A FALU

Teljes szövegű keresés

A FALU
A „falu” szó értelmezése
Az ugor korig visszavezethető falu szónak többféle jelentésárnyalata él egymás mellett a 20. századi magyar nyelvben. Mást jelöl vele a politika, mást a köznyelv és mást a tudomány. A politikai és szociológiai szóhasználatban a falu szó egyet jelent a parasztsággal, a mezőgazdasággal, a vidékkel, a vidéki társadalommal. Erről könyvcímek, folyóiratcímek, parasztpolitikai mozgalmi kifejezések egyaránt árulkodnak. A köznapi 38beszélt nyelvben a falu városi joggal nem rendelkező, kis lélekszámú település belterületét jelenti. A hangsúly a belterületen, a belsőségen van. Erre utalnak a „falu szélén”, „falu mellett”, „bemegy a faluba”, „kijön a faluból”, kifejezések. A mindennapi szóhasználatban a falu szó a település épített világára, a csoportosuló épületek összességére szűkül le.
A települések tudományos kutatásával foglalkozó településföldrajz és településnéprajz számára a falu szó a városi joggal nem rendelkező település egészét jelenti a jórészt lakóhely szerepű belterülettel, a munkahely szerepű külterülettel és a települést éltető helyi társadalommal együtt. A falu területi kiterjedése tehát a szomszédos helységek határáig értendő. Így a falu tudományos fogalma magában foglalja a lakótelkeket a rajtuk álló épületekkel, a közterületeket a rajtuk álló középületekkel, az utakat, a kerteket, legelőket, szántóföldeket, kaszálókat, erdőket, szőlőket. Mindehhez társulnak még a falu házaiban lakó és a falu határát hasznosító emberek, akiknek társadalommá szerveződött együttese a falut élővé teszi és kifelé a környezet számára napról napra megjeleníti. A falu tehát települési és társadalmi egység, amelynek életében meghatározó szerep jut a helyi hagyományoknak.
A falu néhány jellemző sajátossága
A falu korlátozott önállóságú, többnyire mezőgazdasági jellegű kistelepülés. A legközelebbi városi szerepkörű helységhez sok szállal kötődik. Viszonylag kevés utcából áll és egyszerű szerkezetű. Házai Magyarországon általában földszintesek és a 20. század előtt a tájra jellemző természetes anyagokból készültek. A hagyományos parasztfalu egymással szomszédsági viszonyban élő háztartások szoros együttese. A háztartások komplex gazdasági és társadalmi egységek. Az erős szomszédsági viszony következménye a falusi társadalmi ellenőrzés szigorúsága, a falulakók közötti kapcsolat közvetlensége, az egyén erős közösségi kötöttsége és általában a közösségi hagyományok tovább élő ereje. A falvak többségében a lakóhelyek és a termelőhelyek elkülönülnek egymástól. Utóbbiak sok apró földdarab képében jelenhetnek meg.
A tájátalakítás hatékonyságának tekintetében a falu közbeeső helyet foglal el a szórványtelepülés és a város között. Minél kisebb a falu, annál inkább a szórványtelephez hasonló a létezésével elért tájátalakító hatás. Ellenben, minél nagyobb a falu, annál inkább a városhoz hasonló a táj átformálásában betöltött szerepe. A magyar falvak településhelyének hajdani kiválasztásában valószínűleg elsődleges szerep jutott a vízközelségnek. A településeket vonzotta a víz (Major J. 1954: 181).
Morfológiai falutípusok
A morfológiai falutípusok kifejezés alatt a belterületi alaprajzok által meghatározott falutípusokat értjük. A Kárpát-medence területén a morfológiai falutípusok nem köthetők nemzetiséghez. A falufajták vegyesen fordulnak elő, illetve átlépik, átívelik a nyelvhatárokat. Ha egy adott falutípuson belül mutatkoznak különbségek, altípusok, azok a könnyen adódó látszattal ellentétben nem néphez, hanem tájhoz köthetők. Ugyancsak nem látszik befolyásoló tényezőnek a települések jogi helyzete. Két falu településformája nem különbözik lényegesen amiatt, hogy az egyik nemesi falu, a másik pedig jobbágyfalu volt 39a feudalizmus idején. Nem befolyásolta számottevően a faluformát a lakosság vagyoni helyzete sem.

3. ábra. Szalagtelkes útmenti falu. Öttevény (Győr-Sopron m.)
A falutípusokat alapvetően a földrajzi viszonyok és a gazdálkodási módok határozzák meg. Nagy szerepe volt a falvak képének formálódásában a történelemnek, elsősorban a település saját történelmének. A faluforma sokszor árulkodik arról, hogy a település mikor jött létre és milyen sorsfordulatokat ért meg fennállása alatt.
A magyarországi morfológiai falutípusokat német példák alapján először Prinz Gyula vette számba (Prinz Gy. 1922). Komplikált kategorizálását sokan egyszerűsítették, idézték és egyben félre is értelmezték (Eperjessy K. 1940; Korompay Gy. 1954; Perényi I. 1955). Major Jenő hasznos észrevételekkel, Szabó István sok történeti adattal egészítette ki az osztályozás szempontjait (Major J. 1965; Szabó I. 1969). A téma gazdaságföldrajzi és gazdaságtörténeti összefüggésekkel bővített sokoldalú áttekintését adta Mendöl Tibor hatalmas kézikönyve (Mendöl T. 1963).
A halmazfalu olyan település, amelynek belsősége szabálytalan alaprajzú, és e települési szabálytalanság minden lényeges alaprajzi vonásra kiterjed. Házai rendszertelen összevisszaságban állnak, táblatelkei és telektömbjei szabálytalan alakúak. Utcái, ha egyáltalán vannak, a kivezető utakat leszámítva rövidek és zegzugosak. A halmazfalu, amelyet a német szakirodalom Haufendorfnak nevez, a települések egyik ősformája. Nemzetektől és népektől független településforma. Előfordul az egész világon. A történelmi 40Magyarország területén különösen gyakori és jellemző. Prinz Gyula a Kárpát-medence „uralkodó” településformájának nevezte (Prinz Gy. 1922: 11).
A 18–19–20. században a halmazfalunak többféle változata fordult elő a Kárpát-medencében. Prinz Gyula megkülönböztetett sugaras halmazt, rostos halmazt és kusza halmazt. Az első kettő a magyar Alföldön, az utóbbi Erdélyben jellemző. A sugaras halmazfalu főútjai egy központi szerepű térre, a piactérre futnak össze. Bármerről érkezik is valaki a faluba vagy mezővárosba, útja a szabálytalan alakú piactérre vezet, ahol minden út találkozik. A főutak kifelé tölcsérszerűen szélesednek. Ez valószínűleg az állatkihajtó funkcióval függ össze, mivel kifelé haladva az állatlétszám egyre nő, és kedvező, ha a hajtóút tölcsérszerűen szélesedik. A városperem néha szabályos kör alakú, máskor alaktalan idomú. Előfordul körutakkal tagolt gyűrűs szerkezetű halmaztelepülés, amelynek növekedési gyűrűi szaporodhatnak. A bevezető utak némelyike a középső körútnál megtörik. A sugaras halmaztelepülés útjai által bezárt körcikkeket szabálytalan, zegzugos telektömbök töltik ki, zsákutcákkal, közökkel és apró, kanyargós utcácskákkal. A zsákutcák és környékük megnevezésére gyakori a zug, zugos utca kifejezés. Az ék alakú, kifelé szélesedő körcikkek a népesség fejlődése során újabb és újabb gyűrűrészletekkel egészülhettek ki. A sugaras halmaztelepülések jó példái: Jászapáti, Hajdúhadház, Hajdúböszörmény.
A rostos halmazfalu főútjai nem sugarasak és nem futnak össze egy központi térségre, hanem egymásra merőlegesek vagy egymással nagyjából párhuzamosak. A főutak által közrefogott szabálytalan négyszög alakú negyedeket párhuzamos utcák és azokat összekötő sikátorszerű, egymással nem folytatódó mellékutcák töltik ki. A rostos halmaztelepülés jellemző példája Zenta és Békéscsaba.
Az erdélyi kusza halmazfalu szórványtelepek besűrűsödésével jött létre. Patakhoz kötött településforma. Központ nélküli kusza utcahálózat, rendszertelen utcafonadék jellemzi. A kialakuló főbb utcák sem egymással, sem a környezetükkel nincsenek összefüggésben. A kusza halmazfalu elsősorban az erdélyi románság településeire jellemző, de előfordul az erdélyi magyarság településterületén is.
A német szakirodalomban Rundlingnak emlegetett körfalu átmeneti forma a szabálytalan és a szabályos alaprajztípusok között. Beltelkei és lakóházai egy kerekded térség szélén sorakoznak. A telkek legyező formában állnak. Kisméretű település. Van példa arra, hogy csak 3–5 házból áll. Legtöbbször 15–20 ház népe alkotja. Európában német nyelvterületen az Elba és a Saale folyók között, illetve az Elba és az Odera között gyakori. A történeti Magyarország területén fölöttébb ritka. Ismertebb magyarországi változatai: az ormánsági Kemse és a Veszprém megyei Középiszkáz. A nyíregyházi tanyabokrok között is akad olyan, amely Rundling-szerűen települt (Mendöl T. 1963: 238–240; Kemse 1936: 20, 120–123).
A szabályos faluformák egyik régi csoportjára Mendöl Tibor szóhasználatát követve összefoglalóan a szalagtelkes falu elnevezést használjuk. A magyar településtudományi irodalomban jelentős zavarok mutatkoznak e faluforma elnevezése körül. A szalagtelkes falu olyan település, amelynek egymás mellett fekvő keskeny, hosszú, szalag alakú belső telkei hosszanti oldalukkal érintkeznek és így alkotnak egyszeri vagy többszöri sorozatot. A szalagtelkes falu lehet egyutcás vagy többutcás. Utóbbi egyik változata a keresztutcás falu, ahol a telkek két egymásra merőleges, egymást keresztező út mellé rendeződtek. A 19–20. században mérnöki beavatkozással több halmazfalut többutcás, szalagtelkes faluvá 41alakítottak. Szalagtelkes települések a Kárpát-medence minden vidékén előfordulnak. A többutcás szalagtelkes faluk különösen jellemzők a történelmi Magyarország tájaira, mivel Európának ez a régiója bővelkedett népes, többezres lélekszámú falvakban, amelyek egy része többutcás szalagtelkes település képét mutatta.

4. ábra. Szilvágy község (Zala vm.) belterülete 1854-ben
A szalagtelkes falu legfontosabb megjelenési formái: az orsós utcájú falu, az útifalu, a patak menti falu és a sorfalu.
Az orsós utcájú falu olyan település, amelynek szalagtelkei egy térszerűen kiszélesedő, majd fokozatosan újra elkeskenyedő utcát fognak közre. Német nyelvterületen a térré szélesedő utca neve Anger, az orsós utcájú falutípusé pedig Angerdorf. Az Anger eredetileg közterület volt, amelyen az aprójószág járt és amelyre éjszakánként kiverhették a nagyjószágot is. Gyakran víz állt a térség egy részén. Legtöbbször itt épült föl a falu temploma és itt volt a lakosság gyülekezőhelye. A történeti Magyarországon az Angert piacutcának nevezték. Több felföldi város középkori eredetű középső része orsós utcájú. A legismertebb példák: Kassa, Eperjes, Szepsi.
Az útifalu, a német szakirodalomban Strassendorf, olyan település, amelynek két sor szalagtelke egy átfutó út két oldalán helyezkedik el. Az útifalun legtöbbször helységeket vagy vidékeket összekötő valóságos országút halad keresztül. Ilyen esetben szó szerint értendő út menti faluról beszélhetünk. Azokat az útifalvakat, amelyeket nem országút szel át, hanem csak mellékút vagy bekötőút halad rajtuk keresztül, útféli falunak is nevezi a magyar településföldrajzi irodalom.
A patak menti falu a szalagtelkes települések egyik fajtája, amelynél a beltelkek rendjét a közrefogott patakmeder iránya határozza meg. A telkek a patakra merőlegesen sorakoznak.
42A patak menti falvak „fő utcáján”, a patak közelében a két teleksor között a szomszéd helységeket összekötő országút is áthaladhat. Hegyvidékek szűk völgyeiben ez fölöttébb gyakori. Ilyenkor nehéz lenne eldönteni, hogy a patak vagy az út volt-e a település formáját elsősorban meghatározó tényező. Ezért a patak menti falu sok esetben az útifalu egyik fajtájának is felfogható.
A sorfalu, a német szakirodalomban: Reihendorf, olyan település, amelynek egy vagy két sorban fekvő hosszú szalagtelkei az utcától a helység határáig nyúlnak. A magyar településtörténetben kevés szerepük adódott.
A sakktábla alaprajzú, teleklábas faluban a párhuzamos és derékszögű utcák által körülzárt, téglalap alakú telektömbök két-két egymással érintkező teleksorból állnak. A teleklábas településszerkezet tudatos tervezés, mérnöki kimérés eredménye. A történelmi Magyarországon a 18. században sok sakktábla alaprajzú falut hoztak létre elsősorban a Bánságban, a Bácskában és a velük érintkező dél-alföldi területeken.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages