Közép-Tiszavidék

Teljes szövegű keresés

Közép-Tiszavidék
A Tokaji-kaputól Tiszaföldvárig terjedő területet – a Taktaköz, a Borsodi-ártér, a Hevesi-ártér, a Hortobágy, a Jászság („Alsó-Zagyva-síkság”) és a Nagykunság („Szolnoki-löszöshát”) együttesét – Közép-Tiszavidéknek vagy -síkságnak nevezzük.
A Közép-Tiszavidék területét az Északi-középhegységből a Körös-vidék irányába tartó vízfolyások töltögették. A Tokaji-kapuban a würm végefelé megjelent Tisza felszínformáló tevékenysége kezdetben csak a Hortobágy területére terjedt ki. Amikor elfoglalta jelenlegi futásirányát, a terület helyi vízrendszere megváltozott. A korábban dél-délkeleti irányba tartó vízfolyások már nem jutottak el a tiszántúli területekre. A hatalmas kanyarulatokat leíró Tisza a korábbi hordalékkúp-felszínt oldalazó erózióval jelentősen átalakította, és nagy területekre kiterjedő áradásai során jelentős menynyiségű üledéket halmozott fel. Ez a folyamat a múlt századi folyószabályozásig tartott. Így alakult ki az Alföld legtökéletesebb síksági tája, az alföldi nagy rónaság. Felszínét a pleisztocén hordalékkúp-síkságon kialakult kisebb-nagyobb homokbuckás területek, alacsony löszös hátak, morotvák és az antropogén formák teszik változatossá. Külön szépsége a részben védett Hortobágy, amely Európának a kelet-európaiakon kívüli egyetlen valódi füves pusztája.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT