hanem az 1861. évi országgyülésen mint Borsod megye egyik kerületének képviselője vett részt. Egyetlen fia János 1860-ban született.
Hátra van még a családnak Trencsin megyei ágáról szólanunk, melynek a táblázattal összefüggő származási rendjét nem ismerem. Bizonyosan csak annyit írhatok, hogy a Trencsin megyei nemesi összeírások szerint ez ágból 1768-ban Pravoticzen lakott Gábor fiával Péterrel, 1803-ban már Péternek utódai említetnek, ezek közűl egyik fia János 1837-ben fiával Istvánnal együtt ugyan ott laktak. Jelenleg István Pozsonyban székel. Ezen nevezett Gábortól a leszármazás ez:
Gábor 1768. (Justh Bora); Péter 1768. Pravoticzen; János 1803. 1837.; István Pozsonyban 1860.
A család nemesi czimere – mint följebb a metszvény mutatja, – a paizs kék udvarában zöld halmon arany koronán álló daru, fölemelt jobb lába karmával kövecset tartva. A paizs fölötti sisak koronáján szintén ilyen daru áll. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A bárói ág czímere a báróság keltekor megbővült, és ez egy négyfelé osztott paizs, az 1. és 4. udvarban az ősi czímer látható, a 2. és 3. udvarban pedig hat kinyilt liliomvirág látható úgy, hogy a felső sorban három, alább kettő, még alább egy látszik. A paizst bárói korona fedi. A czímer többi részeit, valamint az udvarok szineit nem ismerem.*
Nem sikerült megkapnom.
A család I. Miklóstól kezdve a XVII. század óta ágost. ev. vallású.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages