Egykori kontinensek és óceánok helyzete

Teljes szövegű keresés

Egykori kontinensek és óceánok helyzete
A vázolt szerkezetfejlődésben számtalan egység vett részt: mikrokontinensek, lemeztöredékek. Ezek párhuzamosítása és eredeti helyzetbe való visszarendezése számos módon elvégezhető, így nem meglepő, hogy térségünk kutatói között e tekintetben nagy véleménykülönbségek vannak. A terjedelem korlátai és a nagyszámú vélemény miatt nem tekintjük át a létező összes modellt, hanem saját véleményünket közöljük. Természetesen ez is számos esetleges elemet tartalmaz, azaz nem a hibátlan, egyedül helyes modell, csupán egy a lehetségesek közül. Mielőtt azonban sok egység között bizonyos rendszerező elvek segítségével párhuzamot vonnánk, célszerű áttekinteni a csoportosítás elveit.
Az egykori lemeztektonikai egységek körvonalazásánál mai szerkezeti helyzetük a legfontosabb. Ez okból ismertettük az előző fejezetben a térség takaróinak sorrendiségét, egymásutániságát. Most ezen takarós egységek csoportosítását kíséreljük meg. Természetesen csakis az ugyanolyan, vagy hasonló helyzetben lévő takarók összehasonlításának van értelme.

A kárpát-pannon térség nagy egységeinek kora mezozoikumi fáciesövei Kovács Sándor szerint
A csoportosítás egyik alapköve az egyes takarók kőzettani tartalma. A különböző környezetekben lerakódott kőzetek alapján megállapíthatjuk, hogy óceáni jellegű üledékeket találunk a Pienini-szirtöv középső takaróegységeiben, az Északnyugati-Kárpátok Pennini-ablakaiban, valamint a Gömör-Bükki terület Melléte-Szarvaskői-egységében. Ez utóbbiban részlegesen megőrződött óceáni magmatitok is találhatók (lásd a következő részben). A Tisza–Dácia egységben óceáni üledékek és aljzat maradványai találhatók a Csalhó–Fekete-flis–Szörényi-takarókban, valamint az Erdélyi-takarókban, illetve az utóbbiakhoz társítható Maros-övben. A Maros-öv magmatitjai részben óceáni szigetíven képződtek, s mint említettük, a dinári Vardar-öv ofiolitos képződményeihez csatlakoznak.
Továbbmenve, a környezetek részletes elemzésével az is megállapítható, hogy a felépítő kőzetek milyen helyzetben keletkeztek, honnan származnak (pl. kontinens belsejéből, szegélyéről, lejtőjéről stb.). Efféle rekonstrukciók alapján meg lehetett állapítani, hogy az egyes tömbök, illetve alegységek mely részei álltak az egykori anya-kontinenshez közelebb, illetve melyek és mikor alkották az óceánok partját. Például a Tisza-lemeztömb északi peremét alkotó Mecseki-egység takaróinak törmelékforrása az alsó-jurában tőlük északra volt, itt tehát – Nagy Elemér és Nagy István nyomán – fel kell tételeznünk egy nagyobb szárazföld jelenlétét. Ugyanígy Sztanó Orsolya, Császár Géza és mások szerint a gerecsei alsó-kréta törmelékes üledékekben a szállítási irányok észak-északkelet felőli származást sugallnak. Mivel ez a törmelék óceáni magmatitok maradványait is tartalmazza, bizonyos, hogy a jelzett időszakban egy óceáni aljzat tolódott rá a Dunántúli-középhegység mostani északi peremére. Ez az aljzat a Mellétei-Szarvaskői egység egykori aljzata lehetett. Hasonló vizsgálatokkal Kovács Sándor, valamint e sorok szerzője kimutatta, hogy az Alpok legfelső egységeitől (Juvavikum), valamint a Szilicei-takaróktól délre, a Torna-Bükki egységektől pedig északra a középső-triászban egy óceán nyílt ki.
Igen fontos azonosítási lehetőséget ad az őslénytani anyag részletes elemzése. Ennek alapján kideríthető, hogy milyen nagyobb faunaegyüttesek éltek egyidőben, illetve ezek milyen kapcsolatban álltak egymással. Az elkülönülő együttesek alapján kimutatható, hogy egy-egy mikrokontinens körülbelül hol volt adott időben, és mely más egységekhez csatlakozott. A faunaváltások idejéből pedig az egykori lemeztektonikai helyzet megváltozására következtethetünk. Ezen összehasonlító őslénytani vizsgálatok során derült fény arra, hogy a Tisza-mikrolemez, a Keleti- és Déli-Kárpátok egységei az alsó-jurában még biztosan az Európai-lemezhez tartoztak, hiszen faunájuk, mint Vörös Attila és munkatársai kimutatták, európai. Ugyanakkor a középső–felső-jurában végbement faunaváltás arról tanúskodik, hogy e kontinentális egységek később leváltak az európai lemezről. A Tisza-Felső-Kodru-, valamint a Keleti-Kárpátok Persányi-egységei viszont feltehetően ugyanahhoz a faunaprovinciához tartoztak, mint a Dunántúli-középhegység, az Alpok és a Dinaridák. Ennek a kontinens-csoportnak lehetett az eleme a Belső-Nyugati-Kárpátok is. Ezek Vörös Attila és munkatársai vizsgálatai alapján a jura elején különültek el az európai faunaprovinciától. E kontinensek későbbi „szétszóródását” viszont nem lehetett a faunákkal bizonyítani.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages