Majláth család. (Székhelyi, gróf és nemes.) «»

Teljes szövegű keresés

Régi nemes család, mely a XVII. században Bars, Hont megyében élt. Előttem ismeretes Majláth Miklós, 1646-ban Csáky László országbíró, Zólyom és Komárom megyei főispánnak titoknoka,* 1649-ben Lippay György primás titoknoka,* 1662–1673-ban a kir. ügyek igazgatója és a szent korona ügyésze volt.* Neje Erőss Mária Jusztína, kitől a családfa következőleg* jő le:
Fényes, Komárom várm. 64. lap. v. ö. 59. I.
Kakprinai Mss. B. tom. XXIX. p. 355.
Szirmay Notitia C. Zemplin not. historica 197. És 1672-ről okirat. Horváth Mihály Magyarország Tört. II. köt. 308. lapon tévedve nevezi Ferencznek.
Schönfeld Adels Schematismus I. 280. És innen Goth, hist. herald. Handbuch 555. Geneal. Taschenbuch der gräfl. H. 1859. 518. stb.
Miklós 1646. 1673. kir. ügyigazg. (Erőss Mária Jusztina.); Boldizsár. (Ordódy Zsuzsa).; I. József septemvir † 1757. (Terjékfalvi Tőrincsy Kata.); II. József szül. 1735. † 1810. állam-minister. 1783. gróf. (1. Bossányi Mári. 2. gr. Sándor Anna.); I. György sz. 1752. † 1821. personalis. (1. Hrabovszky N. 2. Szlávy Mária.) Folyt. II. táblán.; Antal exjesuita győri kanon. papóczi prépost, bőrcsi apát 1787.; Ferencz kir. alapítványi ügyész 1787. (Lipthay Johanna.); Folyt. III. táblán. Julia (Halácsy Antal.); N. (Szabó sz.-biró.); 1-től III. József szül. 1735. † 1820. m. kir. kamarai elnök (gr. Sennyey Antonia.); Károly sz. 1781. † kamarai tanácsos. (Reviczky Judit.); Julianna sz. 1782. apácza Sz.-pölténben.; 2-tól János az iró sz. 1786. † 1855. (gr. Révay Anna.); M. Erzse. (gr. Batthyány Imre.); Ágnes (b. Mednyánszky Alajos.); N. Stőzsel Józs.); Mária. (Melczer László.); Xaveria.; Krisztina. †; Mária sz. 1821. (B. Mednyánszky László.); Henriette szül. 1811.; Kálmán szül. 1815. Bars várm. alsz.-bíró 1839.; József Simon szül. 1796.; Antal. szül. 1800. volt m. kir. főkanczellár.
I. György, ki az I. táblán. szül. 1752. † 1821. personalis. (1. Hrabóvszky N. 2. Szlávy Mária.); II. György országbíró 1848-ig. (Uzsovits N.); Imre volt cs. k. kapit.; Teréz. (Beniczky Ádám.); III. György m. k. főtárnok 1860.
III. tábla.
I. Ferencz, ki az I. táblán. kir. alapítványi ügyész 1787. (Lipthay Johanna.); Ferencz.; Ignácz.; György megöletett 1813.; János (Gudits l.); Mária. (Huszár József.); Anna. (Baros József.); Imre. 1844. Nyitra várm. főbíztos.; Sándor Nógrád várm. cs. k. törv.-széki elnök.; Lajos.; Mária. (Brencsán). stb.
Boldizsárnak fia I. József Hont vármegyében kezdé hívatalos pályáját, és fokozatosan a hétszemélyes táblánáli ülnökségig emelkedett. Meghalt 1757. Terjékfalvi Tőrincsy* Katától született több gyermeke közűl három u. m. II. József, I. György, és I. Ferencz terjeszték tovább a családot, mint azt a táblázatok mutatják.
Néhol „Törkéncsy“-nek olvasom.
II. József szül. 1735-ben, szintén Hont vármegyében kezdé a hívataloskodást, előtt mint jegyző, majd egyszersmind követ, 1767-ben alispán, majd m. kir. kamarai tanácsos, a magyar és erdélyi udv. kanczelláriánál referendarius, végre állam minister, Sz.-István rend nagykeresztese, 1783-ban utódai részére is grófi rangra emeltetett. Meghalt 1810-ben. Két neje volt, az elsőtől Bossányi Máriától 13, a második nejétől gróf Sándor Annától öt gyermeke maradt. Ezek közűl:
III. József gróf, cs. kir. kamarás, Sz.-István rend nagykeresztese, Verőcze városa főispánja, és a m. kir. kam. elnöke, született 1760. Meghalt 1820-ban. Nejétől gróf Sennyey Antóniától fiai József Simon szül. 1796-ban és Antal született 1800-ban, Szent-István rend nagykeresztese (1841-től) cs. kir. kamarás, val. belső titk. tanácsos volt m. kir. udv. főkanczellár, m. kir. föasztalnok mester és Zemplín vármegyei főispán.
Károly cs. kir. kamarás és volt m. kir. udv. kincstári tanácsos, született 1781-ben. Nejétől revisnyei Reviczky Judittól egyetlen leánya Mária szül. 1821-ben, báró Mednyászky Lászlónak 1849. óta özvegye.
János gróf szül. 1786. oct. 5-én Pesten. Fiatal korában már a tudományokra, és főleg a történelemre adá magát. A tömérdek könyv között, melyek munkásságának tanuságául szolgálnak, főleg kiemelendők a hazánkról írz munkák közűl: 1. „Geschichteder Magyaren“ 5. köt. Bécs, 1828–31. – 2, „Neue Geschichte der Magyaren“ a legutóbbi forradalomról. – 3. „Magyarische Sagen, und. Märchen“. Irt továbbá egy „Geschichte des österr. Kaiserstaats“ 3 kötetes munkát is. Irodalmi működése nagy részben német nyelven történt, s azért közvetlenebbűl irodalmunkra bé nem folyt. A politikai téren nem csak mint szónok, de mint lap szerkesztő is szerepelt. A forradalom alatt Bajorországba vonúlt, s Münchenben – mint egy életírója írja – „élet szükség és kétségbe eséstől zaklattatva, leányával együtt az Izar hullámaiban keresett enyhülést, pár perczel az előtt, midőn leányának gazdag jegyese pénzsegélylyel érkezék meg“.* A tudományosságnak élt utolsó napjáig, s tetemes vagyonát is erre áldozta föl. Gr. Révay Annától fia Kálmán szül. 1815-ben.
Danielik Józs. M. Irók. Életrajz gyüjtemény, 2. köt. 186.
Következik a II. táblán lejövő ág, melyet I. Józsefnek másik fia I. György kezd meg. Született ez Kis-Kereskényben Hont megyében 1752. jul. 20. Már 15 éves korában a jesuiták szerzetébe lépett, de e rendnek 1773-ban feloszlatása után ismét világivá lesz, és miután a jogi tanfolyamot és ügyvédi vizsgát is letevé, Hont megyében esküdtségen kezdé a hívataloskodást; azonban nehány hónap múlva hercz. Eszterházy Miklós táblai ügyvédévé lett, és csakhamar mindég följebb és följebb emelkedék. 1781-ben az ó budai kir. koronai uradalom ügyészének, 1784-ben a kir. ügyigazgatóságnál kir. ügyésznek, 1786-ban a Dunán inneni kerületi tábla ülnökévé, majd ez év végén kir. táblai eléadó ülnökké; II. József császár halála után helyreállíttatván a régi törvényes állapot, a kir. tábla számfölötti ülnökévé neveztetett ki: 1790/1-ben az országgyűlés napló könyvét fogalmazta. 1792-ben kir. személynöki, 1795-ben nádori itélőmesterré neveztetett, és e hívatalában az 1796-ki országgyűlésen az országos tollat vitte; 1798-ban kir. ügyigazgatóvá és kamarai tanácsossá neveztetett, és e hivatalt viselte hét éven át, mely időközben az 1802-ki országgyűlésen is jelen volt. 1805-ben udvari tanácsos és a cs. kir. udv. köz kamaránál eléadóvá, majd nehány hó mulva e minőségben a m. kir. kanczelláriához általtétetett; és e hívatalban három évet töltött s az alatt az 1807. és 1808-ki országgyűlésen eléadó volt: és az 1807-ki országgyűlés végével Sz.-István kir. rendjét nyerte; 1808-ki országgyűlés után pedig kir. személynökké (Personalis Praesentiae Regiae) neveztetett ki. 1811-ben Tolna vármegye főispánja lett, és ezen évi országgyűlésen az alsó tábla elnöke volt. E méltóságos hívatalt viselte egész haláláig, mely őt mell. víz kór folytán tán 1821 évi febr. 19-én kora 69. évében érte.* Első neje Hrabovszky leány, a második okányi Szlávy Mária volt. Gyermeke három maradt: III. György, Imre volt cs. kir. kapitán, és Teréz Beniczky Ádámné.
Lásd életrajzát Tudományos gyüjtemény 1821-ki XI. köt. 76. 87.
II. György szül. 1786. april. 22-én Pozsony megyében Zavaron. Már 1821-ben 25 éves korában Pozsony vármegye főjegyzőjévé és ezen évben országgyűlési követévé, 1814-ben pedig első alispánjává választatott, és e hívatalt viselte 1822-ig. Az ezután következő öt év alatt mint királyi táblai ülnök, s később a m. kir. udv. kanczelláriánál mint eléadó tanácsos működött; 1827-ben pedig kir. személynökké neveztetett, 1830-ban v. belső titkos tanácsossá, Szent-István rend közép keresztesévé és Hont vármegye főispánjává neveztetett ki, és ez évben mint kir. személynök elnökölt az országgyűlés alsó tábláján. 1832–1839-ig mint állam tanácsos működött Bécsben; 1839-ben országbíróvá neveztetett ki, és mint ilyen az 1839/40 1844. és 1847/8-iki országgyűlésen a nádor távollétében a főtáblán gyakran elnökölt, és részrehajlatlan igazságszeretete, méltányossága alapos törvénytudománya s tanusított hazafiassága által tekintélyt és tiszteletet vívott ki. Az 1848-ki pesti nemzetgyűlés felső házának elnökévé választatván, e fontos állásról önkényt lemondott,* s azóta visszavonúltan zavari birtokán él. Nejétől, ki a pethőfalvi Uzsovics családból származott, fia
L. képét és életrajzát Vasárnapi Ujság 1860. 28.sz.
III. György szül. Pozsonyban 1818-ban. Politikai pályáját Baranya vármegyénél kezdé, hogy 1838-ban aljegyző, majd tiszt, főjegyző lőn, 1839-ben pedig másod alispánná és országgyűlési követté választatott. Az országgyűlés után közakarattal első alispán, és az 1843-ki országgyűlésre ismét követűl választatott, hol különösen a nemzetiségi kérdésekben mérsékelt, s szabadelvű nézetei által tünt ki. Országgyűlés után Baranya vármegye administratorává neveztetett, és az alatt Európa nevezetesebb államaiban tett tanulságos utazást. 1847-ben Baranya megye főispánjává neveztetett. Az 1848-ki országgyűlés után vissza vonult, de hol alkalom nyilt Magyarország jogainak érvénye mellett föllépni, mindig kilépett, így 1851-ben aláírta a huszonnégyek emlékíratát; valamint a 140 aláirással a cs. királyi Fölségnek 1857-ben bényujtott kérvényt. Erélyes és kitűnő részt vett a birodalmi tanácsban is. 1860-ki octob. 20-ka óta Magyarország főtárnok mestere.*
L. arczképét és életrajzát Vasárnapi Ujság 1860. 50. sz.
A III. tábla élén I. Ferencz áll, ki 1787-ben kir. alapítványi ügyész volt. Ennek unokája Sándor 1848-ig a nagy-kikindai kamarai kerület igazgatója, 1850. után Nógrád megyei cs. kir. törvényszéki elnök.
Szintén Ferencz ágán Imre 1844-ben nyitra megye főbiztosa vos. Jánosnak fia Lajos 1839-ben Hont vármegye főszolgabírája.
A Majláth* család ősi nemesi czímere – mint itt a metszvény mutatja, függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobb oldali osztály kék udvarában hármas sziklahegy fölött horgony áll, melynek közepén arany korona van, és azon egy kivont aranymarkolatú kard és egy zöld galy van keresztűl át húzva, a baloldali osztály három vízirányos és két függőleges vonal által 12 ezüst-vörös koczkát mutat. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sas-szárny között három fehér strucztoll emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.
A Nógrád megyei 1705-ki nemesi összeírás azon classisában, melynek czime ez: „Nomina eorum, qui a personali insurrectione propter rationabiles causas immunitantur“, elé fordúl „Stephanus Majláth sartor circa conficiendum mundirung occupatus“. Ugyan ezen István az 1709-ki összeírásban az armalista nemesek sorában áll. Az 1711-ki összeírásban pedig, mely Rákóczy legyőzése után a kormány rendeletéből tétetett: ez olvasható: Stephanus Majláth in fidelitate mortuus. – Valószínűleg ez is e család ivadéka volt, mert más Majláth családot nem ismerünk.
A grófi ág részére gr. Majláth József által 1794. expediáltatott bővített czímer kevéssé külömbözik az előbbitől, és csak is annyiban, hogy a baloldali osztályt összesen 15 ezüst-vörös koczka foglalja el; továbbá a paizsot grófi korona födvén, azon három koronás sisak áll, a középsőn három strucz-toll leng, a két felsőn pedig egy egy fekete sas-szárny emelkedik föl. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös; és a paizsot két oldalról telamonok gyanánt két arany grif fogja.*
Collect. Herald. p. 134. – Adami Scuta gentil. tom. VII.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages