Vérszívók és „asztaltársaik”
Vérszívók és „asztaltársaik”
Az ember környezetében élő ízeltlábúak közt találhatók vérszívók, mint pl. az ágyi poloska (Cimex lectularius), az ember tetvei és bolhája, pl. a fej- és a ruhatetű (Pediculus capitis, P. humanus), a lapostetű (Phthirus pubis), az ember bolhája (Pulex irritans). Házi kedvenceinkkel együtt viszont a kutya- és a macskabolha (Ctenocephalides canis, C. felis) is bekerülhet lakásainkba, az ember számára kellemetlenségeket okozva. A legtöbb vérszívó rovar azonban nem vagy csak kevéssé épületlakó. Még leginkább ilyenek azok a szúnyogok, amelyek épületek pincéiben, alagsoraiban telelnek át, pl. a dalos szúnyog (Culex pipiens), a gyötrő szúnyog (Aedes vexans) és a gyűrűs szúnyog (Theobaldia annulata), de szaporodásuk, lárvális fejlődésük ezeknek is valamilyen víztesthez kötött.
Az ágyi poloska kellemetlen vérszívó rovar
A fejtetű serkéje
A lapostetű főleg a szeméremszőrzet lakója
Még kevésbé „intramurális” jellegűek vérszívó legyeink. Istállók közelében a lakásokba is rendszeresen behúzódik az istállótrágyában fejlődő szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans), amely azonkívül, hogy szúrása fájdalmas, még fertőzhet is. A különféle böglyök (Tabanidae család) viszont csak nagyon alkalmilag, ritkán kerülnek be lakásainkba, mivel főleg a legelő jószág körül tartózkodnak. Lárváik vizekben fejlődnek, azért részletesebben a vizekhez kötött rovarok között szólunk róluk.
Egészségügyi szempontból fontosak, bár szerencsére egyre ritkábbak a különféle külső élősködő atkák (Acari). Vannak közöttük olyanok, amelyek kifejezetten az emberben élősködnek, pl. az eltömődött faggyúmirigyekben („mitesszer”) élősködő szőrtüszőatka (Demodex folliculorum). Mások, pl. a hámban csúnya sebeket ejtő, járatokat furkáló rühatka (Sarcoptes spp. – több rokon faj!) egyaránt előfordulnak a személyes higiéniát – néha szomorú kényszerként, pl. háborús viszonyok között – elhanyagoló embereken és a különféle háziállatokon. Szomorú látvány a rühes kutya vagy macska. Napjainkban, amikor sajnálatos módon rohamosan emelkedik a kivert, otthontalan, gazdátlan állatok száma, ez a betegség újra gyakoribbá válik. További atkafélékről majd e fejezet végén ejtünk szót. A külső parazita atkák mellett természetesen vannak olyanok is, amelyek csak közvetve okoznak kárt az embernek, azáltal, hogy élelmiszereit fogyasztják. Közülük közismertebb a sajtatka (Tyrophagus casei) és a lisztatka (Acarus siro), amelyek a tisztátalan körülmények között tárolt élelmiszerekben szaporodhatnak el.
Ők már az intramurális faunának ahhoz a másik nagy csoportjához tartoznak, amelyek az emberi élelmet vagy annak hulladékait fogyasztják, latinos „udvariassággal” kifejezve: az ember „asztaltársai”: kommenzalistái. E kifejezés eléggé sokféle életmódot takar. Vannak fajok, amelyek az ember élelmiszerekben elszaporodva, azokban érzékeny veszteségeket okoznak, azokat élvezhetetlenné, gusztustalanná teszik. Különösen károsak lehetnek azok a fajok, amelyek az élelmiszereket raktározó tárolóhelyeken szaporodnak el. Ellenük rendszeresen védekezni is kell. Ilyenek pl. a magtári zsuzsok (Calandra granaria), a lisztbogár (Tenebrio molitor), a kis lisztbogár (Tribolium castaneum), a raktári gabonamoly (Nemapogon granellus) és a gabonamoly (Sitotroga cerealella). Vannak olyan élelmiszer- és készletkártevők is, amelyek inkább lakások éléskamráiban szaporodnak el, az egyes háztartásokban okoznak veszteségeket. Ilyen pl. a szalonnabogár (Dermestes lardarius) és zsiradékmoly (Aglossa pinguinalis), amelyek bőrök, zsiradékok, szalonna- és kolbászfélék fogyasztói. Lisztben, magvakban (rizs, gabonafélék, napraforgómag, müzli) tesz károkat a kenyérbogár (Stegobium paniceum), a lisztmoly (Ephestia kuehniella), a készletmoly (Plodia interpuntella) és a lisztilonca (Pyralis farinalis). Textíliákat, kárpitokat, prémeket károsít a ruhamoly (Tineola biselliella), a szűcsmoly (Tinea pellionella) és a kárpitmoly (Trichophaga tapetzella).
Leggyakoribb vérszívó legyeink közé tartozik a marhabögöly, (fent) az aranyszemű bögöly (középen) és az esőthozó pőcsik (lent)
Más rovarok esetében nem is az a veszteség a lényeges, amelyet élelmiszereinkben okoznak, hanem sokkal inkább a higiéniai körülmények romlása, amelyet részben előidéznek, részben pedig amelyek tömeges elszaporodásukat elősegítik. Ilyenek mindenekelőtt a lakásainkban előforduló, gyakran betegségterjesztő légyfélék. Közülük legismertebb a közönséges házi légy (Musca domestica), amelyet régebben, éppen betegségterjesztő szerepe miatt „tífuszos légy”-nek is neveztek. Lárvái ürülékben, tisztátalan illemhelyeken, pöcegödrökben, trágyában stb. fejlődnek, ezáltal a házi légy számos betegség terjesztője, különösen nyári, kánikulai időszakban, amikor mind a házi légy, mind pedig az általa terjesztett baktériumok szaporodása rendkívül felgyorsul. Gyakori még a lakásokban a kisebb, karcsúbb termetű, rendszertanilag a viráglegyek (Anthomyidae) családjába tartozó kis házi légy (Fannia canicularis). Gyakran látható, amint lámpák körül jellegzetes lebegő röpüléssel, csapatosan körözget. Inkább falusi, tanyasi épületekben, az Alföldön gyakori a tanyai légy (Musca autumnalis). Fémes színű, közepes vagy nagyobb termetű legyek tartoznak a döglegyek (Calliphoridae) családjába. Dögben és húsban fejlődnek a fémes zöld Lucilia-fajok, pl. a fémzöld döglégy és a selymes döglégy (L. caesar, L. sericata). Mivel ürüléken és gyümölcsökön egyaránt táplálkoznak, ezért fertőző betegségek fontos terjesztői. Hasonló életmódúak a fémes sötétkék vagy kékesfekete színű dongólégy- (Calliphora-) fajok. A kék dongólégy (Calliphora vicina) arcrésze vöröses, fekete szőrökkel, míg a feketearcú dongólégy (C. vomitoria) arcrésze fekete, vöröses szőrökkel. A rovarlárvákban fejlődő fürkészlegyek (Tachinidae) közeli rokonai (egyes szerzők szerint csak alcsaládja) a húslegyek (Sarcophagidae), amelyek potrohán hosszú, durva serteszőrök láthatók, s amelyek gyakran peték helyett már a nőstény potrohában kifejlődött nyüvekkel „köpik” be a húst vagy az ürüléket, amelyben fejlődnek. Közülük lakásokban is gyakran előfordul a közönséges húslégy (Sarcophaga carnaria) és a vörösfarú húslégy (Coprosarcophaga haemorrhoidalis). Csak ivarszerveik alapján különíthetők el biztosan valamivel kisebb termetű, húsban és ürülékben fejlődő Parasarcophaga-fajok, pl. a fehérarcú húslégy (P. albiceps) és a rokon fajai (pl. P. arathrix, P. scoparia).
