A Suba-lyuk neandervölgyi ősemberei

Teljes szövegű keresés

A Suba-lyuk neandervölgyi ősemberei
A Bükk hegységben, Cserépfalutól északra fekvő Suba-lyukban először Legányi Ferenc kövületgyűjtő találta az első olyan kőeszközt, amiből sejteni lehetett, hogy a barlang üledéke ősrégészeti tárgyakat rejt. Legányi nyomdokain a szintén egri Dancza János 1932 telén, fagyos, hideg időben kezdett hozzá a barlang ásatásához, s ott az ún. 11. rétegben szétszórva két tipikus neandervölgyi ősember maradványaira bukkant, egy felnőtt nő állkapcsára és végtagcsontjaira, valamint egy gyermek koponyájára. Az ásatásokba hamarosan bekapcsolódó Kadič Ottokár már nem talált ősemberi maradványokat, viszont igen sok állatcsontot (barlangi medve, kőszáli kecske stb.), valamint moustérien típusú kőeszközt gyűjtött. A barlang nagy vastagságú rétegsorát szinte teljesen eltávolították, ezért a későbbi régészeti és embertani kutatásokkal foglalkozóknak örök rejtély, hogy valójában melyik maradvány milyen korú, s azok miképpen kapcsolódtak egymáshoz. Vannak olyan feltevések, hogy a felnőtt csontjai nem egy személytől, hanem legalább kettőtől származnak. Bár az ősemberi csontokat egymástól távol, szétszórtan találták meg, újra és újra felmerül, hogy a subalyuki ősembert esetleg eltemették. A legnagyobb nehézséget mégis az ősemberi csontok korának megállapítása jelentette, mert az utolsó eljegesedés korai szakaszára – mint korábban említettük – a 14C-módszer már nem használható megbízhatóan, s így jelenleg nincs olyan fizikai módszer, ami megnyugtató eredményt hozna. Az 1950-es években Jánossy Dénes paleontológus a sziklafal repedéseiben még megmaradt kevés üledékben sok olyan jégkori rágcsáló csontját találta meg, amiket az egykori ásatáskor az akkori módszerekkel nem tudtak kimutatni. Jánossy vizsgálatai nyomán bevonult a szakirodalomba a „subalyuki szint”, amire a Lagurus lagurus nevű, ázsiai eredetű pocokfaj megjelenése jellemző. Továbbra is kérdéses volt azonban, hogy ez a szint miként kapcsolódik az ősemberi leleteket tartalmazó réteghez. A megoldást 1990-ben egy ismételt gyűjtés hozta. A sziklafal repedéseiből ismét mintát vettek, s abban megtalálták a Lagurus csontjai mellett a Neandervölgyi ember fogtöredékét is. A Lagurus lagurus pocokfajról tudjuk, hogy mintegy 60 ezer évvel ezelőtt rövid ideig egészen Franciaországig elterjedt az akkor eluralkodó hideg sztyepövezeten: a subalyuki ősember is ebben az időszakban élt Magyarország területén.

A subalyuki neandervölgyi ember 1990-ben megtalált fogtöredéke

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT