A bádeni korszak ősföldrajza
A bádeni korszak ősföldrajza
A korszakot és emeletet az alsó-ausztriai Baden városról nevezték el, ahol típusát (ún. sztratotípusát) kijelölték. Az emelet elhatárolását az ősföldrajzi helyzet és az élővilág jelentős változása egyértelművé teszi mind felfelé, mind lefelé. Régebben azonban – mintegy kétmillió évet tévedve – a földközi-tengeri tortonai emelettel azonosították néhány puhatestű faj hasonlósága alapján. Ma már a foraminiferák és kokkolitoforidák (egysejtű mészvázas algák) maradványai alapján egyértelmű, hogy az emelet a földközi-tengeri langhi és serravallei emeletekkel egyidős.
A kora bádeni tenger a kárpát-pannon térségben a fontosabb, ismert vulkáni központokkal és nagyobb korallzátonyokkal (Hámor Géza és munkatársai nyomán)
A lemeztektonikai fejezetben vázolt, harmadidőszaki vulkáni működés térségünkben ekkor, a középső-miocénban érte el tetőfokát. Mint láttuk, a tűzhányók keletkezésének oka az volt, hogy a Kárpátok alá kívülről betolódó litoszféra-lemezek szállította vízdús üledék jelentősen lecsökkentette a földköpeny olvadáspontját, ami részleges beolvadásához, magmaképződéshez vezetett. A betolódás vonalától általában 100–200 kilométerre, ahogy azt elméleti meggondolások alapján is várnánk, valóban ott húzódik a vulkáni koszorú. Kora a nyugati részeken 16 millió év körüli, tehát alsó-bádeni, kelet felé pedig, a Kárpátok képződésével párhuzamosan, egyre fiatalodik (lásd a lemeztektonikai fejezetben). A Hargitában még a negyedidőszakban is voltak kitörések.
A mai Magyarország területén tengeri környezetben, Etna nagyságú vagy még nagyobb andezit-tűzhányóként született meg a Börzsöny, a Visegrádi-hegység, a Mátra, és valamivel később a bonyolultabb Tokaji-hegység. Hasonló korú vulkáni hegységek emelkednek az Északnyugati- és Északkeleti-Kárpátokban is. A hazai vulkáni kőzeteket a Mátrai andezit formációba sorolják. A vulkánossággal együtt ércgazdag erek, telérek is képződtek, ásványgyűjteményeink sok gyönyörű kincse származik belőlük. A Dél-Dunántúltól fel az Északkeleti-Kárpátok előteréig a mélyben eltemetve – más lemeztektonikai háttérrel – ráadásul még a hegységek anyagánál is nagyobb térfogatú vulkáni kőzettömeg húzódik, részben a Börzsönyhöz hasonló andezitvulkánok formájában, részben pedig a heves robbanásos működések során felhalmozódott ún. „középső”, illetve a szarmatába átnyúló „felső” riolittufaként (melyek képződésüket tekintve főleg ignimbritek).
Az újharmadidőszak (neogén) kronológiai felosztása az alsó-miocén kivételével
A vulkáni hegyek sok millió éve pusztulnak, ennek ellenére általában még ma is felismerhetők elsődleges formáik. A Börzsönyben a legszebben, a Visegrádi-hegységben vagy a Mátrában már kevésbé láthatóan az egykori kalderák is megőrződtek (lásd a tájak bemutatásánál). A formák „eltorzításában” a későbbi tektonikus mozgások és az erózió egyaránt részt vettek. A Mátra eredeti felépítményének jó része ráadásul a mélybe süllyedt és eltemetődött, s a mai hegységtől délre, az Alföld fiatal üledékei alatt helyezkedik el.
A vulkanizmussal egyidejűleg a tektonikai mozgások is jelentős szerepet játszottak. A Kárpátok egyes részei emelkedőben voltak, s a keleti külső oldalakon még takarók képződtek. A medence belsejében nyírásos és beszakadásos jellegű árkok, mélyedések alakultak ki vagy mélyültek tovább. Ez okozta a bádeni tenger szigettenger jellegét, amit jól lehet látni a mellékelt térképvázlaton. A gyors változások hatására az ősföldrajzi kép már a bádeni korszak során is átalakult; a felső-bádeni rétegek elhelyezkedése egészen más, mint a kb. egy–másfél millió évvel korábban lerakódott alsó-bádeni üledékeké.
