Kemény család. (Gyerő-monostori gróf és báró.)

Teljes szövegű keresés

Kemény család. (Gyerő-monostori gróf és báró.)
Erdély legrégiebb családainak egyike. Hogy egy törzsből ered a kihalt Gyerőffy, Mikola, Radó, Vitéz és most is élő Kabos családdal, már e munka IV. kötetének 466. lapján emlitők, ugyanott kimutatók a közös leszármazás elágazását, illetőleg a törzstől külön családokra való szakadást is. Czimerük is az egy törzsből eredt családágaknak ugyanaz, t. i. királyi koronából kiemelkedő szarvas (dámvad). Czimerök mellett, – melyről alább lesz szó, – egy eredetű vala jószáguk, mire oklevelek vannak, többi közt egy Ulászló király által megerősitett egyezség-levél a XV. század végéről, mely szerint az emlitett családok fiai magtalanság esetére jószágaikat egymásnak lekötik; és ebből következtetőleg, valószinűséget nyer azon hagyomány is, hogy a közös családfő a Körös és Kis-Szamos völgyét mint első foglalást hagyá utódainak.
Mint a Gerőffy családnál láttuk, a közös család szétágazásánál Istvánnak fia Péter az, ki a Kemény-ek külön családát alapitá. Mielőtt tőle kezdve a család nemzékrendét közölnők, emlitenünk kell Kemény Simont, a szent-imrei hőst, ki 1440-ben Hunyadi János jelmezébe öltözve, hazájáért hősi halált halt *. Összefüggését a családdal, nem látjuk a táblázaton *. Péternek, kitől a családfát kezdendjük, lehetett – a kort tekintve – testvére.
Gróf Teleki Hunyadiak kora I. k.
Bonfin szerint Simon neve Kemény volt, Turóczi Krónikájában Kamonya-nak iratik.
A családfa következőleg * sarjadzott le:
Lásd Mikola Genealogia fam. Mikola stb.
I. Péter; I. László; II. Péter (Bagdy Kata); II. László 1556.; I. János.; György.; II. János. 1553. törökorsz. követ (Ombozi Margit); Kata (Haller Péter); N. (Erdélyi Bertalan); I. Ferencz (Szentpály Erzse); István 1566. küküllői főisp. †; József; Magdolna (Szalánczy György); III. János 1603. (Sármasági Anna); II. Ferencz. †; III. László. †; Boldizsár 1576. 1630. (1. Lázár Anna) 2. Tornyi Zsófia); Imre. †; III. Péter elesett †; Anna (Bethlen Farkas 2. Macskási Fer.); 2-tól IV. János fejedelem (1. Kállai Zsuzsa 2. Lónyai Anna); Boldizsár kolosi főisp. † 1657. (Bornemisza Zsuzsa); IV. Péter (Toroczkai Kata) Folyt. II. táb.; Erzse (Szalánczi László); Zsófia (1. Nemes Bál. 2. Mikes Benedek); Kata (Bethlen Fer.); Petronella (Apaffy Istv.); III. Ferencz. elesett.; Simon 1663. (1. Alia Maria 2. Perény Kata); Mária (Haller Istv.); V. János báró b.-szolnoki főisp. (Teleki Anna); László báró főkormányzó (Pekri Anna); II. Simon báró 1704. (Vay Anna); Zsigmond † 1736. tájt. táb. üln. (1. b. Bánffy Krisztina 2. gr. Bethlen Ágnes); Sámuel † 1744. dobokai főispán (Macskási Kata); Krisztina (Bethlen József); Farkas orsz. elnök (gr. Kornis Mária); Ádám 1753. (gr. Rhédey Druzsianna); Anna † 1835 (gr. Bánffy György); III. Simon (1. Wesselényi Póli 2. Wass Kata); Gergely † 1769. (b. Bánffy Mária); Miklós † 1775. (gr. Wass Kriszt.); Zsigmond † 1769.; IV. Simon tábl. üln. † 1826. (gr. Teleki Anna); János †; László (b. Bánffy Ágn.); Sámuel gróf lett táblai elnök † 1817. (ikt. Bethlen Kata); Krisztina † 1811. (Bethlen Pál.); Farkas gróf lett † 1830. (gr. Bathyány Teréz); Simon nőtlen.; Albert (Macskási Karolina †); László.; Sámuel nőtlen.; Kata † 1816. (gr. Kún József); Miklós † 1829. Aranyos sz. fő kir. biró (gr. Teleki Póli); Domokos (Zeyk Bora); István a.-fejérv. főispán (b. Bánffy Kata); György (gr. Bethlen Mária); József a történet buvár sz. 1795. † 1855. (Lang Anna); Farkas †.; Malvin †; Gyula.; Ida (Bárczy Gyula); Dani.; Béla.; Vilma.; Janka.; Ödön.; Kálmán.; Endre.; Simon.; Mária.; Anna.
IV. Péter, ki az I. táblán. (Toroczkai Kata); János 1710. (Nádudvari Krisztina); Boldizsár (Tordai Zsófia); Kata (Gyerőffy György); Zsófia (Dániel István); Boldizsár (b. Bánffy Ágnes); Mária (Szeredai Zsigm.); György (Kendeffy Druzsianna); Kata (Kún Miklós); Sándor (Pekri Zsófia); Ferencz (Boér Zsuzsa); Péter (Kallátovich Kata) János (Brusierre Kata); György (Vay Julia); Péter †; János (Barcsay Anna); Simon (Béldi Klára); Pál (Halmágyi l.); Imre (Almási Julia); Sámuel (gr. Toldy Póli); Zsigmond (1. Zsúky Krisztina 2. Turóczi Klára 3. gr. Wass Éva); György † (b. Kemény Anna); Lajos (b. Wesselény l.); Ignácz (b. Szentkereszti Mária); Imre † (Ribiczei Mária); László (Szalay Anna); István (Mara Ágnes); Lőrincz.; György.; Dániel; és Ferencz.; György.; Ferencz.; Mária.; Sándor (1. b. Dioszegi Krisztina 2. Dániel Éva. 3. Eperjesi Julia); András † 1823. (Kendeffy Róza); József (Réti Zsuzsa); Sámuel (1. b. Győrffy Ágnes 2. Csóka Róza); Ferencz országos elnök (gr. Bethlen Kata); Farkas † 1852. (Seethal Karolina); Pál † 1854. (gr. Teleki Rákhel); Lajos; vannak.; Karolina (Wernhardt István); Dénes † 1849. (b. Kemény Kata); Domokos (Ujvári Károlina); Samu (Dobai Póli); Zsigmond az iró sz. 1816. nőtlen; János nőtlen; Miklós.; vannak.; Póli (Gyárfás Domokos); Zsuzsa.; Julianna (Zeyk Dom. † 1849.); Kata.; Erzse.; Karolina.; Domokos.; Gábor.; Geiza.; Ilka.; Sarolta.; Berta.; Emma.; Dénes.; Gyerő.
Kemény Simon után I. Jánossal kezd a család a történet szinpadára föllépni. A családfa I. tábláján II. Péternek fia I. János 1550-ben Martinuzzi György rendeletéből a brassai havasokra az Erdélyt pusztitó oláhok ellen, kiket ottan megis vert. 1554-ben I. Ferdinand követe Erdélyben Szoliman császárhoz. 1558-ban ő általa nyilatkoztatá ki Izabella a fejérvári gyülésen a Kendiek megölettetésének okát *. Ő szerzé Bükköst, és több jószágrészt családa részére.
Wolph. Bethlen Hist. libro IV.
II. Jánosnak unoka-testvére II. László, fia I. Lászlónak, 1556-ban az erdélyi rendek követe I. Ferdinandhoz Bécsbe, s hirvivője annak, hogy az ország Izabellát visszahívni kivánja *.
Wolph. Bethlen Hist. libro IV.
I. István (II. Jánosnak fia) Küküllő vármegye főispánja 1566-ban, midőn János Zsigmondot Zimonhoz elkisérte a török császár üdvözlésére *.
Wolph. Bethlen Hist. libro tom. II. p. 113.
III. János (I. Ferencznek fia) 1603-ban Székely Mózses pártján tevékeny részt vesz, és ennek oldala mellett esik el *. Nejétől Sármasági Annától született több gyermekei közűl I. Boldizsár 1576-ban Báthori Istvánt a lengyel királyságra kiséri ki. Utóbb atyjával együtt Székely Mózses híve, s követe a moldvai vajdához, hogy ezt szövetségesűl nyerje *. Pár év mulva mint Erdély követe Magyarországra jő a fölkelt Bocskaihoz, innen Kolosvár városához küldetik *. Utóbb 1608-ban Fejérmegye főispánja lett *.
Wolph. Bethlen Hist. libro tom. V. 321.
Wolph. Bethlen Hist. libro V. 138. 323. 335.
Wolph. Bethlen Hist. libro VI. 229. 277.
1608. aug. 9. art. I. Kőváry szerint.
Ugyan ez időben élt Kemény Kristóf is, ki nincs a táblázaton, és ki középlaki előnévvel élt. E Kristóf Kovács Györgygyel, özvegy Sármasághy Mihályné nevében ajánlatot tesz a Veres János által megveendő Sz.-Mihálytelke és topai részbirtokra 1571-ben *.
Kemény Notitia Cap. Albensis II. 92.
Visszatérve I. Boldizsárhoz, ennek első neje Lázár Anna, a második Tornyi Zsófia volt *. Az elsőtől született III. Péter, és Anna, a másodiktól született tizenegy gyermeke, kik közűl az életben maradtak a táblázaton láthatók.
Kemény János önéletirása, kiadta Szalay L. 8. lap. Hibásan áll Kővárynál 147. lapon Tornyi Zsófia helyett Fonyi Zsófia.
III. Péter Báthori Gábor fejedelemsége korában Bethlen Gábor tábornok és udvari főkapitány udvarában tölté ifjuságát. Midőn Bethlen a törökhöz kifutott, III. Péter Bethlen nejével együtt Déva várában maradt, hol a vár ostrom alá kerülvén, III. Péter vitézül harczolt. Bethlen Gábor visszajövetelével ennek étekfogója lett. 1619-ben Bethlennel kün csatázván Köpcsénnél, sebet nyert, jobb karja lövetvén által, de ebből kigyógyult; azonban utóbb Hainburg ostrománál, hol a gyalogságot vezérlé, – bal mellén ugy találta a muskéta golyó, hogy az hátán jött ki, és miatta azonnal megholt. Pozsonban temettetett el *. Az ő halála után még egy fi-testvére kereszteltetett Péternek, ki IV. Péter név alatt a II. táblázaton álló családfát alkotá.
Kemény János önéletirása, kiadta Szalay L. 10. lap.
II. Boldizsár (I. Boldizsárnak Tornyi Zsófiától fia) Kolos vármegyének főispánja, udvarhelyszéki fökapitány, ifjabb Rákóczy György fejedelemnek fő lovász-mestere, hatalmas vadász ember – mint bátyja János a fejedelem irja – 1657-ki febr. 16-án a lengyelországi hadakozáskor homlokba kapott lövés folytán elvérzett *.
Kemény János önéletirása, kiadta Szalay L. 12. lap.
IV. János született Bükkösön 1607-ben. Ifju korában Bethlen Gábor udvarnoka, később II. Rákóczy György fővezére. Mint ilyen tatár rabságra esik, ott irja le életét *; utóbb kiváltja magát. A török elleni gyűlölete, és nagyravágyása fölébreszték benne a gondolatot, Erdélyt a magyar koronához kapcsolni. Innen osztrák-szövetség alapján sereggel megy Erdély trónját elfoglalni, és 1660-ban fejedelemmé választatik *; de a török, és az ellenpárt szintén sereget állit ellene; ezzel Nagyszőllősnél ütközék meg 1662-ben, és ott elesett *. Neje kettő volt, az első Kállai Katalin, a második Lónyai Anna. Ezektől fiai II. Ferencz és I. Simon.
Először kiadta Rumy a Monumenta Hungarica köteteiben. Ujabb és jobb kiadását birjuk 1856-ból Szalay Lászlótól.
1660. dec. 24. art. 1.
Donatioit megsemmisité az 1662. mart. 10. artic. 17.
I. Simon atyja halála után Bánffy Dienes s több főurral Magyarországra futott, s miután hasztalan vártak az osztrák segélyre, 1663-ban nyert kegyelemre visszatértek Erdélybe *. Neje Perényi Katalin, mint buzgó katholika, és a jesuiták pártolója nem csekély befolyást gyakorla családára. Simon fiai visszaléptek a politikai pályáról, és közűlök II. Simon és László a Rákóczy-forradalom alatt 1704. táján Görgény várába vonultak *.Ők nyertek ez ágnak báróságot.
Cserey Mih. Hist. 10. 12. 16. l. – 1663. sept. 24. art. 10.
Cserey Mih. 336. l.
V. János a legöregebb fia I. Simonnak, 1686-ban a kormány tanácsosa, a hatalmas Teleki Mihály leányát vette nőül, s alapitója lön a mostani grófi-ágnak. Vallásosságát jelölik Enyedre, Kolosvárra tett alapitványai. Meghalt kora 39. évében. Fiai közűl Sámuel Doboka vármegye főispánja *. Ő volt azon oklevél-gyüjtemény szerzője, melyet a nyelv mivelő társaság megemlit. Macskási Katalintól gyermekei nem maradtak. Meghalt magnélkül 1744-ben.
Hodor Doboka várm. 452.
Testvére Zsigmond táblai ülnök, ki 1736. táján halt el, két nejével tovább folytatá ágazatát. Egyik fia
Gergely, kinek fia Farkas 1806-ban grófságot szerze és hagya fiára Józsefre a történet-buvárra, ki 1795-ben sept. 11-én szűletett. Eleinten hivataloskodott, és 1827-ben Nagy-Szebenben kincstári titoknok lett. 1831-ben a magyar országgyülésen az ellenzék sorai közt foglalt helyet. A m. akademia megalapitása után tagjává lett. Nem sokára magányába vonulva, kedvencz tanulmányának Erdély történelme búvárlatának szentelé idejét, és számtalan értekezése mellett a „Deutse Fundgruben der Geschichte Siebenbürgens“, – „Erdély történeti tára“, – „Notitia Capituli Albensis“ munkákkal gazdagitá a történeti kútfő irodalmat. Jeles könyv- és kézirattárát rokonával Sámuel gróffal még az 1841-ki erdélyi országgyülésen felajánlá a tervbe volt erdélyi muzeumnak *, ugyanezt ismétlé végrendeletében, és most a ritka becses gyüjtemény a tavaly (1859-ben) megnyilt erdélyi országos muzeumot diszíti. Meghalt 1855. Sept. 12-én. Gyermekei előbb elhaltak.
Budapesti Szemle VII. köt. 342.
Miklós Zsigmondnak másik fia magán-életet élt, és 1775-ben halt meg. Nejétől gróf Wass Krisztinától, ki 1802-ben halt meg, fia I. Sámuel, Erdélynek egyik nagy államférfia. Fiatal korában négy évet tölte künn az akademiákon, és europai utazásában, és megismerkedék a hires történet-iró Slötzerrel is, ki már akkor dicséré tudományát. Haza jövén, és megnősülvén, 1786-ban II. József alatt Belső-Szolnok és Doboka egyesitett megyék al-, 1790-ben sept. 20-án pedig Torda megye főispánjává, 1795. mart. 16-án főkormányi tanácsossá neveztetett, majd kamarás, 1804. febr. 9-én pedig gróffá lön. 1810-ben a rendek táblai elnökévé választatott, és ez időtől ideiglenes elnök volt 1815. jun. 16-ig, midőn valóságos táblai elnökké lön. Ugyan ez évi dec. 22-én a Leopold-rend közép keresztjét nyeré. 1816. sept. 10-én országos elnökké lön. Azonban csak hamar elbetegesedvén, 1817. sept. 23-án meghalt *. Egyik fia Miklós Aranyosszék fő-királybirája volt, meghalt 1829-ben. Másik fia Sámuel, az ismeretes hazafi, tudomány és művészet pártoló, az 1834-ki ellenzéki szellemű országgyülésen Aranyosszék követe. Az 1841-ki országgyülésen unoka vérével József gróffal nagyszerü kézirat, és könyvtárát ajánlá fel az erdélyi muzeum alapjául. Mint nőtlen, benne a grófi-ág kihalásnak néz elé.
F.-magyarországi Minerva. 1825-ki foly. 155. l.
Visszatérve a fejedelem János unokáihoz, ezek közűl László 1762-ig Erdély főkormányzója volt. Egy fia Farkas, országos elnök, később nyugalmazva, késő vénségében 1805-ben halt meg. Nejétől gr. Kornis Máriától leánya Anna, gr. Bánffy György hitvese, 1835-ben történt halálával ez ágat berekeszté.
I. Simonnak harmadik fia II. Simon Vay Annától nemzé 1. Ádámot, 2. Annát, báró Bánffy Zsigmondnak 1725. óta hitvesét, ki 1746-ban halt meg *, 3. Erzsébetet Bárczay Jánosnét és 4. Krisztinát báró Bánffy Jánosnét.
L. a fölötte mondott halotti beszédet borosnyai N. Zsigmondtól, és zalányi Miskolczi Józseftől stb. Kolosv. 1746.
Emlitett Ádámnak gróf Rhédei Druzsiannától fia III. Simon, ennek két fia IV. Simon és László ismét két ágra terjeszti a családot. Az előbbinek fiai közűl Domokos és István országgyülési ismeretes ellenzéki szónokok. István Alsó-Fejér megye főispánja volt. Ez ág a birtokukhoz tartozó Vécs váráról vécsei-ágnak neveztetik.
Következik a második fővonal, mely a fejedelem testvérétől IV. Pétertől jő le, és a II. táblán látható.
Ez ág is, mely 1755-ki febr. 18-án lett báróvá, több jeles férfiút mutata fel. Ilyenek az ujabb időből Dénes, Erdély utóbbi országgyülésein mint Alsó-Fejér megye ellenzéki vezérszónok; és a pesti nemzeti gyülésen is képviselő. Meghalt 1849-ben. Eltemettetett Budán a közsirkertben Bethlen János szomszédságában *. Unoka testvére
L. életrajzát Ujabb ismerettára V. 51–54.
Zsigmond a jeles publicista, és regényiró (szül. 1816-ban) jelenleg Pesten a „Pesti Napló“ szerkesztője *.
L. életét s irodalmi működése vázlatát ugyanott 55–58. l.
Lajosnak három fia szintén emlitendő. Pál minden ezüstjét a haza oltárára adta. Meghalt 1854. mart. 26-án. Farkas forradalmi dandárvezér volt, meghalt Londonban 1852-ben. Ferencz 1838 óta országos elnök, mérsékelt politikája és államférfiui belátása által a haza és kormány bizalmát egyiránt birá.
A család grófi ágából László kath. pap volt, előbb egerszeghi plébános, utóbb 1763-ban esztergami kanonok, zebegényi prépost, és nógrádi főesperes volt. Meghalt 1787-ben Erdélyben, midőn rokonai látogatására járt *.
Memoria Basilicae Strigoniensis p. 171. és czimerét rézbe metszve czimzetével együtt „Scuta gentilitia Hungarica“ czimü gyüjteményben.
E család Erdélyben a Bethlenek után legterjedelmesebb, – s mint Kővári irja – 1854-ben hetven élő tagja volt.
A család ősi czimere egy koronából kiemelkedő szarvas; a grófi czimer pedig tetemesen megbővitve, – mint itt a metszvény is ábrázolja – következő: a paizs a felső két szögletéből az alsó két szögletig rézsutosan keresztbe (X. formára) huzott két vonal által 4 udvarra oszlik, de a paizs közepét egy kissebb koronás kék paizs foglalja el, melyben a grófságot adó Mária-Terézia királyasszony nevének kezdő betüi M. T. állanak. A paizs felső osztálya vörös udvarban két kiterjesztett sasszárny között fehér keresztet mutat, fölötte jobbról félhold, balról aranycsillag ragyog. Az alsó osztály vörös udvarában egy fehér oszlop tetejében repülni készülő galamb látszik. A jobboldali osztály ezüst udvarában pedig aranykoronából a család ősi czimere az ágasbogas szarvas emelkedik ki. A paizs fölött három koronás sisak áll; az elsőből a zerge, a harmadikból a dámvad nyúlik fel; a közepsőből ezüst sasszárny, és ezüst elefánt-ormány között repülni készülő fehér galamb áll. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról ezüst-vörös *
Adami Scuta gentil. tom. V.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages