A REFORMÁCIÓ MAGYARORSZÁGON (Szabó András)
A REFORMÁCIÓ MAGYARORSZÁGON
(Szabó András)
(Szabó András)
A középkori egyház reformja Magyarországon a német anyanyelvű lakosság között indult meg, s az 1540-es években kezdett el tömegesen terjedni a magyarok között. Az 1570-es évekre az ország lakosságának a többsége, a század végére pedig már több mint kilencven százaléka protestáns lett.
Ez a látványos átalakulás hatalmas változásokat indított el az irodalomban is: az eddig csak szűkebb körben terjedő magyar nyelvű írásbeliség és irodalom szélesebb közönség, az egész ország színe elé lépett.A protestánsok számára az anyanyelv használata tudatos program volt: nem csak magyarul prédikáltak, énekeltek és lefordították magyarra a Bibliát, hanem műveiket ki is nyomtatták, mivel azt akarták, hogy mindenki olvashassa őket. Az írásnak persze célja volt számukra, mégpedig az, hogy az olvasók megtérjenek.
A fenti gyakorlati cél alakította azután ki a reformáció irodalmának műfajait. Kezdetben az énekköltészet virágzott: a gyülekezeti ének, a zsoltárparafrázis (átdolgozás), a verses bibliafordítás, de versben fogalmazódtak meg az ország sorsával kapcsolatos gondolatok is. Később megjelent egy újabb műfaj, a hitvitázó dráma, majd pedig a prédikáció. A műfaji határok sokszor össze is mosódtak, illetve a műfajok maguk is fejlődtek: nem biztos, hogy minden munka prédikáció, amelynek olyan a formája, s ami prédikációnak indult, nem biztos, hogy úgy is fejeződött be.
Sztárai Mihály: Az igaz papságnak tiköre
Károlyi Gáspár Két könyvének címlapja
